Regionális gazdaságtan

Elôszó (Káposzta József)

1. A regionális gazdaságtan fôbb összefüggései (Péter Balázs)
1.1. A gazdasági tér
1.1.1. A gazdasági tér, mint költségtér
1.1.2. A gazdasági tér tagolódása
1.2. A gazdasági tér, mint valószínûségi tér
1.2.1. A térbeli struktúrák jellegének meghatározása
a „cella-számlálási” módszerrel
1.2.2. A térbeli szerkezet fejlôdésének valószínûségi modellje:
a MARKOV-láncok
1.3. Gazdasági jelenségek térbeni terjedése
1.3.1. A kereslet és kínálat, az árak és jövedelmek térbeli terjedése
1.4. Telephelyválasztás
1.4.1. A telephelyelméletek kialakulása és fôbb jellemzôik
1.4.2. THÜNEN mezôgazdasági telephelyelmélete
1.4.3. WEBER ipari telephelyelmélete
1.4.4. LÖSCH térgazdasági elmélete
1.4.5. ISARD optimalizáláson alapuló telephelyelmélete
1.4.6. A telephelyelméletek napjainkban

2. A területi fejlôdést meghatározó természeti, gazdasági
és társadalmi tényezôk fôbb összefüggései (Bacsi Zsuzsanna)
2.1. A tényezôellátottság szerepe a regionális gazdaságban
2.1.1. Régiók szakosodása, komparatív és kompetitív elônyök
2.1.2. Tényezôk szûkössége és mobilitása
2.1.3. A területhasználat mikroökonómiai modellje
2.2. A területi fejlôdést meghatározó természeti tényezôk
2.2.1. A természeti tényezôk fô jellegzetességei
2.2.2. A fosszilis energiahordozók szûkössége és regionális
sajátosságai
2.2.3. A mezôgazdasági termelés térbeli elhelyezkedésének mintái
2.3. A területi fejlôdést meghatározó gazdasági tényezôk
2.3.1. Az infrastruktúra szerepe a regionális gazdaságban
2.3.2. A tôkejavak
2.3.3. Az egyes tényezôk mennyiségét és térbeli eloszlását
alakító tényezôk
2.4. A területi fejlôdést meghatározó társadalmi tényezôk
2.4.1. A foglalkoztatás és az aktív lakosság szerepe a regionális
gazdaságban
2.4.2. A munkaerô mobilitása
2.4.3. Vidéki térségek munkaerô ellátottsága,
agrárfoglalkoztatottság Magyarországon
2.5. A termelési tényezôk és a regionális fejlôdés kapcsolata
2.5.1. Elérhetôség és periferialitás
2.5.2. A területi munkamegosztás és tényezôellátottság eltéréseinek
értékelése

3. Versenyképesség és az innováció fôbb összefüggései (Káposzta József)
3.1. A versenyképesség legfontosabb modelljei
3.2. Az innováció
3.3. Az innováció életciklusa
3.4. Az innováció folyamata
3.4.1. Innovációs folyamatmodellek az innováció jellege
és indíttatása alapján
3.5. Innovációk térszerkezet-módosító hatása
3.6. A kínálatorientált regionális stratégia
3.7. A keresletorientált regionális stratégia
3.8. A klaszterizáció és a klaszterek
3.8.1. Klaszterek kialakulása Európában
3.8.2. Klaszterek fejlesztése Magyarországon
3.8.3. Esettanulmányok hazai regionális klaszterekrôl

4. A területi egyenlôtlenségek fôbb összefüggései (Nagyné Molnár Melinda)
4.1. A területi egyenlôtlenségek alapkérdései
4.1.1. Egyenlôtlenség és egyensúly a térben
4.1.2. A területi kutatások szemléletfejlôdése
4.2. A területi egyenlôtlenségek összefüggései és modellezésük
4.2.1. A területi egyenlôtlenségek, a területi fejlôdés
és modellrendszere
4.3. A területi egyenlôtlenségek kezelése
4.4. A területi különbségek csökkentésére irányuló kormányzati
eszközök sajátosságai a rendszerváltás utáni Magyarországon

5. A területi politika fôbb összefüggései (Forman Balázs)
5.1. A területfejlesztési törvény Magyarországon
5.1.1. A területfejlesztés szereplôi
5.2. A területi statisztikai egységek kiválasztása
5.3. Területfejlesztés Magyarországon 2004–2006 között
5.4. Az elsô magyar Nemzeti Fejlesztési Terv
5.4.1. Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program
5.4.2. Gazdaságfejlesztési és Versenyképességi Operatív Program
5.4.3. Humánerôforrás Fejlesztési Operatív Program
5.4.4. A Környezetvédelmi és Infrastruktúra Operatív Program
5.4.5. Regionális Fejlesztési Operatív Program
5.4.6. A program megvalósítása
5.4.7. Nemzeti Fejlesztési Terv hatásainak értékelése

Ellenôrzô kérdések (Káposzta József)

Irodalomjegyzék (Káposzta József)

Terminológiai szótár (Nagyné Molnár Melinda)

Interregionális kapcsolatok, abszolút, komparatív és kompetitív elônyök

A régiók közti kapcsolatok egyik alapvetô célja a belsô, illetve a külsô fogyasztói
kereslet kielégítése. A régióközti kereskedelem volumenét és irányait a régiók szakosodása,
különbözô termelési ágazatokra való specializálódása határozza meg. A
szakosodás oka lehet szükségszerûség: a régió termelési tényezôi nem teszik lehetôvé
a teljes önellátást, emiatt kénytelen más régiókkal kereskedni, az erôforrásaival
elôállítható termékekre szakosodva, és más javakat interregionális csere révén
beszerezve. Emellett az önellátásra képes régiók esetében is számos gazdasági
elônnyel járhat a szakosodás. Ennek jellegét befolyásolja a régió termelési tényezô-
ellátottsága, a termelési tényezôk árkülönbségei, költségeinek és termelékenységének
különbségei, valamint a kereslet változásai, illetve a méretgazdaságosság
szempontjai. Esetenként a munkaerô megfelelô képzettsége, technológiai ismereteinek
hiánya, vagy a belsô kereslet hiánya akadályozhatja a jelenlévô tényezôkre
alapozott szakosodási lehetôségek kiaknázását. Emellett elôfordulhat, hogy valamilyen
gazdaságpolitikai intézkedés gátolja a szakosodásban rejlô elônyök kihasználását,
például a más régióban, országban elôállított termékekre kivetett vámok,
kvóták, egészségügyi vagy mûszaki elôírások, környezetvédelmi követelmények.
Hasonlóan korlátozó tényezô lehet a szállítási távolságok, és emiatt a szállítási
költségek nagysága.
A régiók szakosodását és az ebbôl eredô elônyöket többféle módon is magyarázhatjuk.
Az abszolút elônyök szerinti szakosodás (Smith, 1776, magyarul 1940)
elve szerint minden régiónak azt a terméket kell termelnie, amelyet a többi régiónál
nagyobb termelékenységgel, hatékonysággal tud elôállítani. Ricardo (1819) a
komparatív elônyök és komparatív költségek fogalmának bevezetésével magyarázta
a régiók szakosodását. Eszerint abban az esetben is érdemes szakosodni, ha
valamely régió minden terméket hatékonyabban tud elôállítani, mint a másik régió.
Ilyenkor a kevésbé hatékony régiónak arra a termékre kell szakosodnia, amelyben
lemaradása a legkisebb (ebbôl van ún. komparatív elônye), az abszolút elônnyel
rendelkezô régió pedig termeli a többi terméket. Szabad régióközti kereskedelem
feltételei mellett ez a megoldás a két régió által elôállított termékek összvolumenét
növeli, ezzel a két régió lakossága számára nagyobb fogyasztási lehetôségeket
nyújt, növelve a jólét mértékét (más kérdés, hogy az elônyökön hogyan osztozik
meg a két régió, azaz milyenek a cserearányok a két régió termékei közt).
Heckscher-Ohlin elmélet néven ismert a régiók közti szakosodást a termelési
tényezôkbôl való ellátottsággal magyarázó elmélet (Ohlin, 1933). A komparatív
költségek elméletére támaszkodva eszerint az elmélet szerint a régió olyan termékeket
exportál, amelyek elôállításához szükséges termelési tényezôk bôséggel állnak
rendelkezésre, és azokat a termékeket importálja, amelyekhez szükséges erôforrásai
szûkösek. A munkaerô és tôke, mint termelési tényezôk szempontjából ez
azt jelenti, hogy az olcsó és nagylétszámú munkaerôvel rendelkezô régiók számára
komparatív elônyt a munkaintenzív termelés jelenthet, a tôkeállománnyal bôséggel
ellátott régióknak pedig tôkeintenzív termelésre kellene szakosodniuk. Ekképpen a tényezôellátottság elégtelenségeit nemcsak a tényezôk mobilitása, hanem
a javak mobilitása révén is lehet kompenzálni (Lengyel–Rechnitzer, 2004).
Megjegyezzük, hogy a Heckscher–Ohlin elméletet számos tapasztalati vizsgálat
próbálta igazolni, vagy cáfolni. A Leontieff-paradoxon néven ismert megállapítás
szerint a munkaintenzív és tôkeintenzív termékek nemzetközi kereskedelmének
jellemzô irányai éppen ellenetétesek az elmélet által sugallt irányokkal (Csáki,
2002). Az USA-ban az egy fôre jutó tôke nagysága a világon a legmagasabb,
mégis nagy volumenben importál tôkeintenzív termékeket, ugyanakkor exportjában
a munkaintenzív termékek aránya magas. Leontieff szerint ez azzal magyarázható,
hogy az USA sok nyersanyagot és energiahordozót importál, amelyek tôkeigényesek.
Az exportált munkaintenzív termékek azonban magas színvonalú,
szakképzett munkaerôt igénylô termékek, így ha ezen termékek elôállításában figyelembe
vesszük a képzésre fordított tôke nagyságát is, akkor már tôkeintenzív
terméknek számítanának, tehát érvényesül a Heckscher–Ohlin törvény.
Porter (1996) az interregionális munkamegosztást magyarázó komparatív elônyök
elméletét kompetitív elônyök elméletévé fejlesztette tovább, amely szerint
egy régió szakosodását a komparatív elônyei mellett a vállalatok versenystratégiái
és költségelvárásai is befolyásolják, amelyek versenyelônyként jelentkezhetnek
egy adott országban.
Napjainkban a komparatív elônyök elve általában nem érvényesül a régiók szakosodásában,
sokkal inkább az abszolút elônyök szerepe a meghatározó
(Lengyel–Rechnitzer, 2004). Az interregionális kereskedelemre ma is jellemzô a
kereskedelmet korlátozó számos akadály jelenléte. Ez akkor is így van, ha a gazdasági
integráció egyre inkább a liberalizáció feltételeit kívánja megteremteni, hiszen
az árfolyampolitika, a vámrendszer, a migráció elôtti akadályok mellett a minôségi,
egészségügyi, technológia elôírások a kevésbé fejlett régiók termékeinek
piacra jutását akadályozzák. A komparatív elônyök elvének érvényesülését számos
ágazatban gátolja a fejlettebb régiók önellátásra való törekvése is, Emiatt a
kevésbé fejlett régiók számára a kitörési pont olyan új termelési tényezôk feltárása
lehet, amelyek nemcsak komparatív, hanem esetenként abszolút elônyöket is
képesek elôidézni. Ehhez elengedhetetlen a belsô növekedési tényezôk fejlesztése,
a lokális erôforrások aktivizálása, amelyben a gazdaságpolitika szerepe meghatározó.