„Látlelet” agrár-figyelő blog

A precíziós növénytermesztés területén megjelent a talajadatokból területlehatárolás alapján történő tápanyag-kijuttatás, a differenciált tőszámú vetés, a drónok által feltérképezett területek helyspecifikus művelése, műtrágyázása, növényvédelme, a betakarítást követő hozamtérképek alkalmazása. A szükséges jogi és szakhatósági szabályozások bevezetésével már drónos permetezés is lehetővé vált.

Önellátásra sem vagyunk képesek a friss zöldségfélékből. A fóliasátrak nagy része korszerűtlen, elavultak a technológiák, és a legtöbb helyen a dolgos kezek is hiányoznak. Hiány persze nincs zöldségfélékből, import van bőven, de sokaknak megfizethetetlen. A tény az: a hazai lakosság több mint harmada nem eszik naponta zöldségfélét, pedig azok funkcionális élelmiszernek számítanak.

Minden mozog a tojástermelésben. A statisztikai adatok szerint a ketreces tartásból származó étkezési tojás ára a csomagolás helyén 17 százalékkal volt alacsonyabb 2024-ben, mint egy évvel korábban; a mélyalmos tartásnál ez a csökkenés csak 13 százalék. Ezt természetesen a gazdasági adatok elemzésekor is érzékelik a termelők: 2023-ban a ketreces étkezési tojástermelés költségarányos jövedelme 38 százalék volt, a tavalyi, még becsült adatok alapján már csak 11 százalék.

Nyitva maradt az olló a zöldség – és gyümölcsfélék felvásárlási ára és a fogyasztói ára között. A termelők azt tapasztalták az elmúlt években, hogy nekik 30-35 százalékkal fizettek kevesebbet a felvásárlók. A fogyasztóknak pedig mélyebben kellett a bukszájukba nyúlni, amikor zöldséget, gyümölcsöt vásároltak a piacon vagy a boltokban. A statisztika az utóbbi hónapokban már alacsony inflációt jelez, de a vásárlók ezt nem érzik, ők két évvel később kétharmaddal magasabb árat kénytelenek fizetni az egészségünkhöz fontos termékekért.

A sertéstartás látványosan hanyatlott az elmúlt évtizedekben. Már csak az öregebb gazdászok – ők vannak többségben – emlékeznek a tízmilliós sertésállományra, mára negyedére csökkent a számuk. Közben a sertéstartás koncentrálódott, de – néhány élenjáró gazdaság kivételével – a szervezettsége messze elmarad a nyugati versenytársak mögött. A „Nemzeti Sertésstratégia”, amelynek célja az állomány megduplázása volt, szép csendben elhalt.

Gödörben van az állattenyésztés. Ellentmondások között hányódik az állattenyésztés. Mindkét állítás igaz az ágazatra. Az állatállomány látványosan csökkent a rendszerváltás óta, például az egykor tízmillió sertést tartó országban ma már csak két és félmillió a számuk. Másfelől koncentrálódott a termelés, és a hatékonysága is javult.

Első lépés a jövedelmező kukoricatermelésben: a hibrid vetőmagok kiválasztása. A döntésnél figyelni kell az érésidőre, a tőszámra, a termőképességre, a szárazságtűrésre, a szárszilárdságra, a vízleadásra, a szemnedvesség- tartalomra.

Minden mozog a sertéstartásban, igazolja ezt a hosszú évek tapasztalata. Nem csak a kocák vagy a malacok mozgására kell gondolni. Libikókán van a takarmány ára - amely a költségek kétharmadát jelenti -, és a kereslet-kínálat mozgatja a felvásárlási árakat is. A folyamatos bizonytalansághoz kell igazodni a gazdáknak, hogy nyereséget hozzon a munkájuk. Megoldásként csak a telepek fejlesztése, korszerűsítésük kínálkozik, ezzel javíthatják versenyképességüket. A pályázható beruházási támogatások ehhez adhatnak forrásokat.

Elhibázott döntések, érdemi agrárstratégia hiánya jellemzi az elmúlt másfél évszázadot a hazai agrárpolitikában. A következmények a gyakorlatban is láthatók: elszenvedjük a klímaváltozás hatásait, aszályok, új járványok, eladatlan készletek vannak, egyre több gazdaságban a veszteség és a reményvesztés tapasztalható.

A gazdák válasza eddig egyértelmű a kérdésre: a hazai megművelhető területek 89 százalékán a hagyományos talajművelést – beleértve a szántást is – alkalmazzák. A talajkímélő művelést a területek 10 százalékán, a mostanában hangzatos minimum tillage módszert csak az 1 százalékán hasznosítják. Ettől eltér az európai gyakorlat, a 27 tagállam átlagában a talajvédő művelést a nagy gazdaságok 72 százaléka alkalmazza, a kisebbek és a közepes méretűek ott is csak 6-21 százalékban.

Régóta ismert tény, hogy nem vagyunk önellátóak zöldségfélékből és gyümölcsökből. Az elmúlt évben például 130 ezer tonna volt az export, 225 ezer tonna az import a zöldségfélékből. Uborkából például háromszor, burgonyából tizenhétszer, vöröshagymából nyolcszor többet importálunk a kivitelhez képest.

Közeleg a karácsony, az új borok is kiforrottak. Tervezhetjük, hogy a fenyőillatú szobában milyen borokat kóstolgatunk az ünnepnapokon. A vásárlásokhoz a szakértők a termelői piacokat is ajánlják, amelyeken a legfrissebb fenyőfák, mérsékelt árú, termelői szavatosságú borok kínálják magukat.

Ha csak a rekkenő hőségben indítjuk el a drága öntözési rendszereket, az nem öntözés, csak locsolás – állítja Tóth Árpád a gyakorlatban ismert öntözési szakember. A sikeres terméshez egyszerre kell a jó minőségű vetőmag, a talajokhoz igazodó agrotechnika, a kívánt termés mennyiséghez szükséges tápanyag és a vízellátás. Ezek természetesen növelik a költségeket, de a pótlólagos ráfordítások megterülésére akkor lehet biztosabban számítani, ha előre eltervezett módon bánunk velük.

Vagy abbahagyjátok, vagy elültök az asztaltól – fogalmazott szigorúan nagyapám, amikor a hetvenes évek elején, agráregyetemi hallgatóként, egy vasárnapi húsleves mellett a szövetkezetek szerepéről, előnyeiről beszélgettünk a testvéremmel. Volt oka nagyapámnak a szelíd szigorúságra, mert mint egykori tehetős gazda, már tíz éve, hetvenévesen is a tsz-ben robotolt a csekély nyugdíjért. Ezt a szemléletet örökölték a mostani gazdák; nincs is kedvük szövetkezni, annak tudományosan és gazdaságilag is igazolható előnyei mellett sem.

Aki Márton napon libát nem eszik, egész évben éhezik – tartja a népi hagyomány. Manapság sokaknak rosszul hangzik ez a hagyományhoz kötött mondás, mert gondolni sem akarnak arra, hogy a piacon libahúst, kiváltképpen libamájat vegyenek. A szerény nyugdíj, az alacsony jövedelem, a hosszan tartó magas infláció leszámolt ezzel az álommal. Ezt mutatja hazai statisztika is, mely szerint az itthon levágott ludak 80 százalékát külföldön kóstolgatják.

Akácos út, ha végig megyek rajtad én – kezdődik az ismert magyar nóta. Alig akad olyan falusi legény, aki az akácsorok lombjai alatt romantikázva nem szívta magába az akácvirág bódító illatát. Talán ezért is nevezik gyakorta az Amerikából származó fát „magyar fának”. Ezért vagy másért, de az tény, hogy akácerdőt 450 ezer hektáron, az erdők között a legnagyobb területen találunk Magyarországon.