Fűfelületek fenntartása

1. A fűfelületek jelentősége, fajtái 
1.1. Fűfelületek jelentősége 
1.2. Fűfelületek csoportosítása 
1.3. Fűmagkeverékek 
2. A fűfelületek általános ápolási munkái 
2.1. Öntözés 
2.2. Tápanyag-utánpótlás 
2.3. Növényvédelem 
3. A fűfelületek speciális ápolási munkái 
3.1. Fűnyírás 
3.2. Gyepszélvágás 
3.3. Gyepszellőztetés 
3.4. Homokszórás 
3.5. Egyéb speciális ápolási munkák

1.3. Fűmagkeverékek
A növények versengenek egymással: egyik élőhelyen az egyik, másikon egy másik faj fejlődik életképesebben. Emiatt a fűfelületekre is többféle fajt vetünk. Az, amelyik életerősebb, amelyik jobban alkalmazkodik egy adott kert viszonyaihoz, az gyorsabban nő, gyorsabban elszaporodik. A többi háttérbe szorul, idővel akár el is tűnik a területről. A fajokat két nagy csoportba sorolhatjuk: vannak védőfüvek és aljfüvek.

A védőfüvek
- gyorsan csírázó,
- gyorsan növekedő,
- ellenálló, életképes,
- de rövid életű
fajok. A területen ők kelnek ki elsőnek. Leveleik szélesebbek, így leárnyékolják a talajt, lassítják a kiszáradást. Jól bírják a taposást, mert nem kényesek. Még a gyomnövényeket is képesek elnyomni. Növekedésük zsombékos: nagyobb fűcsomókat képeznek. Miután magot hoztak, legyengülnek és elveszítik életképességüket. Emiatt általában 2–3 év alatt visszaszorulnak. A csoport jellegzetes képviselője az angolperje.

Az aljfüvek
- lassan csírázó,
- lassan növekedő,
- eleinte kényesebb,
- de hosszabb életű
fajok. A területen ők kelnek ki utoljára. Lassú csírázásuk és lassú kezdeti fejlődésük miatt eleinte érzékenyek a tűző napra, a szélre és a kiszáradásra. Emiatt csak a védőfüvek védelmében tudnak kifejlődni, megerősödni. Növekedésük tarackoló: indáikkal szőnyegszerű telepeket képeznek. Életképességüket 2–3 év alatt nyerik el. Utána már jobban tűrik a viszontagságokat, hosszú életűek. A csoport jellegzetes képviselője a csenkesz nemzetség.

  
3. kép. A fűmagkeverékekben sokféle fűfajt és fűfajtát használhatunk.
A széles levelű, ellenálló, gyors növekedésűek a védőfüvek, a vékony szálú,
lassú növekedésű fajok pedig az aljfüvek

A fűfelületeken tehát változik az egyes fajok borítása. A legnagyobb borítást elérő faj a vezérfű. Hogy egy területen melyik faj a vezérfű, attól függ, hogy milyen korú a fűfelület, és hogy milyen a fenntartás színvonala. Szerencsétlen esetben akár egy gyomfaj is válhat vezérfűvé. Ilyen lehet például a muhar vagy a tarackbúza. Ezek színe szürkés árnyalatú, nem pedig szép smaragdzöld, ráadásul őszre kipusztulnak, visszaszorulnak vagy avarosodnak (elbarnulnak). A fűfelület ebben az esetben kiritkul, gyomosodik, elcsúful.

  
4. kép. A legnagyobb borítást elérő fűfaj a vezérfű. Ha ez egy gyomfű,
akkor a felület nem lesz szép, egységes, smaragdzöld.
A gyomfüvek őszre kiritkulnak, avarosodnak