A tritikále termesztése

1. A tritikále származása, termesztéstörténete és hasznosítása 
2. Elterjedtsége 
3. Botanikai leírása 
4. Környezeti igénye 
4.1. Éghajlati igény 
4.2. Talajigény 
5. Helye a vetésforgóban 
6. Fajtahasználat 
7. A termesztéstechnológia legfontosabb elemei 
7.1. Talajművelés 
7.2. Tápanyagellátás 
7.3. Vetés 
7.4. Növényvédelem 
7.4.1. Betegségek 
7.4.2. Kártevők 
7.4.3. Gyomok 
8. Betakarítás, tárolás 
9. Minősítés, minőség, és feldolgozás 
10. Vetőmagtermesztés 
Felhasznált és ajánlott irodalom 

Növényvédelem
A tritikále fontos növény a fenntartható mezőgazdaság és a környezetvédelem számára. Tápanyagellátását, a vetőmag mennyiségét és a vetés idejét úgy kell meghatározni, hogy örökletes adottságait érvényre juttatva képes legyen elnyomni a gyomokat és rezisztenciatulajdonságai érvényesüljenek (Kruppa, 2004). Termesztése a megfelelő agrotechnológia betartásával (talajelőkészítés, vetésidő, tőszám) és a helyes fajtaválasztással (ellenálló és toleráns fajták) a rozshoz hasonlóan kevesebb növényvédő szer felhasználását igényli, a környezeti terhelés kisebb a többi kalászos fajhoz képest. A rozs mellett a tritikále a második gabonaféle, amely ökológiai gazdálkodásban is eredményesen termeszthető.

Betegségek
Mára a tritikáléban is előfordulhatnak mindazok a leggyakoribb gabonabetegségek, amelyekkel az őszi búza esetében találkozhatunk, bár ezek egyelőre csekélyebb gazdasági kártétellel járnak. A fuzáriumfertőzés évjárattól függően jelentkezik a szemekben, a vetőmag csávázásával eredményesen lehet védekezni ellene, illetve kalászolás-virágzás idején szükség esetén célszerű egy gombaölő szeres védekezést a technológiába iktatni. A tritikáleállományban megjelenhetnek a különböző rozsdafajok (levél- és szárrozsda, sárgarozsda), valamint levélfoltosságot okozó gombafajok (Drechslera tritici-repentis, Septoria tritici), valamint a lisztharmat (Blumeria graminis f.sp. tritici). A fajták toleranciája, illetve rezisztenciája a kórokozókkal szemben nagy változatosságot mutat, erre a fajtaválasztásnál érdemes figyelmet fordítani.

Kártevők 
A kártevők közül a drótférgek és egyéb talajlakó kártevők ellen (ha talajvizsgálat alapján szükséges) védekezni kell. A vetésfehérítő (veresnyakú árpabogár) jelentős károkat tud okozni az állományban, évjárattól függően szükséges lehet többszöri vegyszeres védekezés is ellene. A virágon és a fejlődő kalászon károsíthat a bundásbogár, a gabonaszipolyok, a gabonafutrinka, ezek kártétele azonban nem jelentős, növényvédelmi beavatkozást nem igényel.

Gyomok
A tritikálekultúrában jelentkező gyomok és az ellenük való védekezés megegyezik az őszi búzáéval és a többi őszi kalászos gabonaféléével. Mivel a búzánál erőteljesebben bokrosodik, és az optimális vetésidő alkalmazásával a bokrosodás jelentős mértéke ősszel történik, a gyomelnyomó képessége az őszi rozsot követően a második legjobb a kalászosok között. Késői vetés alkalmazásával a bokrosodás inkább tavaszra tolódik, ekkor csapadékos őszi időjárás esetén megjelenhetnek az ősszel kelő, áttelelő gyomfajok (árvacsalán, pásztortáska, tyúkhúr, veronikafélék, széltippan, ecsetpázsit, perje- és rozsnokfajok). Az őszi gyomosodás hátráltatja a tritikále tavaszi fejlődését, bokrosodását, ezért szükség esetén őszi posztemergens kezeléssel lehet védekezni ellene. Tavasszal az erőteljes fejlődésnek indult tritikále jó gyomelnyomó, ehhez a bokrosodáson kívül hozzájárul a többi gabonához képest magasabb szár, bókoló fajták esetében a kalász állása is (Kádár, 2020).