
Könyvek
kategóriák
Üzemtan II.
Az 1989-90-ben bekövetkezett rendszerváltás a mezőgazdasági üzemtan területén is nagy kihívást jelentett. Új alapokon, új üzemi struktúra kialakításával és az agrárágazat teljes átszervezésével kellett a mezőgazdaságot új fejlődési pályára állítani. A mezőgazdasági üzemtannak ezért az új üzemi formákkal, a méretezés problémáival, a gazdaságok (egyéni, szövetkezeti, társasági formák) létrehozásának szervezésével kell foglakoznia. Újra felvetődött a kooperációk, az integrációk kialakításának szükségessége, meg kell birkózni a finanszírozás nehézségeivel. Mindezek a feladatok kényszerítették a mezőgazdasági üzemtan gyors fejlődését. Ez a könyv e fejlődés legújabb állomásának tekinthető.
ISBN/ISSN: 9789639736924
Méret: B5
Kiadó: Szaktudás Kiadó Ház
Tartalomjegyzék:
Tartalom
9. A növénytermesztési és kertészeti ágazatok szervezése és ökonómiája .
9.1. A gabonatermesztés szervezése és ökonóiniája
(Felföldi János — Deák László)
9.1 .1. A gabonaágazat gazdasági jelentősége
9.1.2. Főbb gabonanövényeink üzemgazdasági viszonyai
Az árak alakulása az egyes ágazatoknál (világpiaci, EU-s, hazai) .
A költségek alakulása az egyes ágazatoknál
Az eredmények alakulása az egyes ágazatoknál
9.1.3. A gabonatermesztés kilátásai
Kulcsfogalmak
9.2. A hüvelyes növények termesztésének szervezése
és ökonómiája (Pfau Ernő)
9.2.1. A borsótermesztés ökonómiája
Az ágazat gazdasági szerepe, üzemgazdasági sajátosságai
A borsótermesztés ráfordításai, tőkeszükséglete, költségei
A termeléstechnológia ráfordításai, a költség-hozam-jövedelem viszonyai
9.2.2. A szójatermesztés ökonómiája
Az ágazat gazdasági szerepe, üzemgazdasági sajátosságai
A szójatermesztés tőkeszükséglete
A termeléstechnológia ráfordításai, a hozam-költség-jövedelem viszonyai
9.3. Az ipari növények termesztésének szervezése
és ökonómiája (Salamon Lajos)
9.3.1. A repce termesztésének szervezése és ökonómiája
A világgazdasági jelentősége
Nemzetgazdasági jelentősége
Berendezkedés a termelésre
A termelés szervezése
A termelés ráfordításai, költségei
Az ágazati eredmény és jövedelem tartalom
A repce termesztésének fejlesztési lehetőségei
9.3.2. A napraforgótermesztés szervezése és ökonómiája
A termesztés világgazdasági jelentősége
A termesztés nemzetgazdasági jelentősége
Az ágazat fontosabb technológiai elemei és ökonómiai értékelése .
A napraforgó termesztés költségei
A napraforgó-termelés ágazati eredménye és jövedelem alakulása .
A napraforgó-termesztés fejlesztési lehetőségei
9.3.3. A cukorrépa-termelés ökonómiája és szervezése
A termelés világgazdasági helyzete
A termelés nemzetgazdasági megítélése
A fontosabb technológiai elemei és ökonómiai értékelésük
Az ágazat tőkeszükséglete, a termelés éves ráfordításai, költségei .
A termelés ráfordításai, költségei
A termelés eredménye
Fejlesztési feladatok és lehetőségek
9.3.4. A burgonyatermesztés szervezése és ökonómiája
(Pfau Enő)
Az ágazat gazdasági Szerepe, üzemgazdasági sajátosságai
A burgonyatermesztés eszközigénye
A termelési technológia ráfordításai,
költség-hozam-jövedelem viszonyai
9.4. Az energianövények termesztésének szervezése
és ökonómiája (Baj Attila)
9.4.1. Az energianövények felhasználási lehetőségei
9.4.2. Nemzetközi kitekintés
9.4.3. Nemzetgazdasági jelentőség
9.4.4. Az energianövények termesztési, gazdasági jellemzői
Fásszárú energetikai ültetvények
Energiafű
Nádfélék (energianád (Miscanthus)
Bio-hajtóanyagok előállítására nemesített kukorica és olajnövény-fajták
9.4.5. A vertikum gazdasági értékelése
9.5. A takarmánynövény-termesztés szervezése és ökonómiája
(Kalmár Sándor)
9.5.1. A lucernatermesztés szervezése és ökonómiája
A lucerna telepítése
A lucerna ápolása
A lucema betakarítása, tartósítása
A lucemaszéna költség — hozam és jövedelem viszonyai
9.5.2. A silókukorica-termesztés szervezése és ökonómiája
A betakarítás szervezése
A silókukorica termesztés ökonómiai paraméterei
Kulcsfogalmak
9.6. A zöldségtermesztés szervezése és ökonómiája (Marselek Sándor — Ferencz Arpád)
9.6.1. A zöldségágazat gazdasági szerepe, üzemgazdasági sajátosságai
9.6.2. A szántóföldi zöldségtermesztés főbb munkafolyamatainak szervezési kérdései
Talajmunkák szervezése
Tápanyagutánpótlás szervezése
Szaporítás szervezése
Növényvédelem szervezése
Betakarítás szervezése és ökonómiája
9.6.3. A paradicsomtermesztés szervezése és ökonómiája
A szántóföldi paradicsomtermesztés szervezése
A szántóföldi paradicsomtermesztés ökonómiai értékelése
9.7. A gyümölcstermelés szervezése és ökonómiája
(Apáti Ferenc — Bálint János)
9.7.1. A gyümölestermesztés világgazdasági jelentősége
9.7.2. A gyümölestermesztés nemzetgazdasági jelentősége és helyzete Termelés Kereskedelem, fogyasztás
9.7.3. A gyümölcstermelés üzemgazdasági jellemzői
9.7.4. Berendezkedés a gyümölestermelésre
Befektetett eszköz szükséglet, beruházási költség
Forgóeszköz szükséglet, forgóeszköz jellegű
(működési) költség
Az ültetvényberuházás jellemzői
és gazdaságosságát meghatározó tényezők
9.7.5. Az almatermelés szervezése és ökonómiája
A hazai almatermelés állapota, piaci helyzete
Az almatermelés hozam-, költség- és jövedelemviszonyai
9.7.6. A meggytermelés szervezése és ökonómiája
A hazai meggytermelés állapota, piaci helyzete
A meggytermelés hozam-, költség- és jövedelemviszonyai
9.7.7. Agazati helyzetelemzés és fejlesztési lehetőségek
9.8. A szőlészet-borászat szervezése és ökonómiája (Nagy Adrián Szilárd) .
9.8.1. Szőlőtermesztés és borkészítés Magyarországon
9.8.2. Borászati technológiák
9.8.3. Agazati méret
9.8.4. Az Európai Unió borászata
9.8.5. Borkereskedelem
9.8.6. Borok minőségi kategóriái
9.9. A gyepgazdálkodás szervezése és ökonómiája
(Nábrádi András — Lapis Miklós)
9.9.1. A gyepgazdálkodás nemzetközi jelentősége
9.9.2. A gyepgazdálkodás magyarországi jelentősége
9.9.3. A gyepgazdálkodás üzemtani jelentősége
9,9.4. Berendezkedés a gyepterületen
9.9.5. A gyeptelepítés és hasznosítás költségei
9.9.6. A gyep termelési értéke
9.9.7. A gyephasznosítás tartalékai, a gyep állattartási értéke
10. Az áHattenyésztési ágazatok szervezése és ökonómiája
10.1. A takarmánygazdálkodás szervezése és ökonómiája
(Kalmár Sándor)
10.1.1. A takarmánygazdálkodás jelentősége
10.1.2. A takarmánygazdálkodás elemei
10.1.3. Gazdálkodás a takarmányokkal
10.1.4. A takarmánygazdálkodás szervezése
10.1.5. A takarmányok gazdasági értékelése
10.1.6. A takarmányfelhasználás hatékonysága
10.1.7. A takarmányfelhasználás jövedelmezősége
10.1.8. A takarmányok komplex ökonómiai értéke
10.1.9. A takarmánygazdálkodás optimalizálása
Kulcsfogalmak
10.2. A szarvasmarha-tartás szervezése és ökonómiája
(Szűcs István — Kovács Krisztián — Vántus András)
10.2.1. A tejtermelés szervezése és ökonómiája
(Szűcs István-Kovács Krisztián-Vántus András)
A tejtermelés világgazdasági jelentősége
Az Európai Unió tej gazdaságának főbb jellemzői
A tejtermelés nemzetgazdasági jelentősége
A tejtermelés üzemgazdasági jelentősége
A tejtermelés hozamai és termelési értéke
A tejtermelés ráfordításai és termelési költségei
A tej termelés jövedelmezősége
Tejágazati problémák, fejlesztési lehetőségek
Kulcsszavak
10.2.2. A húsmarha-tartás szervezése és ökonómiája
(Kovács Krisztián — Vántus András)
Az ágazat gazdasági jelentősége
A húsmarha ágazat berendezkedése a termelésre
Az ágazat hozamai és termelési értéke
Termelési költség alakulása a húsmarhaágazatban
A htsmarha ágazat kilátásai, fejlesztési lehetőségei
Kulcsszavak, fogalmak
10.3. A sertéshústermelés szervezése és ökonómiája
(Györök Balázs — Bartha Andrea)
10.3.1. A sertéstartás gazdaságijelentősége
10.3.2. Az ágazat jellemzői, helyzete
10.3.3. A sertéságazat szerkezete
10.3.4. Termelési szakaszok és az azokra jellemző
fő biológiai paraméterek
10.3.5. A folyamatos termelés biztosítása
10.3.6. Döntési problémák a sertéstartásban (tenyésztésben)
10.4. A vágóbaromfi termelés szervezése és ökonómiája
(Szőllősi László-Nábrádi András)
10.4.1. A vágóbaromfi termelés helyzete, gazdasági jelentősége
10.4.2. Pecsenyecsirke-hizlalás szervezése és ökonómiája
Az ágazat nemzetközi és hazai helyzete
Üzemméret Magyarországon
Berendezkedés és tartásmód megválasztásának kérdései
A brojler-ágazat költség és jövedelmi helyzete
Agazati helyzetelemzés, fejlesztési lehetőségek
Az EU-csatlakozás eddigi hatásai a baromüágazatra .
10.5. A tojástermelés szervezése és ökonómiája (Kalmár Sándor)
10.4.3. A pulykaágazat szervezése és ökonómiája
Az ágazat nemzetközi és hazai helyzete
A pulykaágazat költség és jövedelmi helyzete
Agazatijövőkép
10.4.4. A lúdágazat szervezése és ökonómiája
Az ágazat jelentősége
A lúdágazat ökonómiai sajátosságai
A lúdágazat költség és jövedelmi helyzete
10.4.5. A kacsaágazat szervezése és ökonómiája
Az ágazat nemzetközi és hazai helyzete
A kacsahízlalás szervezési és ökonómiai sajátosságai
A kacsaágazat főbb ökonómiai adatai
10.5.1. A tartásmód megválasztása
10.5.2. A tojóállomány kiválasztása
10.5.3. A takarmányozás
10.5.4. Klimatikus viszonyok
10.5.5. A tojáshozam optimalizálása
10.5.6. A tojástermelés költség- és jövedelemviszonyai
Kulcsfogalmak
10.6. A juhtartás szervezése és ökonómiája
(Nábrádi András-Lapis Miklós)
10.6.1. A juhtenyésztés világgazdasági jelentősége
10.6.2. Európa juhtenyésztése
10.6.3. Magyarország juhtenyésztése
10.6.4. A juhtenyésztés üzemgazdasági jellemzői
10.6.5. Berendezkedés az állattartásra
10.6.6. Az ágazat árbevétele és termelési értéke .
10.6.7. Termelési költségek az ágazatban
10.6.8. Jövedelem az ágazatban
10.6.9. Az ágazat fejlesztési lehetőségei
10.7. A halhús-termelés szervezése és ökonómiája
(Szűcs István — Gábor János)
10.7.1. A halhús-termelés gazdasági jelentősége
A halhús-termelés és fogyasztás világgazdasági jelentősége . .
A halhús-termelés és fogyasztás európai jelentősége
A halhús-termelés és fogyasztás nemzetgazdasági jelentősége .
A halhús-termelés vállaltgazdasági jelentősége
10.7.2. A halhús-termelés termelési alapjai
A tógazdaságok üzemelési jellemzői
Szervezeti keretek
Befektetett eszközök, álló alapok
Forgóeszközök, forgó alapok
Munkaerő, humán erőforrás
10.7.3. A halhús-termelés hozamai
10.7.4. A halhús-termelés termelési értéke
10.7.5. A halhús-termelés termelési költsége
10.7.6. A halhús-termelés jövedelme
10.7.7. A hal-termékpálya főbb problémái és fejlesztési lehetőségei .
11. Élelmiszer feldolgozás és minőségbiztosítás ökonómiája
11.1. Elelmiszer feldolgozás gazdasági kérdései
(Véha Antal — Balogh Sándor)
11.2. Elelmiszer feldolgozás és minőségbiztosítás
(Biacs Péter — Szakály Zoltán)
Fogalmak
Olvasson bele:
A kacsahízlalás szervezési és ökonómiai sajátosságai
A tenyésztés sajátosságai közzé tartozik, hogy a kacsaágazat több állatfaj tenyész-
tését és termelését jelenti. Megkülönböztetjük a kacsát és a pázsmakacsát, mit kü-
lön állatfajokat. E kettő keresztezésével állítható elő a mulard kacsa, mely egy to-
vábbtenyésztésre alkalmatlan fajhibrid. Ennek köszönhetően a gyakorlatban a
tenyésztelepek állománya és termelési célja is eltérő.
A másik tenyésztési sajátosság, hogy a kacsa magas tojástermeléssel (230-250 db/év)
rendelkezik, eléri, sőt egyes fajták esetén meghaladja a tyúkfélék tojástermelését is. A
magas hozam miatt viszonylag alacsony a tenyésztojás és a naposkacsa önköltsége.
A kacsára jellemző a rendkívül nagy növekedési erély, melynek eredményeként
a naposkacsából 7 hét alatt közel 3 kg-os pecsenyekacsa állítható elő. Meg kell em-
líteni az ivari dimorfizmus hatását is, mely a pézsmakacsára és a mulardra jellem-
ző. Ennek következtében a pézsmakacsa nőivara intenzív hízlalást feltételezve 10
hetes korra eléri a 2,7-2,8 kg-ot, a hímivar pedig a 4,5-4,6 kg-ot is. Ezen sajátosság-
ból következik, hogy a hízlalást ivarilag elkülönítve kell végezni. Altalában a nőivar
hamarabb, kisebb végtömegben (2,5-3 kg), míg a hímivar később, nagyobb végtö-
megben (4,5-4,8) kerül vágásra.
A hasznosítási irányok megválasztásának faji sajátosságai az eltérő hús- és máj-
termelő képességgel kapcsolatosak. Napjainkra a következő hasznosítási irányok és
fajok alakultak ki:
• (pekingi) kacsa — hús
• pézsmaréce (barbarie) — hús-máj
• mulard kacsa — máj-hús
A halastavi kacsatartás egy speciális hasznosítási iránt jelent, melyben a kacsa
hasznosítja a halnevelésre alkalmas vízfelületeket, másrészt a halak hasznosítják a
kacsák által kiszórt takarmányokat. Ez a alternatíva lehetővé teszi az árbevétel és a
takarmányhasznosítás fokozását, mely többletjövedelem elérését segítheti.
A kacsa ágazatban a hagyományos pekingi típusú kacsák részben hazai, részben import tenyésztésből, míg a Barbarie kacsák importból, a mulardok hazai és import
tenyésztésből származnak. A kacsakeltetés évente 15-16 millió kiskacsa.
Hazánkban a pecsenyekacsa-nevelés általában félintenzív körülmények között történik. A nevelés egymástól jól elkülöníthető szakaszból áh: elő- és utónevelés. Az előnevelés zárt, fűthető, korszerűen felszerelt istállókban intenzív körülmények között történik. Ezzel szemben az utónevelés általában a szabad ég alatt extenzíven folyik. Az előnevelés 18 napos korig, az utónevelés pedig 49-52 napos korig tart.
A hazai pecsenyekacsa tartást az utóbbi évekig az extenzivitás, és a szezonalítás jellemezte, mind a szülőpártartásban, mind a végtermék előállításban. Az extenzivitásnak köszönhetően bizonytalan, a genetikai képességek alatti termelési eredmények mutatkoztak, a szezonalítás miatt pedig kedvezőtlen eladási árakkal kellett szembenézniuk a termelőknek.
Ilyen termelési körülmények között 160-170 db tojással lehet számolni beólazott tojónként a 40 termelési hét alatt. A szülőpárok termelése hagyományos tartásban nem kiszámítható mivel az állatok nappal a szabadban tartózkodnak, így az időjárás viszontagságainak ki vannak téve, s emiatt a termelés ingadozóvá válik. A végtermék nevelés 2006-ig a madárinfluenza megjelenéséig tavasztól őszig tartott a szabadtartás miatt, a feldolgozott termék értékesítése, pedig ősztől tavaszig. Ez a baromfi feldolgozó üzemeknek többietköltséget jelentett a tárolás, készletfinanszírozás miatt. Az állományok előnevelése fóliasátorban történt, majd 2-3 hetes életkorban 47-49 napig, a vágásig, szabadban került továbbtartásra. Ezzel a nevelési módszerrel 2,7-3,1 kg takarmányt használtak fel 1 kg élősúly előállítására. Az elhuHások 7-10% között váltakoztak a nevelési idő alatt, aminek az okai a kacsák időjárás változásainak való kitettségében, másrészt a tekintélyes állategészségügyi kockázatban keresendők. Az intenzív irányú fejlesztés elkerülhetetlenné vált, mely napjaikban terjed el az ágazatban.
A modern szelekciós eljárásoknak köszönhetően a pekingi típusú kacsahibridek
növekedési erélye jelentősen javult, ennek hatásra nőtt a vágási kihozatal, és a mell[em- izom vastagsága. Az élenjáró kacsahibrid-szülőpárok és végtermékek teljesítménye
meghaladja a brojlerekét. A szülőpárok genetikai képességének kihasználása a zárt,
intenzív törzskacsa tartás bevezetésével tovább javult. Napjaink kacsahibrid;ság- szülőpárjainak tartástechnológiai színvonala semmivel sem marad el a brojler szü5ivar lőpárokétól. A termelési eredmények a genetikai képesség kihasználását mutatják,
sokkal kedvezőbbek az extenzív tartásnál tapasztaltaknál.
A zárt tartás további előnye, az állategészségügyi kockázat csökkenése, a szapomáj- rasági periódus szabályozhatósága, pontosabb tervezhetősége, ezáltal a víziszárnyas
tenyésztésre jellemző szezonalítás elkerülése, így a termelés időbeli eloszlása a Piaci igényekhez igazítható. Mindez egyben megteremti a biztonságos termelés feltételeit is.
Az intenzív tartástechnológia a pecsenyekacsa előállításban is rendkívül egyszerű, minden részletében kidolgozott. Ennek ellenére a kacsahibrid szülőpárok zárt
nevelése Magyarországon még nem általánosan elterjedt. A szülőpárok nevelése,
majd tojástermeltetése csak 50%-ban történik zárt intenzív tartásban, míg a másik
50% változatlanul hagyományos tartásmódban termel. Ez az arány várhatóan 2-3 éven belül, a zárt tartás javára, megváltozik.
Hazánkban a pecsenyekacsa előállításon kívül ismert mulardkacsa nevelés, illetve tömés, valamint barbarie-kacsával folytatott termék előál]ítás is.
A magyarországi mulard szülőpártartás napjainkban nem meghatározó. Jelenleg
egy cég foglalkozik a tenyésztésével, s 2007 elején a szülőpártartás 11 500 tenyész_____
tojóból állt. A mulard naposkacsa elsősorban importból kerül hazánkba. Az előne-
velésben a zárt tartásra való áttérés folyamatos, a töméses hízlalás eddig is zárt
rendszerben történt.
A barbarie kacsaintegráció szintén egy cég tulajdonában van Magyarországon.
Az induló szülőpár létszám 2007-ben 7 000 tojó volt. A szülőpártartás, és a végter-
méknevelés zárt tartásban történik.
kacsa végtermékből 2006-ban 1,9 millió egyedet, mintegy 11 ezer tonna
súlyban vágtak, hízott barbariból 317 ezer db, mely mintegy 1 927 tonnát tett ki.
Mulard, és barbarie húskacsa-tojóból 50-55 ezer került vágásra, ami 184 tonna ér-
tékesítést jelentett. A hízott kacsamáj termelésünk pedig 952 tonna volt.
A termelésben világelső franciákhoz képest 5-7%-ot tesz ki a magyarországi ter-
melés. Jelen pillanatban nem számottevő ez az arány, de a jövőt tekintve van lehe
tőség a termelés bővítésére. Franciaországhoz hasonlóan, mint több más régi EU-s
tagországban is, várható, a tradicionális farmergazdaságok egy részének megszűné
se, hiszen egyre kevesebb fiatal folytatja ezt a szakmát. A fiatalok a gazdaság más,
számukra vonzóbb szektoraiban próbálnak elhelyezkedni. Az így keletkező űrt, idő-
ben és okosan kihasználva, a mulard és barbari termelésünkkel kitölthetjük.
A kategória legkedveltebb kiadványai


Dr. Villányi László – Dr. Vasa László Agrárgazdaságtan

Orlovits Zsolt (szerkesztő) A termőföldforgalom és -használat jogi szabályozása, Adásvétel - haszonbérlet - öröklés

Kapronczai István Információs rendszerek a közös agrárpolitika szolgálatában

Dr. Sutus Imre Gyakorlati számvitel a mezőgazdaságban

Kozár László Nemzetközi áru- és tőzsdei kereskedelmi ügyletek

Dr.Zsémbeli József Dr.Juhász Csaba Dr.Zsigrai György Monori István Őri Nóra Az Európai unió mezőgazdasága hasznos információk fiataloknak

Dr. Lőkös László A világ mezőgazdasága

Dr. Tassy Sándor (szerk.) Agrárgazdasági fogalomtár

Dr.Posta László A termőföldhasználat gazdasági kérdései

Nábrádi András - Pupos Tibor (szerk.) A stratégiai és üzleti tervezés gyakorlata
