
Gyakorlati Tudástár (PDF)
kategóriák
Ultrahang - Digitális képalkotó eljárások a precíziós állattenyésztésben I.
Digitális kiadvány
Az állattenyésztés elsődleges célja, hogy elegendő és megfelelő minőségű élelmiszert állítson elő az emberiség számára. Erre az egyik lehetséges megoldás az automatizált gazdálkodási rendszerek kialakítása és a precíziós állattenyésztés bevezetése lehet. A precíziós állattenyésztés szélesebb körű bevezetését három technológiai terület, irányvonal – a képalkotó eljárások (kamerák), az érzékelők (szenzorok) és a hangtechnika (mikrofonok) területén bekövetkezett robbanásszerű fejlődés tette lehetővé.
A képalkotó eljárások egy speciális területének tekinthető a keresztmetszeti képalkotás. A humán-diagnosztikai képalkotó eljárások közül az állattenyésztésben legszélesebb körben az ultrahangos eljárás terjedt el és fejlődik a legdinamikusabban. Kezdetekben az állattenyésztésben a vemhességdiagnosztika volt a fő alkalmazási terület, majd a nőivarban az ivari ciklus nyomon követése, ma pedig már a hím ivarszervek vizsgálatát is az ultrahangos vizsgálatokkal végzik. Másik jelentős alkalmazási területe az állattenyésztésben az in vivo testösszetétel meghatározása és ennek alapján a hústípusú állatok vágóértékének előrejelzése. Kötetünk célja az ultrahangtechnika fontosabb állattenyésztési célú felhasználási területeinek a bemutatása.
ISBN/ISSN: 978-963-575-048-1
Kiadó: Szaktudás Kiadó Ház
Tartalomjegyzék:
1. Bevezetés (Dr. Holló Gabriella)
Az ultrahang „felfedezése”, története
2. Az ultrahang-képalkotás fizikai alapjai (Dr. Holló Gabriella)
Az ultrahang és a szövetek kapcsolata
Az ultrahangkészülék részei
Az ultrahangkép
Ultrahang-leképezési módok
Doppler-technika
Color Doppler-ultrahang
Color Power (Energy) Doppler
Három- és négydimenziós ultrahangkép
3. Szaporodásbiológiai alkalmazások (Dr. Holló Gabriella)
Leképzési módok
Az ultrahangképek interpretálása
Vemhességvizsgálat
Ló
Szarvasmarha
Juh
Kecske
Sertés
Egyéb alkalmazások
4. Hústermelő képesség értékelése (Dr. Holló Gabriella, Dr. Tőzsér János)
Sertés (Dr. Holló Gabriella)
Nyúl (Dr. Holló Gabriella)
Baromfi (Dr. Holló Gabriella)
Hal (Dr. Holló Gabriella)
Juh, kecske (Dr. Holló Gabriella)
Szarvasmarha (Dr. Tőzsér János, Dr. Holló Gabriella)
Ultrahangos alkalmazások a vágóhídon (Dr. Holló Gabriella)
5. Tejtermelő képesség értékelése (Dr. Tőzsér János, Dr. Holló Gabriella)
A tejmirigy (tőgy) ultrahangvizsgálata
A tőgy és a tőgybimbó ultrahangos képe
Alkalmazási területek
Felhasznált irodalom
Olvasson bele:
Hústermelő képesség értékelése
A gyakorlati állatnemesítésben, a B-módú ultrahangos készülékek terjedtek el a legszélesebb körben arra a célra, hogy a tenyész-, illetve vágóállatok testösszetételét in vivo megközelítő pontossággal becsüljék.
Sertés
A sertés fajban az első ultrahangos vizsgálatokat az 1950-es években végezték A-módú készülékkel, a B-módú készülékeket 1980 óta használják. Jelenleg kétféle megközelítésből alkalmazzák. Egyrészt hízóállatoknál a vágásérettség (vágóérték becslésére) megállapítására, másrészt a tenyészállatjelölteknél mért ultrahangos eredmények alapján tenyészértéket számítanak, és az eredményeket beépítik a szelekciós rendszerbe.
A sertésben a hátszalonna vastagságot a hosszú hátizom (karaj) keresztmetszetét és újabban a karaj intramuszkuláris zsírtartalmát (márványozottságát) értékelik (22. kép).
22. kép. A sertés UH-mérés pontjai és a C ponton készült vágott test keresztmetszeti képe
A B-módú real time ultrahangos készülék 12,5 cm mérőfejjel és 3,5 MHz-en működik, speciális előtéttel a karaj keresztmetszetét és a szalonnavastagságot in vivo mérik a gerincoszloptól 6,5; illetve 7 cm-re.
Az mérési pontok közül a C pont a 10–11. bordánál, a B pont az 5. bordánál a lapockánál, és az A pont az utolsó borda magasságánál találhatóak, a C mérési pont az A és a B pont felénél található. Az amerikai eredmények szerint a C mérési pont a legalkalmasabb a színhúsmennyiség előre jelzésére. A hátszalonna vastagságot a karaj keresztmetszet gerincoszloptól számított ¾-nél mérik. Az ultrahangos mérések megbízhatósága német eredmények szerint 60%-os. Az ultrahangos mérések a zsíros állatok hátszalonna vastagságát kissé alá-, a sovány sertések szalonnavastagságát pedig fölé becsüli. Ez a tendencia figyelhető meg a karaj keresztmetszet mérésénél is. Az in vivo mérések alapján becslő egyenleteket dolgoztak ki a színhús mennyiség és színhústartalom előrejelzésére.
Magyarországon a sajátteljesítmény vizsgálatok során a hátszalonna vastagságot és a hosszú hátizom vastagságát mérik és 100 kg-os élősúlyra korrigálják az adatokat. A sertés baloldalán a „szalonna 1.” vastagságot, a 3. és a 4. ágyékcsigolya között a gerincvonaltól 8 cm-re oldalirányban, a „szalonna 2.” vastagságot, a karajátmérőt pedig hátulról a 3. és a 4. borda között a gerincvonaltól 6 cm- re oldalirányban mérik. A hátszalonna vastagság öröklődhetősége a tesztállomástól függően (központi, üzemi) széles határok között változik; h2 = 0,15–0,75 értékeket állapítottak meg. Külföldi adatok szerint a hátszalonna vastagság öröklődhetősége jobb, mint a karaj keresztmetszetéé (h2 = 0,72 és h2 = 0,47).
A hazai eredmények rámutatnak arra, hogy a végső hizlalási periódusban a 80–105 kg testsúlytartományban végzett ultrahangos mérésekkel a színhúsbeépülés folyamata számszerűen nyomon követhető. Az ultrahangos mérések alapján kimutatható, hogy az eltérő genotípusokat különböző hús- és zsírbeépülési ütem jellemez. Az adott genotípus izomzatépítő-képességének változása jól lemérhető a karaj keresztmetszet növekedése alapján. Az egyes genotípusok zsírosodási hajlamát pedig a szalonnavastagság alakulása (átlagos szalonnavastagság = háti+ ágyéki vastagság/2) szemlélteti jól. A karajátmérő egyenletesen nő, attól függetlenül, hogy a sertés mikor éri el a vágósúlyt, a szalonnavastagság ugyan szintén nő, de genotípus függő, hogy a vágásérettség elérésekor mekkora vastagságú a szalonna. A sertések az életkor előrehaladtával, már nemcsak az izomszövetet, hanem a test további szövetállományát is építik, ezért a színhúskihozatal minden genotípusban csökkenő tendenciát mutat.
Az elmúlt évtizedekben a színhústartalomra történő szelekció a sertés fajban a háti szalonnavastagságot nagymértékben csökkentette, míg a karajvastagságot növelte, emellett oly mértékben csökkentette a hús intramuszkuláris zsírtartalmát, hogy az kedvezőtlenül hatott a hús élvezeti értékére. Emiatt az ultrahangos képalkotásra épülő intramuszkuláris zsírtartalom mérése több ország szelekciós rendszerében helyet kapott. A márványozottság öröklődhetősége jó, ezért az in vivo szelekció eredményes lehet. Kanadában a 2000-es évektől kezdték el az intramuszkuláris zsírtartalom mérését Duroc sertésben, emellett USA-ban az Iowai Egyetemen kezdtek el kutatásokat. A mérés 12,5 cm mérőfejjel 3,5 MHz frekvenciával történik a gerincoszloppal párhuzamosan a 10–13. háti borda között, 8–10 képet készítenek. Egy speciális szoftver segítségével történik az értékelés, amit gyakorlott technikus végez, a képen 80×80 vagy 100×100 pixelt tartalmazó négyzetet jelölnek ki és az in vivo márványozottságot 5–10 kép átlagából számítják ki (23. kép).
2007-óta Kanadában a tenyészállatjelölteken 100 kg-os élősúlyban a rutinszerű zsírvastagság és izomvastagság mérése mellett a márványozottságot is értékelik. Az ultrahanggal mért márványozottság öröklődhetősége igen jó (h2 = 0,5–0,7). A többi mért tulajdonság h2 értéke ennél kisebb. Az intramuszkuláris zsírtartalom a napi súlygyarapodással és a háti faggyúvastagsággal pozitív genetikai korrelációt mutat, míg a karaj keresztmetszettel negatív korrelációs kapcsolatban van. Duroc fajtával, Japánban hét generáción át végeztek szelekciót az ultrahanggal mért márványozottságra. Ennek eredményeként az intramuszkuláris zsírtartalom átlagos tenyészértéke mintegy 1,2%-kal nőtt és elérte az 5%-os átlagértéket. Az intramuszkuláris zsírtartalom és a porhanyósság között közepes kapcsolatot találtak. Az in vivo márványozottságot a hasított test 10., 11., 12., 13. bordánál végzett vizuális márványozottsági pontszám értékeléssel és a kémiai analízis eredményeivel is összevetve, a kémiai analízissel mért és az ultrahangos eredmények között szorosabb korrelációt tapasztaltak, mint szubjektív bírálati pontszám érték között. Koreai eredmények szerint a fenotípusos és genetikai korreláció a kémiai analízis és az ultrahangos eredmények között igen szoros, értéke 0,8. Ennek alapján, az ultrahanggal mért intramuszkuláris zsírtartalom alternatívája lehet a kémiai módszernek és alkalmas élő sertések márványozottságának minősítésére.
23. kép. A 10. borda magasságában készült márványozottságot értékelő ultrahangos kép (referenciapont a m. trapezius: csuklyás izom és a 10.th 11.th rib:10. 11. hátcsigolya) és speciális képfeldolgozó szoftvere
A témához kapcsolódó további kiadványok

