Öntözésnél a víz kijuttatása lehetőleg reggel vagy a délelőtti órákban történjen, amikor egyben fejtrágyát is kap az állomány. A rendszeres fejtrágyázást az első két fürt bekötődése után kell kezdeni az alábbiak szerint:
Ha vegetatív túlsúly lépne fel, akkor csökkenteni kell a nitrogén mennyiségét, míg generatív túlsúlynál ennek ellenkezőjét alkalmazzuk.
Az öntözőtüskék teljesítménye 2–4 l/óra, ennek függvényében kell számolni a kijuttatott víz mennyiségét. Az öntözések számát befolyásolja a termesztőberendezésben mért fényintenzitás és hőmérséklet is.
Gyenge fényviszonyok mellett nagyobb vízadaggal, de ritkábban, míg fokozott fényellátás mellett kisebb adagokkal és gyakrabban, akár éjszakai is szükséges lehet az öntözés.
A tenyészidőben 1 m2-re kijuttatható összes tápoldatmennyiség az alábbiak szerint javasolható:
Fitotechnikai műveletek
Tekerés: A szár zsinórra csavarása, ehhez legalább 2 m, vagy új házaknál 3–3,5 m magasan elhelyezett tartóhuzal kell. A kötözés a fűtőcsövekre helyezett gördülő kocsikról végezhető. Korszerű módszer a műanyag klipszes szárrögzítés, ahol a zsinór a szár mellett van vezetve anélkül, hogy a növényt körbe tekernék vele.
Hónaljazás: A kiültetést követően végzendő művelet, melynél a levelek hónaljban lévő hajtását kell eltávolítani. A munkát ajánlott a reggeli órákban végezni, kb. 5 cm-es hajtáshosszúságnál.
Levelezés: A növény alsó részén lévő, öregebb levelek eltávolítása. Ezt a műveletet
150–170 cm-es növénymagasságnál, 12–14 kifejlett levél esetén, hetente ajánlott elvégezni. A munka során 1–2 levelet kell eltávolítani a legalsó, érésben lévő fürtig. Nyáron kevesebbet, mert a nagyobb lombozattal a növény könnyebben hűti magát.
Az optimális levélszám januártól márciusig 14–16, márciustól áprilisig 16–18, májusban 18–20, míg június–július hónapokban 20–24 db/tő.
Tetejezés: Az állomány tervezett felszámolása előtt 50 nappal végezzük úgy, hogy a felső fürt felett meghagyunk 3–4 levelet. Ez elősegíti a legfelső fürt kialakulását és véd a perzselés ellen.
Termésritkítás: A vegetatív-generatív egyensúly fenntartásához szükség lehet a kötések számának ritkítására. A hajtásvég elvékonyodása a túlterheltséget jelzi, ezért még időben el kell végezni a fürt vagy annak egy részének eltávolítását. Fürtös fajtáknál fürtmetszést is lehet végezni, ekkor csak 5–6 bogyó marad a kocsányon. Ez elősegíti a megmaradó termések növekedését, növelve annak egyöntetű méretét.
Megtermékenyítés elősegítése: A jó terméskötődés feltétele, hogy a páratartalom ne legyen túl alacsony, illetve biztosítani kell a feltételeket, hogy a fertilis pollen a bibére jusson. Ezt korábban a növényeket tartó rendszer rázogatásával érték el, ma már ezt természetes módon fokozzák poszméh családok kihelyezésével.
A művelet csak akkor hatékony, ha megfelelő számú kaptár van a termesztő térben. Virágzás kezdetén még néhány család elegendő lehet, de később, a virágzás intenzitásának növekedésével, ezt fokozatosan növelni kell.
Ismert tény, hogy a poszméh családok csak 4–6 hétig aktívak, ezt követően újat kell betelepíteni a jobb terméskötődés érdekében. Féldeterminált fajtáknál a virágzás intenzívebb, így több család kihelyezése indokolt.
Szedés: A paradicsom megfelelő hőmérsékleten utóérő, de az utóérlelt bogyók íze általában gyengébb, mint a pirosan (teljes érésben) szedetteké.
A szedés gyakorisága a fényviszonyoktól függően, általában 1–3 szedés/hét. Ehhez kocsánnyal együtt kell szedni a bogyókat. Kézi szedést követően a bogyókat azonnal gyűjtőrekeszbe vagy ládába válogatva helyezik el.
Tárolása: Értékesítésig 12–13 °C-on, hűtőkamrában tartják a termést. Fontos a rekesz- és göngyöleg megfelelő méretezése. Belföldre 1–2 kg-os tálcákba vagy 10 kg-os rekeszekbe, külföldre 6 kg-os papírdobozba csomagolva kerül értékesítésre.
Növényvédelem
A hajtatott paradicsomnak számos kórokozója és kártevője van. Ezek közül a leggyakrabban előfordulók a vírusok – paradicsommozaik, paradicsom páfránylevelűsége, paradicsom nekrotikus elhalása.
A gombás betegségek közül meg kell említeni a szürkepenészt, a fitoftórát, a lisztharmatot, a szeptóriát, a kladospóriumot, az alternáriát és a rizoktóniás palántadőlést.
A kártevők közül a gyökérgubacs fonálféreg, a levéltetvek, a liszteske, az aknázólégy, a levélatka, a gyapottok bagolypille kártételével kell számolni.
Új veszélyt jelenthet a paradicsomot károsító ToBRFV vírus Európában. A Tomato brown rugose fruit virus (ToBRFV) a tobamovírusok csoportjába tartozik. Legfontosabb gazdanövényei a paradicsom, a paprika és a vadon élő gazdanövények, mint például a fekete csucsor (Solanum nigrum) és a kőfali libatop (Chenopodium murale).
A vírus tünetei a növény felső levelein jelennek meg, felülete ráncos, érdes tapintású és klorotikus foltok alakulnak ki. A terméseken sárgás vagy barnás foltok alakulnak ki, ezáltal a bogyó felülete érdessé válik, illetve szabálytalanul növekednek, azaz deformáltak lesznek.
A legsúlyosabb tüneteket a kórokozó a fiatal palántákon okozza.
mutass többet mutass kevesebbet