Vadászható madarak Magyarországon

Előszó 
Fácán 
Fogoly 
Vörös fogoly 
Tőkés réce 
Nyári lúd 
Nagy lilik 
Vetési lúd 
Kanadai lúd 
Nílusi lúd 
Erdei szalonka 
Szárcsa 
Balkáni gerle 
Örvös galamb 
Dolmányos varjú 
Szajkó
Szarka 
Ajánlott irodalom 

Tőkés réce
Rendszertani besorolása
Rend: Lúdalakúak (Anseriformes)
Család: Récefélék (Anatidae)
Angol neve: Mallard
Német neve: Stockente
Latin neve: Anas platyrhynchos

Hazánk és Európa leggyakoribb, legismertebb récefaja. A sokak által csak „vadkacsának” titulát récefaj nemcsak gyakorisága miatt jelentős – („a tóság legnagyobb hápogója” írja Herman Ottó) – hanem azért is, mert az ember által kitenyésztett házi kacsának az őse is e fajtól származtatható. Ez a tény még napjainkban is szembetűnő lehet. Ehhez elég csak egy-egy baromfiudvart szemügyre venni, ahol több házi kacsát is tartanak – a hímek (gácsérok) rekedtes hangja és a tojók éles hápogása mintha csak egy közeli tó vadrécéitől – tőkés récéitől – származna. Ahol a házi kacsák kiszabadulhatnak a zárt udvarból és kedvükre szürcsölgethetik a békalencsét egy csatorna vagy tó vizén, ott akár a vad rokonokkal közösen is mozoghatnak. Olykor a házi kacsa gácsérok hasoníthatnak az egykori ősre, a fehér szín átvált (atavizmus) a tőkés récék színpompás tollára. A házi kacsa és tőkés réce keresztezhető, az utódok inkább a vad rokonra emlékeztetnek. Mint vadászható faj, hazánk legfontosabb vízivadjának számít, amelyet mesterségesen is tenyésztenek a vadásztársaságok.
A valódi Anas nemzetséghez a földön 41 faj tartozik. Hazánkban a nemzetség tagjai közül 8 faj fordul elő. További, más nemzetségbe tartozó fajok is a hazai récékhez sorolhatók. A Magyarországon récefajok közül a legnagyobb egyedszámú a tőkés réce.

Elterjedése
A tőkés réce eredetileg az föld északi féltekéjén holarktikus elterjedésű fajnak számít. Ez azt jelenti, hogy Észak-Amerikában, Európában, Ázsiában fordul elő, elterjedésének északi határát csaknem szabályosan az északi sarkkör alkotja. A 35. szélességi foknál délebbre azonban már alig fordul elő. Mint jól alkalmazkodó, az emberi környezethez hamar alkalmazkodó fajt a föld további területeire (pl.: Új-Zéland) is betelepítették, így a faj napjainkban már csaknem kozmopolitának számít. 8 fölrajzi alfaját írták le, de ezek közül néhányat egyes kutatók önálló fajként tartják számon. Európában a törzsalak, az Anas platyrhynchos platyrhynchos fordul elő.

13. kép. Tőkés réce nászruhás gácsér

Leírása
A tőkés réce gácsérjának tollazata kifejezetten színpompás, (13. kép) szemben a szürkés-barnás tollazatú tojóval. (14. kép) Az öreg, nászruhás gácsér „nagyon ékes. Egész feje gyönyörűen zöld zománczos s ez a szín a nyak felé fehér kalárissal van a többi színtől elválasztva” olvashatjuk Herman Ottó leírásában. A begye és a melltájék gesztenyebarna. A hát szürkésbarna, a tömött hastollazat fehéres-szürkés finoman harántsávozva. A szárny éke a látványos zöldes-ibolyaszínben csillogó, fehéren szegett szárnytükör. Ez a tojókra is jellemző. A gácsér lába narancssárga, a csőr sárgászöld. A csőr lemezes szerkezetű, amivel a madár a vízben úszó kisebb táplálékot képes kiszürcsölni. A tojók csőre sötétbarna, tollazata leginkább barnás-szürkés. A fiókák pehelytollai sötétek, a szemüknél egy világosabb szemsávval. A gácsérok szélső faroktollai fehérek, középen fekete tollakkal. Az idősebb gácsérok faroktáján felfelé kunkorodó, un „gácsértollak” – dísztollak – jellemzőek. Ezeket szokták a vadászok vadászkalapjuk mellé tűzik „trófeaként” vagy kalapdíszként.

14. kép. Gácsér és tojó

        
15. kép. Nyugalmi tollazatú gácsér


16. kép. Vedlő tollazatú gácsér (nyári időszak)

A tőkés récék vedlésük során – különösen a gácsérok – nyugalmi tollruhát is felvehetnek. (15–16. kép) A nászruha, azaz a legszínesebb tollazat az ősz első felében fejlődik ki. Ez sokáig, egészen a tavasz végéig kitart. Ezután a rövid vedlés révén nyugalmi tollazat jellemző, melyben lévő gácsérok többnyire hasonlítanak a tojókra. Ezeket csak a gyakorlottabb megfigyelők tudják a tojóktól elkülöníteni. A nyugalmi tollazat váltása nyár végén indul és a teljes nászruha ismét ősz közepére alakul ki. A fenti vedlés döntően a testtollakra, azaz a fedőtollakra korlátozódik. Augusztusban sok réce (tojók és gácsérok egyaránt) szinte egyszerre veszíti el az evezőtollaikat. Ekkor akár egy-két hétre röpképtelenné is válhatnak. Ez az un. „lohosodás” időszaka sok veszélyt jelent a madaraknak. Ilyenkor jobbára a nádasok körül mozognak nagyobb védelmet találva.

Életmódja
A tőkés réce tipikus vízimadár. Tollazata tömött, a vizet nem engedi át. A tollazatot folyamatosan kenegetik a fartőmirigy által termelt olajos váladékkal, ami a tollazatot folyamatosan impregnálja. A lábuk tipikus úszóláb, teljes úszóhártyával. Ügyesen úsznak, de teljes testükkel inkább csak a fiatal madarak buknak rövid időre víz alá. Víz alatti táplálkozás közben a récék farka mindig a víz felett marad. Így a tőkés réce tipikus úszórécének tekinthető, szemben az akár 15–40 méter mélyre is víz alá merülő bukórécékkel (pl.: barátréce, kerceréce, kontyos réce).
A tőkés réce sokféle vizes élőhelyen otthonos. Természetes folyó- és állóvizek egyaránt élőhelyét jelenthetik. Holtágak, árterek, víztározók, halastavak, parkok dísztavai, tengerpartok, lagúnák, csatornák, más mesterséges vizek egyaránt megfelel számára. Zárt erdei környezetben lévő vizeken is megjelenik.
A tőkés réce döntően növényevő. Különböző vízinövények mellett általában szárazföldön is legel. Közismert, hogy a récék alkonyatkor kihúznak a vízről táplálkozni (pl. gabonatarlókra) majd hajnalban indulnak vissza a vízterületre pihenni. A gabonaszemek, gyommagvak mellett zöld növényi részek, kisebb mértékben rovarok, ezek lárvái is a táplálékát jelentik. A vízből szívesen szürcsölgeti a békalencsét (Lemna spp) a rucaöröm nevű páfrányfélét (Salvinia natans) valamint különböző moszatokat. A víz aljzatzáról partközelben kisebb csigákat, kagylókat is felvesz. Elfogadja a lakott környezetben a vízpartra látogatók által vízbe dobált mindenféle egyéb táplálékot is, mint a kenyeret, kukoricát kekszet stb.
A tőkés réce sokszor már télen, január végén párba áll. A gácsérok és a tojók együtt mozognak, a párzás folyamatos. A szaporodás fő időszaka március vége, április, amikor a tojó naponta rak le egy-egy tojást. A fészek a legkülönbözőbb helyen lehet. Lehet a víz melletti nádasban, sásosban, gyékényesben, kisebb földnyelveken, szigeteken. Gyakori, hogy vízparti fák odvában költ. Elfoglalhatja nagyobb madarak fészkét, de költhet épületeken, vagy zárt erdők mélyén akár talajszinten is (17–19. kép).

17–19. kép. Tőkés réce fészekalj; erdei környezetben; famélyedésben

A fészek helyét többnyire a gácsér választja ki, de csak a tojó építi. A fészek anyagát a környezet növényi részei adják, de a belső széle és a csésze finom pehelytollakkal melegen bélelt. Ezek a tollak a tojóról származnak. A tojásokat a kotlás megkezdéséig a tojó a pehelytollakkal takarja be. A teljes fészekaljat kb. 10–15, ritkábban akár 20 tojás is alkothatja. Csak a tojó kotlik (20. kép), ennek ideje közel 4 hét. A többnyire egy napon belül kikelt kiskacsák teljes testét sűrűen finom pihetollak borítják. A felszáradás után teljesen életképesek, követik a tojót, úsznak, táplálkoznak.

20. kép. Kotló tojó

Külön izgalom a család életében, ha a tojó faodúban költött és innen kell „kimenekíteni” a fiókákat. Ha nem túl magas az odú, akkor a kicsik egyenként kiugrálnak, többnyire ügyesen esnek, nem túl nagy a sérülés esélye. A kicsiket a tojó igen nagy gonddal felügyeli, vezeti, védi (21–22. kép). Szükség esetén a kis kacsák védelme érdekében sérültnek tetteti magát, miközben hangosan hápog. Az etológia ezt az önfeláldozó viselkedésformát „alakoskodásnak” nevezi. A tojó mutatványa közben a fiókák biztonságos helyre úsznak. Ennek ellenére – különösen a néhány napos fiókákat – sok veszély fenyegeti. Ragadozó madarak (pl.: barna rétihéja), sirályok, emlős ragadozók, sőt egy-egy nagyobb csuka, harcsa is elkaphatja a kiskacsákat. Ha a fészek és a víz között nagyobb a távolság, akkor a járművek, kutyák, macskák jelentik a fő veszélyt. Kultúráltabb környezetben, ahol a madárszeretetnek és védelemnek nagyobb hagyományai és társadalmi gyökerei vannak a közutat keresztező kacsacsalád megjelenésekor leáll a forgalom s a tojó a kicsikkel nyugodtan áthaladhat az úton. A tőkés récének számos tenyésztett változata ismert. Az egészen fekete vagy barna példányoktól kezdve a tarka fekete-fehér változatig sokféle szín és alakváltozata van (pl.: a bóbitás fejű).

21. kép. Récecsalád néhány napos fiókákkal


22. kép. Néhány napos fióka

Vadászata
A természetes vadréce vadászati idénye augusztus 15-től január 31-ig lehetséges. Augusztus 15-től augusztus 31-ig kizárólag húzáson és a vízparttól – azaz a vízzel borított terület és a szárazföld találkozásától – számított 50 méteren kívül szabad vadászni. A vadászata esti vagy hajnali húzáson lehet eredményes, amikor adott vízterületről a récecsapatok kihúznak a táplálkozó területre, majd vissza. Tenyésztett és röptetett tőkés réce a hivatalos vadászati idényen kívül is vadászható – a vadászati hatóság engedélye alapján. Természetes tőkés récéből naponta, személyenként összesen legfeljebb nyolc darab ejthető el. Tenyésztett tőkés réce tilalmi időben is napi terítékkorlátozás nélkül lőhető. Vizes élőhelyen csak acélsöréttel vadászható!