Gyökér-, gumós és ipari növények - Integrált növénytermesztés 9.

1. Dohány (Sárvári Mihály) 
1.1. Termesztésének általános ismeretei 
1.2. Morfológiai, élettani jellemzők 
1.3. Termesztésének agroökológiai feltételei 
1.4. Biológiai alapok 
1.5. Termesztésének agrotechnikai elemei 
2. Cukorrépa (Pepó Péter) 
2.1. Termesztésének általános ismeretei 
2.2. Morfológiai, élettani jellemzők 
2.3. Termesztésének agroökológiai feltételei 
2.4. Biológiai alapok 
2.5. Termesztésének agrotechnikai elemei 
3. Burgonya (Sárvári Mihály) 
3.1. Termesztésének általános ismeretei 
3.2. Morfológiai, élettani jellemzők 
3.3. Biológiai alapok 
3.4. Termesztésének agroökológiai feltételei 
3.5. Termesztésének agrotechnikai elemei 

A burgonya talajigénye
Termesztésére kedvezőek az alábbi tulajdonságokkal rendelkező talajtípusok:

• tavasszal korán felmelegedő, jó hőgazdálkodású és vízgazdálkodású, laza szerkezetű talajok,
• legalább közepes tápanyag-ellátottságú talajok,
• gyengén savanyú vagy semleges kémhatású talajok.

A burgonya a talaj kémhatásviszonyait széles intervallumban (4,5–7,5 pH) károsodás nélkül elviseli, különösen, ha jó a talaj pufferolóképessége. A különböző talajoknak nemcsak a burgonya mennyiségére, hanem a minőségére is nagy befolyása van. A burgonya a homoktalajon érik és parásodik be a legjobban, emellett íze és eltarthatósága is a legjobb. A talajok kolloidtartalmának növekedésével az előzőkben vázolt tulajdonságok romlanak.
Magyarországi viszonyok között a legjobb burgonyatermő talajok a laza szerkezetű és kitűnő vízgazdálkodású csernozjom barna erdőtalajok. Eredményes burgonyatermesztés folytatható továbbá a homokos-vályog fizikai összetételű Ramann-féle barna erdőtalajon, a rozsdabarna erdőtalajon, a humuszos homoktalajon és a laza öntéstalajokon.
Megfelelnek termesztésének a középkötött mezőségi (csernozjom) talajok is, azonban itt gyengébb minőségű, kevésbé piacos burgonyát lehet előállítani. A csernozjom talajokon elsősorban élelmiszeriipari burgonyát célszerű csak termelni.
A legjobb minőségű burgonya – optimális tápanyag- és vízellátás mellett – a homoktalajú, hagyományos burgonyatermesztő körzetekben termelhető, ezért törekedni kell ezeken a burgonya számára kedvező, könnyen felmelegedő, laza szerkezetű humuszos homoktalajokon – elsősorban a korai és tárolásra szánt – étkezési burgonya előállításának növelésére. Magyarországon a hagyományos burgonyatermesztő körzetek a homoktalajokon helyezkednek el (Pest megye, Bács-Kiskun megye, Somogy megye, Nyírség).
Alkalmatlanok mindazok a talajok, amelyek kötöttek, hidegek, tavasszal lassan melegszenek fel, összeállók és rögösödésre hajlamosak, valamint erodáltak. Termesztésére nem felelnek meg a heterogén táblák. Ezeket figyelembe véve ne termeljünk burgonyát réti, kötött agyagtalajokon, lúgos középkötött, köves és szikes, továbbá a szélsőséges hő- és vízgazdálkodású futóhomok talajokon, a lejtős és a sekély termőrétegű talajok többségén.