Növénytermesztési alapismeretek - Integrált növénytermesztés 1.

1. A növénytermesztés alapjai (Pepó Péter) 
1.1. A növénytermesztés történeti fejlődése a világon 
1.2. Helye a diszciplínák között 
1.3. A növénytermesztés feladatai 
1.4. A növénytermesztés hazánkban 
1.5. A növénytermesztés előtt álló új kihívások 
2. A növénytermesztés ökológiai ismeretei (Pepó Péter) 
2.1. Az ökoszisztémák és azok elemei 
2.2. Anyag- és energiafolyamatok az ökoszisztémákban 
2.3. A növény és környezete 
2.4. Az agroökoszisztémák produkciója 
3. Növényi modellek – modellnövények (Pepó Péter) 
4. A minőség szerepe a növénytermesztésben (Pepó Péter) 

Az agroökoszisztémák produkciója
A növénytermesztés technológiájának fejlesztése azt eredményezte az elmúlt évszázadok során, hogy a szántóföldi növények termése növekedett, de ehhez a termésnövekedést lényegesen meghaladó energiabevitel volt szükséges. Ennek eredményeként a napjaink növénytermesztésének energiahatékonysági hányadosa (output energia/input energia) romlott és meglehetősen alacsony (1,2–3,0 értékek közötti). A teljes föld feletti fitotömeg betakarítása (pl. silókukorica) kedvezőbb energiahányadost eredményez, mint a csak főtermék (pl. szemes kukorica) betakarítása esetén. Célunk az, hogy javítsuk az energiahasznosulás mértékét a szántóföldi növénytermesztésben. Ennek kettős megvalósítási lehetősége a következő:

a) nemesítési, növényfiziológiai módszerek:

• a genotípus potenciális termőképességének növelése:
   – nagyobb biomasszatermelés,
   – vegetatív source/generatív sink arányának változtatása,
   – kedvezőbb harvest-index (HI);
• nagyobb fotoszintetikus kapacitás:
   – optimális LAI,
   – kedvezőbb canopy struktúra,
   – kedvezőbb LAI dinamika,
   – nagyobb LAD érték,
  – nagyobb SPAD értékek, azok kedvezőbb dinamikája;
• kedvezőbb abiotikus stressztolerancia;
• kedvezőbb biotikus stressztolerancia:
   – jobb rezisztencia/tolerancia a betegségekkel szemben,
   – speciális kártevőkkel szembeni tolerancia,
   – kedvezőbb gyomkompetencia;
• fiziológiailag kedvezőbb hatékonyságú gyökérzet:
   – nagyobb gyökértömeg,
   – nagyobb aktív, felszívó felület,
   – kedvezőbb tápanyag- és vízfeltáró képesség;
• agrotechnikai tényezőkre adott kedvezőbb reakció (agrotechnikai inputok kedvezőbb hasznosítása):
   – tápanyagreakció,
  – vízhasznosítás,
  – fungicidreakció,
  – vetésidő és tőszámreakció stb. 

b) agrotechnikai és ökológiai módszerek:

• a faj és fajta/hibrid általános és speciális igényeinek megfelelő ökológiai feltételek biztosítása:
– éghajlati-időjárási specifikumok,
– talajtani-domborzati specifikumok;
• természeti (ökológiai) erőforrások hatékonyabb hasznosítása;
• optimalizált agrotechnika:
– racionalizált vetésszerkezet,
– környezetbarát, redukált talajművelés,
– termőhely- és fajtaspecifikus tápanyagellátás,
– adaptív vetéstechnológia,
– integrált növényvédelem,
– öntözés,
– betakarítási veszteség (mennyiség, minőség) csökkentése.

A szántóföldi növénytermesztésben ökológiai ismereteket alkalmazunk. Célunk, hogy a mesterséges növénytermesztési ökoszisztémákban azok térbeli és időbeli szerkezetét megismerve, az anyag- és energiafolyamatokat