A halászmester könyve

1.HALBIOLÓGIAI ALAPISMERETEK
1.1 A víz fizikai sajátosságai
1.1.1 A víz színe és átlátszósága:
1.1.2 Áramlások
1.1.3 A vízben oldott anyagok
1.2 A víz kémiai sajátosságai
1.3 A vizek anyagforgalma
1.3.1 Oxigénforgalom
1.3.2 Szénforgalom
1.3.3 Nitrogénformák, nitrogénforgalom
1.3.4 Metán (CH4) és kénhidrogén (H2S)
1.4 A vizek minősége
1.4.1 A halobitás
1.4.2 A trofitás
1.4.3 A szaprobitás
1.4.4 A toxicitás
1.5 Élőhelyek
1.5.1 A tó élőhelyei
1.5.2 A folyóvizek szinttájai
1.6 A vizek élővilága
1.6.1 Növények
1.6.2 Állatok
1.6.3 Társulások a vízben
1.6.4 A haltermelés biológiai alapjai

2.TÓGAZDASÁGI HALTENYÉSZTÉS
2.1 A tógazdaságok műszaki berendezései
2.1.1 Földművek
2.1.2 Műtárgyak
2.1.3 Tógazdaságok egyéb műszaki berendezései
2.2 Halastavak, halastórendszerek
2.2.1 A tógazdaságok építésének irányelvei
2.2.2 Halastótípusok
2.3 A teljes üzemű tógazdaság tavai
2.3.1 Nevelőtavak
2.3.2 Tárolótavak
2.4 A halastavak vízellátása
2.4.1 A táplálóvíz forrásai
2.4.2 A feltöltés technológiája
2.4.3 Víztakarékossági módok
2.5 A tógazdasági halhús termelés alapelvei
2.5.1 Hozamok
2.5.2 A halastavak népesítése
2.6 A halastavak termőképességének fokozása
2.6.1 A halak takarmányozása és a tavak népesítése
2.6.2 A halastavak trágyázása
2.6.3 Halastavi kacsatartás
2.6.4 A káros vízinövények irtása
2.6.5 A tavak szárazon tartása
2.6.6 A halastavak szárazművelése
2.7 A hal takarmányozása
2.7.1 A haltáplálékok kémiai összetétele
2.7.2 A halak táplálékai
2.7.3 A takarmányok tárolása
2.7.4 A takarmányok előkészítése
2.7.5 A haltakarmányozás elmélete
2.7.6 A haltakarmányozás gyakorlata
2.8 Tógazdasági haszonhalak szaporítása
2.8.1 A ponty szaporítása
2.8.2 A növényevő halak szaporítása
2.8.3 A compó szaporítása
2.8.4 Pontyfélék ivadékainak előnevelése
2.8.5 A csuka szaporítása
2.8.6 A süllő szaporítása
2.8.7 A harcsa szaporítása
2.9 A tenyészanyag és az áruhal termelése
2.9.1 A tavak előkészítése
2.9.2 A halak kihelyezése
2.9.3 Próbahalászat és termésbecslés
2.10 A halastavak lehalászása és a halak szállítása
2.10.1 A halastavak lehalászása
2.10.2 A tavak lehalászása
2.10.3 A nyári halászat
2.11 A halak szállítása
2.11.1 A halszállítás technológiája
2.12 A halak tárolása és teleltetése

3.TERMÉSZETESVÍZI HALÁSZAT
3.1 Hazai természetes vizeink
3.1.1 Duna és vízrendszere
3.1.2 Tisza és vízrendszere
3.1.3 Balaton
3.1.4 Fertő tó
3.1.5 Velencei-tó
3.2 Halászat eszközei és módszerei
3.2.1 Rekesztő halászat
3.2.2 Kerítő halászat
3.2.3 Tapogató halászat
3.2.4 Szigonyos halászat
3.2.5 Hajtó halászat
3.2.6 Hurokvető halászat
3.2.7 Emelő halászat
3.2.8 Vetőhalászat
3.2.9 Állító halászat
3.2.10 Keresőhalászat
3.2.11 Horoggal történő halfogás
3.2.12 Jégalatti halászat
3.2.13 Elektromos halászat
3.2.14 Angolna fogása
3.3 Természetes vizek halállománya
3.3.1 Halállomány fogalma és jellemzői
3.3.2 A vizek eltartó képessége
3.3.3 A halállomány szabályozása
3.4 A halászat jogi szabályozása
3.4.1 Bevezetés
3.4.2 A halászatra vonatkozó értelmező rendelkezések
3.4.3 Halászati jog
3.4.4 Halgazdálkodás
3.4.5 A hal és élőhelyének védelme

4.HALEGÉSZSÉGÜGYI ISMERETEK
4.1 Halgazdaság és a halak egészségügyi vizsgálata
4.2 Biotikus eredetű halbetegségek
4.2.1 A pontyok tavaszi virémiája
4.2.2 Pontyok fekélyes bőrgyulladása
4.2.3 Úszóhólyag-gyulladás
4.2.4 Kopoltyúrothadás
4.2.5 Halpenész
4.2.6 Vízvirágzás
4.2.7 Algatoxikózis
4.2.8 Fátyolbetegség
4.2.9 Chilodonellósis
4.2.10 Trichodinosis:
4.2.11 Darakór
4.2.12 Kopoltyúférgesség
4.2.13 Gyrodactylosis
4.2.14 Vérmételykór
4.2.15 Diplostomosis
4.2.16 Szegfűférgesség
4.2.17 Khawiosis
4.2.18 Bothriocephalosis
4.2.19 Ligulosis
4.2.20 Piócák
4.2.21 Ergasilosis
4.2.22 Lerneaeózis
4.2.23 Pontytetvesség
4.3 Abiotikus halbetegségek
4.3.1 Pontyok kopoltyúnekrózisa
4.3.2 Hőmérséklet, mint kórok
4.3.3 Oxigénhiány
4.3.4 Mérgezések
4.3.5 Takarmány, mint kórok
4.4 Halak kártevői
4.4.1 Ízeltlábúak
4.4.2 Halak, kétéltűek, hüllők
4.4.3 Madarak
4.4.4 Emlősök
4.5 Védekezés a halbetegségek ellen
4.5.1 Fertőtlenítés
4.5.2 Halak gyógykezelése

5.MUNKA- ÉS KÖRNYEZETVÉDELEM
5.1 Általános munkavédelmi ismeretek
5.1.1 A munkavédelmi szabályozás írásos dokumentumai
5.1.2 A MUNKÁLTATÓ MUNKAVÉDELMI FELADATAI
5.1.3 A MUNKAVÁLLALÓ MUNKAVÉDELMI JOGAI ÉS KÖTELESSÉGEI
5.1.4 Munkahelyi baleset fogalma, bejelentése és kivizsgálása
5.1.5 Munkavédelmi oktatás, munkavédelmi vizsga
5.1.6 Biztonsági szín és alakjelek
5.2 Tűz- és érintésvédelem
5.2.1 Tűzvédelem
5.2.2 Érintésvédelem
5.3 Halász szakma speciális biztonságtechnikája
5.3.1 Általános munkavédelmi feltételek a halászatban
5.3.2 Halászati munkafolyamatok biztonságtechnikája
5.3.3 Káros vízinövényzet irtás szabályai
5.3.4 Vízszolgáltatás balesetvédelme
5.3.5 Műtárgyak kezelésének balesetvédelme
5.3.6 Vadriasztó biztonságos használata
5.3.7 Közlekedés töltésen
5.3.8 Vegyszerek használata
5.3.9 Az elektromos halászat fontosabb munkavédelmi szabályai
5.3.10 A jégen végzett munkák balesetvédelme
5.3.11 Téli nádaratás balesetvédelme
5.3.12 Vízi közlekedés fontosabb szabályai
5.3.13 Mentés vízből
5.3.14 A hálóféleségek használatának balesetvédelme
5.3.15 A hallal való bánásmód

6.Felhasznált és ajánlott irodalom

1.4 A vizek minősége

A vizek változatos tulajdonságait és sajátosságait általánosságban fizikai-, kémiai- és biológiai hatások összessége határozza meg. A vizek minősítésekor négy tulajdonságot kell figyelembe venni: a halobitást, trofitást, szaprobitást és a toxicitást.

1.4.1 A halobitás

A víz biológiai szempontjából fontos szervetlen kémiai tulajdonságok összességét fe-jezi ki, vagyis azt, hogy az adott vízben milyen és mennyi negatív, illetve pozitív töltésű ion van jelen. A halobitás szempontjából beszélhetünk édes-, sós- (tenger) és fél-sós (kevert) vi-zekről.

1.4.2 A trofitás

Kifejezi, hogy egységnyi idő alatt a vízben élő zöldnövények a rendelkezésükre álló szervetlen táplálékból mennyi szerves anyagot képesek a fényenergia felhasználásával élő szerves anyaggá felépíteni. Vagyis a trofitás a vízi élettér elsődleges termelésének az erőssé-gét és sebességét fejezi ki.
Az elsődleges termelés alapja a fotoszintézis, melyhez rendelkezésre kell, hogy álljon: megfelelő mennyiségű fény, növényi tápsó, az optimális hőmérséklet és a klorofillal rendelke-ző növények tömege. Adott földrajzi szélességnél és évszakban a hőmérséklet és a fény meny-nyisége kis változásoktól eltekintve állandó. Viszont a vízi élettérben a szerves és szervetlen tápanyagok mennyisége folyamatosan növekszik, aminek következtében szemmel láthatóan az algák, vagy magasabb rendű növények elszaporodnak. E szerint beszélhetünk alga-, vagy hínár eutrofizációról.
A trofitás szempontjából a vizeinket három nagy csoportba lehet sorolni: oligotrofikus vizek, pl. az igen tisztavizű patakok és általában a folyóvizek felső szakaszai, mezotrofikus vizek, pl. a folyók középső szakaszai és az eutrofikus vizek. Ebbe a kategóriába tartozik az összes halastó, valamint a természetes tavaink jelentős része.
A trofitás mértéke és a vízben oldott oxigén mennyisége között szoros összefüggés fi-gyelhető meg. Az oligotrofikus vizekben mivel kevés növény él, a nap különböző szakaszá-ban az oxigén mennyisége alig ingadozik, kiegyenlített. Az eutrofikus vizekben a nagy meny-nyiségben jelenlévő növényi szervezetek napközben sok oxigént termelnek. Éjszaka viszont az összes vízi élőszervezet oxigént fogyaszt, így annak a mennyisége a hajnali órákra minimá-lisra csökkenhet. Tehát az eutróf jellegű vizeknél a nappali és éjszakai oldott oxigén mennyi-ségében jelentős eltérés mutatkozik.
A trofitás mértéke és a haltermőképesség nagysága között szoros összefüggés van. Az eutrofikus jellegű vizek termőképessége jó, mert a nagy mennyiségű növényzet nagy mennyi-ségű szervesanyagot tud felépíteni egységnyi idő alatt. De csak egy bizonyos pontig, mert a túlszaporodott növények által okozott hajnali oxigénhiány a halak életét nem veszélyezteti.

1.4.3 A szaprobitás

A szaprobitás a vízi élettér szervesanyag lebontó képességét fejezi ki. Ez tehát ellentéte a trofitásnak, de az anyagforgalmat figyelembe véve egymást feltételező és kiegészítő folya-matok. A szervesanyag elbontását a vízi élettérben élő baktériumok és gombák végzik.

1.4.4 A toxicitás

A toxicitás a víz mérgezőképességét fejezi ki, melyet különböző típusú és eredetű mér-gező anyagok okozhatnak. A vízi élettérbe a kívülről bekerülő mérgező anyagokat exogén mérgeknek nevezzük. Exogén mérgező anyagokat kisebb-nagyobb mennyiségben a bekerülő ipari-, mezőgazdasági- és kommunális szennyvizek tartalmazhatnak.
Azokat a mérgező anyagokat, melyek rendszerint a tó biológiai egyensúlyának meg-bomlása miatt magában a vízi élettérben termelődnek meg, endogén mérgeknek nevezzük. Ilyenek az anaerob lebomlási körülmények között termelődött kénhidrogén, ammónia és a metán.