„Látlelet” agrár-figyelő blog

Egy kisebb gépkereskedő cég tulajdonosa panaszkodik, hogy már az alkatrész-forgalom is csökkent az elmúlt években. A traktorok, kombájnok vásárlása hosszabb ideje hanyatlik. Szükséghelyzetbe kerültek a kisebb gazdálkodók, az elöregedett eszközök helyett csak akkor vesznek újat, ha a régi teljesen elhasználódott, javítása már drágább lenne, mint a csere.

Némelyik pincében még erjed a késői szüret leve, másutt már az első fejtésen is túl vannak, és tervezik a palackozást, hogy a Márton napi libához friss bort kínálhassanak. A serény pincemunkák idején, vagy később a kóstolgatás közben sem jut eszünkbe: miért hét és fél decis a borosüveg?

Új, a „régi időktől” merőben eltérő változások sorozata előtt áll a magyar mezőgazdaság. Kihívást jelent a tartós aszály, a talajok vízmegtartó képességének fönntartása. A piacon fenyegetettséget jelentenek a dömping termékek, amelyek az árakat lefelé szorítják. Kihívást jelent a digitalizáció, amely itthon a fejlődési szakaszának az elején tart. Az eddig is elérhető állami támogatások révén a precíziós eszközök, a drónok, a szenzorok, az automatizált rendszerek használata a nagyobb gazdaságokban már terjed, de a robotika és a mesterséges intelligencia alkalmazása még el sem kezdődött. A fenntartható, versenyképes gazdálkodás elodázhatatlanná teszi a technológiai megújulást.

Az európai fogyasztók nem értik pontosan, mit jelent a regeneratív gazdálkodás. Ezen nem lehet csodálkozni, mert azok sem értik és nem is fogadják el teljesen, akiknek művelniük kell a földet – derül ki ez egy Európai Uniós felmérésből, amelyet a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara tett közzé. Sokan gondolják úgy, hogy a regeneratív mezőgazdálkodás jobbá teszi a földgolyót, művelésével jobb élelmiszereket lehet előállítani. Miközben ezen lamentálnak, a talajmegújító gazdálkodás fogalmát keverik a biogazdálkodással.

Látványosan csökken a hazai juhállomány: ötven év alatt megfeleződött, és a legutóbbi tíz évben is 10 százalékkal esett vissza. A tendencia hasonló az Európai Unióhoz, a tagországokban 6,2 százalékos volt a csökkenés tíz év alatt. A juhhús sem tartozik a kedvenc ételek közé, a hazai fogyasztás mindössze negyven dekagramm évente, az uniós átlag is csak 1.3 kilogramm. A hazai juhállomány csökkenésének fő oka, hogy nincs elég jövedelem az ágazatban. Ezt azonban megelőzi, hogy korszerűtlen a technológia, és a szaktudás is hiányos.

Idén sem boldogok a szőlőtermelők. Nem soká itt a szüret ideje, de már most nyomott árakon kínálják a „lábon álló” termést. Ezt a számukra romló helyzetet a borfogyasztás látványos csökkenése indította el. Erre válaszul a kisebb termelők kivágták a tőkéket, a közepes borászatok már a túlélést is sikernek könyvelik el. A hazai borok minőségére büszke termelők érzéseit az export nem igazolja, hiszen a lédigként értékesített borok ára nem éri el az egy eurót.

Fogynak a gazdák. Nem fogyókúráznak, hanem számuk csökken látványosan. Az elmúlt tíz évben százezerrel csökkent a gazdaságok száma. Az utánpótlás is akadozik. A gazdaságirányítóknak csak a 4.9 százaléka 35 év alatti – amit Papp Zsolt, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke hibahatár kategóriának említett. A középfokú agrárképzésben tanulók száma is 2,4 százalékkal csökkent 2024-ben az előző évhez képest. A végzettek fele sem akar tanult szakmájában elhelyezkedni, 20 százalékuk külföldön tervezi a jövőjét.

Nem fikció: robotok szüretelik a szőlőt, számítógépek, mobil telefonok előtt ülve hoznak döntéseket a gazdák is. A mesterséges intelligencia egyes módszerei már bekopogtak a mezőgazdaságba is. Még csak kopogtatnak, az ajtót nem tudták berúgni, mert a gazdák bizalmatlanok és felkészületlenek is a szélesebb körű alkalmazásra.

Unalomig ismételt közhely: termelj többet, kisebb ráfordítással. Már annak a korszaknak is vége van, hogy a nagyobb termelési eredményeket, pénzügyi hozamokat, csak pótlólagos ráfordításokkal lehet elérni. Kényszer lett a költségcsökkentés a mezőgazdaságban is. Jelentősen drágultak a termeléshez nélkülözhetetlen alapanyagok, eszközök; a végtermékek árai pedig megfeleződtek az utóbbi években. Példa erre a növényvédelem: a növényvédőszerek árai 15-25 százalékkal emelkedtek átlagosan; ráadásul hektikusan mozogtak az árak, egyes szerek 30-40 százalékkal is megdrágultak, mások árai hasonló mértékben csökkentek. E tendenciákkal egyidőben a klímaváltozás miatt szaporodnak a kártevők, új fajok jelennek meg, átalakul a gyomflóra is.

Az öntözés nem ad elegendő választ a fenntartható mezőgazdálkodásra. Az átlagos hőmérséklet folyamatosan emelkedik, a talajok vízszintje csökken, az öntözhető területek aránya csupán két százalék. Belátható ideig más megoldásokat kell keresniük a gazdáknak. Változtathatják a termelési szerkezetüket, cserélhetnek fajtákat, igyekezhetnek a tájban tartani a vizet; vagy azt a drasztikus megoldást is választhatják, hogy a rendkívül száraz területeken fölhagynak a növénytermeléssel.

Nyitva maradt az olló a zöldség – és gyümölcsfélék felvásárlási ára és a fogyasztói ára között. A termelők azt tapasztalták az elmúlt években, hogy nekik 30-35 százalékkal fizettek kevesebbet a felvásárlók. A fogyasztóknak pedig mélyebben kellett a bukszájukba nyúlni, amikor zöldséget, gyümölcsöt vásároltak a piacon vagy a boltokban. A statisztika az utóbbi hónapokban már alacsony inflációt jelez, de a vásárlók ezt nem érzik, ők két évvel később kétharmaddal magasabb árat kénytelenek fizetni az egészségünkhöz fontos termékekért.

Gödörben van az állattenyésztés. Ellentmondások között hányódik az állattenyésztés. Mindkét állítás igaz az ágazatra. Az állatállomány látványosan csökkent a rendszerváltás óta, például az egykor tízmillió sertést tartó országban ma már csak két és félmillió a számuk. Másfelől koncentrálódott a termelés, és a hatékonysága is javult.

Elhibázott döntések, érdemi agrárstratégia hiánya jellemzi az elmúlt másfél évszázadot a hazai agrárpolitikában. A következmények a gyakorlatban is láthatók: elszenvedjük a klímaváltozás hatásait, aszályok, új járványok, eladatlan készletek vannak, egyre több gazdaságban a veszteség és a reményvesztés tapasztalható.

A gazdák válasza eddig egyértelmű a kérdésre: a hazai megművelhető területek 89 százalékán a hagyományos talajművelést – beleértve a szántást is – alkalmazzák. A talajkímélő művelést a területek 10 százalékán, a mostanában hangzatos minimum tillage módszert csak az 1 százalékán hasznosítják. Ettől eltér az európai gyakorlat, a 27 tagállam átlagában a talajvédő művelést a nagy gazdaságok 72 százaléka alkalmazza, a kisebbek és a közepes méretűek ott is csak 6-21 százalékban.

Közeleg a karácsony, az új borok is kiforrottak. Tervezhetjük, hogy a fenyőillatú szobában milyen borokat kóstolgatunk az ünnepnapokon. A vásárlásokhoz a szakértők a termelői piacokat is ajánlják, amelyeken a legfrissebb fenyőfák, mérsékelt árú, termelői szavatosságú borok kínálják magukat.

Ha csak a rekkenő hőségben indítjuk el a drága öntözési rendszereket, az nem öntözés, csak locsolás – állítja Tóth Árpád a gyakorlatban ismert öntözési szakember. A sikeres terméshez egyszerre kell a jó minőségű vetőmag, a talajokhoz igazodó agrotechnika, a kívánt termés mennyiséghez szükséges tápanyag és a vízellátás. Ezek természetesen növelik a költségeket, de a pótlólagos ráfordítások megterülésére akkor lehet biztosabban számítani, ha előre eltervezett módon bánunk velük.