A sikeres borjúnevelés gyakorlata

A borjúnevelés célja 
Az itatásos borjúnevelés technológiája 
    Itatásos borjak takarmányozása 
        A takarmányozási technológia megválasztását befolyásoló tényezők 
        A borjak táplálóanyag szükséglete 
        A borjak takarmányozása a föcstejes időszakban 
        A tejtáplálás időszaka 
        Az utónevelési időszak 
    A borjak elhelyezése 
        A tartástechnológia megválasztását befolyásoló tényezők 
        A borjak elhelyezése a föcstejes időszakban 
        A borjak elhelyezése a tejitatás időszakában 
        A borjak elhelyezése az utónevelés során 
        A borjak ápolása 
Felhasznált források 

A tartástechnológia megválasztását befolyásoló tényezők
Környezeti, klimatikus tényezők. A fiatal borjakat természetes körülmények között legcélszerűbb felnevelni. A fiatal állat elhelyezése, tartása esetén a legfontosabb környezeti tényezők – amelyeket figyelembe kell venni – a következők:

• - a levegő hőmérséklete,
• - a levegő páratartalma,
• - a levegő szennyezettsége,
• - a fényviszonyok alakulása,
• - a légmozgás alakulása.

A levegő hőmérséklete és páratartalma negatív összefüggést mutat, a hőmérséklet csökkenése a páratartalom növekedésével jár együtt. Ezt elsősorban zárt istállóban, csoportos elhelyezés esetén kell figyelembe venni, mert a borjú a nagy páratartalmú környezetet nehezen viseli. Arra kell törekedni, hogy szellőztetéssel a zárt istállókban is megfelelő (50–60%) páratartalmat tudjunk biztosítani. A fiatal borjak ugyanis a korábbi nézetekkel ellentétben nem a levegő hőmérsékletére, hanem a páratartalmára érzékenyek. Az optimális komfortzóna
+4 °C – +20 °C állatélettani szempontból, de ebben a zónában a legjobb a takarmány-értékesítés Hűvös, hideg, száraz környezetben jól érzik magukat, bőséges száraz alom biztosítása esetén nem fáznak meg, elviselik a fagypont alatti hőmérsékletet is. A borjú szőrtakarója ugyanis szigetelő tulajdonsággal rendelkezik, védi a fiatal állat szervezetét a hideg , kedvezőtlen hatásától. Ha az istálló páratartalma nagy, a borjú szőrzete átnedvesedik, szigetelő hatását elveszti és ennek megfázás lesz a következménye, nem utolsó sorban a nedves levegő kedvez a különböző kórokozók felszaporodásának is. A borjú hőgazdálkodását az is segíti, hogy jelentős zsírtartalékkal jön a világra. Erre az un. „barna zsírra” az jellemző a későbbi depózsírhoz képest, hogy csak hőtermelésre használható, s ez segíti a bőr vérellátását szabályozó mechanizmus már az újszülött borjúban is működjön. Ezzel is magyarázható, hogy az újszülött borjú kritikus hőmérséklete a felszáradás után 10 °C.

Mindezeket figyelembe véve a borjak elhelyezése során alapvető szabály, a száraz, huzatmentes pihenőhely biztosítása. Ma egyértelmű az álláspont, ha száraz, huzatmentes pihenőhelyet biztosítunk, a borjak felnevelhetők fűtetlen istállóban, vagy akár épületen kívül elhelyezett szabadtéri ketrecekben is. Jól tolerálják a hideget, ha kisebb a páratartalom és száraz a szőrzet. Egy száraz almozott, szélvédett fekvőhely esetén a fagy nem jelent hidegstresszt.

A hőstressz viszont igen, mivel nyáron különösen a nem fából készült ketrecekben erős a hőfejlődés, a hőség káros hatása ellen jó szellőztetéssel kell védekezni. A csíraszám, a káros gázok és a magas páratartalom csökkentése alapvető feladat a borjúnevelésben, folyamatos, lassú szellőztetéssel kell friss levegőt biztosítani.

Állategészségügyi szempontok. A takarmányozási technológia tárgyalásakor már ismertettük, hogy a borjú a magzati időszakban a placenta kérődzőkre jellemző felépítése miatt nem szerez védettséget, mert a nagy molekulájú ellenanyagok nem tudnak átjutni a magzat szervezetébe. Ebből adódóan a borjú ellenálló képesség kicsi a fertőzésekkel szemben. Nagy gondot kell ezért fordítani arra, hogy az elletési higiéniától kezdve a borjak egyedi elhelyezéséig minden lehetőséget kihasználjunk, hogy a borjakat megvédjük a fertőzésektől. Ugyanakkor alapvető feladat a borjak ellenálló képességének növelése, a föcstejellátásban rejlő lehetőség maximális kihasználása.

Tartásmód megválasztása: Egy fontos kérdés a borjúnevelés technológiájának tervezésekor a tartási mód megválasztása, azaz egyedi vagy csoportos tartásban helyezzük el a borjakat. Mindkét tartási módnak vannak előnyei és hátrányai, főbb jellemzőik az alábbiak:

• Csoportos tartás jellemzői:
• jól megfelel a borjú fiziológiai és etológiai igényeinek (mozgás, társas érintkezés);
• korábbi és nagyobb mennyiségű szilárd takarmány fogyasztás;
• gyorsabban kialakuló kérődző jelleg;
• kisebb munkaigény;
• tisztábbak a borjak, ha elegendő alom van;
• hátránya, hogy az egyes állatok megfigyelése nehezebb és gyakoribb a kölcsönös szopás.
• Egyedi tartás jellemzői:
• viszonylag olcsó tartási rendszer;
• a légúti betegségek előfordulása csökken, kisebb az állatorvosi költség;
• hátrány, hogy szabad ég alatt kell dolgozni;
• előnyös az állatok ellenőrzése és felügyelete szempontjából;
• megakadályozza a kölcsönös szopást és csökkenti a kórokozókkal való kölcsönös fertőzést;
• hátránya a több munka, az állatok kevesebb mozgási és társas érintkezési lehetősége, s kockázatos a gyenge vitalitású borjaknak.

A vázolt előnyök és hátrányok mérlegelése alapján a helyi adottság figyelembevételével lehet kiválasztani a borjak elhelyezésének módját. Figyelembe kell venni, hogy az állatjóléti előírások szerint a 9. élethéttől kötelező a csoportos tartás. Az állatjóléti előírásoknak megfelelő  bokszméreteket a 12. táblázat tartalmazza.

 12. táblázat. Javasolt bokszméretek

Gazdaságossági szempontok. A borjúnevelés a szarvasmarhatartás viszonylag költséges időszaka. A gazdaságos borjúnevelés csak úgy valósítható meg, ha minden lehetőséget kihasználunk a költségcsökkentés érdekében. Ezek a lehetőségek mind a takarmányozás (tejitatási időszak rövidítése, csökkentett tejpótló tápszer felhasználás stb.) mind a borjak elhelyezése (ketreces tartás borjúistálló helyett) tekintetében fennállnak.

A borjak elhelyezésének technológiai megoldásairól a különböző életszakaszokban a 13. táblázat tájékoztat, amelyeknek a jellemzőit a következőkben foglaljuk össze.

 13. táblázat. A borjak elhelyezésének technológiai megoldásai