Digitális kiadvány
kategóriák

Faanyagismeret

Szerző: Molnár Sándor
Ár: 5400 Ft Kiadói ár: 3780 Ft Megtakarítás: 30 %
Kosárba
pénztárhoz

Digitális Kiadvány
E könyv alapvető célja, hogy tankönyvként szolgáljon az erdő-, fa- és papíripari mérnök; valamint a bútortervező és belsőépítész hallgatóknak, de eredményesen hasznosíthatják az erdő- és fagazdaságban, fakereskedelemben és fafeldolgozás területein dolgozó szakemberek is.

mutass többet mutass kevesebbet
Terjedelem: 469 oldal
Kiadó: Szaktudás Kiadó Ház

Tartalomjegyzék:

1. Az erdészet és a faipar jellemzői, a fajelentősége
1.1. A Föld erdősültsége, a fahasználat nemzetközi jellemzői
1.2. Magyarország erdő- és fagazdasága
1.2.1. Erdőgazdálkodás
1.2.2. Fafeldolgozás, fakereskedelem
1.2.2.1. Hengeresfa-feldolgozás
1.2.2.2. Továbbfeldolgozás

2. Faanatómiai ismeretek
2.1. Az élő fák jellemzői
2.1.1. A fa fó’bb részei
2.1.2. Méreti és minőségi jellemzők
2.2. A fatest keletkezése, növekedési jellemzői
2.2.1. A növényi sejt
2.2.2. Szövettípusok
2.2.3. Magassági növekedés
2.2.4. Vastagsági növekedés
2.2.5. A fák növekedését befolyásoló tényezők
2.3. A sejtfal jellemzői
2.3.1. A sejtfal főbb részei, kialakulása
2.3.2. A sejtfal finomszerkezete
2.3.3. A sejtfal gödörkézettsége és vastagodása
2.4. A fatest mikroszkópos szerkezete
2.4.1. A fatest sejtjei
2.4.2. A lombosfák szerkezete
2.4.2.1. Edények (tracheák)
2.4.2.2. Farostok (libriform rostok)
2.4.2.3. Faparenchímák, bélsugarak
2.4.2.4. A sejtes szerkezet műszaki-technológiai összefüggései
2.4.3. A fenyők szerkezete
2.4.3.1. A fenyők tracheidái
2.4.3.2. Faparenchímák, gyantajáratok, bélsugarak
2.4.4. A trópusi fafajok sajátosságai
2.4.4.1. Tűlevelű trópusi fafajok
2.4.4.2. Lombos trópusi fafajok
2.5. A fatest makroszkópos szerkezete és kapcsolata
a műszaki tulajdonságokkal
2.5.1. Altalános jellemzők
2.5.2. Evgyűrűszerkezet
2.5.3. A fatest fő részei a béltől a kéregig
2.5.3.1. A bél
2.5.3.2. A geszt
2.5.3.3. A „juvenilisfa”
2.5.3.4. A szijács
2.5.3.5. Ag, tuskó, gyökér
2.6. A kéreg (cortex)
2.6.1. A háncs (floem)
2.6.2. A héjkéreg (ritidóma)
2.6.3. A kéreg néhány kémiai és fizikai jellemzője,
ipari felhasználása

3. Fahibák, fakárosodások
3.1. Göcsösség (ághelyek)
3.1.1. A göcsök csoportosítása, jellemzői
3.1.2. A göcsök hatása a faanyag műszaki tulajdonságaira,
felhasználására
3.2. A törzs alaki hibái
3.2.1. Sudarlósság, terpeszesség, bordás növés
3.2.2. Görbeség, villás növés
3.2.3. Külpontosság és egyéb alaki hibák
3.3. A fatest szöveti (fejlődési) hibái
3.3.1. Csavartrostúság (ferdeszálúság), csavarosság
3.3.2. Hullámos rostúság, fodrosság, csomorosság
3.3.3. Reakciófa
3.3.3.1. A nyomottfa
3.3.3.2. A „húzottfa”
3.3.4. Az évgyűrűszerkezet hibái
3.3.5. Rendellenes elszíneződések a fatestben
3.3.6. Egyéb rendellenes szöveti képződmények
3.4. Repedések
3.4.1. Bütürepedések
3.4.2. Palástrepedések
3.5. Növényi eredetű károsítások
3.5.1. Gombakárosítások
3.5.1.1. Algeszt
3.5.1.2. Penészesedés, kékülés, fülledés
3.5.1.3. Korhadás
3.5.2. Egyéb növényi eredetű károsodások
3.6. Állati eredetű károsodások
3.6.1. Rovarrágás
3.6.2. Egyéb állati károsítások
3.7. Egyéb fahibák
3.7.1. Fák mechanikai sérülései és egyéb károsodásai
3.7.2. Deformációk
3.7.3. Technológiai feldolgozás során keletkező hibák

4. A fatest kémiai összetétele
4.1. Elemi összetétel
4.2. A faanyag vegyületei
4.2.1. Poliszacharidok
4.2.2. Lignin
4.2.3. Járulékos anyagok
4.2.4. Ásványi anyagok

5. A faanyag tulajdonságai
5.1. A fatest általános fizikai jellemzése
5.2. A faanyag sűrűsége
5.2.1. Sűrűségtípusok
5.2.2. Sűrűségvizsgálati módszerek
5.2.2.1. Mintavétel
5.2.2.2. Vizsgálati módszerek
5.2.3. A faanyag sűrűségét befolyásoló tényezők
5.2.4. Különböző falemezek sűrűsége
5.3. Fa-víz kapcsolat
5.3.1. A Víz jelentősége a fában
5.3.2. A nedvességtartalom fogalma
5.3.3. Nedvességtartalmi fokozatok
5.3.4. Szorpciós jelenségek, hiszterézis
5.3.4.1. Szorpciós elméletek
5.3.4.2. A szorpciós hiszterézis
5.3.5. A kötött és a szabad víz tárolása és mozgása a fatestben
5.3.5.1. A kötött víz és diffúziós mozgása
5.3.5.2. A szabad víz és mozgása
5.3.6. A fanedvesség mérése
5.3.7. A faanyag folyadék- és gázáteresztő képessége
(permeabilitása)
5.3.7.1. A folyadékáteresztő képesség
5.3.7.2. Gázáteresztő képesség
5.3.8. A faanyag dagadása-zsugorodása és kísérőjelenségei
5.3.8.1. A zsugorodási-dagadási jellemzők meghatározása
5.3.8.2. Zsugorodási-dagadási együtthatók
és befolyásoló tényezőik
5.3.8.3. A dagadást és zsugorodást kísérő hőjelenségek
5.3.8.4. Dagadási nyomás
5.3.8.5. Belső feszültségek a szorpciós víz mennyiségi változásakor
5.3.8.6. Deformációk, vetemedések, repedések
5.4. Elektromos tulajdonságok
5.4.1. Gyakorlati szerepe
5.4.2. Fajlagos ellenállás és vezetőképesség
5.4.3. A fajlagos ellenállást befolyásoló tényezők
5.4.4. A faanyag dielektromos tulajdonságai
5.4.4.1. A faanyag dielektromos állandója
5.4.4.2. Dielektrornos veszteségi tényező
5.4.5. A dielektromos jellemzőket befolyásoló tényezők
5.4.6. Elektromos (átütési) szilárdság
5.4.7. Piezoelektromos hatás
5.4.8. A faanyag mágnesezhetősége
5.5. Hőtechnikai és égési tulajdonságok
5.5.1. Gyakorlati szerepe
5.5.2. A fa hőtágulása
5.5.3. A faanyag fajhője
5.5.4. Hővezetés, hődiffúzió
5.5.5. A faanyag égési sajátosságai
5.5.5.1. Egési jellemzők
5.5.5.2. A fa égését befolyásoló tényezők
5.5.6. A faanyag energetikai jellemzői
5.5.6.1. Egéshő, fűtőérték
5.5.6.2. A faanyag energetikai hasznosításának néhány jellemzője
5.6. Akusztikai faanyagjellemzők
5.6.1. Gyakorlati jelentősége
5.6.2. A hang sebessége a fában
5.6.3. Akusztikai ellenállás, sugárzáscsillapítás
5.6.4. Hangelnyelés, hangszigetelés
5.6.5. A hangszerfák jellemzői
5.7. A faanyag optikai tulajdonságai
5.7.1. Gyakorlati szerepe
5.7.2. A faanyag rajzolata
5.7.3. A faanyag színe és mérése
5.7.4. A faanyag színét befolyásoló tényezők
5.7.5. A fák színének megváltoztatása
5.7.6. Fényabszorpciós és reflexiós tulajdonságok
5.8. A faanyag tartóssága és ökológiai összefüggései
5.8.1. Külső, éghajlati igénybevételek
5.8.2. Vegyi anyagok degradációs hatása
5.8.3. A faanyag tartósságát befolyásoló tényezők
5.8.4. A faanyagok, fatermékek ökológiai jellemzői

6. A faanyagok mechanikai tulajdonságai
6.1. A faanyag rugaimasságának jellemzése
6.1.1. A rugalmassági modulusz (Young-féle modulusz)
6.1.2. A nyíró (csúsztató) rugalmassági modulusz
6.1.3. Poisson-féle állandók
6.1.4. Az általános Hook-törvény
6.1.5. A rugalmassági-alakváltozási jellemzők meghatározása
6.1.6. Befolyásoló tényezők
6.2. A faanyagok szilárdsága
6.2.1. A szilárdsági vizsgálatok előkészítése



6.2.2. A szilárdsági vizsgálatok végrehajtása, típusai
6.2.2.1. A húzószilárdság és vizsgálata
6.2.2.2. A nyomószilárdság
6.2.2.3. A nyírószilárdság
6.2.2.4. A csavarószilárdság
6.2.2.5. Kihajlási szilárdság
6.2.2.6. A hajlítószilárdság
6.2.2.7. Ütő-hajlító szilárdság
6.2.3. Technológiai-szilárdsági tulajdonságok
6.2.3.1. A faanyag keménysége
6.2.3.2. A faanyag kopásállósága
6.2.3.3. A faanyag súrlódási tulajdonságai
6.2.3.4. Hasítószilárdság
6.2.3.5. Szeg- és csavarállóság
6.2.4. A szilárdsági jellemzőket befolyásoló tényezők
6.2.4.1. A fatest sűrűsége
6.2.4.2. A nedvességtartalom
6.2.4.3. A rostirány
6.2.4.4. A terhelés időtartama, a faanyagok reológiai tulajdonságai
6.2.4.5. A hőmérséklet, a fahibák és egyéb tényezők hatása
6.2.5. Roncsolásmentes faanyagvizsgálatok
6.3. Különböző falapok, falemezek mechanikai tulajdonságai

7. A fontosabb haszonfák elterjedése, tulajdonságai, felhasználása
7.1. Hazai fafajok
7.1.1. Tűlevelű fafajok (fenyő alkatúak)
7.1.1.1. Lucfenyő (Picea abies KARST.)
7.1.1.2. Jegenyefenyő (Abies alba MILL.)
7.1.1.3. Erdeifenyő (Pínus silvestris L.)
7.1.1.4. Feketefenyő (Pinus nigra ARN.)
7.1.1.5. Vörösfenyő (Lanx decidua MILL.)
7.1.1.6. Simafenyő (Pinus strobus L.)
7.1.1.7. Duglászfenyő (Pseudotsuga duglasii CARR.)
7.1.1.8. Tiszafa (Taxus baccata L.)
7.1.2. Lombos fák
7.1.2.1. Kocsányos tölgy (Quercus robur L.)
7.1.2.2. Kocsánytalan tölgy (Quercus petraea LIEBL.)
7.1.2.3. Csertölgy (Quercus cerris L.)
7.1.2.4. Vöröstölgy (Quercus borealis MIcHx. szin. Q. rubra L.)
7.1.2.5. Szelídgesztenye (Castanea sativa MILL.)
7.1.2.6. Fehér akác (Robiniapseudoacacia L.)
7.1.2.7. Mezei szil (Ulmus minor HUDS.)
7.1.2.8. Magas kőris (Fraxinus excelsior L.)
7.1.2.9. Fehér eperfa (Morus alba L.)
7.1.2.10. Bálványfa (Ailanthus altissima SWINGLE)
7.1.2.11. Lepényfa (Gieditsia triacanthos L.)
7.1.2.12. Madárcseresznye (Cerasus avium, MOENCH
vagy Prunus avium L.)
7.1.2.13. Dió (Juglans regia L.)
7.1.2.14. Fekete dió (Juglans nigra L.)
7.1.2.15. Közönséges nyír (Betulapendula ROTH.)
7.1.2.16. BÜkk (Fagus silvatica L.)
7.1.2.17. Gyertyán (Carpinus betulus L.)
7.1.2.18. Mézgás éger (Alnus giutinosa GAERTN.)
7.1.2.19. Hegyi juhar (Acer pseudoplatanus L.)
7.1.2.20. Korai juhar (Acer platanoides L.)
7.1.2.21. Mezei juhar (Acer campestre L.)
7.1.2.22. Hársak (Tilia MILL.)
7.1.2.23. Körtefa (Pyrus communis L.)
7.1.2.24. Barkócaberkenye (Sorbus torminalis GRANTZ.)
7.1.2.25. Török mogyoró (Coiylus columa L.)
7.1.2.26. Almafa (Malus MILL.)
7.1.2.27. Szilvafa (Prunus domestica L.)
7.1.2.28. Platánfa (Platanus)
7.1.2.29. Vadgesztenye (Aesculus hippocastanum L.)
7.1.2.30. Fehér fűz (Salix alba L.)
7.1.2.31. Nyárfa (Populus)
7.2. Külföldi fafajok
7.2.1 Abachi (Triplochiton scleroxylon K. SCHUM.)
7.2.2. Afrormosia (Afrormosia elata HARMS)
7.2.3. Afzelia (Afzelia biindensis HARMS)
7.2.4. Ako (Antiaris africana ENGL.)
7.2.5. Avodire (Turraenthus africana PELLEGR.)
7.2.6. Azobé/Vasfa (Lophira alata BANKS 8 GAERTN.F.)
7.2.7. Balsa (Ochroma lagopus SW)
7.2.8. Bibolo (Lovoa trichilioides HÁRMS)
7.2.9. Bubinga (Guibourtia tessmannii J. LÉ0NARD)
7.2.10. Cedro (Cedrela odorata L.)
7.2.11. Ceiba (Ceibapentandra GEARTN.)
7.2.12. Ebenfa (Diospyros celebica Bixi-i.JD. s)
7.2.13. Framiré (Terininalia ivorensis A. CHER.)
7.2.14. Gumifa (Hevea brasiliensis MUELL. ARG.)
7.2.15. Eukaliptuszok (Eucalyptus)
7.2.16. Keruing (Diterocarpus alatus ROCB./D.SPP)
7.2.17. Koto (Pteiygota macrocarpa K. SCHUM.)
7.2.18. Limba (Terminalia superba ENGL. 8 DIELs)
7.2.19. Makoré (Tieghemella heckelii PIERRE)
7.2.20. Mansonia (Mansonia altissima A. CHEV.)
7.2.21. Mutenye (Guibourtia arnoldiana J. LÉONARD)
7.2.22. Okumé (Aucoumae klaineana PIERRE)
7.2.23. Paliszander (Dalbergia latifolia FR. ALL.)
7.2.24. Pokfa (Guaiacum ofJicinale L.)
7.2.25. Radiáta fenyő (Pinus radiata D. DON)
7.2.26. Red Meranti (Shorea... spp)
7.2.27. Sapelli mahagoni (Entandrophragma cylindricum)
és egyéb mahagónifélék
7.2.28. Sitka (Picea sitchensis CARR.)
7.2.29. Teak (Tectona grandis)
7.2.30. Tulipánfa (Liriodendron tuliifera L.)
7.2.31. Zebrano (Microberlinia brazzavillensis A. CHEv.)

Irodalomjegyzék

Melléklet

1. Hazai fafajok fizikai tulajdonságai
2. Külföldi fafajok fizikai tulajdonságai
3. Szabványjegyzék

mutass többet mutass kevesebbet

Olvasson bele:

7.1.2.16. Bükk (Fagus sílvatica L.)

Elterjedése

A bükkök az északi mérsékelt égövben honosak. 13 fajuk ismert. Európában elsősorban a közönséges bükknek (Fagus silvatica) kiemelkedő a faipari jelentősége. Megemlítem még az Európában is előforduló keleti bükköt (E orientalis), az Észak-Amerikában elterjedt amerikai bükköt (E grandifolia) és a japán bükköt (E crenata). E bükk fajoknál a faanyag minősége között gyakorlati különbség nincsen. Részletesen csak a hazai erdők 6,6%-át (103 ezer ha) elfoglaló közönséges bükkel kell foglalkoznunk. A bükk a domb- és hegyvidék fája. Főleg a páradús, csapadékos északi oldalakat kedveli. Hazánkban az Északi-középhegységben, a Mecsekben, Zalában, Zselicségben, a Bakonyban, a Kőszegi és Soproni hegységekben alkot állományokat. Eves bruttó fakitermelése 500—600 ezer m3.

Szöveti jellemzői

Színes geszt nélküli, fájának színe száraz állapotban enyhén vörösbe hajló fehér. Az idősebb (100 év körüli) fák igen gyakran álgesztesednek. A barna, egészséges ún. „vörös geszt” iparilag még felhasználható. A gombafertőzött sötétszürke csillagos álgeszt már nem. Szórt likacsú fafaj, de az évgyűrűhatárok élesen láthatók. Vastag és vékony bélsugarai vannak. A keresztmetszeten a vastag bélsugarak szabad szemmel is jól láthatók, edényei azonban csak nagyítóval. Évgyűrűn belül a két pászta nem különül el, de a késői rész sötétebb a korainál, ezért az évgyűrűhatár éles.
Sugármetszeten a bélsugarak 1—5 mm széles tükröcskék alakjában jól láthatók. Húrmetszeten a bélsugarak orsó alakú, sötét színű rajzolatokként (0,5—1,5 mm) láthatók. A bükk kiváló szilárdsága elsősorban az igen Vastag falú libriform rostoknak köszönhető. A kérge sima, vékony, hamuszürke színű.

Műszaki jellemzői

A bükk fája kemény, sűrű, szilárd és rugalmas. Figyelmet igényel nagy zsugorodási, vetemedési hajlama, és elsősorban alacsony tartóssága, fülledékenysége. A színes geszt nélküli bükk kémiailag inaktív. Gőzölés hatására színe húsvörössé válik, javul a megmunkálhatósága, kevésbé válik láthatóvá az egészséges álgeszt. Mindamellett a mai bútordivat elsősorban a gőzölésmentes „fehér bükköt” igényli. Az atmoszferikus (100 °C alatti) gőzölésnek a faanyag műszaki tulajdonságaira csak közvetlenül a gőzölést követően van hatása (a fa így válik hajlíthatóvá, hasíthatóvá, hámozhatóvá). A bükk faanyag fontosabb műszaki jellemzői a következők: (könyv 364. oldalán található táblázat)

Felhasználása

Európa egyik legkeresettebb haszonfája. Fűrészipari feldolgozását — az erős fülledékenysége miatt — biztosítani kell a téli, kora tavaszi időszakban. A hazai furnér- és rétegeltlemez-gyártás legfontosabb fafaja. A bútoriparban furnér- és tömörfa formájában egyaránt felhasználják. A hagyományos székgyártás mellett ma a korpusz bútoroknál is népszerű. Fontos parketta-, épület- és szerkezeti fa. Felhasználják vagongyártásra, szerszámnyelek, gépalkatrészek, telített talpfák, mezőgazdasági eszközök, kefetestek készítésére. Alkalmazza a forgács-, farostlemez-, papír- és faszéngyártás. Ertékes tűzifa (kandallófa).

mutass többet mutass kevesebbet

A témához kapcsolódó további kiadványok

A kategória legkedveltebb kiadványai