„Látlelet” agrár-figyelő blog

Az öntözés nem ad elegendő választ a fenntartható mezőgazdálkodásra. Az átlagos hőmérséklet folyamatosan emelkedik, a talajok vízszintje csökken, az öntözhető területek aránya csupán két százalék. Belátható ideig más megoldásokat kell keresniük a gazdáknak. Változtathatják a termelési szerkezetüket, cserélhetnek fajtákat, igyekezhetnek a tájban tartani a vizet; vagy azt a drasztikus megoldást is választhatják, hogy a rendkívül száraz területeken fölhagynak a növénytermeléssel.

Nyitva maradt az olló a zöldség – és gyümölcsfélék felvásárlási ára és a fogyasztói ára között. A termelők azt tapasztalták az elmúlt években, hogy nekik 30-35 százalékkal fizettek kevesebbet a felvásárlók. A fogyasztóknak pedig mélyebben kellett a bukszájukba nyúlni, amikor zöldséget, gyümölcsöt vásároltak a piacon vagy a boltokban. A statisztika az utóbbi hónapokban már alacsony inflációt jelez, de a vásárlók ezt nem érzik, ők két évvel később kétharmaddal magasabb árat kénytelenek fizetni az egészségünkhöz fontos termékekért.

Gödörben van az állattenyésztés. Ellentmondások között hányódik az állattenyésztés. Mindkét állítás igaz az ágazatra. Az állatállomány látványosan csökkent a rendszerváltás óta, például az egykor tízmillió sertést tartó országban ma már csak két és félmillió a számuk. Másfelől koncentrálódott a termelés, és a hatékonysága is javult.

Elhibázott döntések, érdemi agrárstratégia hiánya jellemzi az elmúlt másfél évszázadot a hazai agrárpolitikában. A következmények a gyakorlatban is láthatók: elszenvedjük a klímaváltozás hatásait, aszályok, új járványok, eladatlan készletek vannak, egyre több gazdaságban a veszteség és a reményvesztés tapasztalható.

A gazdák válasza eddig egyértelmű a kérdésre: a hazai megművelhető területek 89 százalékán a hagyományos talajművelést – beleértve a szántást is – alkalmazzák. A talajkímélő művelést a területek 10 százalékán, a mostanában hangzatos minimum tillage módszert csak az 1 százalékán hasznosítják. Ettől eltér az európai gyakorlat, a 27 tagállam átlagában a talajvédő művelést a nagy gazdaságok 72 százaléka alkalmazza, a kisebbek és a közepes méretűek ott is csak 6-21 százalékban.

Közeleg a karácsony, az új borok is kiforrottak. Tervezhetjük, hogy a fenyőillatú szobában milyen borokat kóstolgatunk az ünnepnapokon. A vásárlásokhoz a szakértők a termelői piacokat is ajánlják, amelyeken a legfrissebb fenyőfák, mérsékelt árú, termelői szavatosságú borok kínálják magukat.

Ha csak a rekkenő hőségben indítjuk el a drága öntözési rendszereket, az nem öntözés, csak locsolás – állítja Tóth Árpád a gyakorlatban ismert öntözési szakember. A sikeres terméshez egyszerre kell a jó minőségű vetőmag, a talajokhoz igazodó agrotechnika, a kívánt termés mennyiséghez szükséges tápanyag és a vízellátás. Ezek természetesen növelik a költségeket, de a pótlólagos ráfordítások megterülésére akkor lehet biztosabban számítani, ha előre eltervezett módon bánunk velük.

Vagy abbahagyjátok, vagy elültök az asztaltól – fogalmazott szigorúan nagyapám, amikor a hetvenes évek elején, agráregyetemi hallgatóként, egy vasárnapi húsleves mellett a szövetkezetek szerepéről, előnyeiről beszélgettünk a testvéremmel. Volt oka nagyapámnak a szelíd szigorúságra, mert mint egykori tehetős gazda, már tíz éve, hetvenévesen is a tsz-ben robotolt a csekély nyugdíjért. Ezt a szemléletet örökölték a mostani gazdák; nincs is kedvük szövetkezni, annak tudományosan és gazdaságilag is igazolható előnyei mellett sem.

Aki Márton napon libát nem eszik, egész évben éhezik – tartja a népi hagyomány. Manapság sokaknak rosszul hangzik ez a hagyományhoz kötött mondás, mert gondolni sem akarnak arra, hogy a piacon libahúst, kiváltképpen libamájat vegyenek. A szerény nyugdíj, az alacsony jövedelem, a hosszan tartó magas infláció leszámolt ezzel az álommal. Ezt mutatja hazai statisztika is, mely szerint az itthon levágott ludak 80 százalékát külföldön kóstolgatják.

Akácos út, ha végig megyek rajtad én – kezdődik az ismert magyar nóta. Alig akad olyan falusi legény, aki az akácsorok lombjai alatt romantikázva nem szívta magába az akácvirág bódító illatát. Talán ezért is nevezik gyakorta az Amerikából származó fát „magyar fának”. Ezért vagy másért, de az tény, hogy akácerdőt 450 ezer hektáron, az erdők között a legnagyobb területen találunk Magyarországon.

Az európai fogyasztók nem értik pontosan, mit jelent a regeneratív gazdálkodás. Ezen nem lehet csodálkozni, mert azok sem értik és nem is fogadják el teljesen, akiknek művelniük kell a földet – derül ki ez egy Európai Uniós felmérésből, amelyet a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara tett közzé. Sokan gondolják úgy, hogy a regeneratív mezőgazdálkodás jobbá teszi a földgolyót, művelésével jobb élelmiszereket lehet előállítani. Miközben ezen lamentálnak, a talajmegújító gazdálkodás fogalmát keverik a biogazdálkodással.

Nincs akkora képzelő erőm, hogy a Márton-napi libasült helyett műhúst falatozzak egy pohár friss bor mellett – foglalja össze barátom az összes kétkedését, amikor a jövő gasztrokultúrájáról beszélgetünk. Közvetlen veszély még nincs is arra, hogy a mesterséges húsok sorakozzanak a boltok polcain, de már érdemes gondolni rá. Egy francia start-up cég benyújtott egy engedélyezési kérelmet az Európai Bizottsághoz, hogy a libamájra emlékeztető terméke forgalomba kerülhessen az unió országaiban. Izguljanak az állattenyésztők?

„Általában tudott, hogy a magyar egyike a legélesebb eszű népnek. Mindent gyorsan megért, gyorsan felfog, azonban a jót sem követi mindig, mert a szokás rabja” – idézi egy gyakorló gazda az évszázados tapasztalatot. Nem is vagyunk lemaradva őseinktől, mutatja ezt lassú reakciónk az évtizedek óta ismert klímaváltozásra.

Kezdjük a végén: A hazai zöldség-és gyümölcs önellátottságunk folyamatosan csökken, egyes vélemények szerint ez veszélyezteti az élelmezésbiztonságot. Az utóbbi állításon lehet vitatkozni, de az tény, hogy a korszerű, versenyképes zöldség-és gyümölcstermeléshez hiányzik a tőke, a munkaerő és a szaktudás is. Amikor az önellátásra sem vagyunk képesek, az csak álom, nem reális elképzelés, hogy földrajzi, ökológiai adottságaink alapján 20 millió ember ellátását szolgáljuk zöldséggel, gyümölccsel.

Mi a szerepe a nemzeti élelmiszeriparnak? Előállítani a minőségi étrendhez szükséges élelmiszereket. Megfelel ennek a magyar élelmiszeripar? Igen, de mégis a minőségi éhezés figyelhető meg Magyarországon. Tőkehiányos, nem hatékony, korlátozottan versenyképes a hazai élelmiszertermelés, és egyebek között ezek miatt is drága a kibocsájtott végtermék. Ebben fordulópontot jelenthet a most közzétett, a feldolgozó üzemek fejlesztését segítő állami támogatás.

Ellentmondások, kényszerű alkalmazkodások jellemzik – más állattenyésztési ágazatokhoz hasonlóan – a baromfihús-termelést. A tenyésztők és a brojlerhizlalók dolgát a folyamatos járványok nehezítik, szétzilálódtak a korábban biztonságot jelentő értékesítési láncok, ellenőrzés nélkül áramlik az országba az import baromfi; a vásárlókat pedig a hosszú ideig tartó, magas infláció sújtotta. A panaszra okot adó, a termelők sorsát kívülről nehezítő tényezőkön túl azt is meg kell állapítani, hogy a termelés hatékonysága is alacsony.