„Látlelet” agrár-figyelő blog

Így szoktuk! Ez a legdrágább mondat a magyar mezőgazdaságban. Az elmúlt évtizedekben minden megváltozott; különösképpen az utolsó pár évben a klíma, a piac, az eladatlan készletek, a lankadatlanul növekvő költségek, a hosszú ideje lejárt és kifizetetlen számlák gyötrik a gazdákat. Az ő koruk is változott, nem az előnyükre. A működő gazdaságok vezetőinek átlagos életkora 58 év, és csak kilenc százalékuknak van felsőfokú végzettsége.

Egy kisebb gépkereskedő cég tulajdonosa panaszkodik, hogy már az alkatrész-forgalom is csökkent az elmúlt években. A traktorok, kombájnok vásárlása hosszabb ideje hanyatlik. Szükséghelyzetbe kerültek a kisebb gazdálkodók, az elöregedett eszközök helyett csak akkor vesznek újat, ha a régi teljesen elhasználódott, javítása már drágább lenne, mint a csere.

Korábban a művelés legfontosabb céljának a növények igényének legjobban megfelelő talajállapot kialakítását tartották. Ez a törekvés a növény szempontjából a szántóföldi és a kertészeti termelésben a minőség előfeltételeként igazolódott. Ugyanakkor bebizonyosodott, hogy a növény számára kedvező lazultság és aprózottság elérése során elporosodhat a szerkezet, a talaj visszatömörödhet, a környezet károsodhat.

A hazai növénytermesztésben használt ősi pelyvás búzafajok, a tönköly, a tönke és az alakor iránt egyre inkább nő az érdeklődés mind termelői, mind pedig fogyasztói oldalon. E tendencia következtében a belőlük készült termékek széles választékával találkozhatunk ma már az üzletekben. Az egészségtudatos táplálkozást kiszolgáló kínálat növekedésének okai a fogyasztói igények változásában és az ökológiai növénytermesztés, mint gazdálkodási forma, intenzív terjedésében érhetők tetten.

A halhústermelés nagysága ésszerű határokon belül döntő mértékben befolyásolja az üzem jövedelmezőségét. Ezért minden termelő arra törekszik, hogy a rendelkezésre álló területén magasabb haltermést érjen el. Ez a következő technológiák alkalmazásával érhető el: a halak takarmányozása, átgondolt, szakszerű népesítés, a halastavak trágyázása vagy halastavi kacsatartás, a káros vízi növényzet irtása, gyérítése, a tavak kezelése (szárazon tartása és szárazművelése), a halegészségügyi rendszabályok betartása és a preventív védekezések beillesztése a technológiai rendbe, valamint a halnemesítés.

Némelyik pincében még erjed a késői szüret leve, másutt már az első fejtésen is túl vannak, és tervezik a palackozást, hogy a Márton napi libához friss bort kínálhassanak. A serény pincemunkák idején, vagy később a kóstolgatás közben sem jut eszünkbe: miért hét és fél decis a borosüveg?

Új, a „régi időktől” merőben eltérő változások sorozata előtt áll a magyar mezőgazdaság. Kihívást jelent a tartós aszály, a talajok vízmegtartó képességének fönntartása. A piacon fenyegetettséget jelentenek a dömping termékek, amelyek az árakat lefelé szorítják. Kihívást jelent a digitalizáció, amely itthon a fejlődési szakaszának az elején tart. Az eddig is elérhető állami támogatások révén a precíziós eszközök, a drónok, a szenzorok, az automatizált rendszerek használata a nagyobb gazdaságokban már terjed, de a robotika és a mesterséges intelligencia alkalmazása még el sem kezdődött. A fenntartható, versenyképes gazdálkodás elodázhatatlanná teszi a technológiai megújulást.

„A mezőgazdaság olyan ipar, amelynek célja, hogy növényi és állati eredetű termékek előállításával profitot termeljen” – írta ezt Albert Thaer német tudós 1810-ben, akit sok magyar mezőgazdász is szellemi atyjának tart. Nagyot fordult a világ azóta, az Európai Unió tervezett szabályozása a fenntartható agrár- és élelmiszeriparra való átállást tartja egyik fontos céljának. Ebben nincs is vita a tagországok között, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara is rendszeres tanácsokkal, kiadványokkal segíti a környezeti fenntarthatóságot, a klímavédelmet.

Az európai fogyasztók nem értik pontosan, mit jelent a regeneratív gazdálkodás. Ezen nem lehet csodálkozni, mert azok sem értik és nem is fogadják el teljesen, akiknek művelniük kell a földet – derül ki ez egy Európai Uniós felmérésből, amelyet a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara tett közzé. Sokan gondolják úgy, hogy a regeneratív mezőgazdálkodás jobbá teszi a földgolyót, művelésével jobb élelmiszereket lehet előállítani. Miközben ezen lamentálnak, a talajmegújító gazdálkodás fogalmát keverik a biogazdálkodással.

Látványosan csökken a hazai juhállomány: ötven év alatt megfeleződött, és a legutóbbi tíz évben is 10 százalékkal esett vissza. A tendencia hasonló az Európai Unióhoz, a tagországokban 6,2 százalékos volt a csökkenés tíz év alatt. A juhhús sem tartozik a kedvenc ételek közé, a hazai fogyasztás mindössze negyven dekagramm évente, az uniós átlag is csak 1.3 kilogramm. A hazai juhállomány csökkenésének fő oka, hogy nincs elég jövedelem az ágazatban. Ezt azonban megelőzi, hogy korszerűtlen a technológia, és a szaktudás is hiányos.

Tíz év alatt 100 ezerrel csökkent a mezőgazdasági vállalkozások száma. A gazdaságok vezetőinek átlagos életkora 58 év, csak 4.9 százalékuk 35 év alatti. Minden harmadik gazda a nyugdíjas korosztályba tartozik – fogalmaz egyértelműen és látványosan Cseh Tibor, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara alelnöke.  

A dió siker növénye a gyümölcstermelésnek. Beltartalmi értékei kiválóak, a reform étkezésbe is beilleszthető. Stabil a piaci helyzete, értékesítési ára kedvező a termelőknek. A dió árugyümölcs termő területe megduplázódott, meghaladja hétezer hektárt. Az alma és a meggy után a harmadik legnagyobb területen termelik. Az ültetvények legnagyobb része Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében található, de Somogyban is jelentős területen termelik.

Eredetileg a fűféléket takarmányozásra használták. A réteken szénát kaszáltak, és ezt az állatokkal megetették. Sajnos manapság a lenyírt füvet, a kaszálékot szerves hulladéknak tekintik, sokszor szemétként kezelik.

A kettős termesztés során ugyanazon a területen egy vegetációs időben, egy naptári vagy gazdasági éven belül két vagy több növény termése takarítható be. Módjai lehetnek a köztes termesztés és a másodvetés. 

Nem feltétlenül a legnagyobb hozam a cél, hanem az, hogy biztonságos legyen a hozam – állítja Petőházi Tamás, a háromezer növénytermesztőt összefogó Gabonatermesztők Országos Szövetségének elnöke. Nyilvánvalóan nem örülnek a gazdák az ehhez hasonló kijelentéseknek, de kénytelenek a valósággal szembesülni. A klímaváltozás ma már nem csupán érzékszervekkel, hanem adatokkal is igazolható.

Idén sem boldogok a szőlőtermelők. Nem soká itt a szüret ideje, de már most nyomott árakon kínálják a „lábon álló” termést. Ezt a számukra romló helyzetet a borfogyasztás látványos csökkenése indította el. Erre válaszul a kisebb termelők kivágták a tőkéket, a közepes borászatok már a túlélést is sikernek könyvelik el. A hazai borok minőségére büszke termelők érzéseit az export nem igazolja, hiszen a lédigként értékesített borok ára nem éri el az egy eurót.