Gyakorlati Tudástár (PDF)
kategóriák

Üvegházi zöldségtermesztés gyakorlata

Szerző: Takácsné dr. Hájos Mária
újdonság
Ár: 3000 Ft
Kosárba
pénztárhoz

Az üvegházak komoly erőforrást jelentenek a hazai zöldségtermesztésben. A megfelelő kialakítású házak biztosítják a növények számára szükséges körülményeket, de nem hagyható figyelmen kívül a korszerű technológiai elemek adaptálása sem. Ilyen az automatizálás, amellyel szinte kézi munkaerő alkalmazása nélkül is lehetővé válik a klimatikus tényezők szabályozása. Kiadványunkban ismertetésre kerülnek az alkalmazható termesztőközegek és azok használatának lehetőségei, a talaj nélküli (izolált) termesztési mód, a tápanyagellátás automatizálása, a tápoldatok készítése. Kiemelten tárgyaljuk a leggyakoribb fajok palántanevelését, ami a termesztés alapja. A 60 oldalas kiadvány 14 színes ábra és 11 táblázat segítségével ad részletes áttekintést a három legnagyobb felületen hajtatott zöldségfaj, a paprika, paradicsom és uborka termesztéstechnológiájának elemeiről.

mutass többet mutass kevesebbet
Terjedelem: 61 oldal
ISBN/ISSN: 978-963-575-049-8
Kiadó: Szaktudás Kiadó Ház

Tartalomjegyzék:

Előszó 
1. Automatizált üvegház kialakítása, klimatikus tényezők szabályozása 
Elméleti összefoglalás 
Az automatizálás fejlődése 
A klimatikus tényezők szabályozása 
2. Alkalmazható termesztőközegek és azok jellemzői 
Mesterséges talajok 
Izolált termesztési módok 
3. Tápoldatozó berendezések a hajtatásban 
Elméleti összefoglalás 
A víz kezelése 
A tápoldat elkészítése 
Az öntözésvezérlő 
A tápoldat kijuttatása 
4. Tápoldatozás alkalmazása a hajtatásban 
Elméleti összefoglalás 
Tápoldatozás alkalmazása 
Tápoldatozásnál előforduló hibák 
5. A víz minőségi paramétereinek meghatározása 
Elméleti összefoglalás 
Öntözésre alkalmas vízforrás kiválasztása 
6. A palántanevelés technológiai elemei 
Elméleti összefoglalás 
Palántanevelési módok 
A palántanevelés technológiája 
A palántanevelés eszközei 
Fény- és hőigény 
Víz- és tápanyagellátás 
Növényvédelem 
7. Burgonyafélékhez tartozó fajok palántanevelése 
Paprika palántanevelése 
Paradicsom palántanevelése 
Tojásgyümölcs palántanevelése 
8. Kabakosak családjába tartozó fajok palántanevelése 
Uborka palántanevelése 
Dinnye palántanevelése 
9. Levélzöldségfajok palántanevelése 
Elméleti összefoglalás 
10. Paprika üvegházi termesztése 
Elméleti összefoglalás 
Megfelelő öntözés serkenti a gyökérrendszer növekedését 
A növekedés és fejlődés irányítása 
Növény egyensúlyának irányítása tápoldattal 
Egyéb ápolási munkák 
Növényvédelem 
11. Paradicsom üvegházi termesztése 
Elméleti összefoglalás 
A fajtaválasztás szempontjai 
Kiültetés és alkalmazott térállás 
Öntözés és tápoldatozás 
Fitotechnikai műveletek 
Növényvédelem 
12. Uborka üvegházi termesztése 
Elméleti összefoglalás 
A fajtaválasztás szempontjai 
Kőgyapotos termesztés 
Ápolási munkák 
Növényvédelem 
Szedés 

mutass többet mutass kevesebbet

Olvasson bele:

Paradicsom üvegházi termesztése
Kiültetés és alkalmazott térállás
Folytonos növekedésű paradicsomnál a növénysűrűség 23 tő/m2, ami 4060 cm tőtávolság biztosítását igényli. Korai fényszegény időszakban a kisebb tőszám javasolt.
Féldeterminált fajtáknál 35 db/m2 (egyszálasra nevelésnél), a tőtávolság 2530 cm.
Ez függ a fajta növekedési erélyétől, valamint a fényintenzitástól. A korai időszak kisebb lombfelülete növelhető, ha később minden harmadik-negyedik növény kétszálasra van nevelve.
Sortávolság – talajos termesztésnél általában ikersoros termesztést alkalmaznak
(90 + 70 cm vagy 100 + 60 cm), míg ásványgyapotnál szimpla sorba rendezik a növényeket.

 Ültetés: Kőgyapotos termesztésnél 810 leveles kortól kell kihelyezni a növényeket a kőgyapot paplanon kivágott lyukak mellé. Az ültetéssel egy menetben a tartózsinórt is rögzíteni kell. Ennek legegyszerűbb módja, ha a madzagot a földlabda alá húzzuk és a növényt ráültetjük.

Öntözés és tápoldatozás
A kiültetett állománynak napi 24-szer tápoldatot kell biztosítani. Az öntözési norma
7080 ml/tő, melynek EC-értéke 3,5 mS/cm.
A kezdeti fejlődés során figyelni kell a közeg sótartalmára is, így télen, fényszegény viszonyok között 46 EC-jű, nyáron pedig +1, azaz 57 EC-értékű legyen az oldat.
Begyökeresedés után rendszeres vízutánpótlás szükséges. A tenyészidőszak alatt ennek ajánlott értékeit a 10. táblázat szemlélteti.

 10. táblázat. Ajánlott tápoldatmennyiség (l/nap/m2) a begyökeresedést követően

Öntözésnél a víz kijuttatása lehetőleg reggel vagy a délelőtti órákban történjen, amikor egyben fejtrágyát is kap az állomány. A rendszeres fejtrágyázást az első két fürt bekötődése után kell kezdeni az alábbiak szerint:

  • az 1. fürttől a N:K arány 1:3;
  • a 3. fürttől a N:K arány 1:2;
  • az 5. fürttől a N:K arány pedig 1:1 legyen.

Ha vegetatív túlsúly lépne fel, akkor csökkenteni kell a nitrogén mennyiségét, míg generatív túlsúlynál ennek ellenkezőjét alkalmazzuk.
Az öntözőtüskék teljesítménye 24 l/óra, ennek függvényében kell számolni a kijuttatott víz mennyiségét. Az öntözések számát befolyásolja a termesztőberendezésben mért fényintenzitás és hőmérséklet is.
Gyenge fényviszonyok mellett nagyobb vízadaggal, de ritkábban, míg fokozott fényellátás mellett kisebb adagokkal és gyakrabban, akár éjszakai is szükséges lehet az öntözés.

A tenyészidőben 1 m2-re kijuttatható összes tápoldatmennyiség az alábbiak szerint javasolható:

  • tavaszi termesztéskor: 500600 l;
  • őszi termesztéskor: 250300 l;
  • hosszúkultúrában: 700900 l.

Fitotechnikai műveletek 

Tekerés: A szár zsinórra csavarása, ehhez legalább 2 m, vagy új házaknál 33,5 m magasan elhelyezett tartóhuzal kell. A kötözés a fűtőcsövekre helyezett gördülő kocsikról végezhető. Korszerű módszer a műanyag klipszes szárrögzítés, ahol a zsinór a szár mellett van vezetve anélkül, hogy a növényt körbe tekernék vele.

Hónaljazás: A kiültetést követően végzendő művelet, melynél a levelek hónaljban lévő hajtását kell eltávolítani. A munkát ajánlott a reggeli órákban végezni, kb. 5 cm-es hajtáshosszúságnál.

Levelezés: A növény alsó részén lévő, öregebb levelek eltávolítása. Ezt a műveletet
150170 cm-es növénymagasságnál, 1214 kifejlett levél esetén, hetente ajánlott elvégezni. A munka során 12 levelet kell eltávolítani a legalsó, érésben lévő fürtig. Nyáron kevesebbet, mert a nagyobb lombozattal a növény könnyebben hűti magát.
Az optimális levélszám januártól márciusig 1416, márciustól áprilisig 1618, májusban 1820, míg júniusjúlius hónapokban 2024 db/tő.

Tetejezés: Az állomány tervezett felszámolása előtt 50 nappal végezzük úgy, hogy a felső fürt felett meghagyunk 34 levelet. Ez elősegíti a legfelső fürt kialakulását és véd a perzselés ellen.

Termésritkítás: A vegetatív-generatív egyensúly fenntartásához szükség lehet a kötések számának ritkítására. A hajtásvég elvékonyodása a túlterheltséget jelzi, ezért még időben el kell végezni a fürt vagy annak egy részének eltávolítását. Fürtös fajtáknál fürtmetszést is lehet végezni, ekkor csak 56 bogyó marad a kocsányon. Ez elősegíti a megmaradó termések növekedését, növelve annak egyöntetű méretét.

Megtermékenyítés elősegítése: A jó terméskötődés feltétele, hogy a páratartalom ne legyen túl alacsony, illetve biztosítani kell a feltételeket, hogy a fertilis pollen a bibére jusson. Ezt korábban a növényeket tartó rendszer rázogatásával érték el, ma már ezt természetes módon fokozzák poszméh családok kihelyezésével.
A művelet csak akkor hatékony, ha megfelelő számú kaptár van a termesztő térben. Virágzás kezdetén még néhány család elegendő lehet, de később, a virágzás intenzitásának növekedésével, ezt fokozatosan növelni kell.
Ismert tény, hogy a poszméh családok csak 46 hétig aktívak, ezt követően újat kell betelepíteni a jobb terméskötődés érdekében. Féldeterminált fajtáknál a virágzás intenzívebb, így több család kihelyezése indokolt.

Szedés: A paradicsom megfelelő hőmérsékleten utóérő, de az utóérlelt bogyók íze általában gyengébb, mint a pirosan (teljes érésben) szedetteké.

A szedés gyakorisága a fényviszonyoktól függően, általában 13 szedés/hét. Ehhez kocsánnyal együtt kell szedni a bogyókat. Kézi szedést követően a bogyókat azonnal gyűjtőrekeszbe vagy ládába válogatva helyezik el.

Tárolása: Értékesítésig 1213 °C-on, hűtőkamrában tartják a termést. Fontos a rekesz- és göngyöleg megfelelő méretezése. Belföldre 12 kg-os tálcákba vagy 10 kg-os rekeszekbe, külföldre 6 kg-os papírdobozba csomagolva kerül értékesítésre.

Növényvédelem
A hajtatott paradicsomnak számos kórokozója és kártevője van. Ezek közül a leggyakrabban előfordulók a vírusok – paradicsommozaik, paradicsom páfránylevelűsége, paradicsom nekrotikus elhalása.

A gombás betegségek közül meg kell említeni a szürkepenészt, a fitoftórát, a lisztharmatot, a szeptóriát, a kladospóriumot, az alternáriát és a rizoktóniás palántadőlést.

A kártevők közül a gyökérgubacs fonálféreg, a levéltetvek, a liszteske, az aknázólégy, a levélatka, a gyapottok bagolypille kártételével kell számolni.

Új veszélyt jelenthet a paradicsomot károsító ToBRFV vírus Európában. A Tomato brown rugose fruit virus (ToBRFV) a tobamovírusok csoportjába tartozik. Legfontosabb gazdanövényei a paradicsom, a paprika és a vadon élő gazdanövények, mint például a fekete csucsor (Solanum nigrum) és a kőfali libatop (Chenopodium murale).

A vírus tünetei a növény felső levelein jelennek meg, felülete ráncos, érdes tapintású és klorotikus foltok alakulnak ki. A terméseken sárgás vagy barnás foltok alakulnak ki, ezáltal a bogyó felülete érdessé válik, illetve szabálytalanul növekednek, azaz deformáltak lesznek.

A legsúlyosabb tüneteket a kórokozó a fiatal palántákon okozza.

mutass többet mutass kevesebbet

A kategória legkedveltebb kiadványai