Könyvek
kategóriák

A méhészmester könyve

Szerző: Ruff János
Ár: 2900 Ft Kiadói ár: 2610 Ft Megtakarítás: 10 %
Kosárba
pénztárhoz

ÚJRA KAPHATÓ!
A kötet a méhekkel és a méhészkedéssel kapcsolatos teljes ismeretanyagot összefoglalja. Áttekinti a mézelő méh élettanát, a méhcsalád mint életközösség felépítését, tevékenységeit és képességeit, valamint a méhészeti termékek előállítását és a hozzájuk kapcsolódó munkákat. Fontos és napjainkban egyre aktuálisabb fejezete a műnek a méhbetegségek és méhkártevők felsorolása.

mutass többet mutass kevesebbet
Terjedelem: 163 oldal
ISBN/ISSN: 9789639736405
Méret: A5
Kiadó: Szaktudás Kiadó Ház

Tartalomjegyzék:

1. A mézelő méh az élővilágban
2. A mézelő méh bonc és élettanának rövid összefoglalása
2.1. A fej
2.1.1. A méhálca feje
2.1.2. A kifejlett méh feje és a fejen található szervek
2.1.2.1. A szemek
2.1.2.2 A csápok
2.1.2.3.A szájszervek
2.1.2.3.1. Aszívó nyaló szájszerv
2.1.2.3.2 A rágók
2.2. A tor
2.2.1.A szárnyak
2.2.2 A lábak
2.3 A potroh
2.4 A méhek mirigyei
2.4.1. A fej mirigyei
2.4.1.1. A garatmirigy
2.4.1.2. A nyálmirigyek
2.4.2 A potroh mirigyei
2.4.2.1. A viaszmirigyek
2.4.2.2 Az illatmirigy
2.4.2.3. A méregmirigy és a fullánk
2.4.2.4 A rektális mirigyek
2.5. A méh szervrendszerei
2.5.1 Az emésztőrendszer
2.5.2 A keringési rendszer
2.5.3. A méh idegrendszere
2.5.4. A méh légzési rendszere
2.6. A méhek ivarszervei
2.5.1. A női ivarszervek
2.5.2. A hím ivarszervek
3. A méhcsalád, mint életközösség
3.1. Az anya
3.2. A munkásméhek
3.3. A herék
4. A méhcsalád tevékenységei és képességei
4.1.A lépek építése
4.2. A hőmérséklet és a páratartalom szabályozása
4.3. A nektár és virágporforrások felderítése és jelzése
4.4. A nektár gyűjtése és mézzé alakítása
4.5. A virágpor gyűjtése, tárolása
4.6. Vízgyűjtés
4.7. Propoliszgyűjtés
5. A gyűjtéssel kapcsolatos egyéb fogalmak
5.1. Virághűség
5.2. Röpkörzet
5.3. Eltájolás
6. A méhek tanulási képességei
7. A méhcsalád, mint életközösség szaporodása
8. Az anyával kapcsolatos jelenségek és fogalmak
8.1. Nászrepülés és párzás
8.2. Anyátlanság és álanyásság
8.3. Herepetézés
9. A méhcsalád, mint életközösség télen
10. A méhészeti termékek előállítása és a hozzájuk kapcsolódó munkák
10.1. Betelelés, átteleltetés és téli (műhely) munkák
10.1.1. Betelelés
10.1.2. Átteleltetés
10.1.3. Téli munkák
10.2 Kitavaszodás, fölkészülés a főhordásra
10.2.1. Tisztuló kirepülés
10.2.2. Tavaszi vizsgálatok
10.2.3. Építtetés
10.2.4. Rajzás, rajbefogás, betelepítés
10.3. Mézeltetés
10.3.1. Kétanyás mézeltetés
10.3.2. Fészekmézkamrás mézeltetés
10.3.3. Mézeltetés rakodókaptárban
10.3.3.1. Mézeltetés lefejlesztéssel
10.3.3.2. Mézeltetés átfüggesztéssel
10.3.3.3. Mézeltetés fészekkettőzéssel
10.3.3.4. Mézeltetés fejeléssel
10. 4. A méz elszedése
10.4.1. Mézelszedés lesepréssel
10.4.2. Mézelszedés lefúvással
10.4.3. Mézelszedés vegyszeres leűzéssel
10.4.4. Mézelszedés szöktetéssel
10.5 A méz kinyerése a lépekből
10.5.1. Fedelezés
10.5.2. A méz pergetése
10.5.2.1. A pergetők típusai
10.5.3. A pergetés művelete
10.5.4. A méz szűrése
10.5.5. A pergetett lépek visszaadása
10.5.6. A méz tárolása, kezelése
10.6. Virágportermelés
10.6.1. A virágpor gyűjtésének eszközei, használatuk
10.6.2. A virágpor szárítása és annak eszközei
10.6.3. A szárított virágpor tisztítása és annak eszközei
10.6.4. A szárított virágpor tárolása, gondozása, szállítása
10.6.5. A nyers virágpor mélyhűtése
10.7. A viasztermelés és eszközei
10.7.1. Viaszolvasztás préseléssel
10.7.2. Viaszolvasztás centrifugálással
10.7.3. A viasz összefőzése, tisztítása, tárolása
10. 8. A viasz méhészeti célú fölhasználása azaz a műlépkészítés
10.8.1. Műlép készítése öntvehengerléssel
10.8.2. Műlép készítése hideghengerléssel
10.9. A méhek szaporítása
10.9.1. Seprett raj készítése
10.9.2. Osztott raj készítése
10.9.3. Fészkes böngészett raj készítése
10.9.4. Méhcsaládok rajállapotba helyezése
10.10. Méhanyanevelés
10.10.1. Tenyészcsalád illetve tenyészanyag kiválasztása
10.10.2. A dajkacsalád kialakítása, előkészítésre
10.10.2.1. Anyátlan dajka készítése
10.10.2.2. Gyorsdajka készítése
10.10.2.3. Anyás dajka készítése
10.10.3. A tenyészanyag előkészítése a neveléshez
10.10.3.1. Lépszalag, osztott sejt készítése
10.10.3.2. Anyanevelés álcaáthelyezéssel
10.10.4. A fedett bölcsők keltetése
10.10.5. A pároztatás
10.10.5.1. A kispároztatók betelepítése
10.10.5.2. A tartalékcsaládos pároztatók betelepítése
10.10.6. Az új méhanyák felhasználása
10.10.7. A méhanyák jelölése
10.11. Lépesméztermelés
10.11.1. A táblás lépesméz termelése
10.11.2. Az üveges lépesméz termelése
10.11.3.A dobozos lépesméz termelése
10.11.4.A keretkés lépesméz termelése
10.12. Méhméregtermelés
10.13. Pempőtermelés
11. A méhek etetése
11.1. Az etetés anyagai
11.2. A szirupkészítés eszközei
11.3. A szirup kijuttatása a méhekhez
11.4. Az etetők különböző formái
12. A legfontosabb méhbetegségek és méhkártevők
13. A méhlegelő és a vándorlás
13.1.A méhlegelő fogalma és a hazai méhlegelő legfontosabb növényei
13.2.A vándorlás fogalma, jelentősége, szabályai

mutass többet mutass kevesebbet

Olvasson bele:

A méz termelése, azaz a mézeltetés
A méhészeti termékek közül a méz a leginkább kedvelt és az emberek által leginkább ismert. Mézeltetésen mindazon méhészeti beavatkozások, eljárások, módszerek összességét értjük, amelyeket a méhész alkalmaz a lehető legnagyobb méztermés elérése érdekében. Aligha szorul bizonyításra az az állítás, hogy a mézeltetés tekintetében nem minden múlik a méhészen, bár a méhész szakértelmén és szorgalmán már sok múlik.
A méhek a tisztuló kirepülést követően állandóan gyűjtenek, ha az időjárás kedvező és a méhlegelő lehetővé teszi. Ez a gyűjtés azonban kis volumenű, nem képesek annyi nektárt behordani, amennyiből elvehető mézmennyiség képződne, mert a méhcsalád saját szükséglete is elég nagy ebben az időszakban (a családok felfejlődésének időszakában), így elvehető mézre csak ritkán lehet számítani a helyi méhlegelő függvényében. Az első olyan méhlegelő, amelyik jelentősebb mennyiségű elvehető mézet ad/adhat, a repce. Időjárástól, vetésidőtől, fajtától függően április eleje-vége közötti időszakban virágzik. Nagy táblákban termesztik és a fajtától függően ugyan, de jól mézel. Vándorolni is érdemes rá. Nagyon jó alkalom az építtetésre. Rakodókaptárakat egész fiókkal lehet/kell bővíteni. Fekvőkaptárokban pedig (kaptártípustól függően) meg kell nyitni a mézteret, vagy helyet kell adni építtetésre és a gyűjtéshez. A hordást követően el kell szedni a repcemézet, mert a repcevirágzást az akácvirágzás követi, és ha a repceméz az akáccal keveredik, az egyébként nem ill. lassan kristályosodó akácméz is viszonylag gyorsan megkristályosodik.
Mézeltetés szempontjából a hazai méhlegelőben sajátos helyet foglal el az akácvirágzás alatti mézeltetés. Ezt a sajátos helyzetet többféle tényező együttesen hozza létre. Az egyik tényező az, hogy a legfontosabb mézelő növénynek tekintett akác általában akkor virágzik, amikor a méhcsaládok a maguk természetes fejlődési ritmusuk szerint nem érték el a csúcsnépességet. Fontos, hogy a virágzást megelőző méhészeti fogásoknak a népesség növelése legyen a célja. A rakodókaptárok esetében a már említett serkentési szisztémákon kívül nem nagyon lehet mást tenni (esetleg anyarácsos korlátozást), de a fekvőkaptárokban, kiváltképpen a nagy Boczonádi (NB) kaptárokban (pontosabban az NB-24-es kétanyásban, de némiképp a másikakban is) mód nyílik a gyűjtőnépesség abszolút, de legalábbis relatív növelésére.

Kétanyás mézeltetés
Az NB-24-es kétanyás kaptárban a gyűjtőnépesség növelése az alábbiak szerint folyik le:
Ebben a kaptárban 12–12 kereten két család él egymástól elválasztva az akácvirágzás időszakát leszámítva az egész tenyészidőszakban. Az akáchordás becsült időpontja előtt 10–12 nappal a két családot egyesítik úgy, hogy a két anya egyikét elveszik (tartalékolják/megölik), a másik anya fészkét az eredeti felére vagy attól is kisebbre korlátozzák anyarácsos választóval, s a két család népességét pedig egyesítik. Az anyás részbe kerül a nyitott fiasítás, és helyet biztosítanak az anyának a petézésre, az anyátlan részbe a többi fiasítás úgy, hogy ha még volna nyitott fiasítás, akkor az az anya közelébe az anyarácsos választó túloldalára, a fedett pedig a nyitott után lévő kaptárrészbe kerüljön. A fiasítást üres lépek kövessék, amíg csak tele nem lesz a kaptár.
Ebben az el- ill. berendezésben a következő a ráció: Két család meglévő gyűjtőnépessége egyesül egy anya „parancsnoksága” alatt. Az anyátlan részben a 12 nap alatt kikel a teljes fedett fiasítás, a meglévő nyitott pedig lefedődik. Az anya csak a korlátozott térben tud petézni, így a fedett fiasításból kikelő méhek fiatal koruk ellenére alkalmazkodóképességüknél fogva, gyűjtőméhekké válnak, mert a nagy fiatal méhtömegnek a korlátozott kiterjedésű nyitott fiasítás nem ad munkát és a méhek nem dologtalanok. Ez azt jelenti, hogy a gyűjtőnépesség az adott családban abszolút értékben megnövekedett, mert egyrészt eleve két család gyűjtőnépessége van benne, másrészt relatíve is megnövekedett, mert felborult a szokásos munkamegosztás és a méhek a szokásos „normálisnál” korábban váltak gyűjtőméhekké.
Ebben a kaptárban az egyesített állapot az akácvirágzás végéig fönnmarad, majd azt követően a kaptárt fix választóval (lezárt anyarácsú választódeszkával) újra kettéosztják, az anyátlan részt (az eddigi fészekben lévő fiasítás arányos kettéosztása után) meganyásítják, és a kaptárban újfent két család üzemel a következő akácvirágzásig.
Jó hordási viszonyok mellett a hatalmas gyűjtőnépesség a minimum 18 keretes fészekbe igen jelentős mennyiségű mézet halmozhat fel. Ez egyben ennek a mézeltetési szisztémának korlátja is, ugyanis a nagy népességgel szemben egy nem növelhető tér áll. Ennél a kaptártípusnál nem lehet a teret fokozatosan bővíteni, mint a rakodókaptároknál, ezért egy jó ütemes hordásnál, ahol a begyűlő élelem számára teret kell teremteni, ki kell pergetni a még nem tökéletesen érett mézet, mert csak így lehet az újabbnak helyet adni.

Fészekmézkamrás mézeltetés

A fészekmézkamrás elnevezés olyan egyanyás, de két (egy kisebb és egy nagyobb) részre osztott kaptárt takar, amelyikben a méhcsalád a tenyészidőszak során a nagyobbik részben van ill. ott él, gyűjt, egyszóval végzi a dolgát. A főhordás előtt 10–12 nappal kikeresik az anyát, és a család leginkább nyitott fiasításával, kiépített üres lépekkel vagy műléppel áthelyezik a kisebb részbe úgy, hogy a kisebb és nagyobb kaptárfél között lévő (eddig fixen záródó) anyarácsos választót megnyitják. A nagyobbik részben maradhat némi nyitott fiasítás, ha az egészet nem lehetett átrakni a kisebb részbe, a család zömében fedett fiasítása és üres lépek vagy műlépek.
A mézeltetési szisztéma azon a megfigyelésen alapul, hogy a méhek szívesen helyeznek el mézet a kikelt fiasítás helyére. Az eddigi fészek, amelyben a fent említett 10–12 nap alatt kikel a fedett fiasítás (és lefedődik az esetleges nyitott) kívánatos hely lesz a begyűlő nektár/méz számára. A mézelszedés sem fog gondot okozni, mert mire sor kerül rá, a kaptár ezen részében már csak mézes keretek lesznek, és esetleg egészen csekély fedett fiasítás.
A kaptártípus legismertebb képviselője az NB-18-as fészekmézkamrás kaptár. Ennek érdekessége, hogy a két kaptártér egymásra merőlegesen helyezkedik el, és a 12 keretes nagyobbik tér röpnyílása a kaptár rövidebb, a 6 keretes kisebb részé a kaptár hosszabb oldalán helyezkedik el, egymással 90 fokot bezárva.
Nem szokták fészekmézkamrásnak nevezni az NB-15-ös kaptárt, de a mézeltetési szisztéma ugyanaz benne, mint az előbb említett NB-18-ban, azonban a kaptár berendezése annyiban más, hogy itt a 10 keretes fészek és az 5 keretes méztér egymás mellett párhuzamosan helyezkedik el, a keretek irányát illetően.

Mézeltetés rakodókaptárokban

A kaptáros méhészkedés kialakulása idején országonként és az egyes országokon belül egyaránt igen sokféle rakodókaptár-típus alakult ki. Itt mi csupán a mézeltetés elveivel tudunk foglalkozni, az egyes konkrét kaptártípusokat legfeljebb példaként megemlítve. A tárgyalás alapját a fészek–méztér keretmérete képezi. Ha a fészekben és a méztérben ugyanazon méretű keret van, akkor a kaptárt egyenlőlépes rakodókaptárnak nevezzük. Lehet egyenlőlépes rakodókaptár nagy keretméretű, közepes keretméretű és alacsonykeretes. Ha a fészek és a méztér nem azonos keretméretűek, akkor kombinált rakodókaptárról beszélünk. Az alábbiakban mindegyikre mondunk példát, érintve előnyeiket és problémáikat.
Nagykeretes egyenlőlépes rakodókaptár. Példa rá a nagy Boczonádi egyenlőlépes rakodó. Keretmérete 42×36 cm és általában 10–12 keretesre készítik. A mézeltetésnek többféle verziója is kialakult benne.

Mézeltetés fejeléssel
A család a fészekben fejlődik akácvirágzásig, amikor is mézteret kap ugyanilyen keretméretben és ugyanekkora keretszámban. Előnye a fészek zavartalan fejlődési lehetősége, hátránya, hogy a mézzel megrakott fészekfiókja egy blokkban nehezen mozgatható a súlya miatt. A méztérrel ily módon történő bővítést fejelésnek hívjuk. Méhekkel tömött fészek esetén a fejelés nem okoz gondot, a család (főként jó hordásban) meg is hordja a teljes fiókot. Amennyiben a fészek nem annyira népes, érdemes trükkhöz folyamodni, hogy a család ne szórja szét a mézet a teljes lépkészletbe. Ilyenkor a méztéri fiókot úgy töltjük fel üres lépekkel, hogy csak a lépek egy részét bocsátjuk a méheknek szabad rendelkezésre, a többit nejlonfólia takarással kizárjuk a kaptár gyűjtőteréből. Ha később a méhcsalád és a hordás rácáfol bizalmatlanságunkra, a takarófóliát levesszük, és a gyűjtés rendelkezésére bocsátjuk az egész teret. Anyarács használata célszerű, de nem kötelező.

Mézeltetés lefejlesztéssel

Ennek a mézeltetési módnak az a lényege, hogy a nagy vagy közepes lépméretű rakodókaptár fészkét méztérré alakítjuk úgy, hogy a kaptár alsó fiókját rendezik be fészeknek. Fix fenekű kaptároknál át kell rakni a lépeket, mozgatható aljdeszkájúaknál pedig csak új fiókot kell helyezni az aljdeszkára. Az új fészek az alsó fiókon alakul meg, vagyis a család „lefejlesztődik” az alsó fiókba. Ezt azzal lehet elősegíteni, hogy az alsó fiókba fiasításra alkalmas lépeket teszünk, valamint a felső fiókból nyitott fiasításos „csalogatólépet”. Jó hordás esetében érvényesül a méhek azon tulajdonsága, hogy a kikelő fiasítás helyére szívesen helyeznek el mézet, s ezzel a fészket egyre inkább az alsó fiókba szorítják. Az alsó fiókot célszerű időben berendezni, jóval a hordás megindulása előtt. Ezzel elősegítjük az új fészek megalakulását, és helyet teremtünk a behordott/behordandó nektárnak. A módszer nagyon egyszerű, különleges előkészületeket nem igényel és anyakeresés nélkül nem is időigényes. Igazában rohamos hordásban működik jól, mert a kikelő fiasítás helyét ilyenkor rögtön méz foglalja el, az anya pedig lent marad az alsó fiókon.

Mézeltetés átfüggesztéssel

Ez az előbbi módszer „javított változata”. A kettő között az a különbség, hogy ez utóbbinál ki kell keresni az anyát, és le kell tenni a nyitott fiasításos lépekkel együtt az alsó fiókba, s a fiók szabad részét petézésre alkalmas lépekkel ki kell tölteni. Az alsó fiók fölé anyarács, majd fölé a második fiók (az eddigi fészekfiók) kerül, amelyik a család fedett fiasítását tartalmazza, s amelyben az üres helyet kiépített lépekkel és műlépekkel kell kitölteni.
A család ilyetén berendezését a hordás kezdete előtt 10–12 nappal meg kell ejteni, hogy a jó hordás idején már legyen elegendő hely a begyűlő nektárnak. Mézeltetési módszerként egészen egyszerű, bár az anyakeresés miatt időt igényel. Előnye, hogy a méztér anyarács fölött van, így a mézelszedés könnyű lesz. További előnynek tekinthető, hogy az anyarács fölé (szükség esetén) a petézésre már nem igazán alkalmas lépek is fölkerülhetnek, mert az anya nem petézhet beléjük.


Mézeltetés fészekkettőzéssel

Ennél a metódusnál a család fészkét kettéosztják a két egymás fölött lévő fiókba. Nagyjából egyenlően osztják el a fiasítást a két fiók között, és a fennmaradó teret mindkét fiókban kiépített lépekkel vagy műlépekkel töltik ki. A család így csak oldalirányba terjeszkedhet és arra is törekszik, hogy az ellapított fészek gömbformációját visszaállítsa. A műlépet kiépítik, a kiépített lépeket meghordják, ha a hordási viszonyok lehetővé teszik. Ennek a módszernek némiképpen hátránya, hogy igazában csak nagy népességű családokban működik jól.
Mindhárom módszerrel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a nagylépes kaptárok visszaszorulása miatt ezek a módszerek is visszaszorulóban vannak, ugyanis az alacsonylépes (és egyben egyenlőlépes) rakodókban célszerűbb fejeléssel mézeltetni.

Mézeltetés fejeléssel

A fejelés kifejezés arra utal, hogy a mézteret egyszerűen a fészek fölé, a méhek feje fölé helyezzük el. Az egyenlőlépes alacsonykeretes rakodókaptárokban ez a legegyszerűbb és leginkább használatos módszer. Alkalmazásához nem kell különösebb előkészület, mert akár anyaráccsal, akár anyarács nélkül alkalmazzák, a méztéri fiókot csak fel kell helyezni, s a méhek máris hordhatnak bele. Ha a hordás jó és a méztéri fiók láthatóan telik, vagy a mérleg adatai igazolják, hogy telik, úgy újabb fiók felhelyezésére lesz szükség. Az újabb fiókot célszerű a félig már megtelt régebbi fiók alá helyezni, mert a félig teltet tölthetik tele, az újat pedig elkezdhetik tölteni. Ennek az elrendezésnek a méz elszedésénél lesz jelentősége, ugyanis az érett mézzel tele fiókot akkor a legtetejéről lehet elvenni, és az alatta levőt nem is kell bolygatni. Ez a metódus még hosszan tartó lassúbb hordások kihasználására is alkalmas lenne (ha volnának ilyenek nálunk), mert az üres fiók mindig a fészek fölé kerülhetne, és a telt fiókok pedig sorban föléje. Ha a mézelszedéssel bármi oknál fogva késlekedni kényszerülne a méhész, nem történne baj, mert a felső fiókokat sorban lefednék.
A fejelés mint mézeltetési módszer természetesen a nagykeretes vagy a közepes keretméretű kaptártípusoknál is alkalmazható. Mégsem alkalmazzák szívesen, mert a nagykeretes kaptárok mézzel telt fiókjainak mozgatása nem könnyű feladat.
A fészek és méztér anyaráccsal való elválasztásának a fejeléses módszer esetében vannak egyaránt hívei és ellenzői is. Anyarács alkalmazásával könnyebb a mézelszedés, hiszen nem kell törődni az anyával, azt a fészekre szorítottuk. Ugyanakkor az a „kötelesség” hárul ránk, hogy figyelemmel kísérjük a fészek állapotát, nehogy az anya megszoruljon és a család rajzásra gondoljon.
Anyarács nélkül az anya fölmehet a felső fiókba/fiókokba petézni, ami problémássá teszi majd a mézelszedést. Ezen azzal lehet némiképpen segíteni, hogy a fészekfiók fölé szűzlépes fiókot helyezünk, mert azt az anya a fészek fölötti szűzlépes fiókot nem tartja annyira kívánatosnak, és kevésbé petézi be.
Segít a helyzeten az is, ha a méztér felhelyezése előtt átvizsgáljuk a fészket és helyet adunk – pl. műlépes keretek beadásával – a családnak, s ezzel egyidejűleg helyet biztosítunk az anyának a petézésre is. A fészekben lévő szűzlépek iránt az anyának már kevesebb az „ellenérzése”, és azokat a nyári napforduló előtt még többnyire nehézség nélkül bepetézi.

mutass többet mutass kevesebbet

A témához kapcsolódó további kiadványok

A kategória legkedveltebb kiadványai