Dinnye, uborka, tök

Tartalomjegyzék


Kabakos növények jelentősége
A fontosabb fajok
Történetük, származásuk
Élelmezési jelentőségük
Gazdasági jelentőségük
Világgazdasági helyzetük .
Magyarországi helyzetkép

Görögdinnye
Növénytani jellemzése
Termesztett fajták
Szabadföldi termesztés
Területkiválasztás
Vetésforgó
Talajelőkészítés
Tápanyagellátás
Vegyszeres gyomirtás
Szaporítás
Kiültetés
Ápolási munkák
Öntözés
Kártevők, kórokozók
Érés, szedés

Sárgadinnye
Növénytani jellemzése
Élettani jellemzés
Termesztett fajták
Szabadföldi termesztés
Területkiválasztás
Vetésforgó
Talajelőkészítés
Tápanyagellátás
Vegyszeres gyomirtás
Szaporítás
Kiültetés
Ápolási munkák
Öntözés
Kártevők, kórokozók
Erés, szedés
Hajtatás

Uborka
Növénytani jellemzése
Élettani jellemzői
Termesztett fajták
Szabadföldi termesztés
Területkiválasztás
Vetésforgó
Talajelőkészítés
Tápanyagellátás
Vegyszeres gyomirtás
Szaporítás
Kiültetés
Ápolási munkák
Öntözés
Kártevők, kórokozók
Szedés
Hajtatás

Főzőtök
Növénytani jellemzés
Élettani jellemzői
Termesztett fajták
Szabadföldi termesztése
Terütetkivátasztás
Vetésforgó
Talajelőkészítés
Tápanyagellátás
Szaporítás
Kiültetés
Ápolási munkák
Kártevők, kórokozók Erés, szedés
Hajtatás

Sütőtök
Növénytani jellemzése
Élettani jellemzése
Termesztett fajták
Szabadföldi termesztés
Terütetkiválasztás
Vetésforgó
Trágyázás, talajelőkészítés
Szaporítás
Ápolási munkák
Erés szedés

Felhasznált irodalom

Uborka

Növénytani jellemzése

Gvökérzete abban különbözik a többi kabakos növény gyökérzetétől, hogy nem annyira élelmes, nem fejleszt olyan hatalmas gyökérrendszert. Lényegesen nagyobb a levegőigénye, ezért a talajfelszín közelében helyezkedik el a gyökérzet 80—90%-a. Ezt a termesztőnek bizony figyelembe kell venni. Amikor a hófehér hajszálgyökérzet (főleg hajtatásban) feljön a talaj felszínére, fejtrágyázni, „etetni” kell.
Hajtásrendszere hasonló a család többi tagjáéhoz. Itt is megkülönböztetjük a hármas tagozódást: determinált (bokor), középerős főhajtást, és erőteljes főhajtást (indeterminált) fejlesztő fajtacsoportokat. A hajtás szabadföldi termesztésben „heverő”, támrendszer mellett „álló”. Ez utóbbi a természetes számára, hiszen ő is liánszerű növény. A szárátmérő szögletes. Hossza a növekedési típustól függően 0,5—5,0 méter között változhat. A szár felülete serteszőrözött. A hajtásrendszer fejlődésének menete megegyezik a dinnyénél leírtakkal.
A levelek hosszú, szögletes nyéllel illeszkednek a hajtáshoz. Három- vagy ötszögletűek, tenyeresen tagoltak, 3—5 karéjúak, nagyok, felületük lehet sima, hullámos, enyhén hólyagos és szőrözött. Színük sárgás- kékeszöld színű. Ha kivilágosodik, hatalmasra nő, "túlhajtottuk”. vissza kell fogni.
Virágai lehetnek hím-, nő- és hímnős virágok. (1. 8. ábra) Állhatnak egyesével vagy „fürtösen” (csoportban). A virágtípusok jól megkülönböztethetőek. A hímnős virágtípus a nemesítésben felhasználható. A többi fajnál ez a virágtípus szabályos, piacképes termést ad. Az uborkánál hímnős virágtípus a gyakorlatban nem kívánatos. Az uborka a virágtípusok fejlődése alapján lehet egylaki s kétlaki.
Ha a különböző virágtípusokból (hím, nő, hímnős) felöltöztetjük az uborkanövényt, kapjuk a virágzási habitust. Mint már korábban láttuk, ez sokféle megoldást jelent. Az uborkánál a négy legfontosabbat emeljük ki:
a) monoikus,
b) gynoikus (ginoikus),
c) andromonoikus,
d) hermafrodita.
Ezt azonban a gyakorlati termesztő számára jobban áttekinthető és használatos beosztás szerint ismertetjük, mivel előbb már ismertettük, hogy a hímnős virágot fejlesztő virágzáshabitusú csoportok a termesztés számára nem kívánatosak.
A termesztő számára fontos a
— monoikus virágzású fajtatípus,
— gynoikus, azaz teljesen nővirágú fajtatípus,
— túlnyomóan nővirágú fajtatípus.
A monoikus virágzáshabitusú uborkanövényen többségében hím virágok fejlődnek, s ritkán találunk nővirágot. Legtöbbször 4-5 hímvirágot fejlesztő ízköz után következik egy-egy nővirágú ízköz. Természetesen a környezeti hatások eredményeként ez a törvényszerűség változhat. Például elrúg az első nővirág. lehet, hogy a második is, s ennek megfelelően változhat az arány. Az optimális Feltételek között fejlődő növényen a 4:1-es arány a leggyakoribb.
Ebbe a virágzáshabitusba tartoznak a régi fajtáink. Nagy lombfelületet fejlesztettek, viszonylag kevés terméssel. Ezek egyre inkább kiszorulnak. ahogy a termesztés intenzitása fokozódik.
A gynoikus (nővirágú) fajta minden nóduszán egyesével vagy csoportosan nővirágokat fejleszt. Hímvirág nem, vagy elvétve jelentkezik rajta. Gyengébb vegetatív növekedés, nagy termőképesség jellemzi ezt a virágzáshahitust. A nagy termésátlag elérése érdekében ajánlatos sűrűbben vetni, illetve ültetni az ebbe a csoportba tartozó fajtákat. A nővirágok megtermékenyítéséről, a hímvirágot fejlesztő egyedek bekeveréséről itt külön gondoskodni kell. Ez általában a hímvirágot fejlesztő növények magjának a bekeverésével történik. Ez felismerhető a tasakon szereplő MIX jelzésről, a tasakban lévő külön kis tasakról. illetve a magvak színezéséről. A nővirágok beporzását a méhek végzik.
Ebbe a virágzáshabitusba tartozó fajták megkívánják az optimális feltételeket, hogy eredményesen teljesíthessenek.
Tulajdonképpen ebbe a csoportba tartozik, de gyakorlat külön kezeli a túlnvomóan nőtípusú (gvnomonoikus) virágzáshabitusú fajtákat. Ebbe a csoportba tartozó fajták növényein a virágképzés a hímvirágokkal kezdődik. Ez a hímvirág képző szakasz. Ez lehet 4—10 nóduszon (szintén a környezeti hatások eredményeként), majd ezt követi a nővirágokat fejlesztő szakasz. A termesztett fajták zöme ebbe a virágzáshabitusú csoportba tartozik.
A termesztett uborkák lehetnek magvasak vagy partenokarpok (magnélküliek). A magot fejlesztő fajtáknál gondoskodni kell a méhheporzásról, a partenokarp fajtáknál a méhek távoltartásáról, a beporzás megakadályozásáról.
A termés három termőlevélből alakult kabaktermés. Hossza, alakja rendkívül változatos. Fajtára jellemző színű, felületű, tüskézettségű és szemölcsözött.
Az uborka termésének színe a gazdasági érettség idején lehet fehéres, világos- vagy sötétzöld. Biológiai érésben a fehér tüskéjű termések fehér. zöldesfehér, a barna tüskéjűek sárgásfehér, a fekete tüskéjűek narancssárga, barna színnel jelzik érettségüket.
A termés keresztmetszete lehet kerekded, lekerekített háromszög. illetve négyszög.
A termés nagyságát tekintve négy csoportot különböztetünk meg: kígyó, félhosszú, Beth Alpha, konzerv.
A termés alakja is nagy változatosságot mutat. A berakó, és a salátauborkánál egyaránt fontos a karcsú, hengeres forma, tompa véggel (szélesség-, hosszúságarány).
Magjai a kocsonyás anyagban, a magház placentáin helyezkednek cl. Egy-egy termésben (fajtától, környezeti feltételektől függően) 100—500 dh mag található.
A mag lapított, hosszúkás tojás alakú. Ezermagtömege 20—30 gramm. Színe sárgás- vagy zöldesfehér. Csírázóképességét 6—8 évig is megtartja.

Élettani jellemzői

Fényigénye. Nem túlzottan fényigényes. Viszonylag gyenge megvilágítás mellett is virágzik és termést köt, ami lehetővé teszi a hajtatását a fényszegény téli hónapokban is. Ez a számok nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy az uborka 20 °C hőmérsékleten és normál (0,03 %) C02-tartalom mellett [5 ezer lux fényerőnél asszimilál a legjobban, de a 6000—10000 lux is elegendő számára.
Hőigény. Az uborka is a melegigényes növények közé tartozik. Hőoptimume 25±7 ‘C. A hőmérsékleti hatások ugyanúgy érvényesülnek az uborkánál. mint dinnyéknél. (t. A görög- és sárgadinnyénél teírtakat vegyük figyelembe.
Vízigénv. Az uborka közismerten a nagy vízigényű zöldségfajok közé tartozik. Indokolja ezt felépítése, a termés nagy víztartalma, sekélyen elhelyezkedő gyökérzete stb. A vízhiányra azonnal válaszol, enyhe íomájúnál lankadá,e iőchh vízhiánynál hervadás jelentkezik. Az egyenetlen vízellátás eredménye a termékenyülésnél is megmutatkozik, deformálódik a termés. elrúgja a virágot stb. A keseredésre hajlamos fajtáknál fokozódik a keseredést előidéző anyag töménysége.
A sikeres termesztés érdekében a talaj vízkapacitását 70% VK körül kell tartani. Alacsonyabb vízkapacitás esetén a növény gyökere nem tudja a szüksége vízmennyiséget felvenni, elvenni a talajból. A vízfelvétel dinamikáját befolyásolja a hőmérséklet, a levegő páratartalma, a növény fejlettsége. A növények vízfelvételének üteme jelentősen változik a fejlődése folyamán, tehát ehhez igazítsuk wí öntözési normái, fordulót, idénynormát.
Vizsgálni kell a kérdés másik oldalát is. Ez pedig a túlöntözés. Az uborkagyökér rendkívül nagy levegőigényessége miatt kerüljük a túlzott \‘íz[elíteitséi2cl. A
levegőtlen talajban elsőként a felszívó, hófehér gyökérzet károsodik.
A jól karbantartott uborkaállomány igényli a nagy páratartalmat. A mikroklímát kis adagú víz gyakori adagolásával megteremthetjük az optimális feltételeket. 70% feletti levegő páratartalomnál a lisztharmat sem tud fellépni.
Tápanyagigénv. Az uborkanövény fajlagos tápanyagkivonása ad jó kiindululási alapot az igény meghatározására illetve a visszapótlás tervezésére. Az uborkatermés egy tonnájával kivonunk a talajból 2,0 kg N-t. 1.5 kg P,O-t. 4,0 kg K20-t, 2,0 kg CaO-t, 0,5 kg MgO-t.
A makroelemek hiánytünetei megegyeznek a sárgadinnyénél leírtakkal.
Az uborka is igényli, és meg is hálálja a szerves trágyát. Különösen gondoskodni kell nagy adagú szerves trágya kijuttatásáról a támrendszeres termesztésben. Itt a szerves trágya nem csak talajszerkezet-javító, tápanyag-visszapótló szerepet tölt be, jelentős a monokultúrás termesztés kárainak pufferolása is.
Szél. Az uborka, a többi kabakos növényhez hasonlóan a szé1csendes védett helyeket kedveli. A terület kiválasztásánál ezt a tényezőt is vegyük figyelembe.