Könyv
kategóriák

Ökológiai gazdálkodás

Szerző: Dr. Radics László
Ár: 3800 Ft Kiadói ár: 3040 Ft Megtakarítás: 20 %
Kosárba
pénztárhoz

„Ökológiai gazdálkodáson a szintetikus műtrágya és a szintetikus növényvédő szer nélküli, a természetes biológiai ciklusokon, szerves trágyázáson, biológiai növényvédelmen alapuló gazdálkodási formát értjük.” Az ökológiai gazdálkodás világszerte az egyetlen olyan ágazat a mezőgazdaságban, amely dinamikusan fejlődik. Termékeire mind nagyobb szükség van. Mondhatjuk azt is, korlátlan piac áll rendelkezésre. Mit jelent ily módon termelni, élni, gondolkodni? Erre ad választ a könyv.

mutass többet mutass kevesebbet
Terjedelem: 316 oldal
ISBN: 9789636573294
Méret: B5
Kiadó: Szaktudás Kiadó Ház

Tartalomjegyzék:

Tartalom


Előszó

1. Az ökológiai gazdálkodás általános kérdései
1.1. Az ökológiai gazdálkodás fogalma, helyzete a világon, Európában és hazánkban
1.1.1. Az ökológiai gazdálkodás fogalma
1.1.2. Az ökológiai gazdálkodás főbb alapelvei
1.1.3. Az ökológiai gazdálkodás helyzete világviszonylatban
1.1.4. Az ökológiai gazdálkodás helyzete hazánkban
1.1.5. Apiaci lehetőségek
1.1.6. A minősítés helyzete nemzeti és nemzetközi szinten
1.1.7. IFOAM —Akkreditálás
1.1.8. Az ökológiai gazdálkodás állami elismerése
1.2. Az ökológiai gazdálkodás kezdetei
1.2.1. Biodinamikus gazdálkodás
1.2.2. Szerves-biológiai gazdálkodás
1.2.3. SoilAssociation
1.2.4.Permakultúra
1.2.5. Fenntartható gazdálkodás (Sustainable Agriculture)
1.2.6. Masanobu Fukuoka
1.2.7. IFOAM (International Federation of Organic Agriculture Movement)
1.2.8. FAQ
1.2.9. Biokultúra Egyesület
1.3. A biodinamikus gazdálkodás
1.3.1. A biodinamikus gazdálkodás főbb jellemzői
1.3.2. Különleges eljárások a biodinamikus gazdálkodásban
1.3.3. Preparátumok készítése és felhasználása
1.3.4. A magyarországi helyzet
1.4. A permakultúra
1.4.1. A permakultúra mondanivalója
1.4.2. A tervezés folyamata
1.4.3. Források
1.4.4. Hozamok
1.4.5. Ciklusok: az idő fülkéi (niche)
1.4.6. Komplexitás és kapcsolatok
1.4.7. Diverzitás
1.4.8. Stabilitás
1.4.9. Tervezési módszerek és eszközök
1.4.10. Permakultúrás gazdaság kontinentális éghajlaton
1.4.11.Atalaj
1.4.12. Tápanyag-visszapótlás
1.4.13. Növényi és állati polikultúrák
1.4.14. Allattartás a permakultúrában
1.4.15. A vízi ökoszisztémák felhasználása
1.5. Attérés ökológiai gazdálkodásra
1.5.l.Azátállásfolyamata
1.5.2. Az átállási időszak újításai
1.5.3. Az átállás módjai
1.5.4. Az átálláshoz kötődő hozamcsökkenések
1.5.5. Változások a munkaerő-szükségletben az átállás idején
1.5.6. Atállási költségek
1.5.7. Atállási terv

2. Ökológiai gazdálkodás a növénytermesztésben
2.1. Altalános növénytermesztés
2.1.1. Növénytermesztési alapelvek
2.1.2.Vetésforgó
2.1.3. Talajművelés, talajművelési rendszerek
az ökológiai növénytermesztésben
2.1.4. Tápanyagellátás
2.1.5. Növényvédelem
2.2. Részletes növénytermesztés
2.2.1. Ökológiai gyepgazdálkodás
2.2.2. Szálas takarmányok
2.2.3. Két- és egyéves pillangós szálas takarmányok
2.2.4. Oszi és tavaszi takarmánykeverékek
2.2.5. Zöld futószalag
2.2.6. Gyökér- és gumós növények
2.2.7.Olajnövények
2.2.8. Rostnövények
2.2.9. Hüvelyes növények
2.2.10. Gabonafélék
2.2. 11. Egyéb növények
2.2.12. Kettős termesztés
2.2.13. A zöldtrágya növények

3. Ökológiai gazdálkodás az állattenyésztésben
3.1. Bevezetés
3.2. Szarvasmarha-tenyésztés az ökogazdálkodási alapú állattenyésztésben
3.2.1. Bevezetés
3.2.2. A jelentősebb az ökogazdálkodási alapú állattenyésztésben
felhasználható, hazánkban is megtalálható szarvasmarhafajták
3.2.3. Az állatok elhelyezése és tartása az ökológiai alapú
szarvasmarha-tenyésztésben
3.2.4. Termelési formák és azok főbb igényei, sajátosságai az ökológiai alapú
szarvasmarha-tenyésztésben
3.2.5. Takarmányozás és főbb szempontjai az ökológiai alapú
szarvasmarha-tenyésztésben
3.2.6. Termékek, termék-előállítási lehetőségek az ökológiai alapú
szarvasmarha-tenyésztésben
3.2.7. Allat-egészségügyi kérdések az ökológiai alapú
szarvasmarha-tenyésztésben
3.3. A ló szerepe az ökogazdálkodási alapú állattenyésztésben
3.3.1. Tenyésztés — tartás
3.3.2. Jelentősebb hazai lófajták (fajtacsoportok)
3.3.3. Elhelyezés, tartás, takarmányozás
3.3.4. Bánásmód
3.3.5. Allategészségügy
3.4. A bivaly szerepe az ökogazdálkodási alapú állattenyésztésben
3.4.1. Tartás — tenyésztés
3.4.2. Takarmányozás
3.4.3. Küllem, tulajdonságok, testméretek
3.4.4. Termékek
3.4.5. Allategészségügy
3.5. Sertéstenyésztés az ökológiai alapú állattenyésztésben
3.5.1. Bevezetés
3.5.2. Okológiai tartásra alkalmas, hazánkban megtalálható sertésfajták
3.5.3. Elhelyezés, tartás az ökológiai alapú sertéstenyésztésben
3.5.4. Termelési formák és igényeik
3.5.5. Takannányozás és főbb szempontjai az ökológiai alapú
sertéstenyésztésben
3.5.6. Termékek, termék-előáltítási lehetőségek az ökológiai alapú
sertéstenyésztésben
3.6. A juh- és kecsketenyésztés az ökológiai alapú állattenyésztésben
3.6.1. Juhtenyésztés
3.6.2. Kecsketenyésztés
3.7. A baromfitenyésztés és -tartás alapjai az ökológiai alapú állattenyésztésben ....
3.7.1. Bevezetés
3.7.2. Az ökológiai gazdálkodásra javasolt régi magyar baromfifajták
ismertetése (kialakulásuk története, jellemző tulajdonságaik)
3.7.3. Tenyésztési eljárások, baromfifajta-keresztezések kialakítása
ökológiai gazdálkodás céljára
3.7.4. A baromfitartás és elhelyezés az ökológiai gazdátkodásban
3.7.5. Takarmányozás
3.7.6. Az állatok elhelyezése épületekben és szabadban
3.7.7. Az ökológiai alapú baromfitenyésztésből származó termékek
3.7.8. Az állatállomány nyilvántartása
3.8. Az ökológia alapú állattenyésztésben felhasználható egyéb,
a gazdálkodás szempontjából fontos állatfajok
3.8.1. Házinyúl
3.8.2. Galamb
3.8.3. Japán fürj
3.8.4. Gímszarvas
3.8.5. Dámvad
3.8.6. Strucc
3.8.7. Emu
3.8.8. Az ökológiai alapú állattenyésztésben ajánlható kutyafajták
3.9. Az ökológiai alapú méhészet
3.10. A selyemhernyó ökológiai alapú tenyésztése
3.11. Uj megközelítési módok az állategészségügyben — alkalmazásuk
az ökológiai alapú állattenyésztésben
3.11.1. Bevezetés
3.11.2. A környezeti tényezők és azok hatása az állati szervezetre
3.11.3. Ellenálló képesség
3.11.4. Allatgyogyaszat

Melléklet

mutass többet mutass kevesebbet

Olvasson bele:

4.1Ökológiai gyümölcstermesztés

4.1.1Az ökológiai gyümölcstermesztés helye és jelentősége

Az ökológiai gyümölcstermesztés lehetséges színterei:
-biogyümölcs-termesztés árutermelő kis- és nagyüzemekben,
-önellátó házikertekben, hobbikertekben,
-szórványgyümölcsösökben.

A gyümölcsnek nemcsak mint nagy biológiai értékű élelmiszernek — a biogyümölcs fokozottan az — van a nemzetgazdaságban fontos szerepe, hanem a gyümölcsfa, a gyümölcsös jelentős tájesztétikai tényező is. Ezek a funkciók a történelmi múltban is - meg nem fogalmazottan — mindig érvényesültek. Napjainkban az egészséges táplálkozásban egyre nő a gyümölcsfogyasztás szerepe és a szabadidő kulturált eltöltésében is fokozódik a házikertek, kertes családi otthonok iránti igény. A vidéki élet reneszánszát éljük, a falusi turizmus egyre nagyobb tömegeket mozgat. Az erdők alján, a mezei utak mentén álló szórvány gyümölcsösök, a családi házak és a hobbikertek gyümölcsfái jelentősen hozzájárulnak a táj szépségéhez virágzásuktól kezdve a csillogó gyümölcsökön át az őszi lombozat változatos színpompájáig. Mindez a szépség tiszta örömének és az egészség természetes forrásának élményét nyújtja. Ezeknek a színtereknek a fenntartása, megújítása, sőt bővítése fontos feladat a jövő számára, mert ezek az ökoszisztéma egyensúlyának őrzői, a megbomlott egyensúly helyreállításának kiindulópontjai lehetnek.
Az ökológiai gyümölcstermesztés a tárgyi hasznán kívül — természetidegen anyagoktól mentes, egészséges és kiváló fogyasztási értékű gyümölcs — üzenetet is hordoz. Ősi, de ma újra felfedezett életérzést sugall: vissza a természethez, az érintetlen természeti környezet és a tájképi szépségek megbecsüléséhez, és talán az előttünk élt nemzedékek nyugodtabb falusi életét is idézi.
Az ökológiai gyümölcstermesztés azonban egyik színtéren sem jelentheti a gyümölcsfák elhanyagolását, a termesztéstechnika teljes elhagyását. Vannak hazai és nemzetközileg is szabályozott előírások (lásd függelék), aamelyeket az eredményesség érdekében követnünk kell. Ezeket foglaljuk össze röviden a következőkben.

Az ökológiai gyümölcstermesztés előfeltételei:
-elkötelezettség;
-reális piacfelmérés (megtermelhető és eladható termékek, vevőkör);
-termőhelyi adottságok ismerete (a piaci igények mellett ezek döntik el, hogy mit és mennyit termelhetünk;
-a célok és a szükséges tennivalók pontos meghatározása;
-magas fokú szakértelem, folyamatos továbbképzés.
Jelen munka arra irányul, hogy az ökológiai szemléletű termesztés sajátos követelményeit és az alternatív termesztési eljárások alapjait bemutassa. Aki ökológiai gyümölcstermesztéshez kezd, nem nélkülözheti a termesztéstechnológia részletes megismerését megfelelő szakkönyvekből.

Ökológiai gyümölcstermesztés folytatható:
-új biogyümölcsös-ültetvény telepítésével,
-hagyományos technológiával kezelt ültetvény átállításával,
-bioházikertben,
-szórványgyümölcsösben.
Ezekhez az eltérő körülmények miatt különböző megoldások szükségesek, de az alapkoncepció azonos, amelyet összefoglalóan az új bioültetvény létesítése kapcsán ismertetünk. Az átállításról és a szórvány gyümölcsösről külön teszünk említést.
A biotermesztésben való részvétel feltételeit a 2/2000 FVM/KVM rendelet szabályozza. Ugyanez rögzíti azokat a talajtermékenységet fenntartó és fokozó, valamint növényvédő anyagokat, aamelyeket a biogyümölcs-termesztésben használni szabad. A bio minősítés megszerzéséhez három év ellenőrzött átállási időszak szükséges, amelynek rövidítésére csak speciális esetben — engedélyeztetés után — van lehetőség. Nemcsak a meglévő gyümölcsöst, hanem az új ültetvény területét is át kell állítani. A telepítés megkezdésekor, a Magyarországon akkreditált minősítő szervezettel (Biokontroll Kht) ellenőrzési szerződést kell kötni.

Új biogyümölcsös telepítése

A termőhely kiválasztása. Ökológiai gyümölcstermesztés számára alkalmas terület kiválasztásakor elsősorban azt kell figyelembe vennünk, hogy a környezetből semmilyen természetidegen anyag ne szennyezhesse a területünket. A szomszédok felől sem műtrágya-bemosódás, sem növényvédőszer-átsodródás nem következhet be. A környéken olyan ipari üzem ne legyen, amely valamilyen módon szennyezhetné a területet vagy a növényzetet. Követelmény, hogy a talaj nehézfém-terheltsége ne lépje túl a környezetvédelmi hatóság által meghatározott, megengedett értéket.
Ökológiai gyümölcstermesztés csak olyan természeti adottságok között folytatható eredményesen, ahol a termeszteni kívánt faj (illetve fajta) igényei optimálisan kielégíthetők. Az ettől eltérő feltételrendszer javítása többletráfordításokat igényel, amelyek esetenként az ökológiai gazdálkodás előírásaival sem egyeztethetők össze. A termőhelyi alkalmasság elbírálása ezért az ökológiai gyümölcstermesztés alapkérdése, akár egy adott faj termesztéséhez keresünk megfelelő területet, akár az adott területünkhöz választunk megfelelő gyümölcs fajt ill. fajtát.
A termőhely kiválasztásakor a következő tényezőket kell figyelembe venni:
-éghajlati adottságok,
-domborzati viszonyok, kitettség,
-talaj adottságok.

Az egyes gyümölcsfajok éghajlati igényei

Fény. Fényigényes fajok: az őszibarack, a mandula, a kajszi, a málna, a dió. Az almánál fényigényesebb a körte, a szilva kevésbé fényigényes.
Árnyéktűrő fajok: a ribiszke, a szamóca, a köszméte, az áfonya, a mogyoró.

Hőmérséklet. A téli fagyokra érzékeny fajok: az őszibarack, a kajszi, a mandula, a körte, az alma. Ezek a fajok azokon a területeken nem termeszthetők, ahol az abszolút minimumok a –20 oC-ot rendszeresen elérik vagy a hőmérséklet tartósan –15 oC körül alakul.
A tavaszi fagyokkal szembeni érzékenység elsősorban a virágzási idővel függ össze. A korán virágzó fajok fagykockázata nagyobb, amely csökkenthető öntözéssel és fagyvédelmi füstöléssel (4.1. kép). A korai virágzási időcsoportba tartoznak: a mogyoró, a som, a mandula, a kajszi, az őszibarack, a cseresznye, a körte, a dió. Később virágzók, ezért kisebb fagykockázatúak: a köszméte, a meggy, az alma, a szamóca, a szilva, a ribiszke, a birs, a berkenye, a naspolya, a málna, a szeder, a gesztenye.
Az egyes gyümölcsfajokon belül a fajták között jelentős fagyérzékenységbeli különbségek találhatók, ezért telepítés előtt fajták szintjén is vizsgálni kell a telepítési alkalmasságot.
A téli fagytűrés az egyes gyümölcsfajok téli mélynyugalmának hosszával van összefüggésben, ezért amennyiben egy adott faj esetében erre lehetőség van, a mi körülményeink között a hosszabb mélynyugalmú fajtákat kell választanunk. (1000 óra +7 oC fölött.). A rövid mélynyugalmú fajták enyhe januári napokon megkezdik vegetációjukat, és egy későbbi lehűléskor súlyosan károsodnak.
Melegigényes fajok a tenyészidőszakban legalább 3200 oC hőmérsékleti összeget kívánnak. Ezek: az őszibarack, a mandula, a kajszi és a Delicious fajtakörhöz tartozó almák. Közepesen melegigényes fajok: a körte, a birs, a cseresznye, a szeder, a berkenye, a dió, a gesztenye. Hűvös éghajlatot kedvelő fajok igénye nem haladja meg a 3100 oC hőmérsékleti összeget. Ilyenek: az alma legtöbb fajtája, a piros- és a feketeribiszke, az áfonya, a málna, a mogyoró. Közömbös hőigényű fajok: a szamóca, meggy, a naspolya, a som.

Vízigény. A nagy vízigényű fajok legalább 700–800 mm csapadékot kívánnak évente. Ilyenek az alma, a körte, a birs, a szilva, a szamóca, a málna, a szeder, a feketeribiszke, a dió. Ezek a fajok egyben a nagyobb páratartalmú, szélcsendes fekvéseket kedvelik.
A közepes vízigényű fajok évi 600 mm csapadékösszeget kívánnak. Ilyen a cseresznye, az őszibarack, a kajszi, a piros ribiszke, a köszméte, a berkenye.
A kis vízigényű fajok évi csapadék szükséglete 500 mm. Ilyenek a meggy, a mandula, a naspolya, a som.
A kis vízigény- és a szárazságtűrés nem azonos fogalmak. Azonos csoportba tartozó fajok eltérő módon viselik el az aszályt.
A jégverés, mint a csapadék egyik negatív formája súlyos károkat okoz, ezért új telepítésnél kerüljük a jégjárt területeket vagy jégvédő hálóval kell ellene védekeznünk.

mutass többet mutass kevesebbet

A kategória legkedveltebb kiadványai

Komposztálás

Dr. Kocsis István Komposztálás

Ár: 2900 Ft Kiadói ár: 2320 Ft Megtakarítás: 20 %
Bővebben Kosárba