A kukorica integrált növényvédelme

A kukorica integrált növényvédelme 
1. A kukorica abiotikus rendellenességei 
1.1. Élettani- és genetikai rendellenességek: 
1.2. Egyéb abiotikus problémák: 
2. Fertőző jellegű (biotikus) megbetegedések 
2.1. Vírusok által előidézett megbetegedések 
2.2. Baktérium által előidézett megbetegedés 
2.3. Gombák által előidézett megbetegedések 
3. A kukorica kártevői 
4. A kukorica növényvédelme a kultúrnövény fenológiai fázisaihoz kapcsolódóan 
4.1. A csirázó növény védelme 
4.2. A fiatal növények védelme 
4.3. A virágzó növényállomány védelme 
4.4. A szemfejlődés időszakának növényvédelmi teendői 
4.5. Az érés, betakarítás időszakában végzett növényvédelem 
5. A kukorica gyomnövényei és gyomszabályozása 
5.1. Leggyakoribb gyomfajok a hazai kukoricatermesztésben 
5.2. Rezisztens gyombiotípusok és toleráns gyomfajok 
5.3. Nehezen irtható magról kelő- és évelő gyomfajok 
5.4. Az inváziós gyomfajok a kukoricában 
5.5. A kukorica integrált gyomszabályozása 
5.6. A hibrid vetőmag kukorica gyomszabályozása 
5.7. A csemegekukorica gyomszabályozása 
5.8. Cikloxidim-toleráns takarmánykukorica hibridek 
5.9. Genetikailag módosított kukoricahibridek 
Felhasznált szakirodalom 

Kukoricamoly (Ostrinia nubilalis)
A kukoricamoly hőmérsékletre érzékeny faj, ami az elterjedését is meghatározza. A kukoricamoly kártétel évenként erősen ingadozik. A monokultúrás termesztés segíti a kártétel erősödését (Nagy 1986). A hernyók a közvetlen terméscsökkentésen kívül egyes növényi betegségek (pl. kukorica golyvásüszög, fuzárium fajok) megtelepedését is elősegíthetik (Horváth 1995, Sobeck és Munkvold 1999). A kukoricamoly kártétel növekedése az 1970-es években a kukorica intenzívebb termesztésével hozható összefüggésbe, helyenként egy-egy táblán 55-70%-os fertőzöttségséget is tapasztaltak áru- és csemegekukoricában (Hertelendy és Szabó 1976). A kukoricamoly kártétele az utóbbi években igen jelentőssé vált. Magyarországon a károsítóval szemben toleráns ill. rezisztens kukoricafajta/hibrid nincs a termesztésben (Nagy 1993, Revilla et al. 2007, Keszthelyi 2010a).

A nőstény a petéket csomóba rakja le, általában 25-50 közötti peteszámmal (Dulizibarić 1966). A kukoricán a fiatal hernyók június második felétől kezdődően a leveleken rágnak. Ezt követően befurakodnak a címer alatti szárrészbe, aminek gyakori következménye a címer letörése. A kukoricaszár belsejében aknaszerű járatokat fúr a hernyó.  A hernyó behatolása és táplálkozása következtében a szár annyira meggyengülhet, hogy az – különösen erősebb szélhatásra – eltörhet, de elfordulhat, hogy a cső is letörik.  Idősebb hernyók berághatnak a cső szemei közé, a csutkába vagy a csutka tengelyébe is, mindezzel elősegítve a fuzáriumos csőpenészesedést is (Sobeck és Munkvold 1999).

A kukoricamoly polifág rovar, több mint 200 növényfajon található meg, illetve okoz károkat. A kukoricamoly hazánkban őshonos és a kukorica hazai termesztése előtt feltehetően vadkomlón (Humulus lupulus) károsított, ami ma is az egyik legjellemzőbb gazdanövénye a kukorica mellett (Jablonowski 1929, Keszthelyi 2010b). A Kárpát-medence területén, a kukoricán kívül a másik három fontos gazdanövénye a közönséges üröm (Artemisia vulgaris), a köles (Panicum miliaceum) és a kender (Cannabis sativa) (Nagy 1986).

A kukoricamoly imágói Magyarországon május közepétől október elejéig csapdázhatók. Az áttelelő hernyókból származó tavaszi (első) rajzás főideje június közepe és július közepe között van, míg a diapauza nélkül fejlődő (második) rajzás főideje július vége és augusztus vége közé esik (Nagy 1961, Hertelendy 1978, Gyurkó 1980).

Csak a teljesen kifejlett hernyó képes eredményesen áttelelni. A hernyók már augusztustól diapauzába vonulhatnak. A tél során a telelő hernyó 3 hónapon át is képes elviselni a –20 ºC-ot (Hanec és Beck 1960, Barnes és Hodson 1956).

Az előrejelzésnek a szignalizációban van jelentősége. Szignalizáció lehet: a lepkék jelenlétének kimutatása, a növényen talált petecsomók vizsgálata és a fiatal leveleken jelentkező, L₁-es lárváktól eredő primer rágások megfigyelése. Rövid előrejelzésként a rajzás menetének vizsgálatára a következő módszereket alkalmazhatjuk: a begyűjtött (előző évi) fertőzött növényszárakon a napi kirajzás regisztrálása, a hím-nőstény arány megállapítása, fénycsapdával való gyűjtés és szexferomon-, valamint illatcsapdák alkalmazása (Tóth et al. 2017).  

Az előrejelzésben a szexferomon csapdák mellett, egyre fontosabb szerep jut a biszex, illatanyagos csapdáknak is. Legutóbbi vizsgálatok szerint nagy az esély a kukoricamoly egy új (E-feromon) törzsének magyarországi inváziójára is, Szlovénia felől (Szőcs, 2020).

Védekezési lehetőségek

Agrotechnikai védekezés: A szárkezelési eljárások (szártépés, silózás, mélyszántás, égetés) mechanikailag pusztítják el a hernyókat (Nagy 1960a). A szárkezelésre vonatkozóan korábban szigorú előírások voltak, melyek közül a legismertebb, hogy ez előző évi szárat május 15-ig (a kukoricamoly rajzásának legkorábbi időpontjáig) meg kell semmisíteni. A kukoricatarlót
10 cm-nél mélyebbre kell szántani a sikeres védekezéshez. Jól végrehajtott agrotechnikai módszerekkel akár 90%-kal is csökkenteni lehet az áttelelő hernyók számát (Bigger és
Petty 1953).

1996-óta a világ számos térségében elterjedt a Bt (Bacillus thuringiensis)-produktív kukoricák használata a kukoricamoly kártétele ellen is (Wilson et al. 2005). A cry génnel módosított hibrideket jelentős arányban használják az amerikai kontinensen a kukoricamoly kártétel megfékezésére (Reardon et al. 2007). 

Biológiai védekezés és természetes ellenségek: A Kárpát-medencében a Trichogramma petefürkész fajok természetes előfordulása változó. A kukoricamoly-hernyók és bábok összparazitáltsága hazai vizsgálatokban 3-30 % között változik (Nagy és Csehi 1955, Bánk 1972, Nagy 1984).

A kukoricamolyban megtalálható antagonista gombák és baktériumok közül a legjelentősebb a Bacillus thüringiensis. A kukoricamolyt megtámadó kórokozók közül a  Beauveria bassiana gomba és a B. thüringiensis baktérium jelentős biológiai védekezési ágensek. A Trichogramma petefürkészek 30 000-200 000 egyed/ha kibocsátásával 50-70%-os fertőzöttség-csökkentést és 200-700 kg/ha termésnövekedést lehet elérni (Krehbiel és Wittwer 1978, Neuffer 1979, Hassan és Heil 1980). A biológiai védekezésre szolgáló hatóanyagok közül a B. thuringiensis (BACTOSPEINE, DIPEL), a Trichgramma spp. tojásokat tartalmazó biopreparátumok (TRICHOLET, TRICHOPLUS, TRICHOSAFE) ajánlottak. A Bt-toxint tartalmazó készítményekkel szemben (pl. DIPEL DF) külföldön számos esetben mutattak ki rezisztenciát kukoricamoly populációkban, amelynek genetikai háttere is tisztázásra került (pl. Huang et al. 1999, Bourguet 2004).

Kémiai védekezés: A kukoricamoly kártétel ritkán haladja meg a gazdasági küszöbértéket árukukoricában, ezért viszonylag ritkán került sor kémiai védekezésre (Nagy 1993) ellene. A kukoricamoly elleni kémiai védekezés a csemegekukorica termesztés lényeges kérdése (Szeőke et al. 1996). A csemegekukorica termesztésben azonban a kártevő elleni védekezés esetén szem előtt kell tartanunk élelmezés-egészségügyi szempontokat is (Katona és Cziklin 1984).

A kukoricamoly elleni kémiai védekezés általános jellemzői: a kémiai anyagok széles skálája alkalmas a kukoricamoly korlátozására (AMPLIGO, AVAUNT 150 EC, CORAGEN 20 SC, CYPERKILL MAX, DECIS MEGA, INAZUMA, KAISO EG, KARATE 2,5 WG, LAMDEX EXTRA, STEWARD 30 DF, SUMI-ALFA 5 EC, VOLIAM TARGO). Amennyibenszükség van vegyszeres védekezésre annak időzítése nagyon fontos. Nagy felületek védelme légi növényvédelemmel, speciális földi permetezőgépekkel vagy öntözéses technológiával oldható meg. Szemben a légi állománykezeléssel, a hidas traktorra szerelt permetezőgépekkel többszörös permetlémennyiség is kijuttatható. Ilyenkor előnyös a sorok közé belógó szórófejek használata.  

A védekezésben kiemelt szerepet kaphatnak a rovarok élettani folyamaiba beavatkozó, környezetkímélő készítmények. Ezek egyik legújabb tagja a (Magyarországon 2021-ben engedélyezett) tebufenozid hatóanyagú MIMIC. A hatóanyag kizárólag lepkelárvák ellen hatékony. Mivel a hernyók vedlési folyamataiba avatkozik be célszerűbb minél fiatalabb korú hernyók ellen alkalmazni. A lárvában az elfogyasztás után „mímeli” a vedlési hormont, beindítja a vedlést, amelynek azonban hiányoznak az élettani feltételei. A kontakt, gyomorméregként ható molekulát a lárvák a zöld növényi részekkel együtt elfogyasztják, majd néhány órán belül leállnak a táplálkozással és 2-3 napon belül elpusztulnak. Az elpusztult hernyókon gyakori tünet az „ún. dupla fejtok” kialakulása (8. ábra). 

 
8. ábra. Dupla fejtok kialakulása az elpusztult hernyón MIMIC kezelés hatására
(fotó: Fodor Judit)