Könyvek
kategóriák

Az állattenyésztés szervezése és ökonómiája

Szerző: Dr. Magda Sándor
Ár: 3800 Ft Kiadói ár: 3040 Ft Megtakarítás: 20 %
Kosárba
pénztárhoz

A Mezőgazdasági vállalkozások szervezése és ökonómiája sorozat 4. kötete az állattenyésztés üzemtanának kibővített, korszerűsített változatát tartalmazza. Különösen nagy hangsúlyt kapnak benne az uniós minőségi követelmények és a minőségbiztosítási tennivalók.

mutass többet mutass kevesebbet
Terjedelem: 211 oldal
ISBN/ISSN: 9789639422933
Méret: B5
Kiadó: Szaktudás Kiadó Ház

Tartalomjegyzék:

Tartalomjegyzék


Előszó

Bevezetés

1. Az állattenyésztés szervezése és ökonómiai alapjai
1.1. Az állatállomány mérete és összetétele
1.1.1. Az állatállomány összetétele, állományváltozás
1.2. Az állatállomány termelése
1.3. Az állatállomány tartása és elhelyezése
1.3.1. Kisüzemi állattartás
1.4. Az ökológiai gazdálkodás állattenyésztése

2. A sertéságazat szervezése és ökonómiája
2.1. Az ágazat helyzete, mérete, összetétele és termelési színvonala
2.2. A minőségi vágósertés-előállítás gazdasági összefüggései
2.3. A sertéságazat eszközigénye
2.4. A kocatartás és malacnevelés szervezése
2.5. A hizlalás szervezése és jövedelmezősége

3. A baromfiágazatok szervezése és ökonómiája
3.1. A baromfiágazatok gazdasági jelentősége
3.2. Az ágazatok és hasznosítási irányok megválasztása
3.3. A tenyésztés szervezése és ökonómiája
3.4. Etkezésitojás-termelés szervezése és ökonómiája
3.4.1. A termelés szervezése
3.4.2. A termelés gazdaságossága
3.4.3. A tojástermelés költség- és jövedelemviszonyai
3.5. Tenyésztojás-termelés
3.6. A pecsenyecsirke-hizlalás szervezése és ökonómiája
3.6.1. A csirkehizlalás szervezése
3.6.2. A csirkehizlalás gazdaságossága
3.7. A pulykaágazat szervezése és ökonómiája
3.7.1. A tenyésztés szervezése és ökonómiája
3.7.2. A hizlalás szervezése és ökonómiája
3.8. A lúdágazat szervezése és ökonómiája
3.8.1. A tenyésztésszervezés sajátosságai
3.8.2. A termelés szervezése és ökonómiája
3.9. A kacsaágazat szervezési és ökonómiai sajátosságai
3.9.1. A tenyésztés és termelésszervezés sajátosságai
3.9.2. Hasznosítási irány és hizlalás
3.10. Integrációs kapcsolatok
3.10.1. Az integráció tipikus jegyei a fejlett országokban

4. A szarvasmarha-ágazat szervezése és ökonómiája
4.1. Az ágazat helyzete
4.1.1. A szarvasmarha-állomány összetétele és hasznosítási irányai
4.1.2. A szarvasmarha-ágazat eszközigénye
4.2. A tejtermelő hasznosítási irány szervezése
4.2.1. A tejtermelő tehenek termelésben tartásának ideje, a selejtezés és az állománynövelés gazdasági összefüggései
4.2.2. A tejtermelés gazdaságossága
4.2.3. A tejtermelés jövedelmi viszonyai
4.2.4. Szabályozás az Európai Unióban
4.2.5. A borjú- és növendéknevelés szervezése
4.3. A szarvasmarha-hizlalás szervezése
4.3.1. A marhahústermelés helyzete
4.3.2. A hizlalás gazdaságosságát befolyásoló tényezők
4.4. A húshasznú tehéntartás szervezése
4.4.1. Az ágazat helyzete
4.4.2. A gazdaságosságot befolyásoló tényezők
4.4.3. Szabályozás az Európai Unióban

5. A juhágazat szervezése és ökonómiája
5.1. Az ágazat helyzete
5.2. A juhágazat termelésének szervezése
5.2.1. Hasznosítási irány, tartásmód és az állományméret meghatározása
5.2.2. A fajta megválasztása, a specializáció előnyei és hátrányai
5.2.3. Anyatartás, elletés és a termelés ütemezése
5.3. Az ágazat munkafolyamatainak szervezése
5.4. A juhászatban dolgozók érdekeltségi rendszere
5.5. A juhtartás gazdasági értékelése
5.6. A juhászatban használt mutatók

6. A lótartás szervezése és ökonómiája
6.1. Az ágazat helyzete
6.2. Lótartó vállalkozások típusai és tartási módok
6.2.1. A vállalkozások típusai
6.2.2. A tartási módok
6.3. Az ágazat gazdasági megítélése
6.3.1. Bevételek
6.3.2. Költségek
6.3.3. Jövedelmezőség
6.4. Hústípusú lótartás szervezése

7. Egyéb állattenyésztési ágazatok szervezése és ökonómiája
7.1. A nyúlágazat szervezése és ökonómiája
7.1.1. A nyúl gazdasági jelentősége
7.1.2.Húsnyúl
7.1.3. Angóranyúl
7.2. A méhészet szervezése és ökonómiája
7.2.1. Az ágazat helyzete
7.2.2. Az ágazat helyzete az EU-ban
7.2.3. A méhészet eszközigénye
7.2.4. A méhészet jövedelmezősége

8. A takarmánygazdálkodás szervezése és ökonómiája
8.1. A takarmánygazdálkodás jelentősége
8.2. A takarmánygazdálkodás elemei
8.3. A takarmánygazdálkodás szervezése
8.4. A takarmányok gazdasági értékelése
8.5. A takarmánygazdálkodás optimalizálása

Irodalomjegyzék

Fogalomtár

Név- és tárgymutató

mutass többet mutass kevesebbet

Olvasson bele:

3.3. A tenyésztés szervezése
és ökonómiája

A szoros értelemben vett baromfitenyésztés tenyésztési eljárások sorozatát és módszerét jelenti adott célok elérése érdekében. A tenyésztés speciálisan képzett szakembereket és üzleti érdekeket képviselő világcégek kezében van, mely az átlag vállalkozó és gazdaság számára elérhetetlen. A tenyésztési fázis alapvető célkitűzése a tenyészérték növelése, mely irányulhat: genetikai, tartástechnológiai, takarmányozási célkitűzésekre. A célkitűzések aktualitása értelemszerűen változik (szaporaság, tömeggyarapodás, ellenálló képesség, minőség, testtömeg növelés stb.) a gazdasági körülmények és fogyasztói szokások függvényében.
A tenyésztés következő célja az értékesíthető tenyészanyag mennyiségének a növelése. E törekvésben a fajlagos hozamok abszolút növelése mellett a relatív mutatók javítása is lényeges (keltetésre alkalmas tojások aránya, keltethetőségi százalék, életképes egyedek aránya stb.).
A tenyésztés ökonómiai célkitűzése — a jövedelem növelése — sorrendben csak harmadikként jelentkezik a tenyésztésben azon egyszerű ok miatt, hogy a tenyészanyag előállítók hegemonisztikus szerepük miatt maguk döntik el a tenyészanyag árát. A tenyésztelepek költségcsökkentési törekvése tehát csak harmadrendű célként szerepel a gazdaságossági célkitűzések között.
A tartási, takarmányozási, munkaszervezési célkitűzések, feladatok az első három függvényében változnak. Fő jellemzőik, hogy előtérbe kerülnek az életteljesítményt elősegítő természetes tartási módok (kifutós, legeltető, vízi), félintenzív takarmányozás, végtermékre alapozott munkaszervezési, érdekeltségi rendszerek.
A baromfitenyésztés jellegéből adódik, hogy Magyarországon kevés helyen folyik a baromfiágazat genetikai—biológiai alapjait előállító, szoros értelemben vett tenyésztés. A mezőgazdasági termelőüzemek gyakorlatában legtöbbször már a tenyésztés utolsó — árutermelés jellegű — szakaszáról, a szülő-, illetve nagyszülőpár tartásról, tenyésztojás illetve tenyésznövendék előállításról van Szó.
A tenyésztőmunka faji sajátosságai a következőkben foglalható össze:
Az étkezésitojás-termelés genetikai alapja vegyesnek nevezhető. A sokszínűség oka az, hogy a tojástermelés 50—60%-a a házkörüli kisgazdaságokban történik, ahol minden elképzelhető fajta és azok keverékei termelnek a hibridekkel együtt. A termelt tojás 40—50%-át előállító árutermelő gazdaságok (kis, közepes és nagy) viszont kizárólag hibrideket alkalmaznak. Magyarországon ma már a tojástermelésre specializált hibridek nagyon kis hányada kistestű, fehér tojást adó (Shaver), míg döntő része középnehéz testű, barna héjú tojást ad (Tetra). A barna héjú a családi fogyasztásban kedveltebb annak ellenére, hogy beltartalmi szempontból a fehér és a barna héjú tojások között nincs különbség.
A húscsirketermelés genetikai alapjait világszerte mindössze 5—6 multinacionlis cég adja, döntően azért, mert Új genetikai törzsek kifejlesztése rendkívül nagy eszközlekötést és szaktudást igényel. A legtöbb országhoz hasonlóan Magyarország is külföldi cégekkel létesített vegyes vállalatok útján biztosítja a tenyészanyagot. A kilencvenes évek elején meghonosított két Új fajta az amerikai Arbor-Acres (bábolnai integrációban), és a skót Ross (hernádi kooperációban). Az előbbi a hazai tenyészanyagpiac 60%-át uralja, a Rossé a piac egyharmada. A maradék egyéb fajták között oszlik meg. Mindkét említett húscsirkefajta genetikai adottságai javítottak a mellhús- kihozatalt, és növelték az értékes húsrészek arányát.
• A pulykaágazatban széles a fajtaválaszték. A keresletnek megfelelően a termékszerkezet már a nyolcvanas évek második felétől eltolódott az egész pulykáról a
darabolt húsrészek felé, ami előtérbe helyezte a nagy húskihozatalú Gigant pulyka tartását. Pulykahús előállításra döntően a kanadai származású hybridet és az angol BUT hibrideket alkalmazzák.
• A lúdtenyésztés genetikai alapját elsősorban hazai kutatás és tenyésztés hozta létre. A máj típusú ludak tenyésztésében előretört a Kolos májhibrid, a hús típusúaknál uralkodó a Hortobágyi fehér, a német és olasz lúd. A tenyészállomány mintegy fele-fele arányban oszlik meg a hasznosítási irányok között.
• A kacsatenyésztésben, a lúdhoz hasonlóan a tenyészállomány a termelési cél függvényében megoszlik hús és máj típusúra. Emellett kettős hasznosítású egyedek is vannak. Ez utóbbit képviseli a Mulard kacsa. Máj típusú fajta a francia importból származó Barbarie. A tenyészanyag mintegy fele hazai tenyésztésből, másik fele importból származik.
A tenyésztelepek és a keltetők közötti, és a végterméket előállítók nagy része közötti kapcsolat szerződéses alapokon nyugszik. Ezen túl olyan visszacsatolási rendszer is működik, amely az üzemi teljesítményadatok folyamatos gyűjtése és elemzése révén jelzéseket ad a termékpálya felső fázisa számára arról, hogy mely pontokon kell a teljesítményen javítani.

mutass többet mutass kevesebbet

A kategória legkedveltebb kiadványai

A méhészmester könyve

Ruff János A méhészmester könyve

Ár: 2900 Ft Kiadói ár: 2610 Ft Megtakarítás: 10 %
Bővebben Kosárba