„Látlelet” agrár-figyelő blog

A tritikále egy keresztezéssel előállított mesterséges fajhibrid, mely egyesíti a szülők, a búza és a rozs, legjobb tulajdonságait. Kiváló az alkalmazkodó képessége, jobban tűri a szárazságot és a hideget, mint az őszi búza. Magyarországon a tritikále, a rozshoz hasonlóan, a gyengébb termékenységű talajok kalászos gabonanövénye és elsősorban a takarmányozásban kerül felhasználásra.

A fenntarthatóság a folyamatos létezés képessége - a körforgásos gazdaságban a gazdasági tevékenység építi és újjáépíti a rendszer egészségi állapotát. A biomassza-alapú gazdaság a megújítható biológiai erőforrások termesztését, majd élelmiszer-, takarmány-, bioenergia- és egyéb bioalapú termékcélú feldolgozását jelenti magasabb hozzáadott értékű termékké.

Unalomig ismételt közhely: termelj többet, kisebb ráfordítással. Már annak a korszaknak is vége van, hogy a nagyobb termelési eredményeket, pénzügyi hozamokat, csak pótlólagos ráfordításokkal lehet elérni. Kényszer lett a költségcsökkentés a mezőgazdaságban is. Jelentősen drágultak a termeléshez nélkülözhetetlen alapanyagok, eszközök; a végtermékek árai pedig megfeleződtek az utóbbi években. Példa erre a növényvédelem: a növényvédőszerek árai 15-25 százalékkal emelkedtek átlagosan; ráadásul hektikusan mozogtak az árak, egyes szerek 30-40 százalékkal is megdrágultak, mások árai hasonló mértékben csökkentek. E tendenciákkal egyidőben a klímaváltozás miatt szaporodnak a kártevők, új fajok jelennek meg, átalakul a gyomflóra is.

Az öntözés nem ad elegendő választ a fenntartható mezőgazdálkodásra. Az átlagos hőmérséklet folyamatosan emelkedik, a talajok vízszintje csökken, az öntözhető területek aránya csupán két százalék. Belátható ideig más megoldásokat kell keresniük a gazdáknak. Változtathatják a termelési szerkezetüket, cserélhetnek fajtákat, igyekezhetnek a tájban tartani a vizet; vagy azt a drasztikus megoldást is választhatják, hogy a rendkívül száraz területeken fölhagynak a növénytermeléssel.

A fejés robotizálásának legfőbb célja megszüntetni a nehéz, monoton fizikai munkát, valamint a nagyobb hatékonyság és jobb termékminőség elérése.

A precíziós növénytermesztés területén megjelent a talajadatokból területlehatárolás alapján történő tápanyag-kijuttatás, a differenciált tőszámú vetés, a drónok által feltérképezett területek helyspecifikus művelése, műtrágyázása, növényvédelme, a betakarítást követő hozamtérképek alkalmazása. A szükséges jogi és szakhatósági szabályozások bevezetésével már drónos permetezés is lehetővé vált.

Önellátásra sem vagyunk képesek a friss zöldségfélékből. A fóliasátrak nagy része korszerűtlen, elavultak a technológiák, és a legtöbb helyen a dolgos kezek is hiányoznak. Hiány persze nincs zöldségfélékből, import van bőven, de sokaknak megfizethetetlen. A tény az: a hazai lakosság több mint harmada nem eszik naponta zöldségfélét, pedig azok funkcionális élelmiszernek számítanak.

Minden mozog a tojástermelésben. A statisztikai adatok szerint a ketreces tartásból származó étkezési tojás ára a csomagolás helyén 17 százalékkal volt alacsonyabb 2024-ben, mint egy évvel korábban; a mélyalmos tartásnál ez a csökkenés csak 13 százalék. Ezt természetesen a gazdasági adatok elemzésekor is érzékelik a termelők: 2023-ban a ketreces étkezési tojástermelés költségarányos jövedelme 38 százalék volt, a tavalyi, még becsült adatok alapján már csak 11 százalék.

Nyitva maradt az olló a zöldség – és gyümölcsfélék felvásárlási ára és a fogyasztói ára között. A termelők azt tapasztalták az elmúlt években, hogy nekik 30-35 százalékkal fizettek kevesebbet a felvásárlók. A fogyasztóknak pedig mélyebben kellett a bukszájukba nyúlni, amikor zöldséget, gyümölcsöt vásároltak a piacon vagy a boltokban. A statisztika az utóbbi hónapokban már alacsony inflációt jelez, de a vásárlók ezt nem érzik, ők két évvel később kétharmaddal magasabb árat kénytelenek fizetni az egészségünkhöz fontos termékekért.

A sertéstartás látványosan hanyatlott az elmúlt évtizedekben. Már csak az öregebb gazdászok – ők vannak többségben – emlékeznek a tízmilliós sertésállományra, mára negyedére csökkent a számuk. Közben a sertéstartás koncentrálódott, de – néhány élenjáró gazdaság kivételével – a szervezettsége messze elmarad a nyugati versenytársak mögött. A „Nemzeti Sertésstratégia”, amelynek célja az állomány megduplázása volt, szép csendben elhalt.

Gödörben van az állattenyésztés. Ellentmondások között hányódik az állattenyésztés. Mindkét állítás igaz az ágazatra. Az állatállomány látványosan csökkent a rendszerváltás óta, például az egykor tízmillió sertést tartó országban ma már csak két és félmillió a számuk. Másfelől koncentrálódott a termelés, és a hatékonysága is javult.

Első lépés a jövedelmező kukoricatermelésben: a hibrid vetőmagok kiválasztása. A döntésnél figyelni kell az érésidőre, a tőszámra, a termőképességre, a szárazságtűrésre, a szárszilárdságra, a vízleadásra, a szemnedvesség- tartalomra.

Minden mozog a sertéstartásban, igazolja ezt a hosszú évek tapasztalata. Nem csak a kocák vagy a malacok mozgására kell gondolni. Libikókán van a takarmány ára - amely a költségek kétharmadát jelenti -, és a kereslet-kínálat mozgatja a felvásárlási árakat is. A folyamatos bizonytalansághoz kell igazodni a gazdáknak, hogy nyereséget hozzon a munkájuk. Megoldásként csak a telepek fejlesztése, korszerűsítésük kínálkozik, ezzel javíthatják versenyképességüket. A pályázható beruházási támogatások ehhez adhatnak forrásokat.

Elhibázott döntések, érdemi agrárstratégia hiánya jellemzi az elmúlt másfél évszázadot a hazai agrárpolitikában. A következmények a gyakorlatban is láthatók: elszenvedjük a klímaváltozás hatásait, aszályok, új járványok, eladatlan készletek vannak, egyre több gazdaságban a veszteség és a reményvesztés tapasztalható.

A gazdák válasza eddig egyértelmű a kérdésre: a hazai megművelhető területek 89 százalékán a hagyományos talajművelést – beleértve a szántást is – alkalmazzák. A talajkímélő művelést a területek 10 százalékán, a mostanában hangzatos minimum tillage módszert csak az 1 százalékán hasznosítják. Ettől eltér az európai gyakorlat, a 27 tagállam átlagában a talajvédő művelést a nagy gazdaságok 72 százaléka alkalmazza, a kisebbek és a közepes méretűek ott is csak 6-21 százalékban.

Régóta ismert tény, hogy nem vagyunk önellátóak zöldségfélékből és gyümölcsökből. Az elmúlt évben például 130 ezer tonna volt az export, 225 ezer tonna az import a zöldségfélékből. Uborkából például háromszor, burgonyából tizenhétszer, vöröshagymából nyolcszor többet importálunk a kivitelhez képest.