Az elhízás kialakulása és kezelése - Táplálkozás, túlsúly, elhízás I.

1. Az elhízás biokémiai alapjai
1.1. Bevezetés
1.2. Energiaképződés és zsírraktározás a szervezetben
1.3. Az elhízással kapcsolatos biokémiai reakciók 
1.4. Az aminosavak és a zsírmetabolizmus kapcsolata
1.5. Glükoneogenezis
1.6. Képződhet fehérjéből zsír az emberi szervezetben?
2. Az elhízás genetikai alapjai
2.1. Bevezetés
2.2. Az elhízás genetikai alapja
3.0. Energiabevitel, elhízás, étkezési viselkedés
3.1. Bevezetés
3.2. Táplálkozási hatások, energiabevitel, elhízás és étkezési viselkedés
3.3. A makro- és mikrotápanyagok szerepe
3.4. A nem táplálkozási tényezők hatása az energiabevitelre, az elhízásra és az étkezési viselkedésre
3.5. Az energiabevitellel, elhízással és étkezési viselkedéssel kapcsolatos pszichológiai hatások
3.6. Fiziológiai hatások az energiabevitelre, elhízásra és étkezési viselkedésre
3.7. Jövőbeni irányok
4.0. Tömegcsökkentés, tömegmegtartás és az elhízás kezelése
4.1. Bevezetés
4.2. Az elhízás, táplálkozás és testmozgás közötti kapcsolat
4.3. Az energiafelvétel és energiakiadás elemzése
4.4. A fogyás és az egészségmegőrzés kapcsolata
4.5. Viselkedési stratégiák
4.6. Energiabevitel
4.7. Fizikai aktivitás, mozgás, sport
4.8. A média hatása a fogyásra
4.9. Az elért tömeg megtartása
4.10. Jövőbeni irányok    

4.6. Energiabevitel 
A viselkedési tömegvesztési programok olyan alacsony energiatartalmú diétát alkalmaznak, melyeknél az energiatartalom 5000–6300 kJ/nap között változik, aminek a célja, hogy a tömegveszteség hetente 0,5–1 kg között legyen. Ezeket a kezelési sémákat empirikus vizsgálatok alapján fejlesztették ki, amelyekben különböző energiatartalmú étrendeket hasonlítottak össze. Az 1980-as években és az 1990-es évek elején a fogyókúrás program kezdeti szakaszában nagy volt az érdeklődés a nagyon alacsony energiatartalmú étrend iránt. Ezek az étrendek 1600–3400 kJ/nap energiát, jellemzően folyékony ételeket, sovány húsokat, halakat és szárnyasokat tartalmaztak. Azért ilyen alacsonyan szabták meg az energiatartalmat, hogy kezdetben 12 hét alatt átlagosan 20 kg fogyást érjenek el

Mivel a diéták leállását követően a tömegvisszanyerés azonnal megtörtént, a kutatók azt javasolták, hogy hasznos lehet a nagyon alacsony energiatartalmú diéta, de csak a fogyás első felében, és ezt a gyors fogyást olyan viselkedési technikákkal kell kombinálni, amelyek hosszú távon segítenek fenntartani a fogyást. Sajnos azonban az eredmények következetesen azt mutatták, hogy a részvevők még akkor is gyorsan visszanyerték eredeti tömegüket a nagyon alacsony energiatartalmú diéta abbahagyását követően, ha különböző viselkedési programokat tanítottak nekik. Így hosszabb távon nem volt előnye ezeknek a szigorúbb energiaszinteknek a szerényebb energiatartalom-korlátozáshoz képest, és ennek következtében a módszerek többsége visszatért a napi 5000–8000 kJ ajánlások alkalmazásához.

 4.6.1. Makrotápanyag-összetétel
A második kérdés az étrend makrotápanyag-összetételével kapcsolatos. A múltban a viselkedéskutatók elsősorban az energiára összpontosítottak, és kevesebb figyelmet fordítottak az elfogyasztott élelmiszerek fajtájára. Mivel az epidemiológiai és metabolikus vizsgálatok azt mutatták, hogy összefüggés van az étkezési zsírbevitel és a testtömeg között, a kutatók azt kezdték vizsgálni, hogy a korlátozott zsírbevitel vajon pozitív módon befolyásolná-e a hosszú távú tömegveszteség eredményességét. Azok a tömegcsökkentő programok, amelyek segítségével a betegek csökkenteni tudták mind az energia-, mind a zsírbevitelt, sokkal hatékonyabbnak bizonyultak azoknál, ahol csak az energia- vagy csak a zsírbevitelt csökkentették. Így a tömegcsökkentés ezen megközelítése elfogadottá vált.

Jelenleg nagy az érdeklődés az alacsony szénhidráttartalmú diéta iránt, amely nem korlátozza a fehérje- vagy a zsírfogyasztást, de drasztikusan csökkenti a szénhidrátbevitelt. Rövid távon ezekkel a módszerekkel jelentős fogyást lehet elérni, de a hosszú távú eredmények nem voltak meggyőzőek. Összehasonlítva 160 túlsúlyos vagy elhízott ember eredményeit, az alacsony szénhidráttartalmú a kiegyensúlyozott, a nagyon alacsony zsírtartalmú pontrendszer szerinti és a nagyon alacsony zsírtartalmú diéta során megállapították, hogy egy egyéves kísérlet alatt nem volt különbség a módszerek között a tömegveszteséget tekintve, mert mind a négy csoportnál átlagosan 2,1–3,2 kg tömegveszteséget tudtak elérni. Azok azonban, akik szigorúan betartották az előírt étrendet, mind a négy csoportban nagyobb tömegcsökkenést értek el. Ez a megállapítás rámutat arra, hogy egy speciális diétához való ragaszkodás helyett a makrotápanyag-összetétel a lényeg, amit a közelmúltban több kísérlet is bizonyított.

 4.6.2. Élelmiszer-ellátás és strukturált étkezési tervek 
A viselkedéskutatók már régóta felismerték az otthoni környezet módosításának fontosságát, mint olyan eszközt, amely befolyásolja az étkezési viselkedést, és hangsúlyozták az otthoni ingerek hatásának fontosságát is az élelmiszer-fogyasztás során. A viselkedéskutatók szerint az otthoni környezetben a nagyobb változások biztosítják, hogy a betegek csak annyi élelmiszert vegyenek magukhoz, amennyit feltétlenül szükséges. A kutatások bizonyították, hogy azok a páciensek, akiket kiszolgáltak azokkal az ételekkel, amelyeket el kellett fogyasztaniuk, nagyobb tömegcsökkenést értek el még akkor is, ha a kontrollcsoport is ugyanolyan energiatartalmú ételt fogyasztott, de az ételek összeállítását szabadon választhatták meg.

Pozitív eredményekről számolnak be abban az esetben is, amikor a résztvevők kész ételeket kaptak, vagy mesterségesen összeállított ételeket fogyasztottak vacsorára, nagyon alacsony zsírtartalommal. Ezek a vizsgálatok arra utalnak, hogy az evési folyamat leegyszerűsítése, az egyénre szabott megfelelő étrendek elősegíthetik a tömegvesztés fenntartását. A legfontosabb az étrend betartása, tehát az olyan tényezők, mint az élelmiszer-ellátás, kritikus pontok lehetnek a tömegcsökkentő programok sikerében.