Fenntarthatóság és versenyképesség a mezőgazdaságban

Előszó 
1. A mezőgazdasági termelés rendszerszemléletű értelmezése 
1.1. A rendszerelmélet lényege. sajátosságai 
1.2 A termelési folyamatok, mint termékelőállítási rendszerek 
1.3. A vállalat, mint gazdasági rendszer 
1.4. A termelési folyamatok, mint termék előállítási rendszerek kölcsönhatásai 
2. A versenyképesség és fenntarthatóság kapcsolódó kérdései a mezőgazdaságban 
2.1. A versenyképesség és verseny értelmezése, dimenziói 
2.2. A fenntarthatóság főbb kérdései 
3. A versenyképesség és fenntarthatóság gazdasági vetületei a mezőgazdaságban 
3.1. A versenyképesség térgazdaságtani vetületei és azok gazdasági hatása (modellszámítások) 
3.2. A fenntarthatóság gazdasági vetületei 
4. Összefoglalás, következtetések 
Irodalomjegyzék 

A fenntarthatóság főbb kérdései
Ahogy ezt az előzőekben láttuk a mezőgazdasági termelés színtere a vidék. Az Európai Unió (1996) a Vidéki Területek Európai Chartája című dokumentumban a vidéki térségek három alapvető funkcióját különíti el és értelmezi. Ezek az alábbiak:

 1. Gazdasági funkció keretében biztosítani kell (a 4. cikkely szerint):

• a teljes népesség élelmiszerszükségletének kielégítését, a vidéki népesség jövedelemszintjét, megélhetését, a fenntartható fejlődés szellemének megfelelő mezőgazdasági termelés folytatását,
• a megújuló energiákhoz szükséges nyersanyagokat,
• kis- és közepes cégek működési feltételeit (mezőgazdasági, kézműipar, kereskedelmi, szolgáltatási stb.),
• a termelési erőforrások, például a talaj vagy a talajvíz regenerációját a jövő generációi számára, a fenntartható fejlődés jegyében,
• rekreációs és turisztikai bázist,
• a genetikai erőforrások megőrzését a mezőgazdaság és a biotechnológia alapjaként.

 2. Ökológiai funkció (az 5. cikkely szerint):

• megfontolt és fenntartható felhasználással védi az élet természetes forrásait – a földet, a vizet és a levegőt,
• védi a rendelkezésre álló és környezetbarát biotópokat és „zöldterületeket”,
• fenntartja és megőrzi a tájakat,
• megőrzi és védi a biológiai sokféleséget, különösen a genetikai sokféleséget, a fajok sokféleségét és a tájak sokféleségét,
• védi a vadon élő állatokat a szükséges jogi eszközökkel és megfelelő ökológiai feltételek mellett.

3. Társadalmi és kulturális funkció (a 6. cikkely szerint):

• minden vidéki térség töltse be és segítse elő társadalmi-kulturális szerepének megőrzését és fejlesztését, többek között a helyi társulásokon, valamint a városlakók és a vidéken élők közötti kapcsolatok fejlesztésén keresztül, annak ellenére, hogy a korszerű informatikai eszközök és technológiák a városban élőkével azonos szinten biztosítva vannak.

A vázolt funkciók alapján megfogalmazhatjuk a fenntarthatóság legfőbb sajátosságait; „A fenntarthatóság végső soron az erőforrásokkal való olyan gazdálkodást jelenti, hogy „miközben az emberiség kielégítheti gazdasági, társadalmi és esztétikai igényeit, ugyanakkor megőrizheti az alapvető ökológiai folyamatokat, a biológiai változatosságot és az életet fenntartó rendszereket, valamint a különböző népek és csoportok kulturális integritását is” (WTO,1998: 21).
A jelenlegi, illetve a jövőre vonatkozó új szakpolitika a korábbinál komplexebb megközelítésű vidékfejlesztéssel célozza meg az agrárgazdaságot és a vidéki területeket, ezeket kívánja fenntartható fejlődési pályára állítani. Az Európai Unió (2018) kapcsolódó rendelete szerint „Az ökológiai termelés a gazdaságirányítást és az élelmiszer-termelést is magában foglaló összetett rendszer, amely ötvözi a legjobb környezetvédelmi és éghajlatvédelmi gyakorlatokat, a magas szintű biológiai sokféleség biztosítását, a természeti erőforrások megőrzését és a magas szintű állatjóléti normák és az olyan magas szintű termelési szabályok alkalmazását, amelyek megfelelnek a természetes anyagok és eljárások használatával előállított termékek iránti növekvő fogyasztói keresletnek.” A definíció alapján biztosított e termelési móddal szemben megfogalmazott követelmények, funkciók a következők:

• biztosítja az ökológiai termékek iránti kereslet kielégítését,
• hozzájárul a környezet védelméhez,
• megfelel az állatok jólétének biztosításhoz szükséges követelményeknek, és
• hozzájárul a vidékfejlesztéshez is.

A hivatkozott rendelet 2. bekezdésében az alábbi megfogalmazást találjuk: „Az ökológiai termelés mindemellett egy olyan rendszer, amely a környezetvédelemi követelményeknek a KAP-ba való beépüléséhez is hozzájárul, és ezáltal előmozdítja a mezőgazdasági termelés fenntarthatóságát.” Fontos kérdésként fogalmazható meg azonban az, hogy miben jelenik meg e célkitűzés a gazdálkodás gyakorlatában. Az ökológiai gazdálkodást illetően ismertek azok az elvárások és követelmények, amelyek a környezetre károsan ható külső erőforrásokból származó – műtrágya, növényvédőszer, ipari eredetű takarmányok stb. – inputok, mint a termelési folyamatok ráfordításai felhasználásának volumenét korlátozzák.
További kérdésként fogalmazható meg, hogy – mivel ez érzékenyen érinti a hozamok alakulását is – milyen mértékű jövedelemcsökkenést okoz az átállás az ökológiai és fenntartható gazdálkodásra. Milyen támogatás és az milyen mértékben ellentételezi-e a jövedelem csökkenését? 

E kérdéseket az a tény generálja, hogy

• a mezőgazdasági vállalat is profitérdekelt,
• a gazdálkodás feltételrendszerében bekövetkezett változások nagyon sok esetben kényszerítőleg hatnak,
• a mezőgazdaságnak sajátos a viszonya a természeti erőforrásokhoz, és ezek az erőforrások a bioszféra elemei is,
• ezen erőforrások helyzetének, állapotának alakulása a fenntarthatóságban meghatározó stb.

A vázolt összefüggéseket jól szemléleti a 7. és 8. ábra is.

 7. ábra. Különböző tojástermelési rendszerek káros gázkibocsátási értékei
(Forrás[1] alapján a szerzők)

8.ábra. A tojástermelési rendszerek fenntarthatósága
(Forrás²¹ alapján a szerzők)

Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy szabadtéri tartásnál a több mozgás miatt több takarmánytermő területre van szükség a tyúkok takarmányozásához. Vízből és takarmányból 14-15 százalékkal kell több a szabadtartásnál. Ráadásul a nyílt gazdálkodásnál a tyúkok egységnyi idő alatt 5-10 százalékkal kevesebb tojást termelnek, mint a ketrecben nevelkedők.

Az előzőekben tárgyalt összefüggések alapján megállapítható, hogy a versenyképesség és fenntarthatóság tényezői bonyolult kölcsönhatásban állnak egymással, ezért a fenntarthatóság a versenyképességgel együttesen kezelendő a mezőgazdasági termelés területén is. Úgy ítéljük meg, hogy komoly szakmai kihívást jelent a versenyképesség hosszú távon való biztosítása a fenntarthatóság követelményének biztosítása mellett. Ugyanakkor azt is hangsúlyozni kell, hogy a fenntarthatóság és versenyképesség biztosítása csak megfelelő erőforrás-ellátottság mellett teljesíthető.

A termelési folyamatok, mint termékelőállítási rendszerek tárgyalásánál láttuk, hogy a termelés tényezőinek (inputjainak) milyenségében és a közöttük létrejött kölcsönhatásában (technológiában) rejlik az output (termék/szolgáltatás) minősége, a termelési folyamatnak a környezetre gyakorolt hatása, a termék előállításának hatékonysága, és ezen keresztül versenyképessége is. A versenyképesség és fenntarthatóság alakulása tehát a termelési folyamat szintjén határozódik meg, de nem itt fejeződik be, mivel a menedzsmentnek a funkcionális stratégiákkal (finanszírozási stratégia, marketing stratégia stb.) van ráhatása azok alakulására.