Terroir - A hagyomány forradalma II. Szakrális megfontolás

Szakrális megfontolás „Uram, engedd a vakot, hadd érintse arcodat!” 
A hagyomány eleme a terroir meghatározásában 
Profán interpretáció: kapcsolat a fogyasztói igényekkel 
A fejlődés kérdése 
Föld-növény-bor-lélek 
Epilógus egy világ margójára 
Kiegészítés a terroir meghatározásához 
Kutatás + Fejlesztés + Innováció (K+F+I) 
A Hagyomány forradalma 
Liturgia 
Hivatkozások 

A hagyomány eleme a terroir meghatározásában
A terroir koncepció fenntarthatósága szempontjából – kiragadva a definícióból (ld. 1. fejezet) - figyelmet kell fordítani az „alkalmazott szőlészeti technológiai elemek” és a mögöttük rejlő nemzeti identitás, kulturális örökség és hagyományok kérdéskörére. Ezzel összefüggésben, kritikus tényezőként jelenik meg a meghatározásban szereplő „fejlődés” is.

A borászatok gyakran büszkélkednek azzal, hogy hányadik generáció örökli a pincze kulcsát. Ezt az adatot nagyra értékelik a fogyasztók, és tudományos adatnak is tekinthető (pszichológiai faktor), hogy emeli a bor értékét. Ez normálisnak tekinthető. Alapja az apa és a nagyapa iránti hála, tisztelet és szeretet.

¹⁹De Jézus tovább hirdette: „Bizony, bizony, mondom nektek: A Fiú magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyától lát. Amit ő tesz, azt teszi a Fiú is. ²⁰Az Atya ugyanis szereti a Fiút, s mindent megmutat neki, amit tesz. De még nagyobb dolgokat is mutat neki, hogy csodálkozzatok rajta. (János, 5:19-20)

Nem tartjuk szem előtt, de kicsit átgondolva, nemde a termékleírásaink megfogalmazása alapvetően azt rögzíti, hogy apánk, nagyapánk hogyan csinálta. Az adminisztráció agyafúrt buktatója lehet, hogy elfelejtjük a szeretetet és a tiszteletet, minekutána az egész csak száraz adminisztráció marad, és lelkét veszti az eredetvédelem. Az ördög is utánozza az Atyát, de csinálmányai mindig idétlenek, torzak, mivel a lényeget nem érti (Gabriele Amort S.S.P. és Boldog Emmerich Anna Katalin alapján). Nincs benne szeretet.

Az összefüggések végigvezetése érdekében ki kell teljesítenünk ezt a cselekményt azzal, hogy a tanítványok ugyanígy a szeretet és a tisztelet mentén teljesítették az Úr kérését az Oltáriszentség hagyományának megtartásával.

¹⁸„Vegyétek, osszátok el magatok között. Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg el nem jön az Isten országa.” ¹⁹Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” ²⁰Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak. (Lukács, 22:18-21)

Az Oltáriszentség valósága napjainkban már több eset alapján is bizonyítást nyert. Ezek közül tudományos szempontból is a legjobban dokumentált az 1996-os Buenos Airesben történt Oltáriszentség-csoda, amely esetében már objektív, ellenőrzött, torzítatlan mintavétel történt, és a mintákat vak mintaként Jorge Mario Bergoglio püspök rendelkezésének megfelelően, teljes kiterjedésű tudományos vizsgálat alá vetették. A meghökkent patológusok eredményei szerint élő, erős fizikai próbatételnek kitett, megkínzott emberi szívizomszövet a kamrák közötti részből, vércsoportja AB+ (Tesoriero & Han, n.d.) (I 1).

 
1. ábra. Eucharisztikus csoda, átváltoztatott ostyából vett szövetminta (Buenos Aires, 1996)

Természetesen egy pincészet filozófiájának és világnézetének kérdésében nem lehet pálcát törni, de az előző fejezetben bemutatott összefüggések és az Oltáriszentség valóságát megfontolva a gazdának vagy egy borvidéki közösségnek érdemes átgondolnia, hogy mi magának a bornak a célja, vagyis a „krédója”. A kérdés súlyához igazodva erősen kell fogalmazni: a hedonista piac kielégítése vagy a helyesen értelmezett tiszteleten és szereteten alapuló hagyomány és önfeláldozás. Sarkosan kifejezve: prostitúció vagy liturgia?

⁴³Mert nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, sem rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. ⁴⁴A fát a gyümölcséről lehet megismerni. Nem szednek tövisbokorról fügét, s gyalogszederről sem szüretelnek szőlőt. (Lukács, 6: 43-44)