Évszakok a kertekben

Bevezetés

I. fejezet:
A növényi élet helye Földünkön
Környezeti hatások általános jellemzői
A fény szerepe
A hőmérséklet szerepe
A levegő szerepe
A szél szerepe
A víz szerepe
A tápanyag szerepe

II. Fejezet:
A növényi sejt anyagcsere-életjelenségei
Növényi sejt
Zöldség- és gyümölcsnövények sejtjei
A növények csoportosítása energianyerésük alapján
Autotrófia és heterotrófia
A fotoszintézis mechanizmusa
A napsugarak elnyelése (abszorbeálása)
A fotoszintézis apparátusa
A fotoszakasz működése
A CO2 redukciója a Calvin-féle körfolyamatban
Eltérő típusok a fotoszintézisben, C3- és C4 típusú növények
A külső tényezők hatása a fotoszintézisre
Természetes fényviszonyok
A szállítás (transzport) – növényeknél
Asszimiláták lefelé való szállítása
Légzés
A légzés fogalma
A mitokondrium
A kertészeti növények légzése
A légzést befolyásoló tényezők
A növények vízgazdálkodása
A víz növényélettani szerepe
A levágott hajtások és virágok hervadása
Növény párologtatásának kertészeti vonatkozásai
Az öntözés
A növények ásványi táplálkozása
A tápanyagok és tápelemek
A tápanyagok eloszlása a talajban és növényben

III. Fejezet:
Növényi szervezet életjelenségei
Magvak csírázása
A növekedés és fejlődés fogalma
Ingermozgások
A virágzás fiziológiája
Fotoperiodizmus
Vernalizáció
A virágzás hormonális szabályozása
A C:N-arány szerepe a virágzásban
Mag- és termésfejlődés
A gyümölcsök növekedése
A gyümölcsök érése
A gyümölcsök utóérése és öregedése
Gyümölcsök, zöldségek tápértéke az ember számára
Gyümölcsök kémiai összetétele
Vitaminok
A nyugalmi időszak
Lombhullás
Ágak lehullása
A növények elfagyása és megfagyása
A növények hajtatása

IV. fejezet:
Az életritmus kialakulása
A biológiai óra jelentősége
Az életritmus földrajzi váltakozásai a földrészeken
Kerti növények az ember szolgálatában
A kertek hangulata
A kerti szokások, hagyományok eredete
Déli félteke, a meleg öv kertjei
Ausztrália tavaszi kertjei
Új-Zéland tavaszi kertjei
Kertek az Egyenlítőn és környékén
A Hawai-szigetek kertjei
Titokzatos Papaya és grapefruit

V. fejezet:
Szezonális változások a kertekben – Ősz
Az őszi időszak a kertészek munkájának gyümölcse…
Ősz a zöldségeskertekben
Ősz a gyümölcsöskertekben
Ősz a dísznövénykertekben

VI. fejezet:
Szezonális változások a kertekben – Tél
Kertészkedés télen
Tél a zöldségeskertben
Tél a gyümölcsöskertekben
Tél a dísznövénykertekben

VII. fejezet: S
zezonális változások a kertekben – Tavasz
Tavasz: A megújhodás időszaka
Tavasz a zöldségeskertekben
Tavasz a gyümölcsöskertben
Tavasz a dísznövénykertekben

VIII. fejezet:
Szezonális változások a kertekben – Nyár
Nyár a zöldségeskertekben
Nyár a gyümölcsöskertekben
Nyár a dísznövénykertekben

IX fejezet:
Különleges táplálkozási módok
A gombák táplálkozása
Mykorrhiza
Szaprofita növények

X. fejezet:
Stresszhatások
A növény és környezete
A stressz meghatározása.
Abiotikus (abiogén) stressztényezők
Hőmérsékleti stresszek
Stresszvédekezés – alkalmazkodás stratégiája
Biotikus stressz

Ábrák jegyzéke
Képek jegyzéke
Táblázatok jegyzéke

A növények vízgazdálkodása

A víz növényélettani szerepe

A víz a növényi szervezet egyik legfontosabb alkotórésze, amely a föld felületét borító növényi vegetáció fennmaradásához, és a mezőgazdasági növények részére is jelentős mennyiségben szükséges.
Az élet vizes közegben jön létre, és az életfolyamatok csak vizes közegben játszódhatnak le. A sejten belül a víz megoszlása változó, a sejtfal térfogatának legalább 50%-a, az aktív plazma 95%-a, a vakuolum 98%-a víz. A víz közvetlenül részt vesz a különböző biokémiai reakciókban, amikor a szerves molekulák egymásba alakulásakor víz lép be, vagy víz lép ki a molekulákból (CSEH E., 1994).

A víz élettani szerepe megnyilvánul abban is, hogy szállítóközege a különböző tápionoknak és szerves anyagoknak. A protoplazma működésében a víznek kiemelkedő szerep jut, állandó víztartalommal kell rendelkeznie és ez a víztartalom a citoplazma és a vakuolum által nyomást gyakorol a sejtfalra, ezt a nyomást nevezzük turgornyomásnak. A sejtek turgeszcenciája nélkül nincs növekedés. A vakuolum víztartalom-változása előidézi a sztóma nyitódását, záródását, hüvelyeseknél levelek éjszakai összecsukódását. A levelek párologtatása megakadályozza az erős napfénysugárzásból származó magas hőmérséklet hatására bekövetkező protoplazma-elhalást (CSEH E., 1994).

A növények vízszükséglete

A magasabb szervezettségű növények normális életműködésének egyik legfontosabb feltétele, hogy vízmérleget – azaz a vízfelvétel és vízfogyasztás közötti arányt – hosszantartó és kiugró deficit nélkül biztosítsák. Kérdés, miért alakul ki vízhiány a növényekben? A felelet egyszerű: többet párologtatnak, mint amennyit abszorbeálni tudnak. A transzspiráció olyan gyors, hogy a növény teljes víztartalma egy nap alatt teljesen kicserélődik. Ez azt jelenti, hogy a növény és a víz egyensúlya dinamikus, bizonytalan és hullámzó.

A víz abszorbciójának mértéke a transzspiráció mértékétől, a gyökérrendszer kiterjedésétől és hatékonyságától, valamint a talajban levő víz felvehetőségétől függ. A vízegyensúlyt két tényező szabályozza. Az egyik a talajtényező, a másik részben növényi, részben légköri. A vízhiány befolyásolja a respirációt, pl. a levelek esetében élénkíti, a magvakét csökkenti; általában befolyásolja a belső biokémiai folyamatokat, pl. a dohánylevélben csökkenti a cukortartalmat, növeli a nitrogén és a nikotin mennyiségét. A paradicsomban a vízhiány az RNS-tartalom csökkenését, majd a növény elpusztulását idézi elő.
A növényen keresztül óriási vízmennyiség áramlik át (pl. egy napraforgó vagy kukorica-egyed az egész tenyészidő alatt 200 liter vagy ennél is több vizet párologtat el).

A víz felvétele

A vízfelvétel részben fizikai, részben fiziológiai folyamat, ezért a következőkben mindenekelőtt a duzzadás, a diffúzió és az ozmózis fizikai jelenségére, majd a plazmolízis és a sejt szívóerejének élettani jellemzésére kell kitérnünk.

A duzzadás

Vízfelvételkor a magvak térfogata jelentősen megnagyobbodik, vagyis megduzzadnak. A duzzadás a nyugalmi állapotú magvak esetében a mérhető intenzitású életfolyamatok megindulásának előfeltétele. Maga a duzzadás reverzibilis térfogat-nagyobbodás és tisztán fizikai-kémiai folyamat. A duzzadóképes növényi részek fehérje, cellulóz és keményítő molekulái száraz állapotban rendkívül szorosan simulnak egymáshoz. Amint a vízzel érintkezésbe kerülnek, azt nagy erővel magukhoz vonzzák, hidrátburokkal veszik körül magukat, amelynek mértéke az egyes molekulacsoportok vagy molekula aggregátumok elektromos tulajdonságaitól függ. A belső felületen elhelyezkedő és a molekula külső felszíne felé fordult –OH, a –COOH, és –NH2 csoportok hidrofilok, azaz vizet vonzanak;
ellenben a –CH3 vagy –C6H5 csoportok a víz dipólusokkal szemben nem mutatnak affinitást, tehát hidrofóbok.
A cellulóz és a keményítő micellái a vízzel való telítettség elérése után továbbra is összeköttetésben maradnak, hálózatot képeznek, a víz csak a micellák közötti összefüggő üregeket (intermicellárisokat) tölti ki.

A hidratáltsági állapotra és a duzzadás mértékére nagy befolyást gyakorolnak a sejtben jelenlevő sók is, amelyeknek ionjai elektromos töltéshordozók. Ezek a vizet képesek megkötni, és ha nagyobb koncentrációban vannak jelen, a duzzadt szövetekből a vizet elvonni (ezen alapul pl. a fehérjék kisózása az oldatból). Neutralizációval vagy adszorpcióval saját töltésüket és ezzel együtt vízmegkötő képességüket is meg tudják változtatni.

Diffúzió és ozmózis

A diffúzió folyamatában az oldat molekulái a koncentráció kiegyenlítődésére, tehát a térben való egyenletes eloszlásra törekszenek. Gyakorlatilag egyensúlyi állapotban sem maradnak a molekulák nyugalomban, mert minden pillanatban bizonyos molekula lép be egy meghatározott területre, és onnan ugyanannyi lép ki. Tehát az egyszer beállt koncentráció-kiegyenlítődés változatlan marad.
A diffúzió gyorsasága nagymértékben függ a részecskék (molekulák) méretétől. Minél nagyobbak az oldott anyag molekulái, annál lassabban mozognak, tehát annál csekélyebb a diffúzió sebessége. Egy vizes oldatban nemcsak az oldott anyagok, hanem az oldószer molekulái is koncentrációjuk esése irányában vándorolnak. Így pl. ha cukoroldatra óvatosan tiszta vizet rétegezünk, úgy azonnal megkezdődik a cukormolekulák átlépése a vízbe és megfordítva, a vízmolekulák a cukoroldatba lépnek át. Ha a vizet és cukoroldatot olyan finom pórusú (szemipermeábilis) membránnal választjuk el, amelyen keresztül a cukor és a víz nem azonos mértékben tud átlépni, ez esetben a vízmolekulák a membrán pórusán mindaddig átlépnek a cukoroldatba, amíg a membrán mindkét oldalán azonos lesz a koncentráció. Az ilyen membránon át megvalósuló diffúziót ozmózisnak nevezzük.