Alternatív olajnövények - Integrált növénytermesztés 14.

1. Olajlen (Szabó András) 
1.1. Termesztésének általános ismeretei 
1.2. Morfológiai, élettani jellemzők 
1.3. Termesztésének agroökológiai feltételei 
1.4. Biológiai alapok 
1.5. Termesztésének agrotechnikai elemei 
2. Mustár (Szabó András) 
2.1. Termesztésének általános ismeretei 
2.2. Morfológiai, élettani jellemzők 
2.3. Termesztésének agroökológiai feltételei 
2.4. Biológiai alapok 
2.5. Termesztésének agrotechnikai elemei 
3. Mák (Kutasy Erika) 
3.1. Termesztésének általános ismeretei 
3.2. Morfológiai, élettani jellemzői 
3.3. Termesztésének agroökológiai feltételei 
3.4. Biológiai alapok 
3.5. Termesztésének agrotechnikai elemei 
4. Olajtök (Szabó Éva) 
4.1. Termesztésének általános ismeretei 
4.2. Morfológiai, élettani jellemzők 
4.3. Termesztésének agroökológiai feltételei 
4.4. Biológiai alapok 
4.5. Termesztésének agrotechnikai elemei 
5. Olajretek (Szabó Éva) 
5.1. Termesztésének általános jellemzői 
5.2. Morfológiai, élettani jellemzők 
5.3. Termesztésének agroökológiai feltételei 
5.4. Biológiai alapok 
5.5. Termesztésének agrotechnikai elemei 

A mák kártevői
A mákot a talajlakó kártevők kevésbé károsítják a korai vetés miatt. Korai fejlődési szakaszban a hamvas vincellérbogár (Otiorrhynchus ligustici) első tápnövényei közé tartozik, jellegzetes karéjozást végeznek a levélen. Később a szárnövekedés időszakában annak felső részén a lucernapoloska (Adelphocoris lineolatus) és a levéltetvek szívogatása nyomán torzulások lépnek fel, a tok is deformálódott lesz.
A máktokormányos (máktokbarkó) (Ceutorhynchus maculaalba) már a virágzás előtt megjelenik a növényeken, akkor, amikor a virágszár még kampószerűen meggörbült. A kártétel mértéke 10 és 40% között változik. A bogarak kezdetben a virágszáron és a leveleken helyezkednek el, és megrágják azokat. Amikor a virágok megtermékenyültek, a máktok-ormányos lyukat rág a zsenge máktok falába, és belehelyezi petéjét. Az ebből kikelő lárva a máktok rekeszfalait és a magkezdeményeket rágja meg, majd átrágja a tok falát, leveti magát a földre, és ott bábozódik be. Imágóalakban telel a talajban. Általában május végén – június elején rajzik. Nagy gazdasági kárt akkor okoz, ha egy tokban legalább 6–7 lárva található. Csapadékos, párás, meleg időszakban gyakoribb a kártétel. Védekezési lehetőségek: a virágzást megelőző időszakban és a virágzáskor az imágók ellen hatásos a védekezés rovarölő szerekkel. Virágzás időszakában a méhkímélő technológia előírásait be kell tartani. Az őszi mák minden esetben kevésbé fertőződik, mint a tavaszi.
Fokozza a máktok-ormányos okozta kár mértékét, hogy az általa fúrt lyukon keresztül a máktok-szúnyog (máktoklégy) (Dasyneura papaveris) is behatolhat a máktokba, és lárvái ugyancsak a fejlődő mákszemekkel táplálkoznak.
Kártevői még a répa- (mák-) levéltetű (Aphis (Doralis) fabai Scop.), a mákszárdarázs (Timaspis papaveris Kieffer), a fekete mák-gyökérormányos (Stenocarus fuliginosus), a mákvirág-szúnyog (Chlinodiplasis papaveris).
Talajfertőtlenítésre mákkultúrában ritkán kerül sor. Az állati kártevők közül a levéltetvek betelepedését kell figyelemmel kísérni és amennyiben indokolt, vegyszeresen védekezhetünk. A máktok-barkó és máktok-szúnyog imágói ellen a maghozó szár kialakulásától kezdődően védekezhetünk a virágzás végéig a méhkímélő technológia előírásainak betartásával, illetve méhkímélő inszekticidekkel.