A kukorica tápanyagpótlása: Szerves és műtrágyázás - Kukorica. A nemzet aranya II.

1. Trágyázás 
1.1. Szerves trágyázás 
1.1.1. Istállótrágyázás 
1.1.2. Zöldtrágyázás 
1.1.3. Egyéb szerves trágyák 
1.2. Műtrágyázás 
1.2.1. A műtrágyázás kezdete és fejlődése 
1.2.2. A műtrágya-felhasználás Magyarországon 
1.2.3. A nitrogén-műtrágyázás 
1.2.4. Foszforműtrágyázás 
1.2.5. Kálium-műtrágyázás 
1.2.6. Kalcium-műtrágyázás 
1.2.7. Magnézium-műtrágyázás 
1.2.8. Kénműtrágyázás 
1.2.9. Főbb mikroelemek 
1.2.10. Főbb makro- és mikroelemek közötti kölcsönhatások 
1.3. A műtrágyázás és az egyéb növénytermesztési tényezők kölcsönhatása 
1.4. Műtrágyázás és évjárat 
1.5. Műtrágyázás és minőség 
1.6. Kiegészítő trágyázás 
1.7. A tápanyagellátás és módszerei 
1.7.1. A tápanyagellátás ütemezése a növény fejlődéséhez igazítva 
1.7.2. A tápanyagellátás módszerei 
1.8. A trágyázás környezetvédelmi szempontjai, szaktanácsadás 
1.8.1. A szerves trágyázás és a környezet 
1.8.2. A műtrágyázás és a környezet 
1.8.3. Műtrágyázás és környezetvédelem, szaktanácsadás 
2. A kukoricatermesztés ökonómiája 
2.1. A termesztés munkaműveleteinek ökonómiája 
2.1.1. A termőhely megválasztása 
2.1.2. Biológiai alapok 
2.1.3. Talajművelés 
2.1.4. Tápanyag-gazdálkodás 
2.1.5. A vetés szervezése 
2.1.6. Növényápolás 
2.1.7. Öntözés 
2.1.8. Betakarítás, szárítás 
2.2. A kukoricatermesztés speciális gazdasági jellemzői 
2.2.1. a kukoricatermesztés eredménye száraz- és öntözéses gazdálkodásban, csernozjom talajon (esettanulmány) 
3. A kukorica piaca 
3.1. A kukorica világkereskedelme 
3.2. Az Európai Unió és a hazai kukoricapiac 

A nitrogén-műtrágyázás
A talajok termékenységének fontos tényezője annak N-tartalma (Nyiri 1993). A talajok összes N-tartalma 0,02–0,4% között ingadozhat. A művelt rétegben az összes N-nek több mint 95%-a szerves kötésben van jelen, és mennyisége a humusztartalommal arányos. A növények a talaj összes N-tartalmának csak tört részét képező szervetlen formákat tudják hasznosítani NO3 és NH4 formában. Ezenkívül szerves vegyületek felvételére is képes, pl. N-hez jut aminosavakban és karbamidban is. A nitrogén nagy részét a gyökerek veszik fel, de felvehetik a levelek is. A szervetlen formában felvett N gyorsan átalakul szerves N-vegyületekké. A növények N-ellátásában a légkör N-jének is fontos szerepe van. A levegő nitrogénjét a növények nem tudják közvetlenül hasznosítani, csak a mikroszervezetek közreműködésével válik hozzáférhetővé. A nitrogén a természetben állandó körforgásban van.

A nitrogén-körforgalom egyes folyamatai a talajt N-ben gazdagítják, míg más folyamatokban a talajt N-veszteség éri (1.6. ábra). Talajt gazdagító folyamatok a műtrágyázás, a szerves trágyázás és a mikroszervezetek N-kötése. A növények N-felvétele mellett veszteségforrás a denitrifikáció és a N-kimosódás. A növény tápanyagellátásában fontos szerepet játszik az ammonifikáció és a nitrifikáció, amelyek során a szerves vegyületek oldható
N-vegyületekké alakulnak át (Loch 1999b, Nagy 2012).

1.6. ábra. A nitrogén körforgalma (Forrás: Loch 1999b)

Az N-vegyületek mozgása a növényben zavartalan, éppen ezért a N-hiány elsősorban idősebb leveleken jelentkezik, mivel ezekből hiányos N-ellátás esetén a N átvándorol a fiatalabb zöld részekbe (1.1. kép). A nitrogénhiányban szenvedő növények klorofilltartalma csökken, a merisztémák működése lassul, a keletkezett sejtek idő előtt öregednek. Az idősebb levelek sárgulnak, amit vöröses, antociános elszíneződés kísérhet.

1.1. kép. Nitrogénhiányos kukoricanövény (Forrás: nue.okstate.edu/Spatial_N_variability.htm)

A termés mennyiségét a N-ellátás határozza meg legnagyobb mértékben (Bocz 1976). A N optimális adagban alkalmazva javítja a minőséget (Izsáki 2009, Hegyi et al. 2008, Széles et al. 2018b), és hatással van más elemek felvételére (Bruns és Ebelhar 2006). N-hiány esetében kisebb a kukoricanövényben a szárazanyag-akkumuláció és lassú a szárazanyag-felhalmozódás dinamikája (Győrffy 1965, Hanway és Russell 1969, Debreczeniné és Szlovák 1985, Berzsenyi 1993ab). A túlzott, vagy az egyoldalú N-táplálás számos veszélyt rejt magában, kárt okozhat. A szükségesnél nagyobb mennyiségű N termésdepressziót, káros nitrátfelhalmozódást okoz. A talajban felhalmozódó NO3-N kimosódhat, és szennyezi a környezetet. A nitrogénnel túlzottan ellátott növények hajlamosak a megdőlésre, a betegségekkel szembeni nagyobb fogékonyságra. Amennyiben a többi tápelemhez képest a N relatív túlsúlyba kerül, ugyanazok a káros hatások játszódnak le, mint túltrágyázás esetén.

A N hatását kukoricakísérletekben vizsgálták több termőhelyen (I. Csernozjomtalajok, II. Barna erdőtalajok, III. Kötött réti talajok, IV. Laza homoktalajok, V. Szikes talajok). A leggazdaságosabb terméshez szükséges N-adag termőhelyenként eltérő. A laza homoktalajokra kijuttatott, a gazdaságos termést biztosító, átlagosan 190 kg/ha N már környezetkárosító a nitrátlemosódásra hajlamos talajokon (Németh és Kádár 1999).

Csathó (2004) a hazai szabadföldi N-trágyázási tartamkísérletek eredményeinek szintézise után megállapította, hogy az elmúlt 10–15 évben a szántóterületre kijuttatott, átlagosan mintegy 50–70 kg/ha N-műtrágya-használattal nem biztosítjuk a N-igényes növények maximális gazdaságos terméshez szükséges nitrogénigényét, figyelembe véve a hazai talajok egyre romló N-ellátottságát, és a hazai, igen alacsony állatsűrűségből fakadó szerény szervestrágya-kijuttatást is.