Gyakorlati Tudástár (PDF)
kategóriák

A zöldségfajok szerepe az egészséges táplálkozásban

Szerző: Dr. Helyes Lajos
újdonság
Ár: 2000 Ft
Kosárba
pénztárhoz

Digitális kiadvány
A táplálkozást, illetve a táplálkozás élettani hatását még napjainkban is számos tévhit és mítosz övezi. Az azonban egyértelműnek látszik, hogy a táplálkozás minősége és a megbetegedési, valamint a halálozási mutatók között szoros összefüggés van. A gyümölcs- és zöldségfajokban gazdag táplálkozás következtében, ami, ha telítetlen zsírsavakat tartalmazó ételekkel is kiegészül (például hallal), akkor bizonyos betegségek (pl. szív- és érrendszeri, rákos megbetegedések stb.) ritkábban fejlődnek ki, és a várható élettartam is hosszabb lehet. A fitonutriensek a növényi anyagcsere (metabolizmus) másodlagos termékei. Az emberi szervezet számára gyakorlatilag nem jelentenek tápanyagot, ugyanakkor szerepük és jelentőségük az egészség megtartásában tudományosan bizonyított. Szervezetünkben betöltött egyik legfontosabb feladatuk, hogy antioxidánsok, szabadgyököket semlegesítő hatásuk van. Kötetünkben a legfontosabb zöldségfajok közül néhány, a paradicsom, az étkezési és a csilipaprika, a tojásgyümölcs, a brokkoli és a sárgarépa beltartalmi értékeit vesszük sorra.

mutass többet mutass kevesebbet
Terjedelem: 31 oldal
ISBN/ISSN: 978-963-575-061-0
Kiadó: Szaktudás Kiadó Ház

Tartalomjegyzék:

Táplálkozás és egészség 
Zöldségnövények fogyasztása 
A fitonutriensek szerepe 
A fontosabb zöldségfajok fitonutriens összetevői 
A paradicsom fontosabb fitonutriensei 
     A paradicsom likopin- és C-vitamin-tartalma 
Az étkezési paprika fontosabb fitonutriensei 
    A C-vitamin-tartalom alakulása 
    A karotinoidtartalom alakulása 
    A polifenoltartalom alakulása 
A csilipaprika fontosabb fitonutriensei 
    A kapszaicintartalom alakulása 
A tojásgyümölcs fontosabb beltartalmi összetevői 
A brokkoli szulforafántartalma 
A sárgarépa fontosabb beltartalmi összetevői 
Összefoglalás 
Felhasznált irodalom 

mutass többet mutass kevesebbet

Olvasson bele:

A japánok a brokkolit „szuper” zöldségfajnak tartják. A brokkoli magas koncentrációban tartalmaz C-vitamint (az étkezési paprika után következik a zöldségnövények közül), béta-karotint, de jelentős a kalcium- és vastartalma is. A nyomelemek közül számottevő mennyiségben szelén is található benne. A brokkoli táplálkozás-élettani jelentősége még azzal is magyarázható, hogy a keresztesvirágúakra, (káposztafélék) jellemző glükozinolátok, illetve a legismertebb növényi gyógyszerhatóanyagok, a polifenolok is megtalálhatók benne. Ezek komoly antioxidáns kapacitással rendelkeznek, és bizonyítottan fontos szerepet játszanak a civilizációs betegségek megelőzésében és terápiájában, így vonzóak a „reform orvoslás” számára. A glükozinolátok közül a legjelentősebb fitonutriense a brokkolinak a sulforafán. Ez egy szerves kénvegyület. Ez a fitonutriens képes pozitívan szabályozni a sejtek detoxifikáló enzimeinek működését, így komoly antioxidáns kapacitással rendelkezik.

Több éven keresztül vizsgáltuk a brokkolit. Közismerten hidegtűrő növény, tehát lehet előnövényként termeszteni, és a betakarítása ekkor általában június második felére-végére esik. A másik termesztési időpont a másodnövényként történő termesztés, ebben az esetben a betakarítása október közepétől egészen november első-második dekádjáig tarthat. A két termesztésidőzítés esetén természetesen egészen más hőmérsékleti értékek mellett történik a rózsaképződés. A 8. táblázat adatait tanulmányozva azt tapasztalhatjuk, hogy az őszi oldalrózsák jelentősen magasabb szulforafánértékeket értek el minden kezeléskombináció esetében. Megfigyelhető továbbá az is, hogy a tavaszi főrózsák eredményei voltak a legalacsonyabbak minden kezeléskombináció esetében. Ezek alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy kísérleti eredményeink nem csupán a külföldi irodalmi adatok által leírt következtetéseket igazolják, miszerint a környezet nagymértékben befolyásolja a glükozinolátok termelődését, de azt is, hogy a hideghatás az az abiotikus stresszfaktor, amely leginkább befolyásolja a növények szulforafánprodukcióját. Az öntözésnek nem volt szignifikáns hatása a szulforafánkoncentrációra. A szedési idő/rózsatípussal alkotott interakcióját nem tudtuk elemezni, mivel a statisztikai előfeltételek nagyban sérültek az adathiány és az igen magas szórások miatt. Összefoglalva minél későbbi volt a betakarítás, annál nagyobb volt a szulforafántartalom. A 19. ábra egy novemberi betakarítást mutat, amikor hajnalban már dér képződik a rózsán! A brokkoli a mínusz 24 °C-ot károsodás nélkül elviseli. A legkisebb mennyiségeket a tavaszi termesztésű főrózsákban, a legnagyobbakat az ősszel betakarított oldalrózsákban mértük.

 8. táblázat. A brokkoli rózsák szulforafán-koncentrációjának alakulása a különböző kezeléskombinációk esetén, különböző szedési időpontok/rózsatípusok függvényében


19. ábra. Dér a brokkoli főrózsán betakarítás előtt.

mutass többet mutass kevesebbet

A témához kapcsolódó további kiadványok

A kategória legkedveltebb kiadványai