Az elhízás mint egészségügyi kockázat - Táplálkozás, túlsúly, elhízás II.

Bevezetés 
1. Az elhízás mint egészségi kockázat 
1.1. Bevezetés 
1.2. Az elhízás epidemiológiája 
1.2.1. Az elhízás definíciója és mérése 
1.2.2. A túlsúly és az elhízás előfordulása 
1.2.3. Gyermekkori elhízás 
1.3. Etiológia 
1.3.1. A környezet hozzájárulása az elhízáshoz 
1.3.2. Genetika
1.3.3. Egészségügyi feltételek 
1.4. Az elhízással együtt járó betegségek 
1.4.1. Cukorbetegség 
1.4.2. Szív- és érrendszeri kockázati tényezők 
1.4.3. Rosszindulatú betegségek 
1.4.4. Obstruktív alvási apnoe 
1.4.5. Osteoarthritis 
1.4.6. Egyéb társbetegségek 
1.5. Pszichoszociális kérdések 
1.6. Halálozás 
1.7. Az elhízás megelőzése 
1.8. Jövőbeli irányok 
2. Válogatott fejezetek 
2.1. A ketogén diéta alapjai 
2.2. Az alacsony szénhidráttartalmú élelmiszerek szerepe a testkontrollnál és a kívánt testsúly elérésében 
2.3. Az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség kapcsolata 
2.4. A társadalmi méretű elhízás és annak mérséklése vagy megelőzése optimális táplálkozással és mozgással 
2.5. Magas tápértékű funkcionális élelmiszer, az alacsony szénhidráttartalmú kenyér előállítása 
Irodalom 

Az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség kapcsolata
A cukorbetegség (diabétesz) a glükózanyagcsere zavara, mely a hasnyálmirigy hiányos működésére (az inzulin csökkent termelése vagy az inzulintermelés teljes hiánya), vagy az inzulinrezisztenciára, a sejtek inzulinnal szembeni érzéketlenségére, vagy e két jelenség együttes hatására vezethető vissza; a szervezet krónikus megbetegedése.

A szervezet az egyszerű cukrok nagyobb részét vagy azonnal hasznosítani tudja (glükóz, fruktóz), vagy egyszerű enzimes folyamatokban szénhidráttá alakítja, és úgy hasznosítja. A di-, az oligo- és a ploszacharidoknak is ez az útja, azaz az összes emészthető szénhidrát monoszacharid formában hasznosul a szervezetben. A glükóz felszívódva a vérbe kerül, eljut a szervezet minden sejtjéhez, ahol az inzulin segítségével azokba behatolva energiával látja el a sejteket, és más fontos biomolekulák prekurzora is lehet.

 A hasnyálmirigy Langerhans-szigeteinek β-sejtjeiben keletezik az inzulinhormon, ami szintén a vérárammal jut el a sejtekig, és a sejtek inzulinreceptoraihoz kötődve segíti a glükóz sejtekbe való bejutását. A máj- és az izmok sejtjei képesek a glükózból tartalék tápanyagot, glikogént szintetizálni, azt tartalék tápanyagként tárolni, majd szükség szerint abból a glükózt felszabadítani, és a szervezet rendelkezésére bocsátani. Glükózbőség esetén a glikolízis, a citrátkör, a zsírsavszintézis, a zsírszintézis folyamataiban a glükóz átalakul zsírrá, amit a különféle sejtek ugyancsak képesek tárolni.

A vér cukorszintje egészséges embernél viszonylag állandó, mert az előző folyamatok szabályozottsága révén a glükóz folyamatosan raktározódik, szükség szerint a raktározott vegyületekből felszabadul, sőt a szervezet a glükoneogenezis révén nem cukorszerű anyagokból (tejsav, glicerin, aminosavak stb.) is tud glükózt előállítani. A glükoneogenezist az inzulin gátolja, a glükagonhormon pedig serkenti. Amennyiben az inzulin koncentrációja alacsony, vagy a szervezetből teljesen hiányzik, akkor az inzulin glükoneogenezist gátló hatása megszűnik, a máj pedig elkezd szőlőcukrot képezni. Az előzőek miatt a cukorbetegek vércukorszintje akkor is magas, ha szénhidrátot egyáltalán nem fogyasztanak.

Inzulin hiányában vagy annak csökkent működésekor, az agysejtek kivételével, a sejtek nem tudják az inzulint felvenni, ezért, valamint a glükoneogenezis beindulása miatt, megemelkedik a vércukorszint. Az 1-es típusú vagy inzulinfüggő cukorbetegséget az abszolút inzulinhiány okozza, amikor is egy autoimmun betegség következtében elpusztulnak a hasnyálmirigy β-sejtjei, melynek következtében teljes inzulinhiány lép fel, ezért a betegek kezeléséhez inzulinra van szükség.

A 2-es típusú diabetes mellitus kialakulását megelőzően a sejtek, hosszabb időszakon keresztül, magas cukortartalmú táplálék fogyasztása után, az étkezéseket követően, rövid időre magas inzulinkoncentrációval találkoztak, melynek során az optimálisnál több cukor került a sejtekbe, és a sejtek az inzulinrezisztencia kialakításával elkezdtek védekezni a nagy mennyiségű cukor sejtekbe történő bejutása ellen. A magas cukorszint hatására az agy a hasnyálmirigyet a még több inzulin termelésére utasítja, ami a sejtek fokozott rezisztenciáját váltja ki, majd a hasnyálmirigy inzulintermelése is csökken, az inzulinszint visszaesése következtében pedig megnő a vércukorszint.

A betegség kialakulásának kezdetén életmód-változtatással, az egyénre szabott szigorú diétával, a mozgás és a sport mindennapos gyakorlásával, a testtömeg optimális szintre csökkentésével a betegséget tünetmentessé lehet tenni, vagy vissza lehet szorítani. A későbbi szakaszban, amikor a hasnyálmirigy már nem termel elegendő inzulint, a betegség kezelése vércukorcsökkentő gyógyszerekkel, majd ezt követően inzulinadagolással lehetséges.

Az elhízás és az inzulinrezisztencia között rendkívül szoros a kapcsolat, hisz mindkettőt a szervezetbe bekerülő, a vércukorszintet hirtelen megemelő, gyorsan glükózzá átalakulni képes, magas glikémiás indexű szénhidrátok okozzák. Korábban a betegséget a középkor végén, főként az időskor elején észlelték, ma azonban a túlzott cukor- és édesital-fogyasztásnak következtében fiatalkorban is egyre gyakrabban jelentkezik.

A világon, így hazánkban is, a 2-es típusú cukorbetegek száma rohamosan növekszik, a cukorbetegek számának mintegy 90%-át teszik ki, amely főként a fejlett társadalmakra jellemző táplálkozási szokások, a túlzott cukorfogyasztás és az egészségtelen, túlhajszolt életmód miatt alakul ki. Nagyon súlyos betegségről van szó, mely akár 15 évvel is lerövidítheti a várható élettartamot, és vele jár sok, az életet veszélyeztető betegség, főként szív- és érrendszeri betegség fokozott kialakulása.

A 2-es típusú cukorbetegség felismerése nehéz, mert lassan alakul ki, kezdetben tünetmentes, csak a vér és a vizelet magas cukortartalma jelzi a problémát. A magas vércukorszint miatt a vese nem képes a cukor további visszatartására, az a szervezetből vizet elvonva a vizelettel ürül, a vízveszteség szomjúságérzetet okoz, a sok víz fogyasztása pedig felborítja a szervezet ásványi-anyag-egyensúlyát. Tünetei a fáradtság, a teljesítmény jelentős csökkenése, a megnövekedett étvágy, az izzadás, a gyakori vizeletürítés, a látászavar, a viszketés és férfiaknál a potenciazavar.

Mivel a szervezetnek energiára van szüksége, de a sejtek inzulin hiányában nem képesek a glükóz felvételére, beindul a zsírraktárak bontása, melynek során ketontestek keletkeznek, melyek közül legkönnyebb az acetont felismerni, hisz a beteg lehelete acetonos illatú lesz. A vér megnövekedett ketontest-koncentrációja okozza az acidózist, melynek során a vér pH-ja jelentős mértékben csökken, ami eszméletvesztéshez is vezethet. A hiperglikémia következtében a cukorvesztés együtt jár a sejtek folyadékvesztésével, mely során a kialakuló dehidratáció, melyre az idegsejtek a legérzékenyebbek, beszűkült tudatállapotot, eszméletvesztést okoz.

A 2-es típusú diabétesz az egészséges emberek tudatos étrendjével, a cukorfogyasztás minimális szinten tartásával, a nagyadag, könnyen emészthető és felszívódó szénhidrátok étrendből való törlésével és a szervezet folyamatos, optimális fizikai megterhelésével, sportolással megelőzhető. Az életmód gyökeres megváltoztatásával a már kialakult, időben felismert betegség hatásai csökkenthetők, illetve hosszú távon talán még a betegség is visszaszorítható. A legfontosabb az életmód-változtatás, a megfelelő testtömeg-csökkentéshez vezető étrend kialakítása, valamint a szervezet fizikai megterhelésének fokozott növelése. Az étrend lehetőleg kevés könnyen emészthető szénhidrátot tartalmazzon, az étel legyen napi kisebb mennyiségekre elosztva, hogy a szervezetben ne következzék be hirtelen, nagy mennyiségű cukorfelszívódás, de járuljon hozzá a szervezet folyamatos szénhidrátellátásához, hogy se a hiper-, se a hipoglikémia ne következzék be.

Ha az étrend megváltoztatása már nem elégséges, szükség van antidiabetikus gyógyszerek szedésére, melyek csökkentik a vércukorszintet, az inzulinrezisztencia ellen hatva pedig növelik az inzulin hatását. A továbbiakban szükség lehet több gyógyszer kombinálására, majd a hasnyálmirigy enzimtermelésének elégtelen volta vagy teljes elmaradása miatt szükség lesz inzulinkészítmények adagolására.

Az előzőekből látszik, hogy a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében döntő szerepe van az étkezésnek, olyan élelmiszerek fogyasztásának, melyek nem okoznak hirtelen vércukorszint-növekedést, de folyamatosan ellátják a szervezetet a kellő mennyiségű szénhidráttal. Az első lépés, hogy csökkenteni kell a magas energiatartalmú élelmiszerek fogyasztását. Csökkenteni kell a zsírfogyasztást, de annak megítélése, hogy milyen típusú zsírokat kellene fogyasztani, ellentmondásos. Az egyszeresen telítetlen zsírsavakat tartalmazó (olajsav, palmitolajsav) zsírok fogyasztása látszik legelőnyösebbnek, a magas energiatartalom miatt azonban ezek fogyasztását is korlátozni kell.

Legveszélyesebbnek tűnnek a többszörösen telítetlen zsírsavakat (linolsav, linolénsav) tartalmazó zsírok, mert ezek egyrészt könnyen oxidálódnak, majd, átalakulva szabad gyökökké, különféle káros folyamatokat okozhatnak a szervezetben, másrészt beépülve a sejtmembránok falába akadályozzák a sejtek inzulinnal való kapcsolatát, melyek így kevesebb glükóz felvételére lesznek képesek. Az oxidáció miatt jobb az ilyen, a szervezet számára mégis nélkülözhetetlen, zsírsavakat kíméletesen hőkezelt élelmiszerekkel felvenni, és egészségtelen az ilyen olajokban sült ételeket fogyasztani.

Amennyiben a diabéteszes beteg egyéb betegségben nem szenved, a fehérjék fogyasztása nem korlátozott, mert a metabolizmusuk során keletkezett aminosavak nem emelik a vércukorszintet, és egyes (glikogén) aminosavakból a szervezet cukrot is tud szintetizálni a citrátkör-glükoneogenezis útvonalon, és a felesleges nitrogén kiválasztása karbamid formában még hasznos is lehet, hisz ebben a folyamatban a szervezet felhasználhatja energiatartalékai egy részét.

A szénhidrátfogyasztást az optimális szintre kell csökkenteni, és a szénhidrátok közül előnyben kell részesíteni az alacsony glikémiás indexűeket, melyek nem okoznak hirtelen vércukorszint-növekedést. Az inulin (a csicsóka tartalék szénhidrátja) azért lehet előnyös, mert metabolizmusa során fruktóz keletkezik, melyből a szervezet 20-30 g-ot inzulin nélkül is fel tud használni. Vannak ezen kívül még olyan élelmiszerek, illetve élelmiszer-komponensek, melyek csökkenteni képesek a 2-es típusú diabétesz hatását, de ezek ismertetése meghaladja e fejezet kereteit.