Digitális kiadvány
kategóriák

Faanatómia

Szerző: Molnár Sándor - Peszlen Ilona - Pankó Andrea
Ár: 4600 Ft Kiadói ár: 3220 Ft Megtakarítás: 30 %
Kosárba
pénztárhoz

Digitális Kiadvány
A faanatómia az elfásodott növényi részek, a törzs, a korona, a gyökérzet belő alaktana, azaz az alkalmazott botanika sajátos része. Feladata a fák belső szerkezetének, a sejtekből, szövetekből felépülő fás növényi szervezeteknek a feltárása, leírása. A kötet három szinten vizsgálja a fás növények szervezetét: egyrészt a fénymikroszkópokkal nem feltárható ún. szubmikroszkópos szinten a sejtfal fibrilláris, gödörkés szervezetét; másrészt a mikroszkópos metszetekkel jól tanulmányozható sejtes szerkezetet; harmadrészt pedig a szabad szemmel, ill. kézi nagyítóval vizsgálható ún. makroszkópos felépítést (évgyűrűk, geszt, szijács).

mutass többet mutass kevesebbet
Terjedelem: 223 oldal
Kiadó: Szaktudás Kiadó Ház

Tartalomjegyzék:

1.A faanatómia történeti fejlődése

2.A növényi sejtek és szövetek általános jellemzői
2.1A növényi sejt felépítése
2.2Szövettípusok és a fák növekedése
2.2.1Magassági növekedés
2.2.2Vastagsági növekedés
2.3A fás növények jellemző sejttípusai

3.A fás növények sejtfalának jellemzői
3.1A sejtfal főbb részei, kialakulása
3.2A sejtfal fibrilláris felépítése – cellulóz váza
3.3A sejtfal gödörkézettsége és vastagodása

4.A fatest kémiai összetétele
4.1Elemi összetétel
4.2A fatest legfontosabb vegyületei
4.2.1Poliszacharidok
4.2.2Lignin
4.2.3Járulékos anyagok
4.2.4Ásványi anyagok

5.A fatest mikroszkópos szerkezete
5.1A fenyők általános jellemzői
5.1.1A fenyők tracheidái
5.1.2Faparenchimák, gyantajáratok, bélsugarak
5.2A lombosfák szerkezete
5.2.1Edények
5.2.2Tracheidák (áledények)
5.2.3Farostok (libriform rostok)
5.2.4Faparenchimák, bélsugarak

6.A fatest makroszkópos szerkezete
6.1Általános jellemzők
6.2Évgyűrűszerkezet
6.2.1A bél és a juvenilisfa
6.3A geszt
6.4A szijács
6.5Ág, tuskó, gyökér
6.6A kéreg (cortex)
6.6.1A háncs (floem)
6.6.2A héjkéreg vagy külső kéreg (ritidóma)

7.A reakciófa kialakulása és tulajdonságai
7.1Nyomottfa
7.2Húzottfa

8.Fahibák, fakárosítások
8.1Külső morfológiai elváltozások
8.1.1Göcsösség (ághelyek)
8.1.2A törzs alaki hibái
8.2Belső morfológiai elváltozások (szöveti elváltozások)
8.2.1Csavartrostúság (ferdeszálúság), csavarosság
8.2.2Hullámos-rostúság, fodrosság, csomorosság
8.2.3Az évgyűrűszerkezet hibái
8.2.4Egyéb rendellenes szöveti képződmények
8.3Növényi és gomba eredetű károsítások
8.3.1Álgeszt
8.3.2Penészesedés, kékülés, fülledés
8.3.3Korhadás
8.3.4Egyéb növényi eredetű károsodások
8.4Állati eredetű károsodások
8.4.1Rovarrágás
8.4.2Egyéb állati károsítások
8.5Egyéb fahibák
8.5.1Deformációk
8.5.2Technológiai feldolgozás során keletkező hibák
8.5.3Mechanikai sérülések

9.Sebzési reakciók
9.1A kéreg sebzési reakciói
9.2A fatest sebzési reakciója
9.2.1A fa védő zónái (CODIT modell)
9.2.2A parenchimasejtek reagálása a sebzésre
9.2.3A kalluszképződés

10.A fák növekedését és a faanyag minőségét befolyásoló tényezők
10.1A faanyag minősége
10.2A sebzések, sérülések hatása a faanyag minőségre
10.3A fatermesztés és a faminőség kapcsolatrendszere

11.Fontosabb fenyőfélék anatómiai sajátosságai

12.Fontosabb lombos fák anatómiai sajátosságai

13.Határozókulcsok
13.1Makroszkópikus meghatározás
13.2Mikroszkópikus meghatározás

Irodalom

Tárgymutató

mutass többet mutass kevesebbet

Olvasson bele:

A faanatómia az elfásodott növényi részek, a törzs, a korona, a gyökérzet belső alaktana, azaz az alkalmazott botanika sajátos része. Feladata a fák belső szerkezetének, a sejtekből, szövetekből felépülő fás növényi szervezetek a feltárása, leírása.
A faanatómia nem öncélú morfológiai leírások halmaza, hanem
­alapot szolgáltat az élettani, növekedési és kórtani folyamatok megértéséhez, elemzéséhez (pl. évgyűrűszélesség változása);
­elősegíti a nagyszámú fás növény megismerését, elkülönítését, azonosítását (ez utóbbi fontos pl. a trópusi faanyagok kereskedelmében);
­információt szolgáltat egyes technológiai műveletek célszerű végrehajtásához (pl. felületkezelés, ragasztás, telítés);
­lehetőséget ad régészeti leletek, műtárgyak kormeghatározásához (dendrokronológia), továbbá az éghajlat változások történeti megfigyeléséhez (dendroklimatológia);
­ismereteket nyújt a faanyag minőségi jellemzéséhez (rendellenes szöveti képződmények, fahibák, fakárosodások);
­meghatározza a faanyag esztétikai és műszaki jellemzőit.
Ezen rövid felsorolás is jól érzékelteti, hogy a „faanatómia” fontos alapozó diszciplína a fa-, a papíripari- és az erdőmérnök hallgatók képzésében. Meggyőződésünk, hogy ezek az ismeretek nélkülözhetetlenek a belsőépítész, a fával foglalkozó formatervező művész- és építész hallgatók számára egyaránt. A könyv természetesen hasznos tanácsadója lehet a gyakorlatban tevékenykedő erdészeti, fa, papír- és csomagolóipari szakembereknek valamint az építő- és iparművészeknek.
Terjedelmi és tematikai okokból részletesen nem foglalkozunk a sejttani, szövettani alapfogalmakkal, hanem a középiskolai biológiai ismeretekre építünk. A sejtfal finomszerkezetének tárgyalásakor nem kerülhettük meg az anyagi szerkezet molekuláris bemutatását, így egy rövid fakémiai fejezet is kiegészíti az anatómiai ismereteket.
A könyvben három szinten vizsgáljuk a fás növények szervezetét: egyrészt a fénymikroszkópokkal nem feltárható ún. szubmikroszkópos szinten a sejtfal fibrilláris, gödörkés szerkezetét, másrészt a mikroszkópos metszetekkel jól tanulmányozható sejtes szerkezetet, harmadrészt pedig a szabad szemmel ill. kézi nagyítóval vizsgálható ún. makroszkópos felépítést (évgyűrűk, geszt-szijács).
A könyv fontos fejezete a feldolgozandó faanyagok minőségét, felhasználhatóságát döntően befolyásoló rendellenes anatómiai elváltozások tárgyalása, melyet kiegészítettük a fontosabb növényi, állati és egyéb eredetű szöveti károsodások áttekintésével is. A könyvben tíz nyitvatermő és harmincegy olyan mérsékelt égövi lombos fafaj anatómiai leírása és mikroszkópos felvételei tanulmányozhatók, amelyek szerepet játszhatnak a hazai fafeldolgozásban ill. kézművességben. Mellékeltünk továbbá egy rövid mikroszkópos és makroszkópos fahatározót.
Munkánk során bátran építkezhettünk a soproni anatómiai „műhelyek” korábbi munkáira (Gencsi 1980, Molnár 2004.) és a Faanyagtudományi Intézet közel két évtizedes kutatási eredményeire többek között a reakciófa, a juvenilisfa és a sebzési reakciók témakörökben.
A hasonló témájú anatómiai munkákhoz viszonyítva könyvünk alapvetően eltérő sajátossága az, hogy a fatest és a kéreg szerkezetét az ipari felhasználhatóság, a műszaki tulajdonságok és a feldolgozás technológiai műveletek (mechanikai megmunkálás, ragasztás, felületkezelés, szárítás, telítés stb.) összefüggéseiben vizsgálja, a mérnökképzés követelményeihez kapcsolódva.
Ezúton fejezzük ki hálánkat Bariska Mihály egyetemünk díszdoktora, zürichi professzor hasznos tanácsaiért és a rendelkezésünkre bocsátott pásztázó elektronmikroszkópos felvételekért. Hasonló köszönettel tartozunk Elisabeth Wheeler professzor asszonynak (University of North Carolina) és Brian Butterfield professzornak (University of Christchurch) az értékes anatómiai felvételekért, valamint Albert Levente professzornak (NYME, Kémiai Intézet) a fakémiai fejezetekhez adott tanácsaiért.

A Szerzők



ErdeifenyőPinus sylvestris L.

Szijácsa inkább széles, nyers állapotban fehér, később sárgás, gesztje vörösbarna színű és az átmérőnek mintegy kétharmad részét teszi ki. Számos és a keresztmetszeten szabad szemmel is látható nagy gyantajárata van, melyek a bélsugárban is megtalálhatóak. A gyantajáratokat körülvevő epitél sejtek vékony falúak, ezért a metszeteken általában szakadozott széllel láthatók. Az évgyűrűhatár gyakran kissé hullámos. A fájában kevés faparenchima található. A bélsugarak heterogének, alul és felül bélsugártracheidák középen bélsugárparenchimák láthatók. A bélsugártracheidák sejtfala csapos vastagodású. A kereszteződési mezőben nagy, enyhén szögletes, 1-2 ablakos gödörke található. A geszten belül a bél körüli „juvenilisfa” 13-15 évgyűrűt foglal magába. A késői pászta aránya kb. 30%. Rétegelt vörösbarna kérgének egyes rétegei szürkésbarna kéregrésszel válnak el egymástól. Kérge a törzs felső részében vöröses-barnás, vékony, sima, melyen a felső réteg vékony hártyarétegekben leválik.



Kocsányos tölgyQuercus robur L.

Szijácsa keskeny, sárgásfehér, gesztje sárgásbarna. Gyűrűslikacsú, edényei a keresztmetszeten a korai pásztában jóval nagyobbak, mint a kései pásztában, az évgyűrűhatár mentén egy sorban helyezkednek el, szabad szemmel is jól láthatók és gyakran tartalmaznak tíliszeket. A sugár- és húrmetszeten a korai pászta nagy edényei árokszerű mélyedésekként láthatók. A késői pászta kis edényei sugár irányú sorokat alkotnak, körülöttük bő üregű rosttracheidák és faparenchimák találhatók. Az edények áttörése teljes. Az egysejtsoros bélsugarak mellett szabad szemmel jól látható széles bélsugarakkal is rendelkezik. Jellegzetesek a sugármetszeten látható széles bélsugártükrök. Az évgyűrűhatárral párhuzamosan, húrirányú sorokban faparenchimát tartalmaz. A fatest szilárdító alapállományát vastag falú farostok (libriformrostok) és rosttracheidák alkotják. Gyakori fahibája a fagyléc, a gyűrűs- és bélrepedések. Nyári időszakban a szijács gyorsan korhad. A minőségi feldolgozás (pl. bútorfront) szempontjából jelentős gondot okoz a fatest színbeli tarkasága. A károsodott tölgyfa bütüjén sötét színű „gyűrűket” lehet megfigyelni.

mutass többet mutass kevesebbet

A kategória legkedveltebb kiadványai

Faanyagismeret PDF

Molnár Sándor Faanyagismeret

Ár: 5400 Ft Kiadói ár: 3780 Ft Megtakarítás: 30 %
Bővebben Kosárba