Gyakorlati Tudástár (PDF)
kategóriák
A pohánka (hajdina) termesztése
A pohánka (hajdina, haricska, kricska, grecska, szerencsebúza) mérsékelt égövi származású, rövid tenyészidejű, erőteljesen és gyorsan növekvő, kétszikű növény. Széleskörűen termesztik az északi féltekén a Kelet-Európától Japánig, helyi fogyasztásra vagy árunövényként. Igénytelen növény, termesztése olyan területeken is gazdaságos, ahol a meghatározó gabonafélék nem adnak jó eredményt. Szántóföldi kórokozó, kártevő fellépésével csak ritkán kell számolni. Ez a tény, valamint a rövid tenyészidő és a költséghatékony, extenzív termesztési mód, vonzóvá teheti a pohánkatermesztést az organikus és a hagyományos gazdálkodás számára egyaránt. Magyarországon 2000-től a pohánka vetésterülete 200 és 1000 ha között változott; 2017-ben (utolsó elérhető adat) 969 hektár volt.
ISBN/ISSN: 978-963-575-075-7
Kiadó: Szaktudás Kiadó Ház
Tartalomjegyzék:
1. A pohánka származása, termesztéstörténete és hasznosítása
2. A pohánka elterjedtsége
3. A pohánka botanikai leírása
4. Környezeti igénye
4.1. Éghajlati igény
4.2. Talajigény
5. Helye a vetésforgóban
6. Fajtahasználat
7. A termesztéstechnológia legfontosabb elemei
7.1. Talajművelés
7.2. Tápanyagutánpótlás
7.3. Vetés
7.4. Növényvédelem
7.5. Növényápolás
7.6. Betakarítás
8. Minősítés, minőség és feldolgozás
9. Vetőmagtermesztés
10. Felhasznált és ajánlott irodalom
Olvasson bele:
Minősítés, minőség és feldolgozás
Betakarítás után a termést azonnal tisztítani és szárítani kell, mert ha „bemelegszik”, csökken a szem használati értéke. A kitisztított magot maximum 40 °C-on szabad szárítani, vagy száraz, szellős helyen vékonyan ki kell teríteni, és naponta többször átforgatni, amíg a szem nedvességtartalma 13% lesz. A tisztítás során a síkrosta mellett gyakran szükség lehet szeparátor alkalmazására is.
A termés nehezen hántolható, speciális eszközt igényel.
Gazdasági jelentőségét leginkább a kivételesen kedvező táplálkozás-élettani jellemzői adják. Az emberi szervezetre kifejtett sokoldalú, jótékony hatása alkalmassá teszi tápláléknövényként és gyógynövényként való felhasználásra egyaránt. Összefoglalva:
- A zöld növény, a levélliszt a rutin gyógyszeripari előállításának alapanyaga. A rutin (P-vitamin) okán gyógynövényként is használták, a Fagopyri herbá-ból készült főzetet magas vérnyomás ellen itták (a Fagopyri herba az Európai Gyógyszerkönyv Ph. Eur. és a Magyar Gyógyszerkönyv Ph.Hg. szabályozása alá esik).
- Virágzó állománya kiváló méhlegelő. Méze kissé sötét színű, különleges ízű, kúraszerűen fogyasztható.
- A hántolt termés hagyományos kásaételek alapanyaga.
- A hántolt mag őrlésével előállított liszt sokféle hagyományos vagy speciális, továbbá diétás étel alapanyaga.
- A hántolt termésből szeszt is főznek, újabban kiváló minőségű sör is készül belőle.
- A pohánka héját párnatöltésre, csomagolásnál térkitöltő anyagként, ritkábban gyógyszer-alapanyagként vagy tüzelőanyagként hasznosítják.
- A széna, szalma és a mag állatok takarmányaként is szolgál. A makkocska termés darálva vagy vízben áztatva kiváló takarmány a sertés és baromfi számára. Túlzott adagolását kerülni kell, mert a hántolatlan terméshéjban lévő festékanyag a napfény hatására bőrtüneteket okozhat (fagopirizmus). Hántolva nem toxikus.
A pohánkát jelenleg kis területen termesztik hazánkban, így kedvező tulajdonságai kihasználatlanok a táplálkozásban és a szántóföldi termesztésben egyaránt. Magyarországi feldolgozása csekély, a megtermelt áru döntő részét külföldi piacokon értékesítik. Ebben szerepet játszhat a hazai hántolókapacitás hiánya is. Tudományosan igazolt számos előnye miatt a jövőben a pohánka termesztésének és felhasználásának fellendülését kell elérnünk.