Könyv
kategóriák

A globális klímaváltozás: hazai hatások és válaszok - A VAHAHA jelentés

Szerző: Láng István - Csete László - Jolánkai Márton
Ár: 4900 Ft Kiadói ár: 3920 Ft Megtakarítás: 20 %
Kosárba
pénztárhoz

A Környezetvédelmi Minisztérium és az MTA által indított projekt, a VAHAVA tevékenységét összefoglaló jelentés. Mindazok számára ajánlható, aki számára a környezet változása, változtatása, megőrzése nem közömbös.

mutass többet mutass kevesebbet
Terjedelem: 220 oldal
ISBN: 9639736177
Méret: B5
Kiadó: Szaktudás Kiadó Ház

Tartalomjegyzék:

ELŐSZÓKÉNT „VAHAVA”

BEVEZETÉS

1. A KLÍMAVÁLTOZÁS MEGÍTÉLÉSE
Várni, vagy cselekedni, felkészülni?
A magyarországi éghajlat tendenciái és a valószínűsíthető változások
A klímaváltozás és a klímapolitika nemzetközi, valamint hazai tükröződése

2. A KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSTERÜLETEI; A LÉGKÖRVÉDELEM,
VALAMINT AZ ALKALMAZKODÁS MEGOLDÁSAI
A természeti környezet, természeti erőforrások
Klímaváltozás és az egészség
A lakosság biztonságos élelmiszer- és vízellátása
A növénytermelés és az állattenyésztés alkalmazkodási lehetőségei
Klímaváltozáshoz alkalmazkodó hazai kertgazdaság
Klímaváltozás és az erdők, zöldfelületek
Árvíz, belvíz, aszály és vízgazdálkodás
Kritikus terület az energia
A klímaváltozás és a közlekedés
A települések és az épületszektor
A klímaváltozás és a turizmus
Klímaváltozás, társadalom és gazdaság

3. A KLÍMAPOLITIKA – A LÉGKÖRVÉDELEM ÉS AZ
ALKALMAZKODÁS – ESZKÖZRENDSZERE
1. A katasztrófavédelem
2. A biztosítások lehetősége, szerepe a változó kockázatok kezelésében
3. Oktatás, nevelés, kutatás
4. Pénzügyi, jogszabályi és intézményi feltételek
5. A Nemzeti Éghajlat-változási Stratégia szükségessége

4. ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK,
JAVASLATOK
A felismerés fontossága
A VAHAVA projekt fontosabb megállapításai, következtetései, javaslatai

FÜGGELÉK
1. Forrásmunkák jegyzéke
2. A VAHAVA Projekt keretében készült szakértői tanulmányok jegyzéke
3. Az „AGRO-21” Füzetekben a klímaváltozás témakörében megjelent
tanulmányok jegyzéke
4. A VAHAVA Projekt rendezvényei
5. A VAHAVA jelentés közreműködői

mutass többet mutass kevesebbet

Olvasson bele:

A magyarországi éghajlat tendenciái és a valószínűsíthető változások

A legegyöntetűbb változások a hőmérséklet tendenciájában tapasztalhatók állapítható meg Szalai Sándor feldolgozása nyomán. Az országos átlag követi a globális változásokat, de annál valamivel nagyobb melegedési értéket (pontbecslés alapján 0,77 C) jelez. Ennek évszakos felbontása már nagyobb eltéréseket mutat. Az elmúlt 104 évben amíg a telek és a tavaszok döntően az éves átlagnak megfelelően alakultak, addig a nyarak jobban (mintegy 1 C), az őszök legkevésbé (0,4-0,5 C) melegedtek. Ha pontbecsléssel is és 90%-os szignifikancia-szinten is megvizsgáljuk a havi középhőmérsékletek alakulását, akkor azt találjuk, hogy 11 hónap hőmérséklete mutat növekedést, de ebből csak hat hónapé szignifikáns, ezek főként a nyári félév hónapjai. Egyetlen hónap, december középhőmérsékletének az idősora mutat csökkenő tendenciát, azonban ez a tendencia nem szignifikáns. (Nem szignifikáns tendencia azt jelenti, hogy az adott valószínűségű konfidencia-intervallumba pozitív és negatív előjelű trendértékek is tartoznak. Így nem lehet kijelenteni, hogy a negatív vagy pozitív trend a megfelelő az adott valószínűségnek.) A december havi átlaghőmérsékletek szórása nagy, ezért széles a konfidencia-intervallum, így nem egyértelmű a trend irány 90%-os szinten.

Fél Celsius-fokkal, de megdőlt Budapesten a melegrekord – tájékoztatta az MTI-t az Országos Meteorológiai Szolgálat. A fővárosban 2006. július 24.-i délután 36,5 Celsius-fokot mértek, és ezzel az értékkel megdőlt az 1998. július 22-én mért 36 fokos rekord.

Az éghajlati modell-előrejelzések alapján gyorsuló melegedésre lehet számítani, amennyiben az emberiség nem tesz semmit az üvegházhatású gázok kibocsátásának jelentős csökkentése érdekében. Ha az elmúlt 30 év hőmérsékletét vizsgáljuk Magyarországon, az adatok megerősítik ezt a várakozást. Az utolsó, az IPCC Harmadik Értékelő Jelentése szerint elsősorban antropogén eredetű melegedés lényegében 1975-től kezdődött. Az 1985-1994-es és az 1975-1984-es évtizedek hőmérsékletei átlagának különbsége 0,4 °C alatt marad, döntően 0,3 °C-ot sem ér el. Földrajzi elhelyezkedés szerint az ország középső része jobban melegszik, míg a DNy-i és az ÉK-i területek kevésbé. Ezzel ellentétesen, a két utolsó évtized átlaghőmérsékletének különbsége helyenként a fél fokot is meghaladhatja hazánkban. Ekkor azonban a melegedésben elsősorban a keleti és az északnyugati területek dominálnak, míg az ország középső része a legkevésbé. Az azonban egyértelmű, hogy az egész ország területén, a hőmérséklet szigorúan növekvő tendenciát mutat, azaz évtizedes léptékben a melegedés mindenütt folyamatos. Hazánkban a minimum- és a maximumhőmérsékletek növekedése nagyjából megegyező. Ez azt is jelenti, hogy a világban sokfelé tapasztalható lassabb maximum-, és ehhez viszonyítva kétszeres minimumhőmérséklet-növekedés – IPCC Harmadik Értékelő Jelentés – nálunk nem figyelhető meg. Ennek többféle oka lehet. A felhőzet változásának vizsgálata után lehet pontosítani a különböző variációkat.
Növekszik a különböző hőmérsékleti küszöbértéket meghaladó napok (nyári, hőség és forró) száma, ami jelentősen hat az élőlényekre, például az emberi egészségre. A nyári hőségben nemcsak a szívbetegek halandósága nő meg, hanem az egészséges embereknek is jobban oda kell figyelniük a helyes öltözködésre, mozgásra és étkezésre. A minimumhőmérsékletek növekedésével emelkedik a meleg éjszakák száma. A pihenéshez hűvösebb levegő szükséges, ha ez nem adott, akkor az ember éjszaka nem tudja a nappali munka fáradalmait kipihenni. A hőmérsékleti határ a földrajzi szélességtől – azaz az emberek biológiai beállítódásától – függ, hazánkban 20 °C a küszöb, a mediterrán területeken inkább 21-22 °C, míg tőlünk északabbra 18-19 °C. A 20 °C feletti minimumhőmérsékletű napok száma az elmúlt 100 évben növekedett.
A csapadék sokkal változékonyabb éghajlati paraméter, mint a hőmérséklet. A Föld egyes területein a melegedéssel együtt az éves csapadékmennyiség csökken, másutt növekszik. Nehéz regionálisan általános következtetéseket levonni. Magyarországon a helyzetet tovább bonyolítja, hogy az ellenkező előjelű zónák határán található: a mérsékelt szélességeken a csapadékmennyiség növekszik, a szubtrópusokon (Európában a mediterrán térségben) csökken. Így, bár eléggé északra fekszik hazánk, mégis az éves csapadékmennyiség csökkenése figyelhető meg. Feltehetőleg a magasabb hőmérséklet miatt, a hidrológiai ciklus intenzívebbé válhat, aminek az a jele, hogy a csapadék egyre nagyobb része hullik le intenzív esőzések formájában. Ez még akkor is bekövetkezhet, ha az éves csapadékmennyiség csökken. Így a csapadék természeti és gazdasági hasznosítása két okból is romlik: egyrészt kevesebb csapadék érkezik, másrészt intenzívebben, azaz a leérkező csapadék relatíve nagyobb része folyik el és kevesebb szivárog be a talajba, kerül elraktározásra. Egyúttal az árvízveszély is növekszik.
Az éves csapadékmennyiség csökkenése elsősorban tavasszal történt, amikor az évszakos csapadékösszeg a század eleinek csak mintegy 75%-a. A nyári csapadékmennyiség összege lényegében nem változott az elmúlt száz évben. Ez mutatja, hogy régebben is voltak száraz nyaraink, azonban a fokozatosan növekvő nyári hőmérséklet miatt az újabb száraz időszakok káros hatása jóval nagyobb, mint a hűvös nyarak idején.
Az őszi és téli csapadékcsökkenés 12-14%-os. Különösen a téli csapadék tekintetében ez nem okozna komoly hatást az éves csapadékösszegre, hiszen a téli hónapok átlagos csapadékmennyisége a legkisebb a többi évszakhoz viszonyítva, azonban a növényvilágra gyakorolt hatása nagyon jelentős. Mivel télen az olvadó hó jelentős része beszivárog a talajba, ezért a vízháztartásban játszott szerepe nagy. Ha a vegetációs időszak elején a talaj felső rétege nem telítődik vízzel, akkor komoly mezőgazdasági károk várhatóak.
A csapadékcsökkenés hazánk északnyugati területein a legnagyobb. Ez azért nem keltette fel eddig a figyelmet, mert ott a csapadék éves mennyisége jelentős volt, ellentétben az Alfölddel, annak is elsősorban a délkeleti területeivel, ahol a kevesebb csökkenés a kevesebb éves csapadékösszegből következett be.
További problémát okozhat, hogy a kevesebb csapadék intenzívebben érkezik. Ha az egész csapadékjelenség hevesen és kis vízgyűjtőn következik be, akkor a felszínborítottság és a domborzat függvényében hirtelen árhullámok (flash flood) alakulhatnak ki, amelyek nemcsak nagyon nagy anyagi kárt okozhatnak, hanem váratlanságuknál, hirtelen megjelenésüknél fogva akár emberéleteket is követelhetnek.
A változás további jele, a csökkenésen kívül, a csapadék évi menetének megváltozása. Így például, októberben a XX. század első felében lokális maximum volt, most lokális minimum van. Ezek a változások esetenként komolyabb problémát okoznak, mint magának a csapadékmennyiségnek a csökkenése. Ha a mintegy 10%-os csökkenés (104 év alatt, 1901-2004-ig) minden napon egyenletesen jelenne meg, valószínűleg nem, vagy csak kevéssé lenne káros következménye, de vannak az átlagosnál csapadékosabb időszakok, ezért a száraz időszakok hossza és gyakorisága növekszik.
Hasonló a helyzet a hőmérséklettel amikor is, a 0,7-0,8 °C-os egyenletes napi középhőmérséklet-emelkedés nem jelentene különösebb problémát, de az átlagosnál hidegebb időszakok miatt a meleg szakaszok intenzitása és gyakorisága növekszik, ami már káros következményekkel járhat.
A természeti és gazdasági folyamatok többsége rendelkezik valamilyen klímaigénnyel. Ha az éghajlat megváltozik, akár csak valamelyik paraméterének az évi menetében, az ezekre a folyamatokra káros hatással lehet.
A hőmérséklet és a csapadék együttesen is okozhat problémát, például amikor a hótakaró gyorsabban olvad el, így az átlagosnál nagyobb része folyik el, ami árvizet okozhat. Az ellenkezője is megtörténhet, amikor a tél folyamán egy melegebb időszak után következő hideghullám a talajt jelentős hótakaró nélkül találja, így a talaj megfagy, így az utána következő eső elfolyik, mivel nem tud beszivárogni, és ebben az évszakban a párolgás nem intenzív.
A természeti katasztrófák megítélésében nagyon eltérőek a vélemények. Ezek egy része hozzátartozik az éghajlathoz, annak normális része, némelyek szélsőséges időjárási helyzethez köthetőek. Azt tudjuk, hogy aszályok és áradások mindig is voltak hazánk területén. Az áradások vizsgálatánál meg kell jegyezni, hogy nem feltétlenül a legnagyobb csapadékhullás okozza a legnagyobb árvizet. Mivel az árvíz mérőszáma a vízállás, ez közvetlenül függ a meder jellemzőitől is (például feltöltődés hatása). Továbbá a meteorológiai tényezőkön kívül jelentős hatást gyakorolnak a földrajzi (domborzat, felszínborítottság stb.) és a hidrológiai paraméterek (vízrajz, hordalékmozgás stb.) is. Az intenzívebb és kisebb területen pusztító katasztrófákról kevesebb a feljegyzés, így kevesebb ismeret maradt fenn. Ezekből tudjuk, hogy sem a hirtelen árhullám (flash flood), sem a tornádó nem az elmúlt néhány évtizedben jelent meg a régiónkban, hanem ismert volt korábban is. Amíg azonban az ország ritkán lakott volt, ezek a néhány négyzetkilométertől néhányszor tíz négyzetkilométer nagyságú meteorológiai jelenségek észrevétlenek maradtak számunkra. Régebben főként, de néha jelenleg is, ezen kis területű jelenségek legfőbb információforrása az erdő. Az elpusztított fák dőlésirányából derül ki például, hogy vihar vagy forgószél pusztított-e (a fák párhuzamosan vagy körkörösen fekszenek). Hazánk alacsony erdősültségi foka is egy további oka annak, hogy kevés információval rendelkezünk a régebbi katasztrófákról. A modern megfigyelési technika azonban az egész Földet áttekinti, felbontóképessége bőven meghaladja a jelenségek észleléséhez szükségeset. Ezzel azonban egy újabb probléma jelentkezett: nem biztos, hogy az utóbbi időkben észlelt nagyszámú tornádó és hirtelen árhullám az éghajlatváltozás következménye, hiszen nagy szerepet kaphat a megfigyelő rendszer javulása is. Az éghajlatváltozás következményeinek vizsgálatából logikusan az következik, hogy a magasabb hőmérséklet az intenzívebb meteorológiai jelenségek kialakulásának kedvez, így ezek gyakorisága növekszik. Így feltételezhetjük, hogy a növekvő természeti csapások oka a növekvő népesség („belakjuk” a Földet), a javuló megfigyelő rendszerek, elsősorban a műholdas megfigyelések és az éghajlatváltozás. (Ezek egymás közti arányának megállapítására azt a módszert alkalmazzák, hogy a megfigyeléseket „lebutítják” addig, amíg a megszokott pontossággal nem működnek, és a gyakoriságot annak megfelelően számítják ki.)

Hőguta után özönvíz 2006. június végén. A Dunántúlon akadozott a vonatközlekedés. Nemrég még az extrém méretű UV sugárzástól óvták az orvos-meteorológusok, majd a hirtelen lehűlésre figyelmeztetik a szív- és érrendszeri betegségben szenvedőket. Ahogy az lenni szokott, a kánikulát fölváltja a lehűlés, a viharok és a jégeső viszont most a szokottnál is komolyabb károkat okoztak a Dunántúlon és Észak-Magyarországon. A szél fákat csavart ki, tetőket bontott le, akadozott a vonatközlekedés, a biztosítónál a borsodi és a nógrádi régióból 350 milliós kárt jelentettek tegnap.

Az intenzív meteorológiai jelenségek, mindentől függetlenül rekordhoz közeli csapadék és szélsebesség értékeket jelentenek. Így például a 2005-ben észlelt mátraszentkeresztesi hirtelen árhullám két nap alatt több csapadékot hozott, mint a közelben levő, mátraszentlászlói csapadékmérő adata alapján addig egy hónap alatt, áprilisban leérkezett. Két óra alatt 111 mm csapadék hullott Mátraszentlászlón, ami az addigi áprilisi havi maximum volt. Így a 2005-ös 236 mm az áprilisi hónapok közül magasan a legnagyobb volt.

mutass többet mutass kevesebbet

A kategória legkedveltebb kiadványai

Falufűtőmű

Lukács Gergely Sándor Falufűtőmű

Ár: 5000 Ft Kiadói ár: 4000 Ft Megtakarítás: 20 %
Bővebben Kosárba