A mézontófű termesztése

A mézontófű rendszertani helye 
A mézontófű jellemzői 
Származása, termesztéstörténete 
A mézontófű termesztésének helyzete jelenleg Magyarországon 
A mézontófű környezeti igénye 
Helye a növényi sorrendben 
Mézontófűfajták 
Talajművelési rendszer 
Vetése 
Tápanyagellátás 
Növényvédelem 
     Mézontófű gyomszabályozása 
Egyéb kártételek 
Mézontófű, mint kultúrgyom 
Öntözés 
Betakarítás 
     Egymenetes betakarítás 
     Kétmenetes betakarítás 
Vetőmagszaporításra vonatkozó előírások, szántóföldi ellenőrzés 
Felhasznált irodalom 

Vetése 
    Szükséges csíraszám négyzetméterenként: 300–650 (vetőmag), 550–850 (zöldtrágya, takarmány).
    Vetőmagszükséglet hektáronként: 5–10 kg (vetőmag), 10–15 kg (zöldtrágya, takarmány).
    Vetésidő: március 15. – április 10. (vetőmagnak), március 15. – június 30. (méhlegelő); június 1. – augusztus 31. (zöldtrágyának).
    Sortávolság: 10–45 cm.
    Vetésmélység: 1–3 cm (könnyű talajokon 3–5 cm).

A vetés általában kombinátor, kompaktor használata után következik. A vetőágy készítését általában március második dekádjában kezdik. A művelés mélysége 4–5 cm. Lazább szerkezetű homok és kotu talajoknál elengedhetetlenül szükséges a simahenger használata. A henger közvetlenül a vetőágykészítő gép után következik. Laza talajon vetés előtt és után is szükség van hengerezésre. Kötöttebb talajoknál a vetés előtti hengerezés elhagyható (Aranyi és Nagy, 2015).

A megkésett vagy száraz időszakban történt vetés hiányos keléssel, kellően meg nem erősödött növényállománnyal jár együtt, melynek következménye az egyenetlen érés. A korai vetés szintén egyenetlen kelést, a kikelt növények megfázását, gyenge fejlődését okozhatja. A korai vetés esetén előfordulhat, hogy az állomány átmeneti fagyos időszakot, esetleg átmeneti vékonyabb hótakarást is kénytelen átvészelni, de a 2–4 leveles állomány ezt nagyobb károsodás nélkül képes elviselni.

14. kép. Egyenetlenül fejlődő mézontófű

A terméseredmény szempontjából nem a vetésidő a limitáló tényező, hanem az, hogy a csírázó mag kellő nedvességhez jusson. Késői vetés is járhat magas termésátlaggal.
A különböző időpontban vetett mézontófű táblák is egybeérnek. A később vetett tábláknál lerövidül a virágzásig eltelt idő, illetve a tenyészidő egésze.
Vetőmagnak termesztve intenzíven művelt táblát és gondozott kultúrállapotú talajt igényel (Antal, 2005).

Jellemzően gabona sortávolságra vetik, így érvényesül jó gyomelnyomó képessége. Nagyobb sortávolság ökológiai gazdálkodásban a sorközművelt mézontófű esetében fordul elő.

Tápanyagellátás
A mézontófű rövid tenyészidejű növény, ezért könnyen felvehető tápanyagokat igényel. A foszfor műtrágyák hatásukat elsősorban a magtermés növelésében és az érés gyorsításában fejtik ki. A kálium műtrágya a szárat szilárdítja, a mag csírázóképességét fokozza.

A növény megdőlésre hajlamos, ezért nitrogént csak mérsékelt adagban kaphat. A nitrogén műtrágyára elsősorban kora tavasszal van szüksége, amikor a talaj nitrogénszolgáltató képessége az alacsony talajhőmérséklet miatt mérsékelt. A foszfor és a kálium műtrágyát ősszel, a nitrogén műtrágyát tavasszal, a vetést megelőző talajmunkák során lehet kijuttatni, vagy tavasszal, a vetést megelőzően juttatják ki a komplex műtrágyát. Nitrogénfelvétele más zöldtrágyanövényekhez képest alacsonyabb, foszfor- és káliumfelvétele kiváló (Mikó, 2009) (Mikó–Gyuricza, 2007).

A javasolható műtrágyamennyiség: 150 kg NPK komplex (Binnyei, 2000). Antal (2000) szerint egy tonna mézontófűhöz 2,3 kg/t nitrogén, 1,5 kg/t foszfor és 3,2 kg/t kálium tápanyagra van szükség.

A virágkötődés fokozására foszfor- és bórtartalmú lombtrágyákat lehet alkalmazni a vegetációs időszakban (Aranyi–Nagy, 2015).

Jellemzően 2010 után kezdtek a termelők a mézontófű termesztése során lombtrágyákat használni, illetve szintén ezekben az években terjedt el a növényi kondicionálók, növekedésserkentők, növényi hormonokat tartalmazó készítmények használata.

A mézontófű alacsony tápanyagigényű növény, termesztése során a tápanyagellátást lehetőleg minimalizálni szükséges. A túlzott nitrogénellátás megdőlést eredményez. Magas tápanyagszint és csapadékos évjárat külön-külön is eredményezheti a növényállomány megdőlését, ami a termés jelentős csökkenésével jár.