Vadászati turizmus

ELŐSZÓ 
1. A VADÁSZATI TURIZMUS HELYE, JELENTŐSÉGE A TURIZMUS RENDSZERÉBEN 
2. A VADÁSZATI TURIZMUS ORSZÁG- ÉS DESZTINÁCIÓIMÁZSRA GYAKOROLT HATÁSA 
3. A VADÁSZATI TURIZMUS KERESLETI OLDALA 
3.1. Külső környezeti tényezők 
3.1.1. Természeti tényezők 
3.1.2. Gazdasági tényezők 
3.1.3. Társadalmi, kulturális tényezők 
Interjú Bán Beatrixszal, a Vadászati Kulturális Egyesület alelnökével, a Diana Vadászhölgy Klub alapítójával 
Interjú Fejes Lászlóval, az Országos Jótékonysági Vadászat Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezetőjével 
3.1.4. Technológiai és infrastrukturális környezet tényezői 
3.1.5. Jogi tényezők 
3.2. Személyes élethelyzetből adódó tényezők
3.2.1. A személyes vadászati kultúra szintje, alázat a természet és a vad iránt 
3.2.2. Motivációk 
3.2.3. További befolyásoló tényezők 
4. A VADÁSZATI TURISZTIKAI SZOLGÁLTATÁSOK MARKETINGSAJÁTOSSÁGAI 
4.1. Szolgáltatásmarketing-specifikumok megjelenése a vadászturisztikai szolgáltatások esetében 
5. A VADÁSZATI TURIZMUS ÉRTÉKKÍNÁLATA 
5.1. A vadászturisztikai termékek 
5.2. Árképzés a vadászati turizmusban 
5.3. Értékesítési csatornák a vadászati turizmusban 
Interjú Pintér Miklóssal az Elit Hunting Kft. tulajdonosával 
5.4. Az infrastrukturális, fizikai környezet szerepe 
5.5. A szolgáltatás teljesítésében részt vevő emberi tényező 
6. VADÁSZATI MÓDOK 
6.1. Egyéni vadászati módok 
Őzbak vadászata barkácsolással 
Az őzbak hívással való elejtése 
Gím- vagy dámbika vadászata magaslesről vagy cserkeléssel 
6.2. Társas vadászati módok 
Vaddisznóhajtás 
Bokrászás 
Vonalhajtás 
Fácánhajtás 
6.3. A teríték készítése 
7. ESETTANULMÁNYOK 
7.1. Nyírerdő Zrt. 
7.2. Vár-Lak Vendégház 
7.3. Vinnai Vadászati Kft. 
7.4. SEFAG Zrt. 
ÖSSZEGZÉS 1
MELLÉKLET 1
1. számú melléklet 
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Árképzés a vadászati turizmusban
Az ár az a pénzben kifejezett érték, amit a vevő a termékért, illetve a szolgálatatásért fizet (Rekettye 2011). A turisztikai szolgáltatások esetében „árnak” kell tekintenünk minden olyan meghozott áldozatot – így azt az időbeli lemondást is –, mely a szolgáltatásfolyamatban való részvételhez szükséges. Például az adott vadászterületre való eljutáshoz szükséges idő és a vadászat időtartama. Az ár tehát mindazon összes lemondásként értelmezhető, amelyet az ügyfélnek meg kell tennie a szolgáltatás igénybevételéért cserébe, így az utazási döntés egyik legfontosabb kritériumának tekinthető.

Az ár szerepe egyedinek mondható, hiszen ez a legflexibilisebb és az egyetlen bevételt jelentő elem, így amennyiben a szolgáltató nem fordít kellő figyelmet az árak kialakítására, úgy költségei nem térülnek meg, és így a vállalkozás működése nem lesz eredményes (Lőrincz–Sulyok 2017).

Az árak kialakítása során figyelembe kell venni a vállalkozás működését befolyásoló makrokörnyezeti viszonyokat és a fogyasztói csoportok magatartására hatást gyakorló tényezőket is. Például: a gazdasági környezet egyes elemei, mint a 27%-os áfamértéke (27%), a szálláshely-szolgáltatás 18%-os áfamértéke, az árfolyamok alakulása egyértelműen hatást gyakorol az árakra. Az ökológiai környezetbe tartozó COVID-19-járvány alapvetően csökkentette az ügyfelek mobilitását, illetve a külföldi kereslet mértékét, amire több vadászturisztikai szolgáltató a trófeaárak, a kilövési díjak csökkentésével reagált.

Az árak kialakítása mindig stratégiai szintű döntésnek számít, hiszen a szolgáltató által meghatározott árak szintje már pozícionálja magát a szolgáltatót és az általa kínált szolgáltatás minőségi szintjét is. Az árak meghatározása az alábbi lépéseken keresztül történik:

1. Az árcélok meghatározása: A vadászturisztikai szereplők árpolitikájában több árcélt azonosíthatunk. Ezek a túlélés, a piaci részesedés maximalizálása, illetve a magas érték-ár arányhoz illeszkedő árcél meghatározása.

Túlélés: Ez az árcél azok számára lehet releváns, akik nem tartoznak a piac meghatározó szereplői közé, a vendégvadásztatást egyfajta bevételkényszer generálja, és ennek megfelelően az alacsonyabb árakkal próbálják magukhoz csábítani a vendégeket. (Pl. a koronavírus járvány alapvetően hatott a turisztikai szektor szereplőire, így a vadászati turizmusban érintett szervezetek életében is jelentkeztek a nem várt hatások. Mivel a koronavírus-járvány az érintett küldő országokban is pandémiás helyzetet idézett elő, így a vendégek elmaradása – az eredendően szezonális – vadászturisztikai szolgáltatásoknál is bevételkiesést, illetve túlkínálatot; az érintett szolgáltatók között pedig árversenyt generált).

Magas érték-ár arányhoz illeszkedő árcél: Ha a szolgáltató prémium kategóriájú, magas színvonalú szolgáltatásokat akar/képes előállítani, akkor ehhez illeszkedően az árakat is magas szinten kell tartania. A magas ár tehát önmagában nem probléma, nem fogja kiváltani a teljes kereslet csökkenését, hiszen vannak olyan fogyasztói szegmensek, amelyek kifejezetten keresik a jól kidolgozott, több elemből álló, nagy hozzáadott-értékkel rendelkező vadászati csomagokat. Ezért a magas színvonalú szolgáltatásért pedig hajlandóak és képesek kifizetni az átlagostól magasabb összegeket is.

2. A kereslet meghatározása: A klasszikus közgazdaságtan „keresleti függvényként” ismert összefüggése alapján az árak és a kereslet alakulásának összefüggésére jellemző, hogy az árak csökkentése növeli a fogyasztók vásárlási hajlandóságát, illetve az árak emelkedése kisebbíti azt. A vadászati turizmusban azonban egyértelműen megjelenik a Thorstein Veblen (1857–1929) norvég közgazdász nevéhez fűződő „Veblen-hatás”, amely szerint „vannak termékek, amelyek vonzóbbak lesznek a vevők számára akkor, ha azok drágábbak”. Így a vadászturisztikai szolgáltatásokhoz kapcsolódó fogyasztói aktivitásra jellemző a presztízsfogyasztás is, vagyis a magasabb árú szolgáltatásokhoz akár magasabb keresleti szint is tartozhat.

Vigneron–Johnson (1999) a presztízs termékek értékösszetevői között említi a:

• Hedonisztikus értéket: A termék szubjektív, érzékszervekkel megítélhető értékei (pl. a vadászat a rekreáció egy sajátos motivációs háttérrel rendelkező típusa, amelynek során az ügyfélnek lehetősége van az egyéni preferenciák által kidolgozott, differenciált szolgáltatással kielégíteni igényeit; illetve a vadhúsokból készült ételek egy újszerű ízélményt jelentenek a hagyományosnak tekinthető húsfélékhez képest).
• Hivalkodási érték: A társadalmi státusz kifejezése a magas áron keresztül (pl. prémium kategóriás vadászfegyver birtoklása vagy vadászruházat viselete; trófeák kihelyezése; egy külföldi vadászúton való részvétel jól kifejezheti az egyén pénzügyi hátterét; egy exkluzív vadászaton való részvétel jól kifejezheti az egyén kifinomult vadászati kultúráját).
• Társadalmi érték: A termék birtoklási, használati körének exkluzivitását fejezi ki (pl. a vadászat mint szabadidős tevékenység rendszeres gyakorlása; a vadászok közösségéhez tartozás lehetőséget adhat a referenciacsoportokhoz való tartozás kifejezésére)

3. A költségek kiszámítása: A költségek az árdöntések alsó korlátját jelentik, de a vadászati turizmusban nem mindig egyértelmű a költségek számszerűsíthetősége. Vannak olyan „állandó jellegű” költségek, amelyek a szolgálatatás volumenétől, illetve a vendégek számától függetlenül mindenképpen felmerülnek, és vannak „változó költségek”, amelyek abban az esetben merülnek fel, amennyiben a szolgáltatás megvalósul.

Állandó jellegű költségek:

• a szakszemélyzet bér jellegű költségei;
• a szakszemélyzet üzemanyag-térítése, ruhapénz;
• a vadtakarmányozás költsége;
• bérleti díjak;
• biztosítási díjak;
• a vadászházi rezsiköltség nagy része.

 Változó jellegű költségek:

• Terepjáróhasználat költsége;
• Trófea elkészítésének költsége;
• Vendége részére elkészített ételek, italok költsége.

Az elejtési díjakat operatívan befolyásolja egyrészt a trófea tömege (gím, dám, őz) vagy annak hossza (muflon, vaddisznó), másrészt az elért bírálati pontszám alapján. A pontozás a CIC – International Council for Game and Wildlife Conservation –, vagyis a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács szempontrendszere alapján történik. A kettő kombinációja lehet az ún. érmes felár, amikor az árjegyzék hagyományos, de az érmes trófeák %-ban kifejezett felárat kapnak. (Magyarországon ez nem terjedt el).

4. A versenytársak elemzése: A versenytársak árainak megismerése és figyelembevétele azért is fontos szempont lehet a szolgáltató számára, mert egyrészt információt ad a piacot jellemző árakról, azok tendenciáiról; másrészt lehetőséget adhat a tájékozódásra a versenytársak által kínált szolgáltatások színvonalára, ár-érték arányára vonatkozóan.

5. Az árképzési technika kiválasztása: A vadászati turizmusban jellemző az ún. megszokott díjas árazás, az észlelt értéken alapuló árazás és az ajánlattételen alapuló árazás.

• Megszokott díjas árazás: Ennek az árképzési technikának akkor van igazán relevanciája, ha a szolgáltató költségei nehezen mérhetőek, és a versenytársak árai jól tükrözik az aktuális piaci viszonyokat, keresleti trendeket. A szolgáltató saját árainak meghatározása során tehát alapvetően a versenytársak áraira alapozva alakítja ki saját árait.
• Észlelt értéken alapuló árazás: Ez az árképzési technika alapvetően abból indul ki, hogy az ügyfelek számára milyen értékkel bír az adott szolgáltatás, ebből adódóan mennyi az a maximális összeg, amit hajlandóak feláldozni a szolgáltatás élményéért. Ennek a technikának a sikeres alkalmazása információkat igényel a célcsoport preferenciáira, involváltságának mértékére és döntési kritériumaira vonatkozóan. Ennél az árképzési technikánál megjelenhetnek az ún. „presztízsárak”, amelyek alapja, hogy az ügyfél a tényleges szükséglet kielégítése helyett inkább a társadalmi státuszát, gazdasági helyzetét szeretné kifejezni.
• Ajánlattételen alapuló árazás: Más néven pausál vagy pauschal árazás, ami egy vadászati csomagra vonatkozó árként értelmezhető. Ebben az esetben a szolgáltató, mint ajánlattévő összeállít egy több elemből álló adott vadászati programot, azt beárazza, és ezt a vadászati csomagot pozícionálja a piacon. Ebben a csomagban nincs pontos trófeaméret, egy „tól-ig” határ szerepel. Ha az átlagnál nagyobb trófeás vad kerül elejtésre, a vevő jár jobban, ha kisebb, az eladó. Nem kerül külön felszámításra a kocsifutás stb. és nincsenek rejtett költségelemek. Nagyon kedvelt az amerikai vagy afrikai szolgáltaóknál, ők azt szokták meg, hogy egy fix összeget szánnak a vadászatra, és nem akarnak ezen összeg felé menni. Ha túl nagyot sikerül lőni, nem kell két esetleg háromszoros árat fizetnie.

A vadászati turizmus végső árait minden esetben befolyásolja annak ténye, hogy ha a vadásztársaság vendégvadász részére terméket értékesít vagy szolgáltatást nyújt, az áfatörvény hatálya alá tartozó adóköteles ügyletet valósít meg, amelynek kapcsán 27 százalékos mértékű áfát kell felszámítania. Hangsúlyozni szükséges, hogy a vadásztársaságnak a vendégvadász részére történő, a vadászterületen elejtett vadnak, illetve a vad húsának, továbbá a trófea vendégvadász részére történő átadása kapcsán minden esetben áfafizetési kötelezettsége keletkezik, függetlenül attól, hogy arra önálló ügyletnek minősülő termékértékesítés, vagy vadászati szolgáltatás keretében kerül sor (forrás: www.adozona.hu). Lengyelországban például 5 százalékos a vadászati adó. Egy esetleges adócsökkentéssel több külföldi vadászt csábíthatnának hazánkba.