Gyakorlati Tudástár (PDF)
kategóriák

A durumbúza termesztése

Szerző: Dr. Radics László (szerk.), Dr. Árendás Tamás, Dr. Bónis Péter, Károlyiné Dr. Cséplő Mónika, Dr. Vida Gyula
újdonság
Ár: 2500 Ft
Kosárba
pénztárhoz

A kiadvány a fajtaválasztástól a betakarításig követi végig a durumbúza korszerű termesztéstechnológiáját, külön részletezve annak a növényvédelmét. A durumbúza honosításával, nemesítésével és termesztésbe vonásával való próbálkozások elsődleges oka a kiváló tésztaipari minőségében rejlik, így az olyan területeken is megjelent, amelyek nem számítanak a tradicionális termőterületek közé. Hazai termesztését általában a következő tényezők motiválják: az éghajlati tényezők többé-kevésbé megfelelőek; a jó minőségű száraztészták iránti igény és kereslet nálunk is fokozódik; a kenyérgabona-termesztés egyik alternatív növénye lehetne; amely bővítené a hazai exportlehetőségeket.

mutass többet mutass kevesebbet
Terjedelem: 34 oldal
ISBN/ISSN: 978-963-575-071-9
Kiadó: Szaktudás Kiadó Ház

Tartalomjegyzék:

1. A durumbúza származása 
2. A durumbúza elterjedése 
3. Botanikai leírása 
4. Produktivitása 
5. Hasznosítása 
6. Környezeti igénye 
6.1. Éghajlati igénye 
6.2. Talajigénye 
7. Helye a vetésforgóban 
8. Fajtahasználat 
9. A termesztéstechnológia legfontosabb elemei 
9.1. Talaj-előkészítés 
9.2. Tápanyagellátás 
9.3. A vetőmaggal szembeni követelmények 
9.4. Vetés 
9.5. Növényápolás 
9.6. Növényvédelem 
9.6.1. Betegségek elleni védelem 
9.6.2. Kártevők elleni védelem 
9.6.3. Gyomok elleni védelem 
9.7. Betakarítás 
10. Tárolás 
11. Feldolgozóipari minőségi követelmények 
12. Vetőmagtermesztés 
12.1. Szántóföldi szemle 
12.2. Vetőmagtisztítás és -osztályozás 
12.3. Vetőmagvizsgálat, -fémzárolás 

mutass többet mutass kevesebbet

Olvasson bele:

Levélfoltosság-szindróma
A levélfoltosság tüneteit előidéző kórokozók régóta ismertek, azonban csak az utóbbi néhány évtizedben kerültek a figyelem középpontjába. Az általuk okozott mennyiségi és minőségi károkon kívül problémát jelent a kórokozók szabad szemmel történő azonosítása is, ami megnehezíti az ellenük való védekezést. A tünetek rendkívül változatosak, elkülönítésük a levélen nem olyan egyértelmű, mint a biotróf kórokozók esetében. A leggyakrabban előforduló levélfoltosságot okozó gombafajok [Pyrenophora tritici-repentis (Died.) Drechs. (anamorf: Drechslera tritici-repentis), Phaeosphaeria nodorum (E. Müll.) Hedj. (anamorf: Stagonospora nodorum (Berk.), Mycosphaerella graminicola (Fucker) (anamorf: Septoria tritici Rob. ex Desm.), Cochliobolus sativus (S. Ito & Kurib.) (anamorf: Bipolaris sorokiniana (Sacc.))] mellett más kórokozók, gombák, vírusok, baktériumok, illetve genetikai, fiziológiai okok és abiotikus stressztényezők is okozhatnak hasonló tüneteket.

Sárga levélfoltosság – Pyrenophora tritici-repentis (Died.) Drechs.
(anamorf: Drechslera tritici-repentis (Died.) Schoemaker)
Tünetek. A primér fertőzés tünetei áprilisban és májusban észlelhetők a talaj felszínéhez közeli leveleken. Az apró, kerek, egyneműen barna színű foltok szinte alig észrevehetőek. Sokkal jellegzetesebbek a konídiumok által kiváltott szekunder tünetek. Először sötétbarna, infekciós pontok jelennek meg a leveleken, de bizonyos fajtákon akár 3 mm átmérőjű sötétbarna, gyűrűszerű tünetek is kialakulhatnak. A gomba toxinjának hatására a foltok körül sárga udvar képződik. A foltok később megnagyobbodhatnak, világosbarnára színeződnek, de a fertőzési pontok, a nekrotizálódott foltok még sokáig láthatóak. A megnövekedett foltok orsó vagy ovális alakúvá változnak, vagy összefolyva alaktalanok lesznek, nagyságuk eléri az 1,5‒3 cm-t is.

A kórokozó biológiája, környezeti igénye. A fűfélék sárga levélfoltosságának legfontosabb fertőzési forrásai az előző évi tarlómaradványok. Itt képződnek szeptember-októbertől kezdve a gomba ivaros termőtestei, a pszeudotéciumok. Az itt létrejött aszkuszokban már márciusban beérnek a primer fertőzésért felelős ivaros aszkospórák. A spóraképzés egészen május végéig tart, de április közepén éri el csúcspontját. A spórák kiszóródásához már kis mennyiségű nedvesség – például harmat –, valamint 10 ˚C körüli hőmérséklet is elegendő. Április közepétől jelennek meg a gomba konídiumai, melyek meleg (20 °C), párás éjszakákon képződnek. A spórák terjedéséhez viszont a száraz, szeles időjárás kedvező. A fertőzés különösen a virágzás és a szemképződés idején várható.

Védekezés. Az árvakeléseket, a fertőzött növényi maradványokat mélyen alá kell szántani. A lehetőség szerint kerüljük a késői vetést, a mély fekvésű, nyirkos, zárt, területeket, valamint a monokultúrát. Tartsuk be a többéves vetésváltást. Állományfelvételezés alapján a védekezéseket bokrosodás végén és/vagy a kalászolás befejezése előtt végezzük. A fajták között létezik ellenállóságbeli különbség, a hatékony védekezés leginkább környezetkímélő megoldása a jobb ellenállóságú fajták használata.

Szeptóriás levélfoltosság – Mycosphaerella graminicola (Fuckel) Schröt. in Chon
(anamorf: Septoria tritici Rob. ex Desmaz.)
Tünetek. Leggyakrabban a levélen alakulnak ki, de megjelenhetnek a levélhüvelyen és a száron is. A foltok világoszöldek, majd barnák, hosszúkásak, oldaluk általában párhuzamos. Később ezek összefolyva, nagyobb levélfelületet pusztítanak el. A termőtestek a levélerek mentén helyezkednek el. A gomba alulról felfelé terjed. Kalászfertőzést nem okoz.

A kórokozó biológiája, környezeti igénye. A fertőzött növényi maradványokban akár 3 évig is életképes e kórokozó. Legintenzívebb terjedése a szárba indulást követően várható. Fertőzéséhez a levelek vízborítottsága szükséges. Hőmérsékleti optimuma 15–20 °C. Járványok meleg, nedves, szeles időben alakulnak ki.

Védekezés. A védelem alappillére a legkevésbé fogékony fajták termesztése, azonban a kórokozó nagymértékű genetikai variabilitása miatt a rezisztencianemesítés nem egyszerű feladat. Az árvakeléseket, a fertőzött növényi maradványokat mélyen alá kell szántani. A mély fekvésű, nyirkos, zárt, területeket és a késői vetést lehetőség szerint kerüljük. Tartsuk be a többéves vetésváltást. Állományfelvételezés alapján a védekezéseket bokrosodás végén és/vagy a kalászolás befejezése előtt végezzük. A felszívódó készítmények közül jó védőhatást biztosítanak a triazolok még rendelkezésre álló tagjai, a strobilurinok (pl. azoxistobin) és az SDHI (Succinate Dehidrogenase Inhibitors) csoportba tartozó hatóanyagok, valamint ezek kombinációi.

Pelyvafoltosság – Phaeosphaeria nodorum (E. Müller)
Castellani et Germano Hedjaroude (: Stagonospora nodorum [Berk.] E. Castellani et Germano Hedjaroude)
Tünetek. A fertőzött szemből kelő csíranövényen barna elhalások láthatók. A leveleken és a levélhüvelyen világoszöld, majd barna, megnyúlt, lencse alakú foltok képződnek, melyek közepe szürkésbarna, körülöttük sárga udvar található. A foltok később összefolynak. A száron szintén elhalt, barna, megnyúlt foltokat láthatunk. A betegség az alsó levelekről felfelé terjed. A kalászhányás után a pelyvákon képződő apró, majd egyre növekvő szabálytalan barna foltok az egész pelyvát beboríthatják. Az elhalt szövetrészeken apró fekete termőtestek képződhetnek.

A kórokozó biológiája, környezeti igénye. E kórokozó faj biológiája és ökológiai igénye hasonló az előbb ismertetett szeptóriás levélfoltosság kórokozójáéhoz. Ez a faj azonban vetőmagban is fennmarad, illetve terjed azzal. Fertőzéséhez 18–22 °C a legkedvezőbb.

Védekezés. A védekezési feladatok meghatározásánál – a szeptóriás levélfoltosságnál leírtakon túl – fontos az egészséges, csávázott vetőmag használata.

mutass többet mutass kevesebbet

A kategória legkedveltebb kiadványai