5. ábra. Vezetőlemezek: a) orrpáncélos (durromatic); b) orrkerekes (rolomatic);
c) cserélhető orrkerékbetétes
6. kép. Orrkerekes vezetőlemezek
(forrás: Oregon Co.)
Fűrészláncok:
A fűrészláncok a fakitermelés gépeinél a legjobban elterjedt forgácsoló szerkezetek. Motorfűrészeken, továbbá vezetőlemezes döntő-, harveszter- és processzorfejeken is megtalálhatók.
Korábban az un. tépőfogas fűrészláncokat használtuk. A tépőfogas fűrészláncok működése közben az élezett fogak vágták át a rostokat, a tisztítófogak pedig eltávolították a keletkező forgácsot. A fűrészláncba vezetőszemek is beépültek, melyek vezették a futó fűrészláncot a vezetőlemez hornyában. A tépőfogas fűrészláncok csak a fa rostjaira merőlegesen működtek megfelelően. A szög alatti vágás esetében érdes, tépett rostú a vágásfelületük, bizonytalan a vágáspontosságuk.
A fűrészláncok jelenleg használt változata a gyalufogas fűrészlánc (7. kép), melynek fő szerkezeti elemei (6. ábra) a balos- (2) és a jobbos gyalufog (3), a vezetőszem (1), a heveder (4) és a szegecs (5). A fűrészlánc-elemeket szegecseléssel végtelenített lánccá egyesítjük, majd a lánckerékből és a vezetőlemezből álló vágószerkezetre szereljük fel. Három szegecs távolságát felezve kapjuk meg a fogosztást (láncosztást), melynek napjainkban lehetséges értékei: 1/4” (6,35 mm); 0,325” (8,25 mm); 3/8” (9,32 mm); 0,404” (10,26 mm) és 3/4” (19,05 mm). A fogosztásnak meg kell egyezni a fűrészláncok hajtásához használt lánckerekek (csillagkerekek) osztásával. Jellemző még a fűrészláncra a vezetőszem vastagsága, melynek lehetséges értékei: 1,1 mm; 1,3 mm; 1,5 mm és 1,6 mm.
6. ábra. Gyalufogas fűrészlánc és részei:
a) összeszerelt fűrészlánc; b) részek
1. vezetőszem; 2. balos gyalufog; 3. jobbos gyalufog; 4 heveder; 5. szegecs
7. kép. Gyalufogas fűrészlánc (forrás: Oregon Co.)
A lánckerékkel meghajtott, és a vezetőlemezen futó fűrészlánc forgácsolással vágja át a fát. A forgácsolást a gyalufogak végzik, melyek élét úgy alakítjuk ki, hogy a fa rostjaira merőlegesen, illetve azokkal szöget bezárva (szélső esetben azokkal párhuzamosan is) alkalmasak a fa forgácsolására. A gyalufogon a forgácsolóéllel ellátott vágófej, és a fogásmélységet meghatározó mélységhatároló található. A forgácsolóél a foglapból kiindulva először a lap síkját követi, majd a kihajtáson fut a lapsíkra merőleges gyalusíkra, létrehozva az élcsúcsot. Ez a megoldás biztosítja, hogy a forgácsolóél a függőleges és a rá merőleges síkban is forgácsol. Az élcsúcs (vagy fogcsúcs) normál, lekerekített és sarkos kialakítású lehet. A mélységhatároló és a forgácsolóél közötti távolság határozza meg forgácsolás közben a fogásmélységet. A fűrészláncban – ahhoz, hogy a forgácsolás mindkét vágásfelületen szabályszerűen folyjon – felváltva kétféle (balos és jobbos) gyalufog található, megfelelő osztással, és a fűrészlánc hossza által meghatározott számban. A két gyalufog együtt dolgozik, és alakítják ki a fűrészrést. A gyalufogak között a láncban vezetőszemek találhatók. A vezetőszem lába a vezetőlemez hornyába nyúlik be, és biztosítja a horony menti futást. A vezetőszem lábon esetenként horony is található, mely a lánckenőolajat a szegecsekhez vezeti. A gyalufogakat és a vezetőszemeket megfelelő elrendezésben hevederekkel kapcsoljuk össze olyan szegecseléssel, amely a szemek egymáshoz viszonyított akadálytalan elmozdulását teszik lehetővé, így lesz a fűrészlánc végteleníthető és a vezetőlemezen futtatható.
Fűrészelés közben a fűrészlánc nagy sebességgel, és a vezetőlemez horonyperemén viszonylag nagy felületi nyomással fut. Működése közben forgácsolási és a súrlódással összefüggő ellenállások lépnek fel. A forgácsolási ellenállás a fűrészrés méretével és a fogásmélységgel meghatározott forgácsolási szelvénytől, a fafajtól, a faanyag nedvességtartalmától, a forgácsolási sík és a rostok által bezárt szögtől függ. A fűrészlánc futása közben súrlódások a fűrészlánc csuklópontjain, a lánc és a vezetőlemez között (a horonyperemen és a horonyfalon), valamint a gyalufogak fűrészréssel érintkező felületein lépnek fel. A fellépő ellenállások határozzák meg a fűrészlánc hajtásához szükséges teljesítményt:
ahol: k: egy láncelem ellenállása,
l: a vágásban résztvevő lánchossz,
t: a fűrészlánc osztása,
v: a fűrészlánc sebessége.
A fűrészlánc működésekor fellépő ellenállások egy része tehát a forgácsolással függ össze, melyek megfelelő szerszámélezéssel ugyan kismértékben csökkenthetők, de alapvetően nem változtathatók meg. Ugyanakkor kenéssel jelentősen befolyásolható a vezetőlemez és a fűrészlánc közötti súrlódás. A lánckenés a más helyeken ma már nagyon ritkán használt szóróolajozás. Ennek az a magyarázata, hogy a kisméretű motorfűrészben nincs hely a kényszerolajozás elemeinek elhelyezéséhez, az olaj hűtéséhez és tisztításhoz. A lánckenéshez korábban hagyományos, de nagy viszkozitású olajokat használtuk azért, hogy a nagy láncsebesség mellett is megfelelő minőségű kenés jöjjön létre. A hagyományos olajok azonban a környezetre károsak, ezért először az olajfogyasztás csökkentésére törekedtünk. A szóróolajozás azonban nem csak a súrlódás csökkentését szolgálja, hanem leszóródás közben magával viszi a súrlódás közben keletkező hő egy részét és a szennyeződéseket is. Ezért az utóbbi időben az olajfelhasználást a jobb kenés-, hűtés- és tisztítás érdekében kismértékben növeltük, de a felhasznált lánckenőolaj ma már általában nem ásványi, hanem növényi eredetű, ezért környezetbarát, és gyorsan lebomló.
Láncfeszítőszerkezetek:
A láncfeszítőszerkezet a motorfűrész rönktámasz felöli oldalán, a lánckerék-fedél alatt van elhelyezve. A fűrészlánc feszességét (7. ábra) a lánckerék-fedél furatán keresztül a feszítőcsavarral (1) szabályozzuk.
A fűrészláncot annyira kell megfeszíteni, hogy az a vezetőlemez alsó élén felfeküdjön, ne lógjon be, de kézzel még könnyen körbe lehessen forgatni. A helyes láncfeszesség elérésekor a lánckerék-fedelet rögzítő csavarokat meg kell húzni (8. kép).
7. ábra. Fűrészlánc feszességének szabályozása: 1. feszítőcsavar
8. kép. Lánckerék-fedél a rögzítő csavarokkal (forrás: Andreas Stihl Kereskedelmi Kft.)
Láncfékek:
A láncfék (8. ábra) a felvágódó motorfűrész fűrészláncának – mely fej-, váll- és kézsérülést okozhat – gyors lefékezését biztosítja. A láncfék szalagos rendszerű, és az első kézvédő működteti (9. kép).
8. ábra. Láncfék szerkezete:
1. kézvédővé kialakított láncfék-kar;
2. fékszalag feszítő rugó; 3. önzáró szalagfeszítő emelő; 4. fékszalag;
5. kapcsolódob a szerelt lánchajtó-kerékkel (csillagkerékkel)
9. kép. Láncfék (forrás: Andreas Stihl Kereskedelmi Kft.)