„Látlelet” agrár-figyelő blog

Ellentmondásnak tűnik, de nem az. A magyar gazdák 38 százaléka használ digitális eszközöket, de csak 12 százalékuk ismeri és alkalmazza a precíziós gazdálkodás szabályait. A digitalizáció ugyanis azt a folyamatot jelenti, amikor egy fizikai mennyiséget számítógéppel feldolgozhatóvá teszünk. A precíziós gazdálkodás több ennél: egyszerre követel tudást, technológiát és gépet. Jól mutatja ezt, hogy a precíziós gazdálkodás szorosan összefügg a felhasználók életkorával és a szakmai képzettségükkel. Minél idősebbek a gazdák, annál kevésbé használják a precíziós eszközöket; és a magasabb képzettséghez a gyakoribb eszközhasználat társul. Ami nem fest jól, a felsőfokú agrár végzettségű szakembereknek is csak a 75 százaléka a rendszeres felhasználója a precíziós eszközöknek.

Magyarország szántó ország. Ezzel szemben a szántást azonnal be kellene tiltani Magyarországon – mondta egy interjúban Gyuricza Csaba professzor. Nagy János professzor több mint három évtizeden át tartó kukorica tartamkísérletek szerint azt állítja, hogy az átlagos csapadékellátottságú években a legjobb volt az őszi szántás, ehhez képest a szántás nélküli művelés 15 százalékkal kevesebbet termett. A talajmegújító, úgynevezett regeneratív gazdálkodás, amely szerint a minimális talajművelés a cél, még csak kísérletként értelmezhető Magyarországon, hiszen az elérhető adatok szerint mindössze 3621 hektáron gyakorolják. Az iparszerű mezőgazdaság túlkapásaira reagáló biogazdálkodást itthon a mezőgazdasági területek 5.7 százalékán folytatják, de abban nincs vita, hogy alacsonyabbak a hozamok, s drágábbak a végtermékek. Ismert a permakultúra fogalma, ami a kissé rosszindulatú megjegyzések szerint okos kert a lusta kertészeknek. Szélsőséges javaslat a japán Fukuoka Ne tégy semmit mozgalma, amely szerint a természet megtermi a magáét. Lehet választani. Döntsön a gazda!

„Növekszik a nyári hőség és a forró napok száma. Az éves csapadékmennyiség csökkenése figyelhető meg. A csapadék természeti és gazdasági hasznosítása két okból is romlik: egyrészt kevesebb csapadék érkezik, másrészt intenzívebben, azaz a leérkező csapadék relatíve nagyobb része folyik el, és kevesebb szivárog a talajba”. E megállapítások 2007 óta olvashatók A globális klímaváltozás: hazai hatások és válaszok című könyvben. A tudósok – Láng István, Csete László, Jolánkai Márton – jelzése, figyelmeztetése írott malaszt maradt. Ébresztőt 2022 nyarának szélsőséges időjárása fújt, amikor már 1000 milliárd forint kár keletkezett a mezőgazdaságban.

Kutatási adatok és a gyakorlati tapasztalat azt mutatják, hogy minél magasabb a szülők iskolai végzettsége, annál kevésbé népszerű a mezőgazdasági szakmák választása a diákok között. Alacsony a mezőgazdaság presztízse, aminek egyenes következménye, hogy elöregszik a gazdatársadalom. A statisztikák szerint a gazdálkodók átlagos életkora 59,7 év, a 40 éven aluliak aránya nem éri el a 10 százalékot sem. A fiatalítás már szinte feltétele a mezőgazdaság túlélésének. Ezt támogathatják a közelmúltban megjelent törvények és a közeli jövőben elérhető fiatal gazda pályázatok. Az érvényes pályázatoknak általános feltétele a mezőgazdasági szakismeret, ami lehet aranykalászos gazda képesítés, középfokú végzettség, vagy agrár diploma. Az aranykalászos papír és a diploma egyenrangú elismerése a valódi tudás lebecsülését jelenti.

Nem jóslat, tapasztalat: a korábbi évtizedekhez viszonyítva kiszámíthatatlanná, bizonytalanná vált az időjárás. Felhőszakadás, jég, aszály, fagy jellemzi a vegetációs hónapokat, ráadásul a szélsőségek esélye növekedett az utóbbi években. A kiszámíthatatlanság veszély a gazdák számára, s egyben feladat is az alkalmazkodás. Eljött az új agrárgazdálkodás ideje. Az új koncepció viszont csak halványan dereng, az agrár kormányzat is adós egy átfogó stratégiával.

Az ördög vinné el a vadászokat, csak kárt okoznak – mondják azok a gazdálkodók, akiknek a földjein garázdálkodnak a szarvasok és a vaddisznók. Ne sírjanak a parasztok, kifizetjük a káraikat – kontráznak a vadászok. Törvény szabályozza a magyar vadászatot, a vadkár protokoll szerint a vadászoknak és a gazdáknak kötelességük gondoskodni a károk megelőzéséről; de a realisták azt is megállapítják, hogy béke sosem lesz a vadászok és a gazdák között. A 70 ezer magyar vadásznak pedig fontos szerepe van a biológiai egyensúly fenntartásában, a dúvadak okozta károk enyhítésében, az inváziós fajok elterjedésének megakadályozásában, a járványok fékezésében, és lehetne még sorolni. Évente 21 milliárd forint a vadkár, de ebből csak 3 milliárd forintot térítenek meg a mező- és erdőgazdálkodóknak.

Az erdészek az erdő ellenségei. Régóta terjed a közbeszédben ez a hamis nézet. Éppen az ellenkezője az igaz Magyarországon. Az erdészek az erdők gondozói. Az erdő több mint közönséges faanyag. Klímavédő, egészségvédő szerepe van, rekreációs szolgáltató, a biodiverzitás őrzője, és lehetne még sorolni az erdő funkcióit. A világban a fordítottját is tapasztalhatjuk, növekszik a globális erdőírtás. A hazai erdőkben az éves fanövekmény 15 millió köbméter, a fakivágás ennek csak a fele, 7.5 millió köbméter. Gyarapodnak a magyar erdők.

Halottnak a csók - tartja a régi mondás. A semminél azért több - állítja a másik. Mindkettő igaz arra az intézkedésre, amely szerint adómentes céges juttatás lesz a bor karácsonyig. Boltokban, nagykereskedelemben ugyan nem lehet kedvezményesen vásárolni a reprezentációra, ajándékozásra szánt nedűt, de a pincészetekben 33 százalékkal lesz olcsóbb az ára. Azonos összegű költés esetén a szaloncukor is drágább lesz, mert arra meg kell fizetni a 15 százalék személyi jövedelemadót és a 13 százalék szociális hozzájárulást. A családi vacsorákon jobb lesz a hangulat, ha a szaloncukor bontása helyett borral koccintanak, de ez a borászokon vajmi keveset segít. Szakértők szerint ez a juttatás a pincészeti borforgalom egy százalékát érintheti, ami a teljes forgalomban néhány tized százalékos növekedést jelenthet.

Alacsony bér, magas infláció, csökkenő húsfogyasztás, így gondoskodik az állam az egészséges táplálkozásról – szól a zuhanyhíradó hangja. Nem is egészen alaptalan ez a pikírt megjegyzés. Egy friss felmérés szerint a szűkös megélhetéshez havonta 250 ezer forint jövedelemre van szükség, az átlagnyugdíj pedig a novemberi emelés után is 217 ezer forint lesz. A sokáig vágtató, most éppen hanyatló infláció miatt csökken a fogyasztás. A kereskedők igyekeznek a vásárlók kedvében járni, a drágább magyar gyártású élelmiszerek helyett importból származó termékeket kínálnak. Ezen berzenkednek a hazai termelők, mert számukra a kiszámíthatatlan import termelési bizonytalanságot jelent. A hazai élelmiszeripar hatékonysága – főként az elmaradt beruházások miatt – jelentősen elmarad az európai versenytársak mögött.

Olcsó tüzelőanyag a gabona. Sokkoló kijelentés ez, különösen a gazdáknak. A helyzet mégis csak ez. Egy tonna pelletet 140-160 ezer forintért lehet vásárolni a téli tüzeléshez, a már learatott búzáért és a betakarítás előtt álló kukoricáért 80-90 ezer forintot kínálnak a kereskedők. Elkeseredettek a gazdálkodók, mert számukra valóság a piaci zavar, a csökkenő jövedelmezőség, sokaknál a veszteség, a magas kamat, és az elmaradó beruházások. Mindezek következménye, hogy a kisebb, a néhány tíz hektáron gazdálkodók számára világossá vált, hogy a gabonatermesztésből nem lehet biztonságosan megélni. Koncentrálódnak a birtokok.

Hanyatlik a gazdák gépvásárlási kedve. Ahogy mondani szokás, nincs ebben semmi látnivaló, a gazdák magatartása követi a termelés bizonytalanságát. Tavaly az aszály tizedelte meg a termést, immár két éve a termelési költségek növekedése és az értékesítési árak egyidejű letörése okoz veszteséget a növénytermelőknek. Az új helyzetben dönteniük kell legalább a középtávú terveikről, melyhez számos kérdésre kell válaszolniuk: milyen kultúrára, milyen technológiát fejlesszenek, ehhez milyen eszközöket vásároljanak? Ezek után számítgathatják befektetésük megtérülését. Nem volt ez mindig így.

Magyarország 20 millió ember ellátására is képes lenne zöldségből és gyümölcsből földrajzi, ökológiai adottságai miatt. Ehhez képest már az önellátásra sem vagyunk képesek. Ráadásul a zöldség és gyümölcs fogyasztásunk az Európai Uniós átlag alatt van. Az ágazatot nem az alacsony fogyasztás fogja vissza. A zöldség-és gyümölcstermelésből hiányzik a tőke, a tudás és a munkaerő is. Így a 20 millió fogyasztó ellátása a közeli jövőben nem reális.

A tőkének nincs környezettudata és szociálisan sem érzékeny. A termelés gazdasági célja a profit növelése.Messze kerültek ettől a magyar gazdák az elmúlt évben, s az idei kilátások sem biztatóak. A tavalyi aszály miatt kevés volt a termés, az ukrán gabona elárasztotta a piacot; közös hatásuk, hogy megcsappantak a bevételek, miközben a termelési költségek növekedtek. A következmény: a gazdák jelentős része nem profitot, hanem veszteséget „termelt”.

A száraz, aszályos időjárás tavaly visszavonhatatlanul ébresztőt fújt a gazdáknak. A hőmérséklet 48 napon át meghaladta a 30 Celsius fokot, harminc év alatt 1.1 fokot emelkedett, 120 év alatt a tavalyi volt a harmadik legmelegebb nyár. Ennyi kedvezőtlen adatból csak azt a gazdasági következtetést lehet levonni, hogy a biztonságos termeléshez szükség van a pótlólagos ráfordításokra, köztük az öntözésre.

Bár még nincs vége az aratásnak, de a megalapozott becslések szerint a vártnál 20 százalékkal lehet kevesebb a kalászosok termése. Ráadásul a csökkenés nem is arányos, a pesszimistább előrejelzések szerint a gazdák fele veszteséget termel.