„Látlelet” agrár-figyelő blog

Vagy abbahagyjátok, vagy elültök az asztaltól – fogalmazott szigorúan nagyapám, amikor a hetvenes évek elején, agráregyetemi hallgatóként, egy vasárnapi húsleves mellett a szövetkezetek szerepéről, előnyeiről beszélgettünk a testvéremmel. Volt oka nagyapámnak a szelíd szigorúságra, mert mint egykori tehetős gazda, már tíz éve, hetvenévesen is a tsz-ben robotolt a csekély nyugdíjért. Ezt a szemléletet örökölték a mostani gazdák; nincs is kedvük szövetkezni, annak tudományosan és gazdaságilag is igazolható előnyei mellett sem.

Aki Márton napon libát nem eszik, egész évben éhezik – tartja a népi hagyomány. Manapság sokaknak rosszul hangzik ez a hagyományhoz kötött mondás, mert gondolni sem akarnak arra, hogy a piacon libahúst, kiváltképpen libamájat vegyenek. A szerény nyugdíj, az alacsony jövedelem, a hosszan tartó magas infláció leszámolt ezzel az álommal. Ezt mutatja hazai statisztika is, mely szerint az itthon levágott ludak 80 százalékát külföldön kóstolgatják.

Akácos út, ha végig megyek rajtad én – kezdődik az ismert magyar nóta. Alig akad olyan falusi legény, aki az akácsorok lombjai alatt romantikázva nem szívta magába az akácvirág bódító illatát. Talán ezért is nevezik gyakorta az Amerikából származó fát „magyar fának”. Ezért vagy másért, de az tény, hogy akácerdőt 450 ezer hektáron, az erdők között a legnagyobb területen találunk Magyarországon.

Nincs akkora képzelő erőm, hogy a Márton-napi libasült helyett műhúst falatozzak egy pohár friss bor mellett – foglalja össze barátom az összes kétkedését, amikor a jövő gasztrokultúrájáról beszélgetünk. Közvetlen veszély még nincs is arra, hogy a mesterséges húsok sorakozzanak a boltok polcain, de már érdemes gondolni rá. Egy francia start-up cég benyújtott egy engedélyezési kérelmet az Európai Bizottsághoz, hogy a libamájra emlékeztető terméke forgalomba kerülhessen az unió országaiban. Izguljanak az állattenyésztők?

„Általában tudott, hogy a magyar egyike a legélesebb eszű népnek. Mindent gyorsan megért, gyorsan felfog, azonban a jót sem követi mindig, mert a szokás rabja” – idézi egy gyakorló gazda az évszázados tapasztalatot. Nem is vagyunk lemaradva őseinktől, mutatja ezt lassú reakciónk az évtizedek óta ismert klímaváltozásra.

Kezdjük a végén: A hazai zöldség-és gyümölcs önellátottságunk folyamatosan csökken, egyes vélemények szerint ez veszélyezteti az élelmezésbiztonságot. Az utóbbi állításon lehet vitatkozni, de az tény, hogy a korszerű, versenyképes zöldség-és gyümölcstermeléshez hiányzik a tőke, a munkaerő és a szaktudás is. Amikor az önellátásra sem vagyunk képesek, az csak álom, nem reális elképzelés, hogy földrajzi, ökológiai adottságaink alapján 20 millió ember ellátását szolgáljuk zöldséggel, gyümölccsel.

Mi a szerepe a nemzeti élelmiszeriparnak? Előállítani a minőségi étrendhez szükséges élelmiszereket. Megfelel ennek a magyar élelmiszeripar? Igen, de mégis a minőségi éhezés figyelhető meg Magyarországon. Tőkehiányos, nem hatékony, korlátozottan versenyképes a hazai élelmiszertermelés, és egyebek között ezek miatt is drága a kibocsájtott végtermék. Ebben fordulópontot jelenthet a most közzétett, a feldolgozó üzemek fejlesztését segítő állami támogatás.

Ellentmondások, kényszerű alkalmazkodások jellemzik – más állattenyésztési ágazatokhoz hasonlóan – a baromfihús-termelést. A tenyésztők és a brojlerhizlalók dolgát a folyamatos járványok nehezítik, szétzilálódtak a korábban biztonságot jelentő értékesítési láncok, ellenőrzés nélkül áramlik az országba az import baromfi; a vásárlókat pedig a hosszú ideig tartó, magas infláció sújtotta. A panaszra okot adó, a termelők sorsát kívülről nehezítő tényezőkön túl azt is meg kell állapítani, hogy a termelés hatékonysága is alacsony.

Pályázzon az, akinek hat anyja van. Mázsánként 5-6 ezer forintot fizetnek a gabonáért, ebből fejlesszek? - írja egy elkeseredett gazda a online térben. Ezzel szemben szakértői állítás, hogy saját megszűntetéséről dönt az a gazda, aki a következő években nem él az uniós és a hazai forrásból származó pályázati pénzekkel. A 69 fejlesztési célra 2900 milliárd forintnyi összegre pályázhatnak a gazdálkodók.

A csapadékban szegény időjárás megint tartósan tapasztalható, és a gazdák igényeire tekintettel a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara kezdeményezte a tartósan vízhiányos időszak kihirdetését. Ebben vízjogi engedély nélkül, a bejelentést követően egyszer rendkívüli öntözési célú vízhasználatra van lehetőségük a gazdáknak, és vízkészletjárulékot sem kell fizetniük. A gazdák munkáját támogatja a kamara honlapján elérhető „bejelentéshez kötött rendkívüli öntözési célú vízhasználat” útmutatója.

Hangzatos küldetéseket fogalmaznak meg az agráregyetemek, de a vállalások hézagosan teljesülnek. A tudomány és a gyakorlat kapcsolatát hangsúlyozzák, de a tudósok és a gyakorló szakemberek nem beszélnek egy nyelven. A kutatási eredmények többségét angol nyelven publikálják, a magyar gazdák többsége pedig nem ért ezen a nyelven. A küldetések valóra váltásához még jó ideig közérthető magyar nyelven is közzé kellene tenni a kutatási eredményeket. A magyarul vagy angolul való publikálás nem eldöntendő kérdés: a haladás mindkettőt feltételezi.

Egyszer volt a háztáji, ami munkát és kiegészítő jövedelmet jelentett a falusi népeknek. A rendszerváltás után fokozatosan elhalt a háztáji, egy évtizede helyébe lépett a rövid ellátási lánc. Szemmel látható a különbség a két szervezeti, gazdálkodási forma között. A gazdálkodó szempontjából a háztáji értékesítési biztonságot jelentett, a rövid ellátási lánc végén a bizonytalan piac van. Az is szemmel látható, hogy az egykori, termeléssel hasznosított falusi porták helyén most többnyire díszkertek vagy elhanyagolt, gazos udvarok vannak. Az elöregedő falvakban egyre kevesebb ember fogja meg a kapanyelet, hogy legalább magának értéket teremtsen.

Mi jellemez egy Nyugat-dunántúli kistelepülést? Fél évszázad: petróleum lámpától a komfortig. A faluprogram lélegezteti a települést. A helyi események fönntartják a reményt. Utazó munkavállalók. Változó etnikai demográfia. Leépült oktatás: egykor akadémikus volt a falu szülötte, most nem is jelentkeznek egyetemre. Tanárból gazda. A szülői státusz öröklődik. Az iskolarendszer fönntatja a társadalmi egyenlőtlenségeket. Magyar néplélek: nyugalom.

Közeleg a húsvét, ismét lendületet kaphat a bárány export. Az idei esztendő abban eltér az átlagostól, hogy egy időben lesz a húsvét és a ramadán, s mindkét valláshoz tartozó emberek ezen az ünnepen a szokásoknak megfelelően bárányhúst fogyasztanak. A magyar báránynak hagyományos piaca az olasz, de várhatóan nagyobb lesz a kereslet a francia, a német, a belga és a holland vásárlók körében is. Az olaszok leginkább a 12-16 kilogramm súlyú bárányokat keresik, de az európai muszlim közösségekben az ennél kissé nagyobb súlyú bárányok is vevőre találnak.

A termékek árait nem a magyar piaci folyamatok alakítják, hanem a nemzetközi piac. A magyar gazdáknak is a saját érdekükben kell az alkalmazkodási stratégiát kialakítaniuk. Egyidőben kell figyelniük a termelésre, a klímaváltozásra, a fenntarthatóságra és a gazdálkodás hasznára – olvashatjuk a figyelmeztetést Feldman Zsolt Agrárminisztériumi államtitkár különböző nyilatkozataiban.

A tapasztalt kertészek, kistermelők mindig is tudták, hogy a fólia alatti zöldségtermelés február közepén a magvetéssel kezdődik. Egyre kevesebben gyakorolják ezt a technológiát. Az ezredfordulón még 6 ezer hektár volt a hajtatott zöldségkultúrák termőfelülete, húsz év alatt ez felére esett vissza, mostanában pedig alig haladja meg a kétezer hektárt. Korszerűtlenek a fóliasátrak, nehéz alattuk dolgozni, az ágazat kézimunkaerő-szükséglete nagyon magas, a dolgos kezek pedig hiányoznak. A téli zöldségtermelésnek a hazai klíma sem kedvez, így összeségében az önellátásra sem vagyunk képesek.