Könyvek
kategóriák

Erdővédelem - Tölgyeken előforduló károsítók és kórokozók

Szerző: Lakatos Ferenc - Szabó Ilona
Ár: 2900 Ft Kiadói ár: 2320 Ft Megtakarítás: 20 %
Kosárba
pénztárhoz

Az Erdővédelem-sorozat második kötete a hazai erdeinkben legfontosabb fafajcsoporton, a tölgyeken előforduló kártevőkkel és kórokozókkal foglalkozik ezen belül is a kocsányos, a kocsánytalan és a cser tölggyel, melyek a jelenlegi erdőterületeink 34%-án találhatók meg. A könyv részletezi a fa egyes részein megjelenő kár- és kórképeket (leveleken, hajtásokon, terméseken, törzsön stb.) A könyv fontos része az egyes károsítók különböző fejlődési alakjainak megjelenését bemutató táblázat, illetve a kárnaptár.

mutass többet mutass kevesebbet
Terjedelem: 63 oldal
ISBN/ISSN: 9639422517
Méret: A5
Kiadó: Szaktudás Kiadó Ház

Tartalomjegyzék:

Bevezető
Jelmagyarázat
Károsítók és kórokozók
1. Terméseken megjelenő kár- és kórképek
Curculio glandium  Tölgymakkormányos
Laspeyresia splendana  Tölgymakkmoly
Ciboria batschiana Tölgymakkfeketedés
2. Leveleken, hajtásokon megjelenő kár- és kórképek
Phylloxera quercina Tölgy- (Cser-) gyökértetű
Haltica quercetorum─ Tölgy földibolha
Attelabus nitens─ Tölgylevélsodró
Rhynchaenus quercus ─ Tölgy bolhaormányos
Tortrix viridana─ Tölgyilonca
Tischeria ekebladella ─ Tölgyaknázó sörtésmoly
Stenolechia gemmella─ Tölgyfúró sodrómoly
Erannis defoliaria ─ Nagy téliaraszoló
Operophtera brumata─ Kis téliaraszoló
Lymantria dispar ─ Gyapjaslepke
Orgyia antiqua ─ Rozsdabarna kisszövő
Euproctis chrysorrhoea ─ Aranyfarú pille
Malacosma neustria─ Gyűrűslepke
Phalera bucephala ─ Sárgafoltos púposszövő
Thaumatopoea processionea─ Tölgy búcsújárólepke
Microsphaera alphitoides─ Tölgylisztharmat
Apiognomonia quercina─ Tölgylevélbarnulás
3. Törzsön megjelenő kár- és kórképek
Lachnus roboris─ Tölgygolyvatetű
Kermes quercus─ Tölgykéreg-pajzstetű
Coraebus florentinus─ Sávos tölgybogár
Agrilus viridis ─ Zöld karcsú díszbogár
Agrilus angustulus ─ Közönséges karcsú díszbogár
Pyrrhidium sanguineum ─ Piros korongcincér
Clytus arietis ─ Közönséges darázscincér
Scolytus intricatus ─ Tölgy szijácsszú
Platypus cylindrus ─ Törzsszú
Botryosphaeria stevensii ─ Kéreg- és ágelhalás, rák
Diaporthe leiphaemia
Pezicula cinnamomea
Colpoma quercinum
Cryphonectria parasitica ─ Törzs és az ágak rákosodása
Inonotus nidus-pici ─ Kétalakú csertapló
Phellinus robustus ─ Vastagtapló
Laetiporus sulphureus ─ Sárga gévagomba
Fistulina hepatica ─ Májgomba
Tölgypusztulás
4. Gyökfőn és gyökéren megjelenő kár- és kórképek
Melolontha melolontha─ Májusi (Közönséges) cserebogár
Melolonhta hippocastani─ Erdei cserebogár
Anoxia orientalis ─ Keleti cserebogár
Anoxia pilosa ─ Pusztai cserebogár
Anomala vitis ─ Zöld cserebogár
Armillaria fajok ─ Gyűrűs tuskógomba
Rosellinia quercina ─ Tölgycsemeték gyökérpenésze
Kárnaptár
Tárgymutató
Tudományos nevek mutatója
Magyar nevek mutatója

mutass többet mutass kevesebbet

Olvasson bele:

Bevezető

A hazai erdőkben, illetve főbb fafajainkon előforduló károsítókat és kórokozókat bemutató sorozatunk következő példányát tarthatja kezében az olvasó. Igaz, hogy az eredetileg tervezett időponthoz képest később jelent meg a könyv, de a „lassan járj, tovább érsz” mondás alapján reménykedhetünk, hogy a további kötetek is megjelenhetnek az elkövetkező években.
A fenyők után a tölgyeken, mint a hazai erdőkben legnagyobb jelentőségű fafajcsoporton előforduló károsítókat és kórokozókat ismertetjük. Most egy fajszámát tekintve kisebb csoportot, a tölgyek (Quercus) nemzetségét választottuk, kiemelve a népes csoportból a három legfontosabb tölgy fajon [kocsányos tölgyön (Quercus robur), kocsánytalan tölgyön (Quercus petraea) és a cseren (Quercus cerris)] megjelenő és esetenként kárt is okozó szervezeteket. Jelentőségüket tekintve azonban ez a csoport igen fontos a hazai erdőkben, hiszen a jelenlegi erdőterület 33,3%-án találhatók meg.
A kötetben, az egyes részek összeállításakor alkalmazott alapelvnek megfelelően szerepelnek a többgazdanövényes kártevők, amelyeknek elsősorban tölgyeken van jelentőségük (pl. gyapjaslepke), valamint a speciálisan csak a tölgyeken előforduló fajok is (pl. tölgyilonca). Igyekeztünk ismét minél több ábra segítségével megkönnyíteni ez egyes fajok felismerését, beazonosítását. Az ábrák új rendszerű elhelyezése további segítséget nyújthat.
A kapott visszajelzések alapján nagyon fontos rész az egyes károsítók különböző fejlődési alakjainak megjelenését bemutató táblázat, illetve a kárnaptár. Ennek megfelelően, ahol ez pontosan értelmezhető, illetve ábrázolható, ott igyekeztünk minél egyértelműbb információkat szolgáltatni. Vannak azonban fajok (elsősorban gombák), ahol ezt nem tudtuk ábrázolni az egyes fejlődési alakok párhuzamos megjelenése, vagy a folyamatos kórkép miatt.
A könyv koránt sem teljes. A kötet támogatói ─ akiknek ezúton is külön köszönet─ azonban nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy minél több ábra kerülhessen a végső változatba. Köszönet illeti továbbá minden kollégánkat, akik javaslataikkal, tanácsaikkal segítették munkánkat.


LAKATOS FERENC


Károsítók és kórokozók

1. Terméseken megjelenő kár- és kórképek


Curculio glandium ─ Tölgymakkormányos


Nemző. 4–8 mm nagyságú, mogyoróbarna színezetű bogár. Nagyon hasonlít a gesztenyeormányosra (III. kötet), de mikroszkóppal elkülöníthető tőle (pajzsocskája négyszögletes). A nőstény bogár ormánya igen hosszú, meghaladhatja a testhosszát is.
Álca. Az ormányosokra jellemző, has felé görbülő, lábatlan, csontszínű álca.
Kárkép. Az álca okoz kárt. Kárképe hasonlít a tölgymakkmolyéra, de ha kettévágjuk a makkot, a tölgymakkormányos károsításakor ormányos álcát találunk (has felé görbülő, lábatlan), míg molyfertőzéskor egy hernyót. Az álca ürüléke apró szemcsés, lisztes, szövedéktől mentes, a kibújási nyílás kerek (tölgymakkmoly).
Előfordulás. Eurázsiai faj, de az északi területekről hiányzik. Hazánkban tölgyesekben közönséges. Fő gazdanövényei a tölgyfélék, de előfordul bükkön, szelídgesztenyén és mogyorón is.
Életmód. A kikelő nemzők rövid táplálkozási rágást végeznek a gazdanövény levelein, majd a nőstény bogár petecsatornát készít a fejlődő makkba, és abba rakja le petéit (max. 2 db/makk). A kikelő álcák teljesen elfogyasztják a makk belsejét. A fertőzött makk többnyire előbb lehullik, és látszik rajta a kerek nyílás (tölgymakkmolyé ovális), amin keresztül az álca a talajba vonult bábozódni. Az álca itt akár több évet (max. 3) is eltölthet, így is telel át. Előfordul azonban a nemzők áttelelése is. Az álca tavasszal a talajban bábozódik be. A tölgymakkban több faj (B. glandium, B. elephas, B. nucum) álcái is kifejlődhetnek, sőt többnyire az ormányos és a moly együttesen lépnek fel.
Védekezés. Magtermelő állományokban esetenként az inszekticides kezelés megfontolandó lehet, de más erdőrészekben nincs realitása.


Laspeyresia splendana ─ Tölgymakkmoly


Nemző. 16–19 mm szárnyfesztávú lepke. Első pár szárnya piszkosfehér színű.
Hernyó. Fehéres színű, világosbarna fejjel, jól kivehető lábakkal.
Kárkép. Itt is az álca okozza a kárt, de a kettévágott termésben (makk, gesztenye, dió) hernyót találunk. A kibújási nyílás ovális, az ürülék vékony szálakkal átszőtt (tölgymakkormányos).
Előfordulás. Európai faj, hazánkban is gyakori. Elsősorban tölgyek, de bükk, dió és szelídgesztenye terméseiben is előfordul.
Életmód. Évente egy generációja van. A nemző nyár közepén rakja le egyesével a petéit a terméskezdeményekre. A kikelő hernyók berágják magukat a termésbe, és teljesen elfogyasztják azt. Amikor a termés emiatt korábban a földre esik, azt elhagyják, és a talajban gubóban telelnek át. A következő év tavaszán bábozódik. Tömeges fellépése esetén, főleg szelídgesztenyén, jelentős terméskiesést okozhat.
Védekezés. Ez ideig nem védekeztek ellene.


Ciboria batschiana ─ Tölgymakkfeketedés


Kórokozó. Tömlősgomba, tölcsér alakú, vörösesbarna, 3–15 mm átmérőjű, 3–30 mm hosszú nyéllel rendelkező apotéciumai a mumifikálódott makkokon jelennek meg.
Tünet. A külső maghéjon sötét foltok, a maghéj alatt sötéten határolt, narancssárga foltok figyelhetők meg, majd a sziklevelek megbarnulnak, később feketednek, mumifikálódnak és a következő ősszel megjelennek rajtuk az apotéciumok.
Életmód és elterjedés. A régi makkokon megjelenő apotéciumokból szóródó aszkospórák fertőzik a lehullott makkokat. Csapadékos őszi időjárás esetén helyenként az egész makktermés megfertőződhet.
Védekezés. A makktermést minél korábban be kell gyűjteni. Fontos a megfelelő tárolás. A már fertőzött makkok meleg vizes kezeléssel (41 oC, 2 óra) megmenthetők.
A tölgymakkokon gyakran egyéb kórokozók is megjelenhetnek (Ophiostoma sp., Phomopsis sp. stb.). A nem megfelelő raktározás következtében penészgombák, elsősorban Penicillium fajok szaporodhatnak el, amelyek a sérült maghéjon behatolva tönkreteszik a csírázó képességet. Ellene a makkok raktározás előtti átválogatásával, megfelelő raktározási feltételekkel védekezhetünk.

mutass többet mutass kevesebbet

A kategória legkedveltebb kiadványai

Erdészeti gépek

Dr. Horváth Béla Erdészeti gépek

Ár: 5100 Ft Kiadói ár: 4080 Ft Megtakarítás: 20 %
Bővebben Kosárba