Könyv
kategóriák

Csiperketermesztés nemcsak vállalkozóknak

Szerző: Győrfi Julia
Ár: 2700 Ft Kiadói ár: 2160 Ft Megtakarítás: 20 %
Kosárba
pénztárhoz

A műben megismerhetjük a legmodernebb komposztkészítési technológiákat, valamint a III. fázisú komposzt használatát, ill. a Magyarországon legelterjedtebb II. fázisú, polietilénzsákos csiperketermesztés technológiáját. Külön fejezet foglalkozik a legfontosabb kártevőkkel és kórokozókkal.

mutass többet mutass kevesebbet
Terjedelem: 195 oldal
ISBN: 9789639422872
Méret: A5
Kiadó: Szaktudás Kiadó Ház

Tartalomjegyzék:

Elősző
Bevezető
1. A termesztett gombafajok (csiperkegomba, laskagomba és egyéb gombák),
mint nagy értékű zöldségfélék termesztése a világon, Európában és
Magyarországon
2. A világ gombatermelése
3. Az Egyesült Államok csiperketermesztése
4. Európa csiperketermesztése
4.1. Belgium
4.2. Franciaország
4.3. Hollandia
4.4. Írország
4.5. Lengyelország
4.6. Nagy Britannia
4.7. Németország
4.8. Spanyolország
5. Magyarország csiperketermelése
6. A csiperketermesztés főbb állomásai Magyarországon
6.1. A termesztés kezdetétől az 1990-es évekig
6.2. A XX. század elejétől a II. világháborúig
6.3. A II. világháború befejezésétől 1990-ig
6.3.1. A Gombatermelési Vállalat
6.3.2. A Heltay-féle „rövid” komposztálás
6.3.3. Gombatermesztés növényházakban
6.3.4. A DUNA MGTSZ csiperketermesztésének főbb állomásai
6.3.4.1. A zsákos technológia bevezetése
6.3.4.2. Új beruházások 1977-től
6.3.4.3. A Műszaki Fejlesztési Csoport
7. A fellendülés korszaka a csiperketermesztésben 1990-től
7.1. A komposztkészítés technológiájának változása
7.2. Új komposztüzemek létesítése
7.3. Félig zárt (semi-indoor), un. bunker technológia
7.4. Zárt, indoor technológia
7.5. A III. fázisú komposzt megjelenése
7.6. A blokkos technológia elterjedése
7.7. Új hibridfajták, a termesztési technológia változása és a
termesztő felület növekedése
7.8. Információáramlás (pezsgő szakmai élet)
8. A csiperkegomba termesztéstechnológiája
8.1. II. fázisú komposzton való termesztés
8.1.1. A becsírázott komposzt szállítása
8.1.2. A termőágyak kialakítása
8.1.3. A komposzt tömörítése
8.1.4. A zsákok elhelyezése
8.1.5. A komposzt lefedése
8.1.6. A hőmérséklet biztosítása és mérése
9. A takarás
9.1. A takaróanyag fő tulajdonságai
9.2. A tőzeggel szemben támasztott követelmények
9.3. A takarás optimális időpontja
10. Lappangási időszak
11. Borzolás (bolygatás)
11.1. A bolygatás időpontja
12. Sodródás (kifutás, átütés)
13. Termőidőszak és terméshullámok
14. A szedés elvégzése
15. Ápolás
16. A letermett kultúra kihordása utáni helyiség (pince) fertőtlenítése
17. A csiperkegomba védelme
17.1. Állati kártevők
17.1.1.Sciarid-legyek
17.1.2.Cecid-legyek
17.1.3.Phorid-legyek
18. Fonálférgek
18.1. Parazita fonálférgek
18.2. Szaprofita fonálférgek
19. Atkák
19.1. Parazita atkák
19.2. Szaprofita atkák
19.3. Ragadozó atkák
20. Meztelen csigák
21. Baktériumok által okozott betegségek
21.1. Baktériumos foltosság
21. Mikroszkópikus gombák okozta betegségek
21.1. Száraz mólé vagy száraz rothadás
21.2. Nedves mólé vagy nedves rothadás
21.3. Pókhálós penész
22. Tintagombák
23. Rendellenességek
23.1. Torzulások
23.2. Tűfejképződési rendellenességek
23.3. CO2- károsítás
23.4. Kifutás
23.5. Sztróma
23.6. „Piszkos” gomba
23.7. Rózsagomba
23.8. Pikkelyesedés
24. Komplex növényvédelem
25. Néhány tanács kezdő gombatermesztőknek
26. Csiperketermesztésünk fejlesztési lehetőségei 2010-ig
26.1. A termesztéstechnológia korszerűsítése
26.1.1.A pincei termesztés és a zsákos technológia modernizálása
26.2. Szervezeti felépítés
26.2.1. A komposztgyártás és a termesztés különválasztása
26.3. Környezetvédelem
26.3.1. A komposztüzemek levegőszennyezése
26.3.2.Az integrált csiperketermesztés megvalósítása
26.3.3.A letermett csiperkekomposzt hasznosítása
26.4. A frissgomba minősítése
26.5. Piaci helyzet
26.6. Munkahelyteremtés
26.7. Az oktatás és a kutatás megszervezése
27. Irodalomjegyzék
28. Táblázatok jegyzéke
29. Ábrák jegyzéke

mutass többet mutass kevesebbet

Olvasson bele:

Félig zárt (semi-indoor), un. bunker technológia

A félig zárt (semi indoor) eljárásnál ugyanúgy, mint az indoornál, “bunkerekben” végzik az I. fázist. Elméleti alapját a hagyományos komposztálás képezi. Egyes vélemények szerint az elmúlt 30 év legjelentősebb előrelépése volt az un. levegőztetett, I. fázis bevezetése. Először, szinte egy időben, 1993-ban kezdték el alkalmazni a különböző országokban, eltérő módokon, de azonos elv alapján. A bunkerben lejátszódó folyamatok tulajdonképpen a kazalban levő folyamatokat utánozzák. A bunker nem más, mint egy 5,5 m magas betonfalú, tető nélküli, föld feletti építmény speciális betonpadlóval kombinálva, amelybe padlószellőzést építenek be. A betonpadlóba van beépítve a légvezeték a hozzá kapcsolódó fúvókarendszerrel együtt. A fúvókák alsó része szélesebb, felfelé pedig keskenyedik, ezzel biztosítva a belőlük kiáramló levegő sebességét. Egy-egy fúvóka 20-25 cm-re van egymástól, és érzékelőkhöz csatlakoztatott távhőmérőket is beépítenek. Az egész szellőző rendszert kézzel is lehet szabályozni, de a számítógépes vezérlés megbízhatóbb. A bunkerek többnyire 6 méter szélesek, hosszuk tetszőleges. A bunker hossza függ a készítendő komposzt mennyiségétől, a rendelkezésre álló hely nagyságától, s nem utolsó sorban a szakszerű működtetés technikai megoldhatóságától is.
Egy-egy bunkerbe 5-6 m széles és 3-4 m magas “komposztkazal” (a komposzt alapanyagai előzőleg benedvesítve és alaposan összekeverve) kerül egyenletesen, lazán, rétegesen betöltésre. A hagyományos (I. fázisú) komposztkészítés gyakorlatához hasonlóan különböző helyekre (falak mellett, kazal közepe, padlószint fölött, stb.) helyezik el a távhőmérőket (6-8 darabot egy bunkerben). A bunkerben történő komposztálás helyigénye kisebb, az időjárás változékonysága (főleg a hideg és a csapadék) nem befolyásolják a folyamatokat, s ez utóbbi tényezőből következik, hogy a hagyományos módon készített komposzt szezonálisan többnyire változó minőségét (termőképesség) ez a módszer lényegesen csökkenti.
Az országban először Máriakálnokon került megvalósításra az “indoor”, pontosabban a “semi indoor” komposztálás. A szalmát és a szalmás lótrágyát előzetesen aprítják, hogy a későbbiekben gyorsabban felvegye a vizet, majd minden nyersanyagot (szalma, ló- és csirketrágya, gipsz) a szabadban egy nap alatt tökéletesen összekevernek és benedvesítik. A keverés (egalizálás) nagyon fontos és a keverék víztartalma a nap végére el kell, hogy érje a 70-75%-ot. Az így előkészített keveréket töltik be a tömeghőkezelő alagúttal azonos minőségben megépített alagútba. Az alagút aljába kihúzó szőnyeget raknak s megkezdik a levegő adagolását. (Az indoor komposztálásnál ennek az I. fázisú komposztot tartalmazó alagútnak a levegőjét vezetik el vagy egy biológiai szűrőberendezésbe vagy pedig egy kémiai mosó berendezésbe, amelyekben a kellemetlen szagú gázokat megkötik, vagy lebontják, az alkalmazott technológiától függően.) Amint a komposzt hőmérséklete eléri a 78 °C-ot, ezen a hőfokon tartják 24 órán keresztül (ez a folyamat 4 napot vesz igénybe) majd a lehető leggyorsabban lehűtik 45 °C-ra és az egész mennyiséget a tényleges tömeghőkezelőbe termelik be. Tekintettel arra, hogy a 60°C feletti hőmérsékleten a csiperkegomba számára nélkülözhetetlen termofil baktériumok is elpusztulnak, így a II. fázis (a hőkezelés) előtt az egész anyagmennyiséget vagy már hőkezelt komposzttal, vagy pedig speciális termofil baktériumokat tartalmazó készítménnyel oltják be. A hőkezelés (II. fázis)folyamata általában 5 napot vesz igénybe.
A Tök község határában levő Champignon Union Kft. komposztüzemében az elkészült rekonstrukció révén megépült egy 3.000 m2 precíziósan szabályozott lélegző padló, kialakításra került egy 5 bunkerből álló, zárt, cirkulációs bunkerrendszer. Egy-egy bunker kapacitása 800 tonna. Két bunker speciális fermentációs kamrává lett átalakítva. Megépült 5 darab új, egyenként 200 tonna kapacitású poliuretán szigetelésű, rozsdamentes acéllemez borítású hőkezelő is, valamint a régi hőkezelők teljes felújítását is elvégezték. A komposztkészítés I. fázisakor elkerülhetetlenül keletkező kellemetlen szagkibocsátás csökkentése céljából megvalósult az Európai Unió által előírt környezetvédelmi technológia, amely egy 36 méter magas kémény megépítését tette szükségessé. Ebbe a kéménybe vezetik bele a keletkező különböző kellemetlen bűzös anyagokat, amely ebben a magasságban már eléggé felhígul ahhoz, hogy a környező települések lakóinak ne okozzon különösebb gondot a szagkibocsátás.
Bunker technológiával működnek a következő komposztüzemeink: Áporka, Győr, Kerecsend, Máriakálnok, Tök.

Zárt, indoor technológia

A teljesen zárt, indoor technológiának még minden bizonnyal hosszú időn keresztül nem lesz létjogosultsága Magyarországon. Egyrészt a rendkívül nagy beruházási költsége miatt, másrészt az eddigi holland tapasztalatok azt igazolják, hogy a termésátlagok gyakorlatilag ugyanakkorák, mint a hagyományos módon készült komposztokon és a megtermelt gomba minősége sem javult.
Az “indoor” angol szó magyar jelentése: “kapun belül”. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a komposzt kiindulási nyersanyagai, a komposztkészítés mindkét fázisa (I. és II. fázis), továbbá a tömegben való átszövetés (III. fázis), egy egységes, teljesen zárt térben történik. A keletkező bűzös levegőt összegyűjtik, a kellemetlen szagoktól különböző bioszűrőkkel vagy kémiai mosó berendezésben megtisztítják, s csak ezután távozhat a szabadba.

A környezetvédelmi elvárások tekintetében a komposztgyártás I. fázisa az, amelyikben igen sok, nagyon kellemetlen bűzös (főként ammónia és különböző kéntartalmú gázok) anyag keletkezik, amelyek természetesen a komposztüzem környékén a levegőben oszlanak el. Az uralkodó széljárás révén ezek az anyagok könnyen eljutnak a környező településekre is, s méltán váltanak ki az ottani lakosokban ellenszenvet és tiltakozást. Ez a probléma először a sűrűn lakott Hollandiában jelentkezett s a hollandok kényszermegoldásként, nem csekély anyagi ráfordítás révén kidolgozták az un. indoor komposztálást. A Horst-i Kutató Intézet a CNC-vel összefogva dolgozta ki a technológiát és 1995-ben Moerdijkben megépült a világ első indoor komposztüzeme, összesen 30 alagúttal s nem kevesebb, mint 90 millió holland forintba (kb. 8 milliárd magyar forint) került (FLEGG, 1995).
Magyarországon napjainkig még nem volt szükség az indoor komposztálás megvalósítására, de a “semi indoor” megoldás már az áporkai, a győri, a kerecsendi, a máriakálnoki és a töki komposztüzemekben működik.
Abban az esetben, ha a magyar környezetvédelmi előírások is olyan szigorúak lesznek, mint pl. Hollandiában, akkor a hazai komposztüzemek sem kerülhetik el az ilyen irányú fejlesztést.

Összefoglalva: Jelenleg a hazai szaknyelv is keveri a fogalmakat: A lélegző padlóval ellátott bunker vagy siló az indoor komposztálásnak csak egyik - igaz, fontos - elemét valósítja meg.
A bunker vagy más néven siló lehet fedett, de fedetlen is, a lényege az, hogy környezetvédelmi szempontból a rendszer nem teljesen zárt. A kellemetlen szagkibocsátás ugyan jóval kisebb mértékű, mint a hagyományos I. fázisnál, mivel a lélegző padlóval ellátott bunkerben végzett I. fázisnál lényegesen csökkennek az anaerob körülmények. A keletkezett, különböző kellemetlen szagú gázokat tartalmazó levegő azonban többségében a szabadba kerül kibocsátásra.
Az alagútban (tunnel) végzett I. fázis az, amelyiknél maga az alagút is teljesen zárt, a kellemetlen szagú levegőt pedig vagy visszacirkuláltatják, vagy valamilyen módszerrel elnyeletik, vagyis teljesen tiszta levegő kerül ki a szabadba. A levegőtisztaság biztosítása érdekében mindenképpen a Champignon Union Kft. Tök községben levő üzeme az élenjáró, amely megoldásaiban már megközelíti az indoor eljárást.

A III. fázisú komposzt megjelenése

A III. fázisú komposzt nem más, mint a csiperkegomba micéliumával már átszőtt komposzt.
Az átszövetés nem a termesztőnél történik, hanem a komposztüzemben, éspedig nem polietilén zsákokban, hanem tömegben. A tömegben való átszövetés szintén hőkezelő kamrákban történik. Komposztüzemeink hosszú időn keresztül a hőkezelt és becsírázott II. fázisú komposztot árusították, jelenleg már a III. fázisú komposzt is megjelent a hazai termesztésben. (A III. fázisú komposztot készítő üzemek a 35. táblázatban szerepelnek).
A III. fázisú komposztkészítés technológiájának kritikus pontja a komposzt sterilitásának megőrzése. A hőkezelőből kikerülő hőkezelt komposzt, amely a csiperkegomba számára szelektív, igen könnyen fertőződhet a csírázáskor és dúsításkor. A tömegben való átszövetés céljára tehát a komposztüzemben egy teljesen zárt, un. csíramentes területet célszerű biztosítani, amely abszolút szűrőkön keresztül kapja a levegőt és az egész területén túlnyomás van. Az itt használt gépek, eszközök nem kerülhetnek át más helyiségbe és menetrendszerűen tisztítani és fertőtleníteni kell azokat. A hőkezelőből kihúzószőnyeggel kikerülő komposzt szállítószalagon kerül a csírázó géphez, majd a csíra egyenletes bekeverése (üzemektől, sőt a termesztő kívánságától függően: 0,5-2,0 % mennyiségben) után az un. átszövető kamrába (alagútba). Az átszövető kamrában 3,0-3,5 m magasan, egyenletesen kerül elosztásra a már becsírázott anyag. Az átszövetés - hasonlóan a hőkezelés kezdetével - a hőmérséklet kiegyenlítésével kezdődik, majd a hőmérsékletet 25-26 °C-ra állítják be, amelyet automatikus vezérléssel egészen az átszövetés végéig tartanak. Az oxigéntartalmat és a CO2-szintet folyamatosan ellenőrzik. A tömegben való átszövetés időtartama 14-16 nap, a komposzt súlyvesztesége az átszövetés alatt 10-13 %. Az átszőtt komposzt paramétereit regisztrálják, s többnyire ekkor keverik hozzá a dúsítóanyagokat, amelyek megfelelő kezeléssel előállított nagy fehérjetartalmú növényi anyagok. Ma a világon már számos cég specializálódott a komposztdúsítók gyártására, s csaknem mindegyik alapanyaga a fehérjeforrást biztosító szója. Magyarországon jelenleg két cég dúsítóanyaga Millichamp 3000 és Promycel 600 néven kerül forgalomba. A dúsítóanyagok használata 3-4 kg/komposztmázsa terméstöbbletet eredményezhet, igaz ennek az ára még tovább növeli a III. fázisú komposzt árát. A dúsított komposztot vagy polietilén zsákokba töltik, vagy pedig préselt blokkba formázzák. Az átszőtt komposztot télen többnyire 20 °C-ra, míg nyáron 18 °C-ra hűtik le, s rögtön szállítójárműre rakják és azonnal viszik a termesztőhöz (RÁCZ- KORONCZY IMRÉNÉ, 2001). A III. fázisú komposzt előnyeit a magyar csiperketermesztők többsége még kevésbé tudja kihasználni, mivel maga a technológia eleve feltételezi az átszőtt, dúsított komposzt tömegben való szállítását és a teljesen gépesített betermelését a termesztőhelyiségekbe. Magyarországon pedig jelenleg zsákokba töltik, amelyekből - egy-két holland rendszerrel rendelkező termesztőnél - a zsákokból egy fogadó garatba kell kiborítani a komposztot, s csak ezután történik meg a géppel való behúzás, polctöltés. A préselt blokkos III. fázisú komposzt anyagmozgatása bizonyos szempontból könnyebb.
Az átszövető alagútból való kihúzás, majd a dúsítóanyag bekeverése miatt a csiperkemicéliumok széttöredeznek ami újabb, még intenzívebb növekedésre serkenti a micéliumokat. Ezért is van sokszor gond a III. fázisú komposzt hőmérsékletével. Hőmérsékletét a külső hőmérséklet és a szállítási idő hossza jelentősen befolyásolja: télen megérkezhet a termesztőhöz 20-22 °C-on (rosszabb esetben 18°C-on), míg a nyári meleg hónapokban a hőmérséklete elérheti a 28-30 °C-ot is. Mindkét eset rossz, de elsősorban a komposzt túlmelegedése jelent gondot. A kb. 25 °C-ra történő lehűtés akár 2-3 napig is eltarthat. A csiperkemicélium ugyanis a behordás után erőteljes fejlődésnek indul, ami természetesen hőtermeléssel, vagyis jelentős túlmelegedéssel jár együtt. Ugyanakkor a III. fázisú komposztot 24, de legkésőbb 48 órán belül le kell takarni a takaróanyaggal. A komposzt kezdeti, gyors felmelegedése miatt a termesztőnek erősen kell hűtenie, ami viszont az optimális CO2-szint és páratartalom rovására megy. Ez az egyik legkényesebb pontja a III. fázisú komposztok termesztésének. A takarás utáni termesztési paraméterek már azonosak a II. fázisú komposztnál elvártakkal: a kb. 25 °C-os komposzthőmérséklet, az 5-6000 ppm CO2-szint és a 95% körüli relatív páratartalom.

A III. fázisú komposzt termesztésének előnyeit, hátrányait MORRISSEY (1995) és RÁCZ- KORONCZY IMRÉNÉ (2001) a következőkben foglalták össze:

Előnyei a termesztő számára:

A termesztő megtakarítja a kb. 14 nap (2 hét) átszövődési időt, ezzel a termesztési ciklus kb. 20 %-kal lerövidül, így többször tud telepíteni egy évben.
Az átszövődési idő alatt nem kell fűteni, vagyis az energiaköltség kevesebb lesz.
Összehasonlítva a II. fázisú komposzt termesztésével, a termésmennyiség kb. 20 %-kal nő, mert ugyanakkora területen több komposzt fér el (átszövődéskor a komposzt szárazanyag-tartalma 10-13 %-kal csökken).
Az átszövetés időszaka alatti esetleges kórokozó és kártevő fertőzések kiiktatódnak, mert az átszövetés szigorú higiéniai körülmények között s folyamatos ellenőrzés mellett, egyrészt magában a komposztüzemben történik, másrészt a termőidőszak lerövidül, így a termesztőnél a különböző károsítóknak nincs elég idejük a felszaporodásra.
A komposzt kiindulási tápanyagtartalma nagyobb, mint a II. fázisú komposztoké, mert a komposztüzemben a dúsítóanyagot optimális időpontban, a csírázáskor, vagyis csaknem közvetlenül a takarás előtt keverik be.
A termesztőnek nem kell aggódnia, hogy milyen lesz az átszövetés, mert az magában a komposztüzemben történik. (Csökken az állandó vita a komposztgyártók és a termesztők között: a termesztő nem mondhatja, hogy rosszul szövődött át az anyag, vagyis a komposzt nem volt jó; a komposztkészítőnek pedig jól felfogott érdeke, hogy jó minőségű III. fázisú komposztot adjon el.)
Különösen az II. hullám termőtesteinek szembetűnő a kitűnő minősége, az I. osztályú gombák százalékos részaránya nagyobb, mint a II. fázisú komposztoknál.
Ugyanakkora termőfelületről nagyobb termésmennyiség (20-30 %-kal több) szedhető. Ennek oka, hogy már eleve 10-13 %-kal több komposzt kerül ugyanakkora felületre, a további 10-15 %-ot a tökéletes átszövődés és a dúsító anyag által biztosított nagyobb tápanyagtartalom teszi lehetővé.

Hátrányai a következők:

A komposzt ára jelentősen nagyobb, mint a II. fázisúé.
Kezelése nagyobb odafigyelést, szaktudást igényel, mint a II. fázisú komposzt, mert főként a nyári hónapokban túlmelegedhet a komposzt (hűtőberendezés nélkül az optimális komposzthőmérséklet nehezen biztosítható).
A termőtestek tömeges megjelenése egyszerre várható, vagyis több szedőnőre van szükség, amelynek különböző járulékos vonzatai vannak, vagyis növeli a termesztési költséget, nem beszélve a hirtelen megnőtt gombamennyiség értékesítésének időnkénti nehézségeiről.

Morrisey véleménye továbbá, hogy akkor, amikor a csiperketermesztő haszna egyre csökken, akkor nem lehet mást tenni, mint előre menni, vagyis a III. fázisú komposzt termesztésével s az általa biztosított jobb minőség révén a fokozódó piaci versenyben talpon maradni.

mutass többet mutass kevesebbet

A kategória legkedveltebb kiadványai

Gombaválogató 10.

Dr. Rimóczi Imre Gombaválogató 10.

Ár: 3300 Ft Kiadói ár: 2640 Ft Megtakarítás: 20 %
Bővebben Kosárba
Gombaválogató 9.

Dr. Rimóczi Imre Gombaválogató 9.

Ár: 3100 Ft Kiadói ár: 2480 Ft Megtakarítás: 20 %
Bővebben Kosárba
Gombaválogató 4.

Dr. Rimóczi Imre Gombaválogató 4.

Ár: 3300 Ft Kiadói ár: 2640 Ft Megtakarítás: 20 %
Bővebben Kosárba