A kukorica szárítása, tárolása, minősége és a kukorica-bioetanol előállítása - Kukorica. A nemzet aranya VII.

Bevezetés 
1. A kukorica szárítása és tárolása 
14.1. Szárítás 
14.2. Tárolás 
2. A kukorica minősége 
2.1. A kukorica kémiai összetevői 
2.1.1. Nedvességtartalom 
2.1.2. Szerves anyagok 
2.1.3. Szervetlen anyagok 
13.1.4. Összefoglalás 
3. Kukorica-bioetanol 
3.1. Az etanolgyártás története, termelésének indokoltsága 
3.2. A bioetanol jellemzői 
17.3. A bioetanol világkereskedelme és szerepe a földhasználatban 
3.4. a bioetanol előállítása hazánkban 
3.5. A bioetanol előállításának technológiái 
3.5.1. Nedves őrlésű technológia 
3.5.2. Száraz őrlésű technológia 
3.6. A bioetanol-gyártás melléktermékeinek takarmányozási célú hasznosítása 
3.7. Vitatott kérdések a bioetanollal kapcsolatban 
4. A kukoricatermesztés ökonómiája 
4.1. A termesztés munkaműveleteinek ökonómiája 
4.1.1. A termőhely megválasztása 
4.1.2. Biológiai alapok 
4.1.3. Talajművelés 
4.1.4. Tápanyag-gazdálkodás 
4.1.5. A vetés szervezése 
4.1.6. Növényápolás 
4.1.7. Öntözés 
6.1.8. Betakarítás, szárítás 
4.2. A kukoricatermesztés speciális gazdasági jellemzői 
4.2.1. a kukoricatermesztés eredménye száraz- és öntözéses gazdálkodásban, csernozjom talajon (esettanulmány) 
5. A kukorica piaca 
5.1. A kukorica világkereskedelme 
5.2. Az Európai Unió és a hazai kukoricapiac 

Éghajlati viszonyainkból adódóan a betakarított szemes kukorica nedvességtartalma általában magasabb, mint ami a huzamosabb tároláskor megengedhető. A betakarításkori nedvességtartalom elsősorban a klimatikus viszonyok, a fajta- és a termesztési körülmények függvénye. Szárítás tekintetében a legjelentősebb a kukorica, mert terméshozama megközelítőleg annyi, mint a többi szemes terményé együttvéve. Nagy betakarítási nedvességtartalmánál fogva azonban lényegesen nagyobb vízelvonó kapacitást igényel, mint az összes többi szemtermésű kultúrnövényünk.

A szakszerűen elvégzett szárítás nemcsak tartósító, hanem értékképző művelet is
(Beke 1997). A szárítási folyamat vizsgálatakor alapvető kérdés (az energetikai tényezők mellett) a mag, illetve magtömeg biológiai és agrofizikai feltárása, különös tekintettel a vízleadás mechanizmusának megismerésére.

A légköri nyomáson megvalósított meleg levegős szemestermény-szárítás jellemző hőmérséklet-tartománya (a száradó anyag és a további felhasználás igényétől függően)
40–110 °C. A szárítóközeg hőmérséklete jellemzően az adott szárító konstrukciójától, a terménytől függ. Ezek alapján a javasolt szárítóközeg hőmérsékleteket a gépkönyvek tartalmazzák. Beltartalmi szempontok alapján is a megengedhető maximális szárítóközeg-hőmérséklet az egyes terményeknél a következő (Herdovics 2011):

• kalászosok   60 °C,
• olajos növények   60 °C,
• kukorica 110 °C,
• vetőmagvak   45 °C.

A keresztáramú szárítás a legelterjedtebb vízelvonási mód. Az 1 kg víz elpárologtatásához felhasznált hőenergia a víz párolgáshőjének 2–2,5-szerese. Ez az érték a direkt fűtési megoldásra érvényes. Az indirekt megoldásnak – a hőcserélő műszaki paramétereitől függően – 15–30%-kal nagyobb az energiafelhasználása. A hazai mezőgazdaság a terményszárításnál kizárólag a közvetlen fűtésű technológiát alkalmazza (Beke et al. 1985).

A 35/2008. (III. 27.) FVM rendelet 1. számú melléklete a szemestermény szárítókkal kapcsolatosan, a korszerűségi mutató függvényében, a következő műszaki követelményeket fogalmazza meg:

A 2-es korszerűségi mutató követelményei:

a) a Hővisszavezetés vagy vastag (min. 30 cm) terményrétegű anyagcirkulációs rendszer;
b) max. 4,2 MJ/kgvíz fajlagos hőenergia-felhasználás, 10 °C-os és min. 70% relatív páratartalmú külső levegő, max. 110 °C-os szárítólevegő mellett, kukorica 24%-ról Δw = 10% értéknél;
c) szárítási egyenletesség ±1,5%.

A 3-as korszerűségi mutatóhoz tartozó követelmények:

a) hővisszavezetés vagy vastag (min. 30 cm) terményrétegű anyagcirkulációs rendszer;
b) szárítás fajlagos energiaigénye kisebb, mint 4 MJ/kgvíz, 10 °C-os és min. 70% relatív páratartalmú külső levegő, max. 110 °C-os szárítólevegő mellett, kukorica 24%-ról Δw = 10% értéknél;
c) szárítási egyenletesség ±1,5%;
d) hősérült szemek aránya kisebb, mint 2%;
e) automatikus nedvességszabályozó rendszer alkalmazása.

A korszerű szárítóknak a fajlagos hőenergia-felhasználása a 1.1. táblázatban látható.