
Gyakorlati Tudástár (PDF)
kategóriák
Üvegházi zöldségtermesztés gyakorlata
Az üvegházak komoly erőforrást jelentenek a hazai zöldségtermesztésben. A megfelelő kialakítású házak biztosítják a növények számára szükséges körülményeket, de nem hagyható figyelmen kívül a korszerű technológiai elemek adaptálása sem. Ilyen az automatizálás, amellyel szinte kézi munkaerő alkalmazása nélkül is lehetővé válik a klimatikus tényezők szabályozása. Kiadványunkban ismertetésre kerülnek az alkalmazható termesztőközegek és azok használatának lehetőségei, a talaj nélküli (izolált) termesztési mód, a tápanyagellátás automatizálása, a tápoldatok készítése. Kiemelten tárgyaljuk a leggyakoribb fajok palántanevelését, ami a termesztés alapja. A 60 oldalas kiadvány 14 színes ábra és 11 táblázat segítségével ad részletes áttekintést a három legnagyobb felületen hajtatott zöldségfaj, a paprika, paradicsom és uborka termesztéstechnológiájának elemeiről.
ISBN/ISSN: 978-963-575-049-8
Kiadó: Szaktudás Kiadó Ház
Tartalomjegyzék:
Előszó
1. Automatizált üvegház kialakítása, klimatikus tényezők szabályozása
Elméleti összefoglalás
Az automatizálás fejlődése
A klimatikus tényezők szabályozása
2. Alkalmazható termesztőközegek és azok jellemzői
Mesterséges talajok
Izolált termesztési módok
3. Tápoldatozó berendezések a hajtatásban
Elméleti összefoglalás
A víz kezelése
A tápoldat elkészítése
Az öntözésvezérlő
A tápoldat kijuttatása
4. Tápoldatozás alkalmazása a hajtatásban
Elméleti összefoglalás
Tápoldatozás alkalmazása
Tápoldatozásnál előforduló hibák
5. A víz minőségi paramétereinek meghatározása
Elméleti összefoglalás
Öntözésre alkalmas vízforrás kiválasztása
6. A palántanevelés technológiai elemei
Elméleti összefoglalás
Palántanevelési módok
A palántanevelés technológiája
A palántanevelés eszközei
Fény- és hőigény
Víz- és tápanyagellátás
Növényvédelem
7. Burgonyafélékhez tartozó fajok palántanevelése
Paprika palántanevelése
Paradicsom palántanevelése
Tojásgyümölcs palántanevelése
8. Kabakosak családjába tartozó fajok palántanevelése
Uborka palántanevelése
Dinnye palántanevelése
9. Levélzöldségfajok palántanevelése
Elméleti összefoglalás
10. Paprika üvegházi termesztése
Elméleti összefoglalás
Megfelelő öntözés serkenti a gyökérrendszer növekedését
A növekedés és fejlődés irányítása
Növény egyensúlyának irányítása tápoldattal
Egyéb ápolási munkák
Növényvédelem
11. Paradicsom üvegházi termesztése
Elméleti összefoglalás
A fajtaválasztás szempontjai
Kiültetés és alkalmazott térállás
Öntözés és tápoldatozás
Fitotechnikai műveletek
Növényvédelem
12. Uborka üvegházi termesztése
Elméleti összefoglalás
A fajtaválasztás szempontjai
Kőgyapotos termesztés
Ápolási munkák
Növényvédelem
Szedés
Olvasson bele:
Paradicsom üvegházi termesztése
Kiültetés és alkalmazott térállás
Folytonos növekedésű paradicsomnál a növénysűrűség 2–3 tő/m2, ami 40–60 cm tőtávolság biztosítását igényli. Korai fényszegény időszakban a kisebb tőszám javasolt.
Féldeterminált fajtáknál 3–5 db/m2 (egyszálasra nevelésnél), a tőtávolság 25–30 cm.
Ez függ a fajta növekedési erélyétől, valamint a fényintenzitástól. A korai időszak kisebb lombfelülete növelhető, ha később minden harmadik-negyedik növény kétszálasra van nevelve.
Sortávolság – talajos termesztésnél általában ikersoros termesztést alkalmaznak
(90 + 70 cm vagy 100 + 60 cm), míg ásványgyapotnál szimpla sorba rendezik a növényeket.
Ültetés: Kőgyapotos termesztésnél 8–10 leveles kortól kell kihelyezni a növényeket a kőgyapot paplanon kivágott lyukak mellé. Az ültetéssel egy menetben a tartózsinórt is rögzíteni kell. Ennek legegyszerűbb módja, ha a madzagot a földlabda alá húzzuk és a növényt ráültetjük.
Öntözés és tápoldatozás
A kiültetett állománynak napi 2–4-szer tápoldatot kell biztosítani. Az öntözési norma
70–80 ml/tő, melynek EC-értéke 3,5 mS/cm.
A kezdeti fejlődés során figyelni kell a közeg sótartalmára is, így télen, fényszegény viszonyok között 4–6 EC-jű, nyáron pedig +1, azaz 5–7 EC-értékű legyen az oldat.
Begyökeresedés után rendszeres vízutánpótlás szükséges. A tenyészidőszak alatt ennek ajánlott értékeit a 10. táblázat szemlélteti.
10. táblázat. Ajánlott tápoldatmennyiség (l/nap/m2) a begyökeresedést követően
Öntözésnél a víz kijuttatása lehetőleg reggel vagy a délelőtti órákban történjen, amikor egyben fejtrágyát is kap az állomány. A rendszeres fejtrágyázást az első két fürt bekötődése után kell kezdeni az alábbiak szerint:
- az 1. fürttől a N:K arány 1:3;
- a 3. fürttől a N:K arány 1:2;
- az 5. fürttől a N:K arány pedig 1:1 legyen.
Ha vegetatív túlsúly lépne fel, akkor csökkenteni kell a nitrogén mennyiségét, míg generatív túlsúlynál ennek ellenkezőjét alkalmazzuk.
Az öntözőtüskék teljesítménye 2–4 l/óra, ennek függvényében kell számolni a kijuttatott víz mennyiségét. Az öntözések számát befolyásolja a termesztőberendezésben mért fényintenzitás és hőmérséklet is.
Gyenge fényviszonyok mellett nagyobb vízadaggal, de ritkábban, míg fokozott fényellátás mellett kisebb adagokkal és gyakrabban, akár éjszakai is szükséges lehet az öntözés.
A tenyészidőben 1 m2-re kijuttatható összes tápoldatmennyiség az alábbiak szerint javasolható:
- tavaszi termesztéskor: 500–600 l;
- őszi termesztéskor: 250–300 l;
- hosszúkultúrában: 700–900 l.
Fitotechnikai műveletek
Tekerés: A szár zsinórra csavarása, ehhez legalább 2 m, vagy új házaknál 3–3,5 m magasan elhelyezett tartóhuzal kell. A kötözés a fűtőcsövekre helyezett gördülő kocsikról végezhető. Korszerű módszer a műanyag klipszes szárrögzítés, ahol a zsinór a szár mellett van vezetve anélkül, hogy a növényt körbe tekernék vele.
Hónaljazás: A kiültetést követően végzendő művelet, melynél a levelek hónaljban lévő hajtását kell eltávolítani. A munkát ajánlott a reggeli órákban végezni, kb. 5 cm-es hajtáshosszúságnál.
Levelezés: A növény alsó részén lévő, öregebb levelek eltávolítása. Ezt a műveletet
150–170 cm-es növénymagasságnál, 12–14 kifejlett levél esetén, hetente ajánlott elvégezni. A munka során 1–2 levelet kell eltávolítani a legalsó, érésben lévő fürtig. Nyáron kevesebbet, mert a nagyobb lombozattal a növény könnyebben hűti magát.
Az optimális levélszám januártól márciusig 14–16, márciustól áprilisig 16–18, májusban 18–20, míg június–július hónapokban 20–24 db/tő.
Tetejezés: Az állomány tervezett felszámolása előtt 50 nappal végezzük úgy, hogy a felső fürt felett meghagyunk 3–4 levelet. Ez elősegíti a legfelső fürt kialakulását és véd a perzselés ellen.
Termésritkítás: A vegetatív-generatív egyensúly fenntartásához szükség lehet a kötések számának ritkítására. A hajtásvég elvékonyodása a túlterheltséget jelzi, ezért még időben el kell végezni a fürt vagy annak egy részének eltávolítását. Fürtös fajtáknál fürtmetszést is lehet végezni, ekkor csak 5–6 bogyó marad a kocsányon. Ez elősegíti a megmaradó termések növekedését, növelve annak egyöntetű méretét.
Megtermékenyítés elősegítése: A jó terméskötődés feltétele, hogy a páratartalom ne legyen túl alacsony, illetve biztosítani kell a feltételeket, hogy a fertilis pollen a bibére jusson. Ezt korábban a növényeket tartó rendszer rázogatásával érték el, ma már ezt természetes módon fokozzák poszméh családok kihelyezésével.
A művelet csak akkor hatékony, ha megfelelő számú kaptár van a termesztő térben. Virágzás kezdetén még néhány család elegendő lehet, de később, a virágzás intenzitásának növekedésével, ezt fokozatosan növelni kell.
Ismert tény, hogy a poszméh családok csak 4–6 hétig aktívak, ezt követően újat kell betelepíteni a jobb terméskötődés érdekében. Féldeterminált fajtáknál a virágzás intenzívebb, így több család kihelyezése indokolt.
Szedés: A paradicsom megfelelő hőmérsékleten utóérő, de az utóérlelt bogyók íze általában gyengébb, mint a pirosan (teljes érésben) szedetteké.
A szedés gyakorisága a fényviszonyoktól függően, általában 1–3 szedés/hét. Ehhez kocsánnyal együtt kell szedni a bogyókat. Kézi szedést követően a bogyókat azonnal gyűjtőrekeszbe vagy ládába válogatva helyezik el.
Tárolása: Értékesítésig 12–13 °C-on, hűtőkamrában tartják a termést. Fontos a rekesz- és göngyöleg megfelelő méretezése. Belföldre 1–2 kg-os tálcákba vagy 10 kg-os rekeszekbe, külföldre 6 kg-os papírdobozba csomagolva kerül értékesítésre.
Növényvédelem
A hajtatott paradicsomnak számos kórokozója és kártevője van. Ezek közül a leggyakrabban előfordulók a vírusok – paradicsommozaik, paradicsom páfránylevelűsége, paradicsom nekrotikus elhalása.
A gombás betegségek közül meg kell említeni a szürkepenészt, a fitoftórát, a lisztharmatot, a szeptóriát, a kladospóriumot, az alternáriát és a rizoktóniás palántadőlést.
A kártevők közül a gyökérgubacs fonálféreg, a levéltetvek, a liszteske, az aknázólégy, a levélatka, a gyapottok bagolypille kártételével kell számolni.
Új veszélyt jelenthet a paradicsomot károsító ToBRFV vírus Európában. A Tomato brown rugose fruit virus (ToBRFV) a tobamovírusok csoportjába tartozik. Legfontosabb gazdanövényei a paradicsom, a paprika és a vadon élő gazdanövények, mint például a fekete csucsor (Solanum nigrum) és a kőfali libatop (Chenopodium murale).
A vírus tünetei a növény felső levelein jelennek meg, felülete ráncos, érdes tapintású és klorotikus foltok alakulnak ki. A terméseken sárgás vagy barnás foltok alakulnak ki, ezáltal a bogyó felülete érdessé válik, illetve szabálytalanul növekednek, azaz deformáltak lesznek.
A legsúlyosabb tüneteket a kórokozó a fiatal palántákon okozza.
A kategória legkedveltebb kiadványai


Zsigó György Dísznövények növényvédelme

Dr. Láng Zoltán Korszerű zöldségbetakarító gépek

Kaszab László Fűfelületek fenntartása

Takácsné dr. Hájos Mária A szántóföldi zöldségtermesztés gyakorlata

Zsigó György Védekezés a betegségek és kártevők ellen a gyümölcsösökben

Havasréti Béla - Varga András Növényvédelem a zöldségeskertekben


Dr. Radics László - Dr. Polgár Zsolt - Wolf István A burgonya termesztése


Bujdosó Géza, Kalmár Klementina Termesszünk diót!
