Digitális kiadvány
kategóriák

Az erdészet gyakorlata

Szerző: Andrésiné Ambrus Ildikó, Dr. - Andrési Pál
Ár: 3400 Ft Kiadói ár: 2380 Ft Megtakarítás: 30 %
Kosárba
pénztárhoz

Digitális Kiadvány
A kötet bemutatja a legontosabb fa- és cserjefajokat, általános ismereteket ad erdeinkről és az erdők környezetéről. Az Erdőmüvelési ismeretek fejezet a maggyűjtéstől a nevelővágásokig bemutatja az erdőben végzett legfontosabb feladatokat. Az erdőhasználati ismeretek megismerésével az erdő területén megtermelt javak kitermelését, felhasználását, mozgatását és értékesítésének éehetőségeit sajátíthatják el az olvasók. Bemutatásra kerülnek a legfontosabb erő- és munkagéptani ismeretek is, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az erdőben az erdőművelési és erdőhasználati munkákat hozzáértően és hatékonyan lehessen végezni.

mutass többet mutass kevesebbet
Terjedelem: 225 oldal
Kiadó: Szaktudás Kiadó Ház

Tartalomjegyzék:

1. Erdőismeret
Az erdő fogalma
Erdeink fontosabb fa- és cserjefajai
Fenyőfélék
Keménylombos fafajok
Lágylombos fafajok
Legfontosabb erdőtársulásaink
Erdeink csoportosítása
Keletkezés szerint
Az erdőt alkotó fák szerint
Az erdők rendeltetése szerint
Környezet- és természetvédelem
Környezetvédelem
Természetvédelem

2. Az erdő és környezete
Az erdő éghajlata
Az erdő talaja
Az erdő hidrológiai viszonyai

3. Erdőművelési ismeretek
Az erdészeti szaporítóanyag előállítása
Magtermelő állományok és ültetvények
Mag- és tobozgyűjtés
Magvak tárolása
Magpergetés
Magvizsgálatok
A magtermesztésre vonatkozó EB SZ-előírások
Csemetetermelés
A csemetekert fogalma, típusai és létesítése
Csemetekerti talaj-előkészítések
A talajerő fenntartása
A csemetekerti vetés
Csemetenevelés
A csemeték kiemelése, tárolása
Csemetetermelés vegetatív szaporítással
Suháng- és sorfanevelés
Intenzív csemetetermelés
A csemetetermelésre vonatkozó EBSZ-előírások
Erdősítési és fásítási ismeretek
Talaj-előkészítés
Az erdősítés kivitelezése
A fásítások típusai, jelentőségük
Az erdősítések ápolása
Az ápolás módjai
Az erdősítések védelme
Az erdősítések műszaki befejezése
Az erdősítési és ápolási munkákra vonatkozó EBSZ-előírások.
Erdőállományok nevelése
A faállományok fejlődési szakaszai
A nevelővágások célja
A fák osztályozása
Részletes állománynevelések
Rontott erdők
Erdőnevelési munkákra vonatkozó EBSZ-előírások
Főbb fafajok állománynevelése
Tölgyesek állománynevelése
Bükkösök állománynevelése
Akácosok állománynevelése
Erdeifenyvesek állománynevelése
Nemesnyárasok állománynevelése
Faállományok természetes felújítása
Magról történő természetes felújítás
Sarjról történő természetes felújítás
A vágásos és a szálaló erdő

4. Erdőhasználati ismeretek
A fa szerepe az emberiség életében
A fa felépítése, a fafajok csoportosítása A fatest felépítése
A fa fizikai tulajdonságai
Fahibák
Az élő fán keletkező fahibák
Alaki fahibák
A fa szövetszerkezeti hibái
Egyéb károsításokból származó fahibák
Abiotikus károsításokból származó fahibák
Biotikus károsításokból származó fahibák
A kitermelt faanyagon keletkező hibák
A döntés
A döntést befolyásoló tényezők
A motorfűrészes döntés munkarendje
A döntés műveletelemeinek sorrendje
A fák súlyvonalhelyzete
Központos súlyvonalhelyzetű fák
Külpontos súlyvonalhelyzetű fák
Hajk, döntőfűrészvágás, törési lépcső, törési léc
Központos súlyvonal-helyzetű fák döntése
Kis húzású fák döntése
Nagy húzású fák döntése
A gyakorlatban alkalmazott döntési módok
Különleges alakú fák döntése
Fennakadt fák levétele
A ledarabolásos munkamódszer
Döntőgépes fadöntés
A motorfűrészes döntés szabályai
Lakott területen végzett fakitermelési munkára vonatkozó biztonsági előírások
Gallyazás
Gallyazás motorfűrésszel és fejszével
Gallyazás kéziszerszámokkal
Gallyazás motorfűrésszel
Gallyazás gépekkel Választékolás
A választékolás végrehajása
A választékolás eszközei
A választékolás alapelvei
A választékolás fogásai
A választékolásra vonatkozó EB SZ-előírások
Darabolás
Darabolás eszközei és alaphelyzetei
Darabolás többcélú gépekkel
A darabolásra vonatkozó EB SZ-előírások
Felkészítés Göcsözés
Kapcsozás
Hasítás
Kérgezés
Készletezés
Számbavétel
A fahasználat munkahelyei, feltételei
Közelítés
Közelítés kézzel, segédeszközzel, lóval
Közelítés traktorral
Közelítés kötélpályákkal
Rakodás
Szállítás
A fahasználat munkarendszerei
Mellékhasználat
Erdei melléktermékék — erdei haszonvételek
Ásványi eredetű melléktermékek
Növényi eredetű melléktermékek
Állati eredetű melléktermékek

5. Erő- és munkagéptani ismeretek
Motorfűrészek
A motorfűrészek felépítése, fő szerkezeti részei
Egyéb motoros kézi eszközök alkalmazása az erdei munkák során
Erdőgazdasági erőgépek
Az erdészeti erőg épek fő szerkezeti egységei
Leggyakoribb munkagépek szerkezeti felépítése
Az ekék szerkezeti felépítése
Tárcsák
Szárzúzók
Vetőgépek

Felhasznált és ajánlott irodalom


mutass többet mutass kevesebbet

Olvasson bele:

Faállományok természetes felújítása

Az erdőfelújítási eljárások közül a természetes folyamatokat a leginkább megközelítő módszer a természetes felújítás, amely a legkevésbé károsítja az erdei életközösségeket. A természetes felújítás történhet magról vagy sarjról. A természetes felÚjítás olyan erdőművelési tevékenység, amikor az előző állomány vegetatív vagy generatív utódaiból emberi beavatkozás nélkül létesül Új erdő.

Magról történő természetes felújítás

A magról történő természetes felújítás a legszebb szakmai feladat. Magyarországon elsősorban bükköt, kocsánytalan tölgyet és csert újítanak így fel, évente mintegy 10 000 ha-t. A cseresek majdnem minden évben teremnek makkot, ezért ezek felújítása a leggyorsabb. A bükk és a kocsánytalan tölgy makktermése jóval ritkább, ezért a kellő sűrűségű újulat megjelenése hosszú ideig tart. A felújítás előfeltétele a magtermőképes állomány és a bőséges magtermés. A lehullott magvak megfelelő csírázási feltételek, azaz Víz- éS hőviszonyok esetén indulnak növekedésnek. Mag eredetű utódokból létrehozott erdő neve szálerdő.
A természetes felújítás feltételei:
— érett, magtermőképes állomány;
— bőséges magtermés;
— beérett humuszos talaj;
— a magvak csírázási feltételeinek biztosítása;
— a megjelent csemeték további növekedésének elősegítése;
A természetes felújítások két fő csoportba oszthatóak: tarvágásos felújító vágás és fokozatos felújító vágás.
A tarvágásos felújító vágás során egy jó magtermést követően az újulat megjelenésével egyidejűleg vagy később az egész idős állományt tarra vágjuk.
Előnyei:
— fahasználati szempontból jól szervezhető;
— kisebb a fajlagos költsége;
— nem csak télen végezhető.
Hátrányai:
ha az újulat nem egységes, az Üres foltokat pótolni kell;
— az újulat egykorú, ezért egy időben érheti károsítás;
— árnyékkedvelő fajnál (p1. bükk) kedvezőtlen.
A fokozatos felújító vágás során a megjelenő újulat figyelembevételével a vágásérett állományt nem egyszerre termelik le. A meglévő újulati foltok felett erősebben megbontják az állományt. Ahol az újulat hiányzik, Ott a magtermés érdekében elősegítik a koronafelületek növelését. A fokozatos bontások miatt a felújítás több évtizedig is elhúzódhat. Sikere az anyaállomány jól időzített és ütemezett eltávolításától függ. A felújítás valamilyen térbeli rend szerint történik, ami lehet pontból, foltból vagy vonalból kiinduló. A gyakorlatban a foltból kiinduló a leggyakoribb, ezt ernyős vágásnak is nevezik. Fokozatos felújító vágás alkalmazásakor a kijelölt törzsek 3 szakaszban kerülnek eltávolításra. Ezek az alábbiak:
1. előkészítő vágás:
— a teljes záródást megbontjuk, a fatömeg 15-30%-át vesszük ki;
— nő az asszimiláló felület;
2. vetővágás:
— bő maghullást követően kerül sor rá;
— a fatőmegnek 15-30%-át kivesszük;
3. felszabadító vagy végvágás:
— bő maghullást követően valamennyi még lábon álló fát letermeljük;
— a termelést télen, hóban kell elvégezni, hogy az újulat kevésbé sérüljön.
A fokozatos felújító vágás előnyei:
- felújítás alatt a talaj árnyalt marad;
— a visszahagyott fák fatömege gyarapszik;
— a csemeték nagy számban jelennek meg.
Hátrányai:
döntési és közelítési károk keletkeznek az újulatban és a megmaradó fákban egyaránt;
csak hóban lehet fahasználatot végezni;
— a fajlagos költség drága.
A PRO SILVA EUROPA egyesület 1989-ben Szlovéniában alakult, amely a természeti folyamatokra alapozott erdőgazdálkodást folytató európai erdészek egyesülete. Az egyesületnek hazánkban is tevékenykedik nemzeti csoportja. Az egyesület a természetközeli erdőgazdákodás gyakorlatba ültetését az alábbi módokon támogatja:
— információcsere az európai nemzeti csoportok között;
— bemutatóterületek létrehozása;
— találkozók és terepi programok szervezése a bemutatóterületeken;
- oktatási és kutató intézményekkel, valamint egyéb szervezetekkel való együttműködés.

Sarjról történő természetes felújítás

Sarjerdő-gazdálkodás évszázadok óta alkalmazott felújítási mód. Erre csak a lombos fafajok alkalmasak, ugyanis a fenyők általában nem sarjadznak. Az egyes fafajok sarjadzóképessége is eltérő. Legjobban sarjadzanak a tölgyek, a gyertyán, az akác, a hársak, a nyárak a füzek és az éger. Megkülönböztetünk gyökér- és tuskósarjakat. A tuskósarj nem jó, mert a korhadó tuskóról a gombák átterjedhetnek a fiatal fákra, ezzel tőkorhadást okoznak. Jó minőségű erdőt csak gyökérsarjról lehet nevelni. Napjainkban közel 7000 ha sarjerdő létesül évente.
A sarjaztatás előnyei:
— gyorsan, minimális költséggel kapunk új erdőt;
— gyorsabb a növekedése addig, amíg a föld feletti rész és a gyökér közötti egyensúly helyre nem áh, később növekedése lelassul.
Hátrányai:
— lazább szövetű, szabálytalan évgyűrű-szerkezetű faanyag fejlődik;
— ugyanazon termőhelyen jóval kisebb fatőmeget ad, mint egy hasonló korú szálerdő, állománya hamar kiritkul, elgyomosodik;
— rendszertelen térbeli elhelyezkedés;
— kizsarolja a talajt;
— genetikailag elöregedett állomány marad, ezért fafajtól függően 1 -3-szori sarjaztatása megengedett.
A gyökérről is sarjadzó fafajok, így az akác és a hazai nyárak gyökérsarjai állóképesebbek, nem törnek le. Jó termőhelyen akácnál, szürke nyárnál, füzeknél és égernél engedélyezett, azonban a nyáraknál fennáll a tőkorhadás veszélye. A tölgyek közül csak a csertölgyet sarjaztatják. A bükk, búr jól sarjadzik tuskóról, de állománya tőkorhadt lesz, ezért sarjaztatása nem megengedett.
Sarjerdő létrehozúsakor mér a tarvúgés során törekedni kell az alacsony tuskóval történő döntésre. A termelést a vegetációs időszakon kívül kell végrehajtani. Ha a későbbiekben cl akarjuk kerülni a tuskósarjak rendszeres leverését, akkor a tuskókat vegyszerrel kell kezelni. A gyökérsarjak megjelenését altalajlazítóval vagy gyökérszaggatóval segíthetjük elő. Segítségükkel a sarjak sávokban, egy bizonyos térbeli rendet alkotva jelennek meg. A későbbiekben a sarjsávokban minőségi válogatást végzünk, csak a legegyenesebb törzseket meghagyva. A sorközökből cl kell távolítani a megjelenő sarjakat. A megjelenő tuskósarjakat minden esetben el kell távolítani.

A vágásos és a szálaló erdő

A hazai erdők döntő többségének véghasználata vágásos üzemmódban történik. Ha a vágásérett erdőben a kijelölt vágásterületen minden fát válogatás nélkül egy időben kivágunk, tarvágásról beszélünk. Az erdők felújítása mesterséges úton vagy sarjról történik. Szintén a vágásos üzemmódhoz sorolhatóak a felújító vágások, amikor a kijelölt vágásterületen többszöri visszatéréssel termeljük le a fákat. A termelést a természetes úton megjelenő újulat érdekében végezzük. Ebben az esetben természetes felújítást alkalmazunk.
Először a szálaló üzemmód alakult ki az emberiség történetében. A települések környékén mindenki igényei szerint termelt az erdőből. Egyenként válogatták ki a megfelelő faegyedeket, amelyeket szálanként vágtak ki.A kivágott fák helyén sarjak növekedtek, vagy a környező fákról mag vetült. Igy az erdő folyamatosan, természetes úton újult. Az erdőgazdálkodás kialakulása során ismét megjelent a szálaló üzemmód gondolata. Számtalan erdész, tudós kutatta a szálalás lehetőségeit, közöttük a magyar Roth Gyula is. A szálaló erdőben az erdő egész területén folyik fahasználat. A fákat (térben és időben) elszórtan vágják ki. Az ilyen erdőkben nincs vágásterület, ezért is nevezik ezeket őrök erdőknek. Hazánkban a szálaló erdők aránya elhanyagolható. A természetközeli mészetközeli erdőgazdálkodás térhódítása kedvez a szálaló erdőknek. A szálalásnak számtalan előnye és hátránya van, ezek az alábbiak:
Előnyei:
— nagyobb a koronaszint, nagy az asszimiláló felület, ezért nagyobb mértékű a szerves anyag előállítása;
— állandó a talajtakarás;
— sűrűbb az évgyűrűszerkezet, jobb az ipari felhasználhatóság;
— az élőfakészlet nem változik;
— a folyamatos törzsárnyékolás miatt jó a fák feltisztulása;
— a vegyes korú erdőállománynak jó az állóképessége.
Hátrányai:
— kitermeléskor a visszamaradó fákon sok sérülés keletkezik;
— a fahasználatok az újulatra alig vannak tekintettel;
— a fényigényes fafajok eltűnnek;
— komoly szakmai felkészültséget igényel a kezelése;
— az erdőben folyó munkák nehezen gépesíthetők;
— csak az árnyékot is tűrő lucfenyő, jegenyefenyő és bükk állományokban alkalmazható.

mutass többet mutass kevesebbet

A kategória legkedveltebb kiadványai

Faanyagismeret PDF

Molnár Sándor Faanyagismeret

Ár: 5400 Ft Kiadói ár: 3780 Ft Megtakarítás: 30 %
Bővebben Kosárba