Gazdasági állatok viselkedése - A baromfi viselkedése

ELŐSZÓ

1. A TYÚK
A tyúk eredete és háziasítása
A baromfifajok rendszertani besorolása
A baromfifajok biológiai sajátosságai
A baromfi csontvázrendszere
Az izomrendszer
A kültakaró és függelékei
A madarak emésztőszervrendszere és emésztése
A baromfi emésztése
A légzőszervek
A kiválasztás szerve
A szaporodás szervei
A női nemi szervek
A tüszőérés
A tojás képződése
A kotlás
A belső elválasztású mirigyek és működésük
Az érzékszervek és teljesítőképességük
A látás
A hallás
Az ízérzékelés
A tapintás
A szagérzékelés
A hőérzékelés
A táplálkozási viselkedés
A látási és tapintási ingerek kölcsönhatása
Az íz- és a tapintási ingerek kölcsönhatása
A takarmányválogatás és -felvételt befolyásoló tényezők
Az állat veleszületett (öröklött) viselkedésmódja (öröklött kiváltó mechanizmus)
Az éhség és az étvágy
A takarmányok kedveltségének változása
A baromfiak emlékező képessége
A tyúkok takarmányfogyasztásának gyakorlati aspektusai
A vízivás
A társas viselkedés
A csirkeembrió viselkedése
A csibék viselkedése a kikelés után
A partneri kapcsolat
A növendékkori viselkedés
A viaskodási mód
A kifejlett kakasok viselkedése
A szexuális viselkedés
A kappanok viselkedése
A tyúkok viselkedése
A harcmodor
Az ivari viselkedés
A tojásrakás
A kotlás
A tyúkok viselkedése a kifutóban
A nagyüzemi tartáshoz való alkalmazkodás
A tojófészekhez való kötődés
A technológiai tényezők hatása a tyúk viselkedésére
Férőhelyszükséglet
A tartási rendszerek hatása a tyúkfélék viselkedésére
A tyúk egyéb viselkedési formái
A kommunikáció
A vedlés
Rendellenes viselkedési formák
Kannibalizmus

2. A PULYKA
A pulyka eredete
A pulyka háziasítása
A pulyka rendszertani besorolása
A pulykapipék viselkedése
A pulyka környezeti igénye
A táplálkozási viselkedés
Társas kapcsolatok
A küzdelem formái
A kifejlett pulykák viselkedése
A szexuális viselkedés
A párzások gyakorisága
A kotlás
A vedlés
A pulykák mesterséges termékenyítése
A környezet és a viselkedés
A pulykák káros szokásai
Alomevés
A kannibalizmus

3. A KACSA
A házi kacsa eredete, domesztikációja
A faj rendszertani besorolása és rokonfajai
A házi kacsa biológiai tulajdonságai
A házi kacsa küllemi és anatómiai sajátosságai
A kiskacsák viselkedése
A kacsák környezeti igénye
A kacsák táplálkozási viselkedése
A kacsa szexuális viselkedése
A tartástechnológia és a viselkedés

4. A LÚD
A házi lúd eredete és domesztikációja
A nyári lúd (Anser anser) sajátosságai
A lúd rendszertani besorolása
A szaporodással kapcsolatos viselkedés
A fény szerepe a reprodukciós folyamatban
A lúd társas viselkedése
A lúd táplálkozási sajátosságai
A ludak töméses (májra történő) hizlalása
A kommunikáció
A ludak aberratív viselkedése

5. A GAZDASÁGI MADÁRFAJOK EGYÉB VISELKEDÉSI FORMÁI
Tájékozódás
Mozgás
Testápolás

FORRÁSMUNKÁK

A BAROMFIFAJOK VISELKEDÉSI SAJÁTOSSÁGAI

A gazdasági célokból tenyésztett különböző baromfifajok a tyúk, a galamb, a lúd és a kacsa vad változatai szociális közösségben élnek különböző módon kapcsolódva a szexuális partnerükhöz. A szexuális közösség formája és összetétele az év folyamán változik, másként alakul a szaporodási időszakban, a költözés vagy a vedlés idején. A háziasítás viszonyai között számos viselkedésforma, amely a vad változatnál fontos volt az alkalmazkodás, vagy a faj fennmaradása miatt (pl. párzásmód, dürgés) veszítettek az intenzitásukból. Számos viselkedésmód veszített az eredeti funkciójából, vagy teljesen eltűnt, illetve módosult.
A házi madarak viselkedése összehasonlítva a vad változatával lényegesen kifejezés szegényebbé vált. Néhány esetben a háziasítás fokozta a madarak reakcióinak változatosságát a különböző belső és külső ingerekre. Különösen érvényes ez a megállapítás a szexuális viselkedésre. Az állatok egymáshoz való szociális kötődésében és a kommunikációjukban gyarapodott a lehetősége az egyes állatnak a szociális közösség kialakulása révén abban is, hogy egymást egyedileg is felismerjék, és személyes perszonális kapcsolatok jöhessenek létre közöttük, ami például a vadtyúkoknál ismeretlen.
Az egyes fajra jellemző viselkedésformák felbomlása, különösen az önálló mozgásformák esetében elősegítette, hogy más összefüggésben, megváltozott szituációban, különféle „új” viselkedésminták jönnek létre, amelyek funkciójukban teljesen eltérők lehetnek a különböző madár fajokban. Ilyen figyelhető meg például a csipkedés esetében, amely a takarmányfelvételben, a küzdelemben, a tollak ápolásában bír fontos jelentőséggel, másrészről a tollcsipkedés a kannibalizmusban tölt be fontos szerepet. Hasonló a helyzet a hangadás tekintetében (gágogás, hápogás, kotkodácsolás, kukorékolás stb.), amely madárfajonként rendkívül variábilis lett és eltérő szerepet tölthet be.

A TÁPLÁLKOZÁSI VISELKEDÉS

A baromfiak takarmányválogatását és takarmányfelvételét az éhség, az étvágy, a termelés, a testtömeg, az életkor befolyásolja, de a látási, tapintási, az ízlelési és a hőmérsékleti ingerek hatása módosíthatja. A takarmányválogatással kapcsolatban végzett kísérletekből ismert, hogy a különböző érzékszervi ingerek jelentősége baromfifajonként eltér, minden faj meghatározott ingerek iránt érzékenyebb, míg mások kisebb jelentőséggel bírnak a takarmány kiválasztásában. Az érzékszerveknek a takarmányválogatásban betöltött szerepében tehát meghatározott rangsorrend létezik.
Az ember esetében például közismerten az ízlelő szervnek van kitüntetett szerepe. A megfigyelések szerint (és a baromfi testfelépítéséből adódóan) a madaraknál a látásnak van elsődleges jelentősége a táplálék kiválasztásában. Ez azonban nem kizárólagos és kategorikus érvényű törvényszerűség.
Abban inkább megegyeznek a baromfifajok, hogy a takarmányválogatásban, a kedveltségében a fizikai tulajdonságok sorrendjében a táplálék taktilis tulajdonságai játszanak fontos szerepet. Előnyben részesítik azt a takarmányt, amelyet könnyen el tudnak fogyasztani. Ennek során a táplálék, tapintással érzékelhető tulajdonságai döntő befolyást gyakorolnak az állat választására. Emellett az egyéb érzékszervi tulajdonságok is különböző mértékben befolyásolhatják az állat döntését a tekintetben, hogy hogyan ítéli, meg a táplálékot: elfogyasztja, vagy elutasítja azt. Természetesen a döntésben szerepet játszanak az állat korábbi tapasztalatai, benyomása, élménye is. A tapintáson alapuló érzékelési kép kialakításában a látásnak központi szerepe van a kifejlett állatok esetében. Különösen érvényes ez a tyúkra, aki a látás útján válogat ugyan, de tapintási tulajdonságok komplexuma alapján dönt a takarmány elfogyasztásáról.

A látási és tapintási ingerek kölcsönhatása

A kikelt naposcsibék a magvak, vagy a dercésre őrölt takarmány képe alapján a szemcsenagyság és a csőrük felépítése, valamint a garatuk átmérőjének a függvényében válogatják ki az elfogyasztható táplálékot. A döntésüket az vezérli, hogy a kiszemelt táplálék könnyen elfogyasztható legyen. A csibék esetében ez 2,5 mm nagyságú, illetve átmérőjű táplálékot jelent. A csibék veleszületett szemmértékük segítségével döntik el, hogy a táplálék elfogyasztható-e, vagy sem. A nagyobb szemeket is megkísérlik felcsípni, de miután meggyőződtek arról, hogy ezeket nem képesek elfogyasztani, a csőrükből kiejtik az ilyen szemcséket. Curtius (1954) vizsgálta a napos bíbicek, a csibék, a pulyka pipék korai takarmányfelvételét és azt találta, hogy szabad takarmányfelvétel esetén a különböző napos madárfajok rendre a csőrük mérete szerint az 1,0 illetve 2,5 és 5 mm átmérőjű magvakat, illetve derce méretű táplálékot részesítették előnyben (3. táblázat).
3. táblázat

Különböző madárfajok csőrmérete és a preferált
takarmány mérete (Curtins, 1954)


MadárfajCsőrméret (mm)Kedvelt takarmány méret (mm)
hossza (mm)magassága (mm)szélessége (mm)űrmérete (mm3)
Napos bíbic13,46,26,7291,311,0
Csibe13,56,010,2432,382,5
Pulyka pipe17,512,37,1799,815,0

Teljesen más a helyzet a takarmány formáját tekintve. A tapasztalatlan napos csibékkel végzett megfigyelések során azt tapasztalták, hogy a különböző mintázatú (négyszög, kör, ellipszis, háromszög) takarmány közül nem részesítették előnyben egyetlen formát sem és nem voltak megtaníthatók egyetlen mértani alakzat kiválasztására sem. Ezzel szemben a kifejlett tyúkokat jól meg lehetett tanítani az eltérő formák megkülönböztetésére.
A látási és tapintási ingerek kölcsönhatásának vizsgálatára volt alkalmas az a takarmányválogatással kapcsolatos kísérlet, amelyben a baromfiak különböző méretű, formájú és felületi tulajdonságú természetes és mesterségesen előállított szilárd magvak felvételét hasonlították össze. A tyúk két különböző méretű, egyebekben azonos tulajdonságú takarmányból a nagyobb méretű, de még elfogyasztható eleséget ette meg először. A kisebbekhez csak akkor fogott hozzá, ha a nagyobb méretűeket már megette. Ha kevesebb ennivaló állt a tyúkok rendelkezésére, úgy a kisebb szemcseméretű részek felvételére már korábban áttértek, és pedig akkor, amikor a jóllakottsági szintjük meghatározott mértéket elért. Attól a pillanattól kezdve, amikor a tyúk már csaknem jóllakott figyelmen kívül hagyták a nagyobb szemeket, és csak a kisebbeket vették magukhoz. Ez egy olyan alapvető viselkedési forma, amely minden tyúk örökletes sajátossága.
A tyúk a takarmányt először látásával, optikai tulajdonságai alapján ítéli meg, és ezt követően bizonyos jóllakottságot követően a takarmány érzeti (taktilis) tulajdonsága alapján mérlegel. Az a zárt genetikai program, amely alapján az állat eldönti, hogy a táplálék elfogyasztható méretű-e, vagy sem, a tapasztalatok alapján kiegészül, gyarapodik. Ezek legtöbbször taktilis jellegű ingerek. A tyúkok például, amikor első ízben találkoznak a kukoricaszemmel, ezzel a szembeötlő, sárgás, vöröses, sima maggal, legtöbb esetben nem fordítanak rá figyelmet, mert a szem nagysága kívül esik azon a határon, amelyet „genetikai programjuk” alapján elfogyaszthatónak tartanak. Ezért csak az éhség által ösztönözve fogják megpróbálni az ilyen méretű szemek elfogyasztását. Ha azonban a tyúk már tudja, hogy a kukorica számára elfogyasztható, ezt követően már először a kukoricát fogja megenni akkor is, ha más gabona magvak is a rendelkezésére állnak. Egy idő múlva, amikor a jóllakottsága egy meghatározott szintet elért, veleszületett viselkedési adottságánál fogva, nem sokkal a teljes jóllakottság elérése előtt áttér a búzaszemek fogyasztására, mert az, jobban megfelel az adott jóllakottsági állapot szerinti igényének.
A víziszárnyasok másként viselkednek. Ezek kizárólag a kedvelt takarmányból esznek a kevésbé kedvezőtlennek ítélt takarmányt, akkor sem fogyasztják, ha más eleség nem áll rendelkezésükre. Mindaddig várni fognak, amíg a kedvenc takarmányukkal újra feltöltik az etetővályút.
Különböző gabona magvak választási lehetősége esetén a baromfiak takarmány preferencia sorrendje a következő:
tyúk:búza > kukorica > árpa > rozs > zab
kacsa:kukorica > búza >= árpa > zab > rozs
lúd:zab > búza > árpa > rozs > kukorica
A baromfiak a felsorolt magvakat a nagyságuk, keménységük, formájuk, felületi tulajdonságaik, és színük alapján tudják megkülönböztetni. A száraz magvak kiválasztását – mint korábban említettem – a takarmány íze nem befolyásolja. A száraz magvak íze között ugyanis olyan csekély az eltérés, hogy azt a madarak fejletlen ízérzékelésük miatt nem appercipiálják. Ezt abból a kísérletből is meg lehetett állapítani, amikor búzadarából rozsszemre hasonlító magvat készítettek és rozsdarából búzaszem utánzatot etettek a tyúkokkal. Kiderült, hogy ebben az esetben is a búzához hasonló, de rozs ízű mesterséges magvat fogyasztották szívesebben. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a tyúkok a magvakat nem az ízük, hanem az alakjuk alapján válogatják.
Ha a magvak színét felcserélték, akkor is a búzaszemet részesítették előnyben az állatok. Ebből arra következtettek, hogy a gabonaszemek kiválasztásában a taktilis ingerek lehetnek fontosak. A búza keménységének befolyását a teljes búzaszem elfogyasztására durum és normál búza etetési kísérlettel próbálták megállapítani. A kétféle búzaszem etetésekor azt tapasztalták, hogy a nagyobb sikértartalmú, de kisebb durum búzaszemeket alig, vagy egyáltalán nem fogyasztották a tyúkok. A darált gabonaszemek között nem tudtak különbséget tenni. A búza-, a rozs-, az árpa- és a zabdarát azonos mennyiségben fogyasztották. Egyedül a kukoricadarát nem ették szívesen, mert a kukoricaszem daráláskor apróra morzsálódott szét, és a kisebb mérete miatt nehezen volt fogyasztható.
A zabot a száraz toklásza miatt nem kedvelik a tyúkok. A toklászától megfosztott zabszemet a búzához hasonlóan szívesen fogyasztották: a kedveltsége ekkor 19%-ról 90%-ra nőtt (a búza = 100 %). Az árpaszemeket a kemény pelyva levelei miatt szintén kevésbé ették. A rozsszemeket a hosszúkás formája és a szem felső végén lévő kihegyesedő csúcsa miatt kevésbé fogyaszthatónak találják a tyúkok, és a szürkészöldes számukra visszataszító színe miatt sem kedvelik.
A kacsáknak a kemény szemek elfogyasztása nem okoz nehézséget, mert megszokták, hogy a táplálékot bő ivóvízzel öblítsék le. A kacsák a táplálékot az elfogyaszthatóságuk alapján bírálják el, minél könnyebben képesek a takarmányt a széles csőrükkel felvenni, annál többre értékelik azt. Ezért került a kukoricaszem a kacsák kedveltségi sorrendjében az első helyre. Minél kisebb eltérést érzékelnek a tapintószervükkel a szemek között, annál csekélyebb az eltérs a gabonaszemek kedveltségi sorrendjében. Ezért a kacsáknál hozzávetőleg azonos a búza- és az árpaszem kedveltsége.
A kacsával ellentétben – amely evés közben sokat iszik – a lúd szétharapja a nagyobb szilárd táplálékot, és megrágja azt. A nagyon kemény tápanyagot a ludak visszautasítják (pl. száraz kukoricaszem), de a ragacsos, ragadós magvat sem kedvelik. A rozsot sem eszik szívesen a libák. Ebben a rozsszem formája semmi szerepet nem játszik, mert például a lúd nem tudja megkülönböztetni a normál rozsszemeket a nagyobb szemű tetrarozstól. A lúd képessége, hogy optikai úton megkülönböztesse a különböző méretű tárgyakat, nem kifejezetten fejlett. A szín alapján történő különbségtétele kedvezőbb. Ha azonban darát és szemestakarmányt etetünk vele, úgy az utóbbit preferálja. A 2-3 mm-es búzadarával szemben szívesebben eszi az egész rozsszemeket: a dara-rozsszem fogyasztás aránya 23-96%.
A lúd színlátóképessége ellenére sem változott a gabonaszemek fogyasztása, ha azok színét festéssel megváltoztatták. A napos libák viszont előnyben részesítik a vörös színű magvakat a kék színűre festettel szemben.
Kondicionálással hozzá lehet őket szoktatni, hogy meghatározott színű magvakat fogyasszanak el. A tyúkok esetében a taktilis ingerek fontosabbak, mint a szín, mert a magvak színének a változtatása nem befolyásolta a gabonaszemek preferencia sorrendjét.

Az íz- és a tapintási ingerek kölcsönhatása

A mindennapi takarmányozásban, amikor száraz vagy nedvesített állapotban etetjük a gabonadarát, vagy a szemeket, a táplálék ízének a hatása jelentéktelen. Az íz akkor válik fontossá, ha olyan hüvelyes magvakat keverünk a táplálékhoz, amelyeknek jellegzetes ízkaraktere van, mint például az édes és a keserű csillagfürt etetésének. Ilyenkor, ha az állatoknak nagy mennyiségben adjuk az új takarmányt, teljes egészében visszautasítják azt.
A teljes zöldnövény etetésekor íz- és a tapintási érzetek különböző mértékű, és erősségű ingert keltenek a madarakban.
A ludak például a zöldnövények fogyasztása esetén azok íze alapján választanak. A libák a különböző zöldnövényeket először a látásuk segítségével választják ki. A növény felületének a fényét, a levelek finomságát, simaságát és megrághatóságát pozitív hatásként értékelik, míg a szőrös, durva, kemény zöldtakarmányt kedvezőtlen tulajdonságként fogják fel. A zöldnövény leharapásakor és kóstolása alkalmával tanulják meg a ludak a táplálék taktilis (tapintási) tulajdonságait, miután ezek a sajátosságok látás útján nem érzékelhetők. Az ízeket a libák a falat felaprítása és összelapítása alkalmával a csőrükben érzékelik. A ludaknak a zöldtakarmány válogatásában a növény morfológiai tulajdonságai nyújtják a legfontosabb támpontot. A növény megszemlélését követően a fogyasztása közben keletkező ízingereknek is jelentős szerep jut.
A különböző fizikai állapotú zöld növényi részek (levél és szár) kedveltségi sorrendjével kapcsolatos – ludakkal végzett – kísérletek eredménye a 4. táblázatban kerül bemutatásra.
4. táblázat

A ludak növény-preferenciája különböző fizikai állapotú
zöld növényi részek etetése esetén

A növény fizikai formájaKedveltségi sorrend
Teljes friss növényfű > murokrépa-levél > zsurló >karórépalevél = lóhere > libatop
Szecskázott növényfű = murokrépa-levél > zsurló > karórépalevél = lóhere > libatop
Növényi nedvfű = murokrépa-levél = zsurló > karórépalevél > lóhere > libatop

A 4. táblázatban bemutatott vizsgálatokból megállapítható, hogy a fű és a murokrépa-levelet optikai úton különböztetik meg a ludak, mert ha azonos formában (szecskázva, vagy préselt állapotban) fogyasztották a két növény kedveltsége azonos volt. A karórépalevelet és a lóherét viszont valószínűleg az ízük alapján különböztették meg a libák, mert homogenizált állapotban tudtak közöttük különbséget tenni. Azok a növények, amelyek között minden fizikai formában különbséget tettek a ludak (murokrépa-levél: zsurló: lóhere: libatop) minden bizonnyal a lúd számára az ízükben tértek el markánsan egymástól. Egyébként a lúd – a tyúkfajhoz hasonlóan – annál jobban képes a táplálékot megkülönböztetni, minél több érzékszervével el tudja bírálni a növények közötti eltéréseket. Ezzel összefüggésben érdekesek lehetnek azok a vizsgálatok, amelyeket a taktilis és az ízérzékelés közötti összefüggés kiderítése érdekében végeztek a kutatók (Engelmann, 1969).
A kísérletben nátrium-kloridot, sósavat és magnézium-kloridot kevertek különböző magvakhoz és azok darájához, hogy ezzel élvezhetetlenné tegyék a táplálékot az állatok számára. Megállapították, hogy a sósav önmagában visszataszító hatású volt, és ez nemcsak az ízérzékeléssel volt összefüggésben. A búzaszem fogyasztása 4, illetve 5 Mol HCl oldat értéknél csökkent, amikor a búzaszemek színe a hozzákevert savas oldattól fekete lett. A magvak a kezelés hatására puhábbak lettek és a tyúkok ezért is csökkentették azok felvételét (5. táblázat). A konyhasó-oldat hatása csak nagy koncentrációban jelentkezett, míg a keserűsó egyáltalán nem befolyásolta a takarmány felvételt. A sósav 2,8 Mol koncentrációnál csökkentette a táplálék felvételét.


5. táblázat

A különböző koncentrációjú sósav oldat hatása a tyúkok
takarmányfogyasztására (%)(Engelmann, 1969)

HCl koncentráció (Mol)
A takarmány és az alkalmazott kezelési mód1,42,84,05,0
Búza, keserű (MgCl2-dal)-100,061,769,0
Búza-100,0100,0100,0
Búza keserű100,097,372,551,2
Zab21,865,790,0100,0
Búza nedves, keserű75,770,6--
Búza, nedves100,0100,0--
Rozsdara, keserű95,541,431,0-
Rozsdara97,3100,0100,0-

Hogy mennyiben magyarázható a takarmány ízletességének a csökkenése a kezelés hatására, a magvakban bekövetkezett fizikai folyamatokkal, a kísérletekből nem lehetett pontosan meghatározni. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy a tyúkoknak optikai (látási) támpontra volt szüksége ahhoz, hogy a sósavval élvezhetetlenné tett takarmányadagot felkeressék. A sósavval kezelt magvak színe ugyanis barnára változott a rozsdara, pedig vörös színű lett. A sósavval kezelt darát már 2,8 Mol koncentráció esetén visszautasították a tyúkok, míg az egész szemek fogyasztása csak 4,0 Mol HCl koncentrációjú oldattal történő kezelés esetén csökkent. A sósav koncentráció további egy Mol-os növelése (4,0ről 5,0 Mol-ra) alig változtatta meg a tyúkok búzaszem felvételét (61,7 és 69,0%). Ha a tyúkok a sósavval kezelt búzaszem mellett zabszemet is kaptak, akkor a mag színe alapján a 4, illetve 5 Mol sósavval kezelt búzaszem között már különbséget tudtak tenni, mert a fogyasztás 72,5-ről 51,2 %-ra csökkent (5. táblázat 3. sora).
A különböző fajok ízérzékeléséről ad információt a 25. ábrán bemutatott diagramm (25. ábra).

Az ízingerek intenzitásának érzékelése a tyúkok viselkedési reakciója alapján pontosan nem ítélhető meg. A tyúkok az ízanyag oldattal frissen kezelt magvakat és darát azonnal visszautasították. Az elutasító viselkedésük olyannyira határozottan nyilvánult meg, hogy a további ízválasztási kísérletben már nem voltak hajlandók közreműködni. A kezelt, megkeserített takarmány által kiváltott ingerületet a tyúk relatívan érzékeli.



25. ábra. A baromfifélék ízérzékelése
A takarmányok fizikai tulajdonságainak a megítélése ugyanis komplexen minden érzékszervvel egyszerre történik. A kezelt, megkeserített takarmány által kiváltott ingerületet a tyúk relatívan érzékeli. A takarmányok fizikai tulajdonságainak a megítélése ugyanis komplexen minden érzékszervvel egyszerre történik. A tyúk érzékszerveinek érzékenysége eltérő és az ingerületek intenzitása sem azonos. A látás- és tapintásérzékelés kifejezettebb például, mint az íz- és hőmérsékleté. Ez lehet az oka, hogy a „gyenge” és az „erős” ingerek közötti fokozatok tekintetében a tyúk nem minden esetben tud különbséget tenni. Ez okozhatja azt, hogy a tyúkok takarmánypreferencia reakciói bizonytalanok, és nem minden esetben érzékelhetők.
A takarmányok fizikai tulajdonságaival kapcsolatos fajspecifikus viselkedési reakciókat szemléletesen mutatja az a kísérlet, amikor két gabonamag közül választhattak az állatok, amelyeket egy etetőedényből vehettek fel (6. táblázat).

6. táblázat

Kétféle gabonamag fogyasztása közötti eltérés különböző
házi madárfajok esetében (Engelmann nyomán)


MadárfajTakarmányfelvétel (%)Eltérés a takarmányfogyasztásban
árpaszembúzaszem
Tyúk
Lúd
Kacsa37
48
57100
76
6963 + 3,6
28 + 7,2
12 + 8,1

A tyúk, mint magevő madárfaj kezdetben mindkét magvat fogyasztja. Egy meghatározott jóllakottsági fok elérése után az árpaszemeket mellőzi. A lúd is előnyben részesíti a búzát, az árpával összehasonlítva, de az a magpreferencia nem annyira kifejezett, mint a magevő madár esetében, miután a ludak gyakran „tévesztenek” (az esetek 24%-ában) és a búzaszemről az árpaevésre váltanak át. A kacsa nem képes a kétféle gabonaszem között különbséget tenni, vagy azt figyelembe venni. A két mag fogyasztását rendszertelenül váltogatta anélkül, hogy valamelyiket előnyben részesítette volna.
A tyúkok pontosan figyelembe vették a takarmányok tulajdonságait, a ludak kevésbé figyelmesen válogattak, és a kacsák felületesen viselkedtek, a takarmány ízlelésére hagyatkoztak, mintsem a tapasztalataikra, vagy a táplálék tulajdonságinak a megítélésére.
A baromfifajok hőmérséklet érzékeléséről már korábban szó esett. A táplálék hőmérsékletének elviselhető felső határa az elfogyasztott takarmányféleségétől is függ. A táplálék hőmérsékletének a hatása a takarmányfelvételre a hőfok emelkedésével nő. A víz hőmérsékletének elviselhető felső határa a tyúkok számára 45oC, a burgonyapép esetében 55oC, míg a búzaszem fogyasztásakor 60oC.