Gabonafélék - Integrált növénytermesztés 6.

1. Közönséges búza (Pepó Péter)
1.1. Termesztésének általános ismeretei
1.2. Morfológiai, élettani jellemzők 
1.3. Termesztésének agroökológiai feltételei 
1.4. Biológiai alapok 
1.5. Termesztésének agrotechnikai elemei 
2. Kukorica (Sárvári Mihály) 
2.1. Termesztésének általános ismeretei 
2.2. Morfológiai, élettani jellemzők 
2.3. Termesztésének agroökológiai feltételei 
2.4. Biológiai alapok 
2.5. Termesztésének agrotechnikai elemei 
3. Őszi árpa (Csajbók József) 
3.1. Termesztésének általános ismeretei 
3.2. Morfológiai, élettani jellemzők 
3.3. Termesztésének agroökológiai feltételei 
3.4. Biológiai alapok 
3.5. Termesztésének agrotechnikai elemei 
4. Tavaszi árpa (Csajbók József) 
4.1. Termesztésének általános ismeretei 
4.2. Morfológiai, élettani jellemzők 
4.3. Termesztésének agroökológiai feltételei 
4.4. Biológiai alapok 
4.5. Termesztésének agrotechnikai elemei 
5. Tritikále (Csajbók József) 
5.1. Termesztésének általános ismeretei 
5.2. Morfológiai, élettani jellemzők 
5.3. Termesztésének agroökológiai feltételei 
5.4. Biológiai alapok 
5.5. Termesztésének agrotechnikai elemei 

A tritikále termesztésének agroökológiai feltételei
Éghajlatigény
A tritikále kiváló meleg-, szárazság- és hidegtoleranciával rendelkezik. Előállítása során fontos szempont volt, hogy a rozs kiváló alkalmazkodóképességét, ellenálló képességét örökölje. Alkalmazkodóképességét jól példázza, hogy igen széles ökológiai feltételek között jól teljesít, a sarkvidékek kivételével az összes kontinensen termesztik.
Hazánkban inkább a hűvösebb, csapadékosabb vidékeket kedveli, de az egész ország területén termeszthető. Hőösszegigénye 2100–2200 °C. A csírázáshoz minimum 1–2 °C szükséges, de az optimum 15–20 °C. Hótakaróval –22/–27 °C-ot kibír, de hótakaró nélkül is túlél –18/–22 °C-os hideget. Viszonylag nagy lombozata miatt, hosszan tartó hótakaró alatt könnyen kipusztul, különösen, ha jégkéreg alakul ki a hó tetején. Transzspirációs együtthatója 310–370 l/kg szárazanyag, vízigénye 390–490 mm. A modern tritikáléfajták nem érzékenyek a nappalhosszúságra.

Talajigény
Talajigényének tárgyalásakor néhány szempontot figyelembe kell venni, melyek meghatározzák, milyen talajtípusokon érdemes termeszteni:
a) Erőteljes, jól fejlett gyökérzete kiváló tápanyag- és vízfelvevő képességgel rendelkezik.
b) A búzánál magasabb, viszonylag gyenge szára miatt megdőlésre hajlamos.
A rozstól örökölt kiváló alkalmazkodóképessége miatt a búzánál igénytelenebb a talajokkal szemben, jól képes tolerálni a gyenge termőhelyeket, még a savanyú vagy szikes talajokat is. Jó eredménnyel termeszthető a jó kultúrállapotú, jobb minőségű homoktalajokon, bár a rozsnál nagyobb víz- és tápanyagigénye miatt a rossz vízgazdálkodású, nagyon laza homoktalajok nem alkalmasak a termesztésére. Jól terem a középkötött csernozjom talajokon, barna erdőtalajokon, nem túl kötött réti talajokon, öntéstalajokon. A tritikále termesztése elsősorban azokon a területeken került előtérbe, ahol azelőtt rozst termesztettek. A jobb minőségű rozstalajokon azonban a tritikále jelentősen többet terem a rozsnál. A szikes vagy erodált talajokon a többi kalászosnál eredményesebben termeszthető, ha van legalább 20–30 cm termőréteg. A jobb csernozjom talajokon a megdőlés veszélye nagy, ezt növekedésszabályozó szerek alkalmazásával lehet elkerülni. Jó alumíniumtoleranciával rendelkezik, ami elsősorban savanyú talajokon lehet kedvező tulajdonság.