Precíziós takarmányozás: tények és tévhitek

1. Bevezetés 
2. A precíziós takarmányozás és az ezzel kapcsolatos tévhitek 
3. A precíziós takarmányozás tudományos háttere 
4. A precíziós takarmányozás néhány fontosabb eleme 
    Takarmánykomponensek, takarmányreceptúra készítése és a takarmány minőségének ellenőrzése 
    A teljes körű, átfogó takarmányozás („Total Nutrition”) elve 
    A hőstressz káros hatásának csökkentése takarmányozási eszközökkel 
    Molekuláris takarmányozás és a molekuláris genetika eredményeinek alkalmazása a takarmányozásban 
    A takarmányozás és a genetika közötti kapcsolat 
    A nitrogén- és foszforürítés csökkentése takarmányozási módszerekkel 
    A precíziós takarmányozás néhány fontosabb technikai feltétele 
5. A precíziós takarmányozás helye a precíziós nyomon követési termékpályában 
6. Felhasznált irodalom 

A hőstressz káros hatásának csökkentése takarmányozási eszközökkel
A klímaváltozásnak a takarmányozásra és az állatok termelésére gyakorolt hatását a későbbiekben egy külön publikációban is meg fogjuk részletesen beszélni.
Jelen összefoglalásban ezt a témát csak mint a precíziós takarmányozás egyik elemét tárgyaljuk röviden.

Ismeretes, hogy a környezeti hőmérséklet nagymértékben befolyásolja az élelmiszer-előállító gazdasági haszonállatok energiaforgalmát (Babinszky et al., 2011a; 2011b).
Bizonyos környezeti hőmérsékleti határértékek között azonos takarmány- és táplálóanyag-felvétel mellett az állat összes hőtermelése állandó. Ezt a hőmérsékleti tartományt nevezzük termoneutrális zónának.
A termoneutrális miliőben lévő állat hőtermelése a lehető legkisebb, így a takarmány energiája hatékonyan tud a termelő/termékképző folyamatokra (növekedés/hústermelés, tojás- és tejtermelés) fordítódni. Amennyiben az állatok kikerülnek a termoneutrális zónából hidegebb vagy melegebb környezetbe, a hőtermelésük és így az energiavesztességük növekszik, az energiaértékesülés hatékonysága pedig romlik.
Gyakorlati szempontból a magas hőmérséklet-növendék hízó és tenyészállatok esetében sokkal kritikusabbnak tekinthető, mint a hideg környezet. A felső kritikus érték feletti hőmérséklet ugyanis nemcsak az energia és a táplálóanyagok metabolizmusának megváltoztatása révén rontja az állatok teljesítményét, hanem felborítja a szervezet homeosztázisát is, aminek mind az állatok védekezőképességére, mind pedig a termék minőségére nézve káros következményei vannak.
Többek között Wittmann et al. (1997) vizsgálatai alapján azt találták, hogy a nagyon meleg istállóban romlik a hízósertések étvágya, csökken a takarmányfogyasztás, romlik a takarmányértékesítés, ami arra utal, hogy a sertés kevésbé hatékonyan tudja gyarapodásra használni a takarmány energiatartalmát, így a felvett takarmány metabolizálható energiatartalmának több, mint 35%-a a létfenntartásra kerül felhasználásra. (1. táblázat).

 1. táblázat. Hizlalási teljesítmény a hőstressznek kitett és normál környezetben tartott sertéseknél (Wittman et al., 1997)

 Az idevonatkozó eddigi vizsgálatok a következő fontosabb takarmányozási lehetőségeket ajánlják a hőstressz káros hatásainak csökkentésére:

     a) Tekintettel arra, hogy mind a takarmányfelvétel, mind pedig a táplálóanyagok emészthetősége csökken a hőstressz hatására, koncentráltabb, emészthető táplálóanyagban gazdag takarmányokat kell etetni a nagy melegben. Célszerű a takarmány energiatartalmának nagyobb hányadát takarmányzsírral biztosítani, az állatok hőtermelésének csökkentése és így az ún. hősokk kialakulásának az elkerülése érdekében.
     b) Azon mikro-táplálóanyagok mennyiségének okszerű megváltoztatása az abrakkeverékekben, amelyek direkt vagy indirekt antioxidáns tulajdonságokkal bírnak (pl. C-, E-, A-vitaminok, cink, szelén, metionin stb.). Az idevonatkozó vizsgálatok eredményei szerint a felsorolt táplálóanyagok javítják a gazdasági haszonállatok lipidperoxidáció elleni védelmét, de a hőstressz során ezen antioxidánsok iránti igénye a szervezetnek is nagyobb. Az egyértékű ionoknak a takarmányban való pótlásával az állati szervezet vízvisszatartásának csökkenése enyhíthető. Erre alkalmas sókészítmények az ammónium-klorid, a nátrium- és kálium-bikarbonát, a nátrium és kálium-hidrokarbonát stb.
     c) Betain (trimetil-glicin) bekeverése a takarmányba. A betain a kolinnak egy anyagcsereterméke, melynek fontos szerepe van a szervezetben, mint metilcsoport (CH₃) donor és így hatással van a sejtek ozmolaritására. Schrama (2003) vizsgálatai szerint a betain 1,23 g/kg koncentrációban való bekeverése csökkenti a sertések hőtermelését, ezért a magasabb környezeti hőmérséklet estén a takarmányfelvétel kevésbé csökken.