Gyakorlati Tudástár
kategóriák

Az őszi búza termesztése

Szerző: Dr. Radics László (szerk.)
újdonság
Ár: 2800 Ft
Kosárba
pénztárhoz

Digitális kiadvány
A gabonaféléknek emberemlékezet óta fontos a szerepük a humán táplálkozásban. A gabonafélék közül is kiemelkedik a búza, a rizs és a kukorica jelentősége. A három fő gabonanövény össztermése az ezredfordulóra legalább háromszorosára nőtt 1950-hez viszonyítva. A búza legfontosabb előnye, hogy a szemterméséből liszt és dara őrölhető, ami a kenyér, a péksütemények, a tészták és más termékek alapanyaga. Magyarország természeti adottságai a gabonatermesztésre predesztinálnak. Az EU-tagországok közül a mi exporthányadunk a legnagyobb, meghaladja a 40%-ot, miközben az EU-ban átlagosan 16‒17%. Éljünk a komparatív előnyünkkel, termesszünk kiváló minőségű búzát, törődjünk többet az egészséges kukorica előállításával, és azt elsősorban az EU-tagországok piacán értékesítsünk.
A 81 oldalas kiadvány bemutatja a világ búzatermesztését, az őszi búza környezeti igényeit, korszerű fajtahasználatát, modern termesztéstechnológiáját, komplex növényvédelmét, valamint az aktuálisan érvényes minőségi követelményeit.

mutass többet mutass kevesebbet
Terjedelem: 81 oldal
ISBN/ISSN: 978-963-575-055-9
Kiadó: Szaktudás Kiadó Ház

Tartalomjegyzék:

1. A gabonafélék jelentősége 
2. A búzatermesztés területi jellemzése 
2.1. A világ búzatermesztése 
2.2. Az EU búzatermesztése 
2.3. Termesztése Magyarországon 
3. Származása 
4. Egyedfejlődése 
5. Botanikai leírása 
6. Környezeti igényei 
6.1. Éghajlati igény 
6.2. Talajigény 
7. Helye a vetésforgóban 
8. Fajtahasználat 
8.1. Az ökológiai tényezők szerepe a fajta kiválasztásában 
8.2. Agrotechnikai tényezők 
9. A termesztéstechnológia elemei 
9.1. Talaj-előkészítés 
9.2. Tápanyagellátás 
9.3. Vetés 
9.4. Növényápolás 
9.5. Növényvédelem 
       A kórokozók elleni védelem 
       Kártevők elleni védelem 
       Gyomok elleni védelem 
9.6. Betakarítás 
10. A búza minősége 
      A búzalisztek jellemzése és minőségi követelményei 
      Dinamikus elven alapuló műszerek 
      Statikus tésztavizsgáló műszerek 
11. A fajtafenntartó nemesítés és a vetőmagtermesztés 
Irodalomjegyzék 

mutass többet mutass kevesebbet

Olvasson bele:

Talaj-előkészítés
A nyári talajművelés fő célja az elővetemény lekerülése után a talaj nedvességének tárolása, gyommentesen tartása és a jó vetőágykészítés lehetőségének a biztosítása. A búza vetéséhez jól előkészített, ülepedett, beéredett, nyirkos magágy szükséges, amelyben biztosított a tápanyagok feltáródása és a mag egyöntetű, gyors csírázása.

Ragasits (1998) összefoglalása szerint „az elvárható búzatermésnek egyik alapvető feltétele, hogy az elvetett búzaszem jó minőségű magágyba kerüljön. A beérett, jó minőségű magágy elősegíti a gyors, egyöntetű kelést, a megfelelő kezdeti fejlődést”. Azt is kimondja, hogy egységes receptet nem lehet adni „…a talaj-előkészítés elvégzésére. Sok tényező együttes hatása alakítja ki, hogy milyen eszközt választunk, és mikor végezzük a műveletet.”

Birkás (1997) szerint a talajművelés rendszerének klasszikus elemei a következők:

  • szárzúzás és/vagy tarlóhántás, majd a hántott tarló ápolása,
  • alapművelés,
  • alapművelés elmunkálása,
  • magágykészítés,
  • vetés utáni lezárás.

Az alapművelés a választható eszköz alapján lehet:

  • szántásos rendszer,
  • középmély lazításra alapozott rendszer,
  • nehézkultivátorra alapozott rendszer,
  • nehéztárcsára alapozott rendszer,
  • talajmarós művelés és vetés, egy menetben.

Egyre inkább terjednek a gyakorlatban az olyan kombinált munkaeszközök, amelyek egy menetben előkészítik a talajt, elvetik a magot és lezárják a vetést. Szántásos rendszert jellemzően már csak akkor alkalmaznak, ha nagy tömegű szármaradványt, istálló- vagy zöldtrágyát kell leforgatni.

A talajelőkészítés rendszerét Birkás (1997) összefoglalása alapján a következő tényezők figyelembevételével határozhatjuk meg.

Az elővetemény betakarítási ideje, tarlómaradványai, gyomossága kedvező, közömbös vagy hátrányos lehet a talajmunkára. Kedvező, ha kevés és/vagy jól aprítható, mert ettől függ a tarlóhántás eszköze: tárcsa vagy eke. Szántás esetén a tarlómaradvány tömegétől függ annak mélysége és a szárzúzás szükségessége.

Kedvezőtlen az olyan elővetemény, amely későn kerül le, sok szármaradványt hagy vissza, mint például a kukorica. A kukorica után elkerülhetetlen a szárzúzás. A nagy szártömeg csak szántással forgatható le. Csak olyan mélyen érdemes szántani, hogy a zuzadékot alászántsuk, majd azonnal elmunkáljuk. Ennek eszköze a nehéztárcsa vagy a diszktiller lehet, hosszában és keresztben kétszer vagy háromszor járatva. Száraz évjáratban célszerű a szántás előtt is a tárcsás művelés, mert akkor a rögösödés kisebb mérvű.

Az őszi búza alá végzendő szántás szükségességét, valamint az optimális mélységét a talaj típusa, fizikai tulajdonságai, a televényes réteg vastagsága, a gyomviszonyok, az eróziós kitettség, a gombás betegségekkel (fuzáriummal, torsgombával) való fertőzöttség, valamint természetesen az időjárási tényezők határozzák meg. A szántásos talaj-előkészítés viszonylag a legegyszerűbb. Megfelelő erő- és munkagépek mindenütt rendelkezésre állnak, és tény, hogy ahol korán lekerül az elővetemény, ott az azonnali szántás a legkisebb gonddal való eljárás. A hantos formában maradt rögök azonban még csapadékos nyáron is újra és újra kiszáradnak a művelés mélységéig, és szünetel bennük a beéredést eredményező minden folyamat.

A tarló azonnali szántásának hátránya is van. A gyommagvakat, valamint a kultúrnövények elpergett magvait olyan mélyre juttatjuk, ahol már nincsenek meg a csírázáshoz a megfelelő adottságok. A gyomirtásnak ezért alig pótolható munkálata a tarló azonnali sekély lehántása és hengerezése. Az elpergett gyom- és kultúrmagvak így az első eső után kicsíráznak, így a későbbiek során könnyen irthatók. Az ismételt nyári sekély talajműveléssel az évelő gyomokat is eredményesen lehet irtani. A jól végzett tarlóhántás után megindul a talajélet, annak eredményeként pedig a kívánatos beéredés. A jól beérlelt talaj még száraz idő esetén is bármikor előkészíthető vetésre.

Az elmúlt évtizedek talajművelési kísérleteinek eredményei szerint a búza vetése előtt végzett mélyművelésnek szemtermésben is mérhető kedvező hatása nincs. A hazai kísérleti eredmények szerint az őszi búza alá mezőségi és réti talajon sem a korán, sem a későn lekerülő elővetemények után nem szükséges, illetve nem jár haszonnal a mélyen végzett nyári előkészítés. Még szélsőséges talajokon (sziken, homokon) sem szükséges a nyári mélyművelés. A kísérletek szerint a sekélyművelés lényegesen eredményesebb. Gyorsabb a kelés és a kezdeti fejlődés, kisebb mértékű a felfagyás és a kifagyás. A szántás nélküli, lazításos vagy forgatás nélküli rendszer a legolcsóbb, és a legjobban gazdálkodik a talaj vízkészletével és a lehullott csapadékkal. Ám ez csak a korán lekerülő, kis szártömeget hagyó elővetemény után lehetséges, főleg jó szerkezetű, gyommentes, jó állapotban lévő talajokon. Ahol csak lehetséges, ennek alkalmazása célszerű a minimum tillage rendszerben. Ez azt jelenti, hogy minél kevesebbszer bolygassuk a talajt: csak annyiszor, ahány művelés szükséges a jó vetőágy elkészítéséhez.

A forgatás nélküli talaj-előkészítés a leggyakoribb a júliusban, augusztusban learatott elővetemények esetén, beleértve a búzát vagy más kalászos gabonát is. A tarlóhántást célszerű azonnal elvégezni, és gyűrűshengerrel lezárni. A jobb vízvisszatartás érdekében a sekély, 5‒6 cm mély hántás javasolható a korábban megszokott mélyebb (12‒16 cm) helyett. Száraz idényben a tarló bolygatatlan állapotban maradhat a jobb művelhetőség kivárásáig, de csak jól takartan. Ha augusztus végén és szeptemberben csapadék hullik, előkészíthetjük a vetőágyat. Ebben az esetben a vetőágy minősége kevésbé függ a vetés előtt előforduló szárazságtól.

A későn lekerülő elővetemény után akkor alkalmazható a forgatás nélküli rendszer, ha az elővetemény jó kultúrállapotban hagyja vissza a talajt. A jól ápolt, mélyen művelt, gyommentes kapások után tárcsával, diszktillerrel 12–15 cm mélységű vetőágy könnyen elkészíthető. Ez a rendszer nem túl csapadékos ősszel jól alkalmazható burgonya és cukorrépa után, mivel itt már a betakarítással is lazítottuk a talajt.

A forgatás nélküli rendszer nagy előnye a szántással szemben, hogy a talaj aprómorzsás és ülepedett. Ennek következtében a kelés és a búza kezdeti fejlődése egyenletes.

Az őszi búza talajelőkészítése olyan sok tényezőtől függ, hogy általános követhető útmutatót adni nem lehet. Sokszor választási lehetőség is van (pl. a művelő eszközökben), és ilyenkor a gazdálkodónak kell dönteni. Az őszi búza művelési rendszerét Birkás (1997) a 3. ábrán foglalta össze.

 az őszi búza vetési rendszerei
3. ábra. Az őszi búza művelési rendszerei (Birkás 1987)

mutass többet mutass kevesebbet

A kategória legkedveltebb kiadványai