„Látlelet” agrár-figyelő blog

Nem jóslat, tapasztalat: a korábbi évtizedekhez viszonyítva kiszámíthatatlanná, bizonytalanná vált az időjárás. Felhőszakadás, jég, aszály, fagy jellemzi a vegetációs hónapokat, ráadásul a szélsőségek esélye növekedett az utóbbi években. A kiszámíthatatlanság veszély a gazdák számára, s egyben feladat is az alkalmazkodás. Eljött az új agrárgazdálkodás ideje. Az új koncepció viszont csak halványan dereng, az agrár kormányzat is adós egy átfogó stratégiával.

Az ördög vinné el a vadászokat, csak kárt okoznak – mondják azok a gazdálkodók, akiknek a földjein garázdálkodnak a szarvasok és a vaddisznók. Ne sírjanak a parasztok, kifizetjük a káraikat – kontráznak a vadászok. Törvény szabályozza a magyar vadászatot, a vadkár protokoll szerint a vadászoknak és a gazdáknak kötelességük gondoskodni a károk megelőzéséről; de a realisták azt is megállapítják, hogy béke sosem lesz a vadászok és a gazdák között. A 70 ezer magyar vadásznak pedig fontos szerepe van a biológiai egyensúly fenntartásában, a dúvadak okozta károk enyhítésében, az inváziós fajok elterjedésének megakadályozásában, a járványok fékezésében, és lehetne még sorolni. Évente 21 milliárd forint a vadkár, de ebből csak 3 milliárd forintot térítenek meg a mező- és erdőgazdálkodóknak.

Az erdészek az erdő ellenségei. Régóta terjed a közbeszédben ez a hamis nézet. Éppen az ellenkezője az igaz Magyarországon. Az erdészek az erdők gondozói. Az erdő több mint közönséges faanyag. Klímavédő, egészségvédő szerepe van, rekreációs szolgáltató, a biodiverzitás őrzője, és lehetne még sorolni az erdő funkcióit. A világban a fordítottját is tapasztalhatjuk, növekszik a globális erdőírtás. A hazai erdőkben az éves fanövekmény 15 millió köbméter, a fakivágás ennek csak a fele, 7.5 millió köbméter. Gyarapodnak a magyar erdők.

Halottnak a csók- tartja a régi mondás. A semminél azért több -állítja a másik. Mindkettő igaz arra az intézkedésre, amely szerint adómentes céges juttatás lesz a bor karácsonyig. Boltokban, nagykereskedelemben ugyan nem lehet kedvezményesen vásárolni a reprezentációra, ajándékozásra szánt nedűt, de a pincészetekben 33 százalékkal lesz olcsóbb az ára. Azonos összegű költés esetén a szaloncukor is drágább lesz, mert arra meg kell fizetni a 15 százalék személyi jövedelemadót és a 13 százalék szociális hozzájárulást. A családi vacsorákon jobb lesz a hangulat, ha a szaloncukor bontása helyett borral koccintanak, de ez a borászokon vajmi keveset segít. Szakértők szerint ez a juttatás a pincészeti borforgalom egy százalékát érintheti, ami a teljes forgalomban néhány tized százalékos növekedést jelenthet.

Alacsony bér, magas infláció, csökkenő húsfogyasztás, így gondoskodik az állam az egészséges táplálkozásról – szól a zuhanyhíradó hangja. Nem is egészen alaptalan ez a pikírt megjegyzés. Egy friss felmérés szerint a szűkös megélhetéshez havonta 250 ezer forint jövedelemre van szükség, az átlagnyugdíj pedig a novemberi emelés után is 217 ezer forint lesz. A sokáig vágtató, most éppen hanyatló infláció miatt csökken a fogyasztás. A kereskedők igyekeznek a vásárlók kedvében járni, a drágább magyar gyártású élelmiszerek helyett importból származó termékeket kínálnak. Ezen berzenkednek a hazai termelők, mert számukra a kiszámíthatatlan import termelési bizonytalanságot jelent. A hazai élelmiszeripar hatékonysága – főként az elmaradt beruházások miatt – jelentősen elmarad az európai versenytársak mögött.

Olcsó tüzelőanyag a gabona. Sokkoló kijelentés ez, különösen a gazdáknak. A helyzet mégis csak ez. Egy tonna pelletet 140-160 ezer forintért lehet vásárolni a téli tüzeléshez, a már learatott búzáért és a betakarítás előtt álló kukoricáért 80-90 ezer forintot kínálnak a kereskedők. Elkeseredettek a gazdálkodók, mert számukra valóság a piaci zavar, a csökkenő jövedelmezőség, sokaknál a veszteség, a magas kamat, és az elmaradó beruházások. Mindezek következménye, hogy a kisebb, a néhány tíz hektáron gazdálkodók számára világossá vált, hogy a gabonatermesztésből nem lehet biztonságosan megélni. Koncentrálódnak a birtokok.

Látványosan csökken a hazai juhállomány: ötven év alatt megfeleződött, és a legutóbbi tíz évben is 10 százalékkal esett vissza. A tendencia hasonló az Európai Unióhoz, a tagországokban 6,2 százalékos volt a csökkenés tíz év alatt. A juhhús sem tartozik a kedvenc ételek közé, a hazai fogyasztás mindössze negyven dekagramm évente, az uniós átlag is csak 1.3 kilogramm. A hazai juhállomány csökkenésének fő oka, hogy nincs elég jövedelem az ágazatban. Ezt azonban megelőzi, hogy korszerűtlen a technológia, és a szaktudás is hiányos.

Hanyatlik a gazdák gépvásárlási kedve. Ahogy mondani szokás, nincs ebben semmi látnivaló, a gazdák magatartása követi a termelés bizonytalanságát. Tavaly az aszály tizedelte meg a termést, immár két éve a termelési költségek növekedése és az értékesítési árak egyidejű letörése okoz veszteséget a növénytermelőknek. Az új helyzetben dönteniük kell legalább a középtávú terveikről, melyhez számos kérdésre kell válaszolniuk: milyen kultúrára, milyen technológiát fejlesszenek, ehhez milyen eszközöket vásároljanak? Ezek után számítgathatják befektetésük megtérülését.Nem volt ez mindig így.

Magyarország 20 millió ember ellátására is képes lenne zöldségből és gyümölcsből földrajzi, ökológiai adottságai miatt. Ehhez képest már az önellátásra sem vagyunk képesek. Ráadásul a zöldség és gyümölcs fogyasztásunk az Európai Uniós átlag alatt van. Az ágazatot nem az alacsony fogyasztás fogja vissza. A zöldség-és gyümölcstermelésből hiányzik a tőke, a tudás és a munkaerő is. Így a 20 millió fogyasztó ellátása a közeli jövőben nem reális.

A tőkének nincs környezettudata és szociálisan sem érzékeny. A termelés gazdasági célja a profit növelése.Messze kerültek ettől a magyar gazdák az elmúlt évben, s az idei kilátások sem biztatóak. A tavalyi aszály miatt kevés volt a termés, az ukrán gabona elárasztotta a piacot; közös hatásuk, hogy megcsappantak a bevételek, miközben a termelési költségek növekedtek. A következmény: a gazdák jelentős része nem profitot, hanem veszteséget „termelt”.