
Könyvek
kategóriák
Farostlemezek
Kiadványunk olyan időpontban jelent meg, amikor a hagyományos technológiákat újak, a régi termékeket szélesebb körben alkalmazható, korszerűbbek váltják fel. Így a könyv összefoglalja a hagyományos módszereket és ismerteti a legújabb gyártástechnikákat.
ISBN/ISSN: 9789633562759
Méret: B5
Kiadó: Szaktudás Kiadó Ház
Tartalomjegyzék:
Tartalom
Bevezető
1. A farostlemez-gyártás kialakulása, fejlődése és fejlesztési
tendenciái (WINKLER A.)
A farostiemezek helye a falemezek között
A farostlemez-gyártás története
A farostlemez-gyártás célja
A farostlemezek osztályozása
Farostlemez-gyártás Magyarországon (BALQGH G.)
A farostlemez-gyártás helyzete napjainkban (SZÁNTÓ D.)
A farostlemez-gyártás jövőképe külföldön és itthon
2. A farostlemez-gyártás alapanyagai (WINKLER A.)
Fa- és fás anyagok
Ragasztó- és egyéb anyagok
3. A fa- és a fás anyagok anatómiai és kémiai felépítésének szerepe a farostiemez-gyártásban (WINKLER A.)
A fatest felépítésének szerepe a farostiemez-gyártásban
A tűlevelű fák anatómiai jellemzői
A lombos fák anatómiai felépítése
Egynyári növények anatómiai jellemzői
A kémiai felépítés és szerepe a farostlemez-gyártásban
Cellulóz
Hemicellulózok (poliózok)
Lignin
4. A farostlemez-gyártás alapvető technológiái (WINKLER A.)
Alapanyagok tárolása és előkészítése
Rostfa- (hengeresfa-) félék
Apríték
A faanyag aprítása (aprítékképzés) .
A faanyag rostosítása
Masonit eljaras
Defibrátor eljárás
BAIJER eljárás
BOJA/JUNG(BIFFAR) eljárás
A rostfinomsag merese
Schopper-Riegler módszer
Defibrátor módszer
Rostfrakcionálás
A rostok jellemzese optikai uton
Nedves farostlemez-gyartasi eljaras
A farostok előkészítése a terítékképzéshez
Terítékképzés
Hőpréselés
Hőpréselés nélkül készült, kis sűrűségű farostlemezek
Száraz farostlemez-gyártási eljárás
A farostok előkészítése a terítékképzéshez
A farostok ragasztózása
A farostok szárítása
Terítékképzés
Előpréselés
Hőpréselés
Befejező műveletek
Mérési, szabályozási feladatok a farostlemez-gyártásban (SZÁNTÓ D.)
Hőmérsékletmérés és -szabályozás
Nyomásmérés, nyomásszabályozás
Sűrűségszabályozás
Mennyiségszabályozás
Szintmérési és -szabályozási feladatok
pH-mérés
Vastagságmérések
Egyéb mérési, detektálási feladatok
5. Különböző farostlemez-gyártási technológiák és termékek
Nedves gyártási eljárással készített kemény farostlemezek Magyarországon
(BALOGHG.)
Szigetelő és kemény farostlemezek kombinált gyártástechnológiája
(WINKLER A.)
Bitumentartalmú szigetelő farostiemezek gyártása
Közepes sűrűségű farostiemezek (MDF) és gyártástechnológiájuk
MDF-ek hazai akácfa és csertölgy felhasználásával
Nagy és közepes sűrűségű farostlemezek gyártása „Kalander” eljárással
Farostlemezek fűrészporból
Farostból készült idomtestek
Hullámlemezek farostból
Ásványi kötésű farostelemezek
Felületnemesített farostlemezek (BALOGH G.)
6. A farostlemez-gyártás környezeti hatásai (SCHÖBERL M.)
Vízszennyezés
Szennyvíztisztítás
Légszennyezés
Fapor
Szerves gázok és gőzök
Szervetlen anyagok
Levegőtisztítás
7. Minőségbiztosítás a farostlemez-gyártásban (BALOGH G.)
A beérkező és a kimenő termékek vizsgálata
A beérkező termékek vizsgálata
Az alapanyagok vizsgálata
A kimenő termékek vizsgálata
Európai farostlemez-szabványok
Irodalom
Olvasson bele:
3. A fa- és a fás anyagok anatómiai
és kémiai felépítésének szerepe
a farostlemez-gyártásban
A farostlemez-gyártásban a fa- és a fás anyagok anatómiai és kémiai felépítését csak együtt lehet tárgyalni, hiszen a kettő ismerete együtt biztosíthatja a rostokra való szétbontás, majd a rostokból az új szerkezet, a farostlemez készítésének sikerét.
Mind a nedves, mind a száraz gyártási eljárásban a fa és a fás anyagokból is feltárható rostok játsszák a döntő szerepet. A farostiemezek elsősorban ezek filcelődésével, nemezelődésével jönnek létre. Az egymáshoz tapadás közben a farostok felületein kémiai reakciók játszódnak le, ezeket nevezzük a fában és a fás anyagokban levő „saját” kötőerőknek. A nemezelődött rostteríték hő és nyomás hatására megszilárdul. Csak hő hatására is megszilárdul a teríték, ilyen módon szigetelő farostlemezek gyárthatók. Ragasztóanyag adagolásával a lemezek szilárdsága és nedvességgel szembeni ellenállása növelhető. A gyártásban a fő hangsúly azonban a rostok nemezelődésén és az érintkező felületeken létrejövő kémiai reakciókon van, így a szakzsargon a ragasztóanyag adagolásával létrejövő kötéseket „pótkötéseknek” nevezi.
A szerves, ligno-cellulóztartalmú anyagoknak — mint a fa és a fás anyagok — anatómiai alapegysége a sejt, amely sejtfalból és sejtüregből (lumen) áll. Kémiailag a rendszer cellulózból, hemicellulózokból, ligninből és különböző járulékos anyagokból tevődik össze. Ezek mint váz- és töltőanyagok építik fel a fa, ill. a fás anyagot és összetartják a szerkezeti egységeket.
Ez a szerves felépítés heterogén rendszert képez, amely biológiai, anatómiai, fiziológiai és kémiai hatások összessége által jön létre. A farostlemez-gyártásban az egyik fő feladatunk a fa és a fás anyagok szerkezetének célszerű felbontása. Hidrotermikus, mechanikus, vagy kémiai módszerekkel a fát kíméletesen rostkötegekre, rostokra, ill. egészen kis részekre bontjuk, mialatt különleges szempontokat kell figyelembe vennünk. Ezek a kisméretű részecskék adják magukban vagy csoportokban a homogenizált farostlemezek kiinduló anyagát, építőelemeit.
A rostosítási folyamat irányításához pontosan ismerni kell a fa alapanyagban ható, befolyásoló tényezőket, az anatómiai, a mikroszkopikus és a kémiai-fizikai felépítést,valamint a fizikai és kémiai kötőerőket (LAM PERT, 1966).
A fatest felépítésének szerepe
a farostlemez-gyártásban
A fatest anatómiai felépítését a 6. ábrán mutatjuk be. Az ábrán a következő fő elemeket különböztetjük meg a fatest belseje felé haladva:
kéreg — kambium — fa — bél.
A farostlemez-gyártás szempontjából a fa rész a legnagyobb jelentőségű.
A fában szilárdító, raktározó- és szállítószövetek jellegzetes sejtelemei vannak jelen. A szövetek sejtek tömegéből épülnek fel egységes egésszé, amelyben a sejtek a munkamegosztás elve alapján végzik különböző, de egymástól függő munkájukat. A sejtek alakja, nagysága és méretei fafajonként, de fafajokon belül is rendkívül változóak. Az egyes sejtek lehatárolt plazmaterületek. Kezdeti stádiumban a plazma élő, részt vesz a sejtfal képzésében.
A sejtfal elemi részekből — atomokból és láncmolekulákból — tevődik össze. Az elemi részek köteléke adja a rostsejtek szerkezeti felépítését. Számtalan kutatómunka foglalkozott és foglalkozik a rostsejtek szerkezeti felépítésének, a molekulák és szerkezeti elemek térbeli elhelyezkedésének a pontos megállapításával. A felépítés és a kötési erők ismerete nélkül nem lehet megválasztani a megfelelő eljárást a kötelék felbontására, a rostok feltárására. A rostokra bontás — rostosítás vagy őrlés — folyamán legfontosabb feladatunk, hogy a rostok ne károsodjanak.
A fa tulajdonságait a kémiai szerkezet mellett a makromolekuláris formából eredő,
ún. molekulán felüli szerkezet, a textúra határozza meg. A fa legnagyobb része cellulóz (50% körül), így érthetően a cellulóz elhelyezkedése határozza meg a szerkezetét.
A cellulózban orientált elhelyezésű, kristályos részek és orientálatlan, amorf részek találhatók. Ezt a felépítést a micelláris elmélet foglalja össze. THIESSEN (1938) elmélete szerint a cellulóz micella különböző hosszúságú és felépítésű cellulózláncokból álló keverék kristály. A hosszú láncok végei túlnyúlnak a rövid láncokon és képesek más micellák túlnyúló láncvégeivel összekapcsolódni. Az ún. rojtos micelláknak csak a középső része kristályos a végek amorfok.
NÉMETH (199’7) összefoglalása szerint, a cellulózmolekula a fában szabályosan ismétlődő felépítésű, fonal alakú struktúrájú. Ez szabályos elrendeződést tesz lehetővé, amelynek elemi egysége az elemi cella, a micella. A cellulóz micellák mikrofibrillákba — elemi fibrillák — rendeződnek, átmérőjük 3,5-4,0 mm. Egy mikrofibrillában 40—50 cellulózmolekula található. A fibrillák a mikrofibrillák mérete többszörösének megfelelő aggregátumok, átmérőjük néhány tized bim. Igy egy fibrilla ezres nagyságrendű cellulózmolekulát tartalmaz.
Az elemi cella felépítését a 7. ábra mutatja. MAYER és MISCH (1937) alapvető
munkája alapján, a monoklin rács méreteinek pontosításával.
A kristályt a szomszédos molekulaláncok között ható erők tartják össze. Az a tengely irányában intermolekuláris hidrogénhidas kötések alakulnak ki. A kötéstávolság 0,25 jim, a kötőerő 28 kJ!mol. A b tengely irányában a molekulaláncok közötti távolság 0,31 im, amely elsősorban van der Waals-féle kötések kialakulását teszi lehetővé.
A 8. ábra a sejt sematikus felépítését mutatja, amely szerint a sejtfal különböző rétegekből épül fel.
A középlatnella az egyes sejteket köti össze egymással. Eredetileg pektinből épül fel, intercelluláris anyag. A középlamella a sejtosztódáskor keletkezik és fejlődéstörténetileg a legrégebbi réteg. Cellulózlerakódással sűrűsödik, később elfásodik és ekkor főként lignin alkotja.
A középlamellához közvetlenül aprimer fal csatlakozik. Kémiai összetétele hasonló a középlamellákéhoz: pektinekből és hemicellulózokból áll. A primér falat egymáshoz lazán kötődő cellulózfibrillákból álló szerkezet szövi át. Ennek a rétegnek a cellulóz- tartalma a száraz tömegnek mintegy egyharmad része. A primér fal és a középlamella nem határolható cl élesen egymástól, a kettőt együtt középrétegnek szokták nevezni. A középréteg vastagsága néhány tized tm és 2 tm közötti lehet, ritkán 3 jim, a fafaj és a lignifikálódás foka szerint.
A rostokra bontás első lépése a középlamella és környékének fellazítása, plasztifikálása, a második a rostok középréteg mentén való elcsúsztatása, szétválasztása. Ahhoz, hogy rost—rost között felületkémiai reakciók jöhessenek létre, nem elég a középlamella megbontása, a primér fal külső rétegét is megbontják.
A szekundér fal az általában nagyon vékony külső rétegből — átmeneti lamella — a legnagyobb részt kitevő központi rétegből és a belső rétegből vagy tercier falból épül fel. A belső réteg gyakran nem fejlődik ki (p1. nyír farostjai vagy lucfenyő tracheidái).
A sejtüreget sejtiumen — a tercier, vagy záró lamella határolja. A 9. ábrán farost sematikus felépítése látható.
A szekunder fal létrejöttével a növekedés befejeződik és a sejt megszilárdul. A primer fallal ellentétben a szekundér falat bizonyos szabályok szerint mikrofibrillák kristályos láncrácsa köti össze. A mikrofibrillák a szekunder falban részben párhuzamosak, érintkeznek egymással, összeragadnak és szakaszonként összenőnek. Éppen az ilyen felépítés miatt nagyon fontos, hogy ez a réteg a rostfeltárás közben épen maradjon. A mikrofibrillák legtöbb esetben csavarszerűen veszik körül a sejtlemezt, ritkábban futnak párhuzamosan a rosttengellyel. Az elrendezéseknek megfelelően csavar vagy rosttextúráról beszélünk. A csavartextúrán a meredekséget az emelkedési szöggel jellemezzük, és az befolyásolja a rost szilárdságát és dagadási tulajdonságait.
FREY—WYSSLING (1959) munkájában megállapítja, hogy az alacsony emelkedési szög magas rostszilárdságot eredményez.
Elfásodáskor az eredeti anyag helyébe lignin kerül, amely leginkább a vázanyag mikrofibrilláira rakódik le. A sejtközi tereket azonban nem tölti ki teljesen, így oda járulékos anyagok — extrakt anyagok — rakódhatnak le, amelyek a rost — és így a fa — egyes tulajdonságait jelentősen befolyásolhatják. Először a középréteg fásodik el. A szekunder fal különböző mértékben fásodik el, a lignintartalom a primer fal felé növekszik. Az elfásodás a sejtfal vastagodását eredményezi. A sejtek felépítése fafajok és feladatuk szerint különböző. Mind a tűlevelű, mind a lombos fákban különböző jellemzőik vannak a szilárdító-, szállító- és raktározósejteknek. Ezért a fatechnológiai feldolgozásra minőségileg különbözőképpen alkalmasak.
A lombos fák általában a különböző építőelemek részaránya miatt rendszertelenebb felépítésűek, mint a tűlevelű fák. A tűlevelű fák anatómiai építőelemeinek nagy többségét a tracheidák és a bélsugarak teszik ki, és parenchimsejtek csak kis mennyiségben vannak jelen. A lombos fákban — fafajok szerint — nagyon eltérő mennyiségű szklerenchimrost, trachea — edény — és parenchimsejt van. Ebből is következik, hogy a tűlevelű fák rosttartalma nagyobb, mint a lombos fáké.
Az 10. ábrán defibrátorban feltárt csertölgy farostok láthatók. Jól kivehető a középlamella, amelynek mentén egyes rostsejtek már elváltak egymástól. A sejtiúmenbe kis mennyiségű lignin került (WINKLER, 1988), elkülönül és csak kis mértékben sérült a szekunder fal.
A faanyag anatómiai felépítése meghatározza a térfogatsűrűségét, amely a szilárd fatömeg mennyiségét mutatja egységnyi térfogatban. Nagysága így a pórustérfogat és a sejtfalanyag mennyiségének függvénye. A térfogatsűrűség a fa minden más fizikai tulajdonságáva] összefuggésben van. Döntő szerepe van a farostlemez-gyártásban a rostfeltárás műveleti paramétereinek megválasztásakor.
A kategória legkedveltebb kiadványai


Dr. Wittmann Gyula (szerk.) Mérnöki faszerkezetek II.

Német Károly Faanyagkémia-kémiai szerkezet, reakciók

Németh Károly A faanyag degradációja
