A növendék- és felnőtt sertések betegségei - A gazdaságok gyakoribb állatbetegségei II.

1. A sertések télen gyakoribb légzőszervi betegségei 
    1.1. Actinobacillus okozta mellhártya- és tüdőgyulladás 
    1.2. Mycoplasmosis 
    1.3. Sertésinfluenza 
    1.4. Sertés légzőszervi betegségkomplex (PRDC) 
    1.5. A sertés reprodukciós zavarokkal és légzőszervi tünetekkel járó szindrómája (PRRS) 
2. Sertés circovírus okozta betegsége  
3. Leptospirózis 
4. A parvovírusokozta megzatkárosodás  
5. Sertésorbánc 
6. Sertésdizentéria 
7. A sertések rühössége  
8. Orsóférgesség 
9. Sertések gyakoribb csülökbetegségei  
    9.1. A csülök túlzott kopása  
    9.2. Rongyostalpúság  
    9.3. Csülökrepedés  
    9.4. Panaritium (az ujjak végképletének mély, gennyes-eves gyulladása)  

1.4. Sertés légzőszervi betegségkomplex (PRDC)
Milyen életkorban a leggyakoribb a légzőszervi betegségkomplex?
14–20 hetes életkorban, de választás után bármikor. Gyakori, hogy a klinikai tünetek már 8–10 hetes életkorban, a hizlaldába való áttelepítés után jelentkeznek.

5. kép. A háttérben gyakran jelen vannak a cirkovírusok.
Nem megfelelő súlygyarapodás, növekedés visszamaradása
(Dr. Böő István felvétele)

Nagy létszámú állományoknál fordul elő legtöbbször, különösen akkor, ha a folyamatos termelés miatt nincs lehetőség az épületek megfelelő takarítására, fertőtlenítésére, így nincs egyszerre töltés-ürítés sem, gyakoribbak a tartáshigiéniai hibák, rossz a levegőminőség, gyakori a hőingadozás (hideg, meleg). További kockázati tényezők: nagy telepítési sűrűség, a feltöltés ismeretlen állat-egészségügyi hátterű helyről történik, különböző életkorú sertések vannak egy légtérben, az egyes rekeszek között nincs szilárd választófal, gyakori a falkásítás.
A környezeti tényezők, tartási, higiéniai hibák elsősorban a betegség állományon belüli terjedésében és a stressz révén játszanak szerepet.
A korai tenyésztésbe vételű kocák és az intenzív, nagy termelőképességű fajták utódainál gyakoribb, bár a genetikai szerep kisebb az előbbieknél.
A különböző takarmányozási hibák (beltartalom, vitaminok, nyomelemek hiánya), a nem légzőszervi, hanem más, például emésztőszervi bántalmakat okozó kórokozók a betegség különböző formáit súlyosbítják.

Milyen tünetei vannak a légzőszervi betegségkomplexnek?
A betegség súlyossága, így a tünetek is, különböző fokú lehet (elsődleges és másodlagos kórokozók, kórokozó virulenciája, állat ellenálló képessége, társfertőzések, környezet stb. miatt). A leggyakoribbak: láz, bágyadtság, étvágytalanság, köhögés, nehezített légzés, orrfolyás, könnyezés, bőr lilás elszíneződése leggyakrabban a fülvégeken, lesoványodás.

6. kép. Gyakori tünet a fül lilás elszíneződése
(Dr. Böő István felvétele)

Mit tehet a gazda a PRDC megelőzése érdekében?
Általános járványvédelem. Szakszerű tartás, takarmányozás.
Konzultáció a kezelő állatorvossal, állományfelmérés, vakcinázási javaslatok. Telepenként más-más vakcinázás az állomány immunbiológiai állapota szerint is, életkor szerint is, figyelni a maternális immunitásra. Vírusos tüdőgyulladásokat csak megelőzni lehet, kezelés csak a bakteriális tüdőgyulladásoknál lehetséges.

Mit tehet a gazda a PRDC jelentkezése után?
Mind a megelőzésben, mind a kezeléseknél alapvető fontosságú a pontos diagnózis. Ez a kezelő állatorvos számára már a kórokozók sokfélesége miatt is összetett, meglehetősen nehéz feladat, ezért követelmény a szoros együttműködés (kórelőzmények, milyen betegségek ellen vakcináznak, milyen technológiába épített megelőző kezeléseket folytatnak, milyen ezek eredményessége, tünetek, vágóhídi vizsgálatok, kórbonctan, kórszövettan, laboratóriumi vizsgálatok).
A megelőző vakcinázásokat és kezeléseket mindig az adott telepen fellépő PRDC jellegzetessége szerint kell meghatározni (antibiotikumok, nem szteroid gyulladáscsökkentők).

A betegségtől „megszabadulni” különböző mentesítési programokkal lehet, azonban ezek drága eljárások