A növénytermesztés agrotechnikai elemei- Integrált növénytermesztés 5.

1. A növénytermesztés agrotechnikai elemei 
1.1. Vetésváltás (Ábrahám Éva Babett) 
1.1.1. A vetésváltás kialakulása, történelmi áttekintés 
1.1.2. Vetésforgó, vetésváltás és monokultúra 
1.1.3. A vetésváltás természettudományos alapjai 
1.1.4. A növényi összetételt befolyásoló tényezők 
1.1.5. A növények elővetemény-értékét befolyásoló tényezők 
1.1.6. Kettős termesztés 
1.2. Talajművelés (Dóka Lajos Fülöp) 
1.2.1. Előkészítő műveletek 
1.2.2. Alapművelés 
1.2.3. Forgatásos alapművelés 
1.2.4. Forgatás nélküli alapművelés 
1.2.5. Alapművelés elmunkálása 
1.2.6. Magágykészítés 
1.3. Tápanyag-gazdálkodás (Sárvári Mihály) 
1.3.1. A tápanyag-gazdálkodás történeti áttekintése 
1.3.2. A nö vények tápanyag-ellátása, növényi tápanyagok 
1.3.3. Precíziós tápanyagellátás 
1.4. Vetéstechnológia (Pepó Péter) 
1.4.1. A vetéstechnológia általános kérdései
1.4.2. A vetőmag és minősítése 
1.4.3. A vetés növénytermesztési gyakorlata 
1.5. Növényvédelem (Pepó Péter) 
1.5.1. Az integrált növényvédelem elemei 
1.5.2. Növényi kórokozók, védekezés ellenük 
1.5.3. Állati kártevők, védekezés ellenük 
1.5.4. Gyomok, védekezés ellenük 
1.5.5. Egyéb növényvédelmi eljárások 
1.6. Növényápolás (Kutasy Erika) 
1.6.1. Belvízmentesítés 
1.6.2. Kelés előtti és utáni talajápolás 
1.6.3. Kalászosok és pillangósok növényápolási munkái 
1.6.4. Széles sortávú növények talajápolása 
1.6.5. A tenyészterület kialakítása, tőszámbeállítás 
1.6.6. Vegyszeres növényápolási munkák 
1.6.7. Speciális növényápolási munkák 
1.6.8. A vetőmagtermesztés speciális ápolási munkái 
1.7. Öntözés (Csajbók József) 
1.7.1. Az öntözés jelentősége a növénytermesztésben 
1.7.2. Öntözési célok 
1.7.3. Öntözési módok 
1.7.4. Mikroöntözés 
1.7.5. Öntözött kultúrák trágyázása 
1.7.6. Öntözött talajok művelésének speciális kérdései 
1.8. Betakarítás (Szabó András) 
1.8.1. A betakarítás szerepe az integrált szántóföldi növénytermesztésben 
1.8.2. A szántóföldi növénycsoportok betakarításának sajátosságai 
1.9. Elsődleges feldolgozás (Szabó Éva) 
1.9.1. A szemes termények tárolása 
1.9.2. A mikroorganizmusok szerepe a tárolhatóságban 
1.9.3. Az állati kártevők szerepe a tárolhatóságban 
1.9.4. Terményhalmazok bemelegedési formái, a romlás szakaszai 
1.9.5. A szemtermés kémiai összetétele és azok változása szárítás során 
1.9.6. A szemtermések tisztítása és szárítása 
1.9.7. A szemes termények tárolása 
Irodalomjegyzék 

Az integrált növényvédelem elemei
Az integrált növényvédelem során olyan eljárásokat, módszereket, technológiai műveleteket alkalmazhatunk együttesen, komplex módon, melyek csökkentik a növényvédelmi problémákat. Az integrált növényvédelem legfontosabb nem kémiai és kémiai elemei a következőkben foglalhatók össze röviden.

A termőhely megválasztása
Adott növény igényeinek legmegfelelőbb ökológiai feltételek (időjárás, talaj, domborzat stb.) között a növényállományok kedvező fejlődést mutatnak. Az egészséges, vitális állományok sokkal hatékonyabban tudnak ellenállni a különböző betegségeknek, kártevőknek, erőteljesebb a gyomkompetíciós képességük is. Az optimális ökológiai feltételektől eltérő termőhelyi adottságok mellett megnő a különböző agrotechnikai elemek (pl. vetésváltás, talajművelés, trágyázás stb.), valamint a végső megoldásként alkalmazható kémiai növényvédelem szerepe, amely nagyobb környezeti terhelést, az agronómiai és ökonómiai hatékonyság csökkenését okozhatja. Sajnos a termőhelynek megfelelő faj és genotípus megválasztása ma még nem kap elég fontosságot, figyelmet a növénytermesztési gyakorlatban.

Nemesítés
A különböző növényvédelmi problémák elleni védekezés egyik leghatékonyabb, relatíve legolcsóbb és környezetvédelmi szempontból is legkedvezőbb módja a megfelelő genotípus megválasztása. A nagyobb területen termesztett növények fajta/hibrid portfóliója rendkívül gazdag és ebben találunk olyan fajtákat/hibrideket, amelyek növényvédelmi szempontból kifejezetten előnyös tulajdonságokkal rendelkeznek. E tulajdonságok közül évtizedek óta eredményesen alkalmazzák a növénytermesztésben azokat a fajtákat/hibrideket, amelyek a különböző betegségekkel szemben rezisztensek/toleránsak. Sajnos a kórokozóknak a biotípusai folyamatos átalakuláson mennek keresztül, ezért a rezisztens/toleráns genotípusok rövidebb-hosszabb idő alatt elveszíthetik a kedvező betegség-ellenállóságúkat. Rezisztens fajták/hibridek esetében a betegség tünetei nem vagy csak minimális mértékben jelennek meg, míg tolerancia esetén a betegség szimptómái kisebb mértékű megjelenésére lehet számítani, de a terjedését a növény passzív és/vagy aktív életfolyamataival megakadályozza. Bár látszólag a rezisztencia a kedvezőbb számunkra, azonban ennek az elvesztése sokszor hamarabb bekövetkezik, míg a tolerancia – rendszerint – a növények sokkal lassabb folyamatában alakul át szenzibilitássá.

A betegségekkel szemben rezisztens/toleráns növény fajták/hibridek termesztése jelentősen mérsékelheti a fungicidhasználatot. Ugyanakkor azt is hangsúlyozni szükséges, hogy a különböző betegségekre, valamennyi kórokozóra ellenálló fajta/hibrid rendszerint nincs a portfólióban, azaz ismernünk kell azokat a betegségeket, amelyek megjelenésére fokozottan számítanunk kell, valamint a kémiai védekezést is ezek ellen el kell végeznünk. Vannak olyan fajták/hibridek, amelyek átlagos ellenállósággal vagy fogékonysággal jellemezhetők a betegségek vonatkozásában. Ezeket a genotípusokat is termeszthetjük bizonyos speciális célok miatt (pl. különleges minőség stb.). Ebben az esetben az integrált védekezés nem kémiai és kémiai eljárásait fokozottan kell betartani.

Az utóbbi időben olyan fajták/hibridek is megjelennek bizonyos növényfajok genotípusai között, amelyek az állati kártevőkkel (elsősorban ízeltlábúakkal) szemben toleranciát (esetleg rezisztenciát) mutatnak. A nemesítés során olyan morfológiai tulajdonságokat (pl. a levél szőrözöttsége, a levél színe, az epidermisz vastagsága, festékréteg stb.), valamint élettani folyamatokat (pl. kellemetlen ízanyagok szintézise stb.) hoznak létre, amelyek eredményesen csökkentik a különböző állati kártevők kártételét. Mivel Magyarországon a GM növények termesztése tilos, így csak lehetőségként említjük meg a rovarrezisztenciával rendelkező növényeket (pl. Bt kukorica stb.). A hagyományos nemesítéssel előállított, hazánkban is termeszthető „rovarrezisztens” fajták/hibridek alkalmazása csökkentheti az inszekticidek felhasználásának a mértékét. Új lehetőséget nyit meg mind a betegségekkel, mind a kártevőkkel szembeni eredményes nemesítésnek a CRISPR technológia alkalmazása.

A gyomok elleni védekezés rendszerint legkritikusabb szakaszát a kelés utáni időszak jelenti. Nagyon fontos, hogy ebben a kezdeti fejlődési szakaszban milyen erőteljes az adott növény fajtájának/hibridjének a növekedési erélye, a levélképződés mértéke, a canopy struktúrája. Ebben a vonatkozásban jelentős eltérések vannak a termesztett növényfajok genotípusa között. A jó gyomkompetíciójú fajták/hibridek erőteljes kezdeti fejlődése a kelőfélben és fiatalkori fejlettségben lévő gyomok ellen hatékony segítséget jelenthet, akár csökkentheti a herbicides védekezések számát is.