Takarmány-adalékanyagok és alkalmazásuk a takarmányozásban

Bevezetés 
A takarmány-adalékanyagok felhasználásának célja 
Technológiai adalékanyagok
Tartósítószerek
Antioxidánsok
Emulgeáló szerek
Kötőanyagok
Csomósodásgátló anyagok 
Savasságot szabályozó anyagok vagy savanyítók 
Szilázs-adalékanyagok 
Mikotoxinmegkötő és -lebontó adalékanyagok 
Érzékszervi tulajdonságokat javító adalékanyagok 
Takarmányt színező vagy annak színét helyreállító anyagok 
Az állati eredetű élelmiszerek színét befolyásoló anyagok 
Ízesítő anyagok 
Tápértékkel rendelkező adalékanyagok 
Vitaminok és provitaminok 
Mikroelemek és azok vegyületei 
Aminosavak, azok sói és analógjaik 
Karbamid és annak származékai 
Állattenyésztésben alkalmazott vagy zootechnikai adalékanyagok 
Savanyítók 
Probiotikumok 
Prebiotikumok 
Szinbiotikumok 
Emésztést fokozó anyagok 
Állattenyésztésben alkalmazott egyéb adalékanyagok 
Kokcidiosztatikumok és hisztomonosztatikumok 
Kokcidisztatikumok 
Hisztomonosztatikumok 
Felhasznált irodalom

Probiotikumok
A probiotikumok élő mikroorganizmusokat tartalmazó adalékanyagok, amelyek megfelelő dózisban adagolva segítik a patogén mikrobák visszaszorítását, ezzel biztosítva az emésztőrendszerben élő mikrobiota egyensúlyi állapotának (eubiózis) fenntartását. Kezdetben kizárólag baktériumokat használtak erre a célra, de napjainkban egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert az élesztők és egyes más gombafajok is.

A baktériumalapú probiotikumokban korábban a Lactobacillusok és a Bifidobacteriumok domináltak, ezek mellett ma már számos spóraképző baktériumot is használnak, amelyek csak a bélcsatornában kerülnek vegetatív stádiumba, majd elszaporodnak. A probiotikumok egy része olyan bakteriosztatikus, azaz a baktériumok szaporodását gátló, vagy azokat elpusztító, azaz baktericid anyagokat termel, amelyek egyes patogén mikroorganizmusok (pl. E. coli, Salmonella, Clostridia) számára toxikusak, a bélcsatornából azonban nem szívódnak fel, így a gazdaszervezet számára nem jelentenek kockázatot.

Az élő, elsősorban tejsavtermelő baktériumok tejsavtermelésükkel csökkentik a béltartalom pH-értékét, de rendkívül aktív telepalkotók is, amelynek révén leszorítják az egyéb baktériumokat a bélhámsejtek kötőhelyeiről, így gátolják azok kolonizációját. Kedvező hatásuk továbbá, hogy a bélhámsejtek membránreceptoraihoz kötődve serkentik a bélhámsejtek osztódását, ezzel növelve a felszívódásra alkalmas felületet. Emellett a bélcsatornához kötődő immunrendszert is aktiválják, főképp a bakteriális, így a patogén baktériumok antigénjeivel szemben a specifikus immunválasz kialakulását.

Az élesztők a bélhámsejt-receptorokhoz való mérsékelt kötődésükkel kifejtett kompetitív hatásuk mellett egyes, a sejtfalukat alkotó szénhidrát egységeken keresztül megkötik a patogén baktériumok egy részét, amelyek így nem képesek a vékonybél-hámsejtek receptoraihoz kötődni és ott kolonizálódni, hanem tovább haladva a bélsárral kiürülnek. Az élő élesztők emellett az oxigén felhasználásával kedvező, azaz anaerob körülményeket teremtenek az eubiotikus flórát alkotó baktériumok számára. Az Európai Unióban jelenleg regisztrációval rendelkező probiotikus mikroorganizmusokat a 9. táblázatban mutatjuk be.

9. táblázat. Az Európai Unióban jelenleg takarmány-adalékanyagként regisztrált probiotikus mikroorganizmusok

A probiotikumok kedvező hatása tehát elsődlegesen abban nyilvánul meg, hogy hozzájárulnak a bélcsatorna mikrobióta eubiotikus egyensúlyának fenntartásához, amely az egészséges bélflóraállapot fenntartásának kulcsa. Az eubiotikus mikrobióta az adott állatfajra és korcsoportra jellemző, annak összetétele alig változik. Amennyiben azonban az egyensúlyi állapot megváltozik, azaz diszbiózis következik be, az együtt jár a kórokozó mikrobák elszaporodásával. Ennek az állapotnak a helyreállítására, illetve megelőzésére alkalmasak a probiotikumok. Lényeges hatásuk továbbá, hogy miután a bélcsatornában csökken a patogén baktériumok szaporodása, ezért a bélsárral ürített patogének száma is, aminek jelentős szerepe lehet az alom higiéniai állapotának fenntartásában éppen úgy, mint például szoptató kocák esetében a malacoknak a koca bélsarán keresztül történő patogénbaktérium-terhelés csökkentésében. A probiotikumok enzimtermelésük révén a táplálóanyagok emésztésének hatékonyságát is javítják. Ez a hatásuk fiatal állatokban, ahol a saját emésztő enzimek aktivitása még nem kielégítő, még inkább kifejezett. Hozzájárul ehhez a probiotikumok azon hatása is, hogy hatásukra nő a bélbolyhok hossza és a bolyhok közötti kripták mélysége, így nő a felszívóhám felülete, amely növeli a megemésztett táplálóanyag felszívódásának hatékonyságát. A probiotikus hatású élő élesztő kérődző állatok bendőjében elfogyasztja az oxigént, ezzel kedvező körülményeket teremt az anaerob körülményeket kedvelő mikrobák számára, amely borjaknál a bendő fejlődése szempontjából jelentős, míg aktív bendőfermentációval már rendelkező, kifejlett állatokban elősegítik a nyersrostot alkotó vegyületek bontásáért felelős baktériumok szaporodását. Érdekes módon ez a hatás nemcsak kérődzők bendőjében mutatható ki, mert probiotikus élesztő etetésének hatására lovak vakbelében is kimutatták a nyersrost lebontásának növekvő hatékonyságát. A probiotikus hatású Lactobacillus-fajok baktericid hatású vegyületeket, bakteriocineket is termelnek, amelyek csökkentik más mikroorganizmusok szaporodását.

A jelenleg használatos probiotikumok azonban általában nem képesek tartósan kolonizálódni a tápcsatornában, ezért a hatékony használat feltétele a folyamatos etetés, amely különösen igaz a spóraképző baktériumokra. Ahhoz ugyanis, hogy a probiotikumok hatásukat a bélcsatornában kifejthessék, naponta legalább 10⁸–10⁹ élő sejtnek kell elérnie a vékonybelet. Ennél nagyobb mennyiség bevitelére van szükség, ha a mikroflóra diszbiotikus állapotban van, vagy kérődzők esetében olyankor, ha a napi takarmányadag nagy mennyiségben tartalmaz könnyen fermentálható szubsztrátokat, emiatt szubacidotikus állapot áll fenn, azaz a bendőfolyadék pH-értéke tartósan alacsony.

A probiotikumok kedvező hatásukat elsősorban nem optimális körülmények között képesek kifejteni, és ez a hatás leginkább a termelési paraméterek javulásában nyilvánul meg (10. táblázat).

10. táblázat. Probiotikumok hatása a termelésre etetési kísérletekben (Yirga et al, 2015 nyomán)

Baromfifajokban probiotikumok segítségével visszaszoríthatók vagy megelőzhetők olyan gyakori, a bélcsatornát érintő, azaz enterális megbetegedések, mint például a szalmonellózis, az elhalásos bélgyulladás, de probiotikumokkal csökkenthető a kokcidiózis súlyossága is. Hatékonyan felhasználhatók a kikelt csibék korai takarmányozásában, illetve a prestarter takarmánykeverékben, amellyel a korai elhullások aránya mérsékelhető. Sertésnél jelentős hatásuk, hogy alkalmazásukkal csökkenthető a választás körüli hasmenés előfordulása. Kérődzőkben a baktériumalapú készítmények használata a gyakorlatban nem terjedt el, ehelyett az élő élesztőt javasolják egyes anyagforgalmi betegségek megelőzésére.